Kelet-Magyarország, 1959. december (16. évfolyam, 284-308. szám)

1959-12-05 / 288. szám

Folytatta tanácskozását az MSZMP VII. kongresszusa

(Folytatás m 4. oldalról.)

— A kommunistákról alkotott vélemény gyakran változott az elmúlt négy évtized alatt. Mindnyájan emlékszünk még arra, hogy Horthy idején még ellenségeink is tisztelték a kommunistákat, mert állhatatosak voltak és önfeláldozóén küzdöttek a népért.

— A kommunistáknak nem kell semmi másnak lenniük, mint a többi ember, nem kell különlegesnek lenniök. — csak embernek, a szó igazi értelmében. (Hosszantartó nagy taps.) Miért kell erről beszélni? Azt hiszem, nem hihetünk annak az embernek, aki azt állítja magáról, azért lett kommunista, hogy szenvedhessen a népért. Nem hiszem, hogy normális emberi ésszel és érzéssel bárki ráadná a fejét valamire csak azért, hogy szenvedhessen. A kommunisták emberek. Meggyőződésem, hogy az íróknak és költőknek van valami igazuk, amikor azt mondják: minden ember a boldogság kék madarát űzi. Úgy gondolom, nekünk sem kell szégyellnünk azt, hogy a kommunisták egész emberek. Még ebben az értelemben is: saját boldogságukat kereső emberek. Mégis van egy nagyon lényeges különbség a kommunisták és az individuálisan gondolkodó, vagy önző emberek között. Tudniillik, hogy

a kommunista csak úgy tud boldog lenni, ha minden dolgozó emberrel együtt lesz boldog. (Nagy taps.) Ez az óriási különbség a kommunisták ós az individuálisan gondolkodó emberek között.

Az az ember, aki szereti megrakni a hasát és jóízűen tud enni akkor is, ha körülötte a dolgozó emberek éheznek, szerintem ez az ember-nevet sem érdemli meg. Nálunk jelenleg a kalóriaszínt megfelelő. Hallották, hogy már Angliát is megelőztük. E jó szintnek a kommunisták is részesei. Szerintem ebben semrni bűn nincs, mert a kommunista is enni akar, ha éhes és jól teszi, ha gondoskodik róla, hogy tányérjában legyen ennivaló, de egyetlen kanál ételt sem tud lenyelni jóízűen, ha egy másik dolgozó ember éhezik. Ilyen legyen a kommunista, — ilyen ember, egész ember.

— Ha kialakul egy olyan közvélemény — és állítom, hogy a hároméves munka után immár igenis van egy ilyen közvélemény — hogy

a kommunistában olyan embert látnak, aki gondolkozik és fáradozik a köz ügyéért: és ha ezt mirólunk a nem kommunisták mondják: ez a legnagyobb dicséret számunkra.

— Prieszol elvtárs mondta: elhatározták, úgy fognak dolgozni, hogy soha többé ne legyen olyan becsületes ember, aki a kommunistáktól félne. Ez helyes, dicséretes elhatározás és megfelel a jelenlegi tényleges helyzetnek. Az emberek nálunk barátjukat látják a kommunistákban, akihez őszintén fordulhatnak kérdéseikkel, problémáikkal, tanácsért, segítségért. Az a jó, ha a becsületes emberek nemcsak nem félnek a kommunistáktól, de szeretik is őket, keresik társaságukat — a becstelen gazemberek pedig igenis félnek tőlük. Mert az sem lehet jó kommunista, akit mindenki szeret.

Ezután

népi rendszerünk néhány sajátosságáról

beszélt Kádár elvtárs.

— Hovatovább 15 esztendős lesz a népi hatalom. Ez idő alatt olyan változásokat vittünk keresztül, olyan eredményeket értünk el, hogy például a mai fiatalok el sem tudják már képzelni, milyen is volt a régi világban a munkásgyerek, vagy a falusi sze- gényember gyermekének helyzete. Azelőtt a munkás- és sfegénypa- raszt gyerekek mezítláb jártak, télen reszkettek a hidegtől és bizony sokszor anyjuk azzal küldte őket este aludni: „Fiam, a kenyér már alszik.” Bizony, éhesen és sirdogálva szenderültek álomba azok a gyerekek. Nem egy ilyen volt, hanem tízezer, százezer gyermek élt így akkor Magyarországon. És most, hogy élnek nálunk a gyerekek? Van ebben az országban olyan gyerek, akinek az édesanyja azt kell, hogy mondja: „Fiam a kenyér már alszik?” Ilyen nincs a mi országunkban! Elvtársak, ha pártunk negyven éves harcának és népi hatalmunk tizenöt évének csak ez az egy eredménye lenne, mér elmondhatjuk: érdemes volt harcolni és minden áldozatot meghozni ezért. (Hosszantartó nagy taps).

—- És itt van a mi új fiatalsá- gonk. Azok a fiatalok, akik nagyszerűen dolgoznak a termelésben, akik helytállnak, amikor önkéntes

— A nők is felszabadultak a Magyar Népköztársaságban. Rendszerünk másik nagy vívmánya ez. (Nagy taps.) Központi Bizottságunk azt mondja: most az a döntő, az a feladat, hogy a törvényben biztosított egyenjogúságnak teljesen érvényt szerezzünk az élet minden területén. Másképpen élnek most a nők, mint a régi világban. Egyszer egy május elsején összetalálkoztunk a kender és jutagyári nőkkel. Elmondtam nekik, hogy 1931-ben a gyár előtt tartottam egy illegális gyűlést. Sok dolgozó jött el arra. A május elsejei tálé11-•'sásomkor elmondtam a kender és jutagyári asszonyoknak! Kedtves elvtársnők, emlékszem még magukra, egyikük-mérikuk arcára is. Aki akkor 30 éves volt, 50 évesnek látszott és aki most 50 éves, olyan, mintha 30 éves volna. (i_ -rültség és taps) Bizony, a 30 éves munkásasszony annak idején öregasszony volt a szó igazi értelmében. Nemese1- mert

fekete kendőben járt, hanem mert testileg-] el kileg összetört, megnyomorodott em’—- volt. Most nézzenek körül, a mi országunkban ■',->k, emberekkéváltak a nők! Ha pártunk négy évtizedes u~—•-- -v.

rációnk tizenöt esztendejének más vívmánya nem lenne, akkor is elmondhatnánk: érdemes volt fáradoznunk, érdemes volt küz- denünk.

társadalmi munkáról van szó. Már szinte keresnünk kell a mocsarakat, mert lassan mind kiszárad a fiatalok jó munkája nyomán.

Fiataljaink egyre jobban képezik magukat, egyre tágul az érdeklődési körük, egyre képzettebbek, műveltebbek. Erre az ifjúságra ne építhetnénk? Büszkeségünk ez, vívmánynak tartjuk, hogy ilyen az ifjúságunk. Ez maga megérte a párt négy évtizedes barrát.

— Dobi elvtárs mondta, hogy a magyar kérdést nem az ENSZ- ben döntik el, hanem a magyar nép dönti el. (Nagy taps). Valóban, mondjuk 30 évvel ezelőtt mennyi szava volt a gyárban a munkásnak, vagy a faluban az egyszerű parasztembernek?

Most a munkások, parasztok mérnökök, technikusok, tanárok, pedagógusok itt ülnek ebben a teremben, ott vannak a parlamentben és mindenütt, ahol eldöntik a kérdéseket. S ők mondják meg, mi

történjék ebben az országban.

(Hosszantartó taps.) Ez a mi társadalmi rendszerünk, ez a nii vívmányunk. Ha mást nem értünk volna el, ez is megérte a harcot.

— Ami a jövő munkáját illeti, vigyáznunk kell pártpnk elvi alapjainak tisztaságára, a kommu nista helytállásra, mert amíg ez megvan, semmiféle nehézségtől nem kell félnünk. Nagyok a feladatok, de nagyok az erők is, amelyek rendelkezésünkre állnak. Népünk ismeri pártunk politikai fővonalát, egyetért azzal, helyesli azt. Mi együtt harcolunk, együtt vagyunk a tömegekkel. Együtt harcolunk szovjet testvéreinkkel, a nemzetközi munkásosztállyal. S a magyar vonatkozású kérdéseket a jövőben sem az ENSZ-ben, hanem itt Magyarországon — u pártkongresszuson, az országgyűlésben, a Központi Bizottságban — a magyar dolgozó nép képviselői, dolgozó népünk fogja eldönteni. (Hosszantartó taps.)

Kádár elvtárs ezután a párt- kongresszus külföldi visszhangjáról beszélt. A Pravdától, angol és francia testvérpártunk lapján keresztül az Indiai Kommunista Párt lapjáig az egész baráti sajtó állást foglalt mellettünk — mondotta. Az elvtársak megírták azt,

amit itt képviselőik szóban is elmondtak, hogy egyet értenek har- junkkal, szolidárisak velünk és yjrüinek eredményeinknek. Ha jól negfigyelték, azt is mondották, hegy vigyázzunk, ne legyünk beképzeltek, ne kövessünk el ostobaságot és akkor semmiféle erő nem tud utunkba állni.

— Van azonban másfajta visszhang' is. Kapitalista visszhang. Ez a visszhang elég vegyes. Vannak a nyugati kapitalista sajtóban egészen reális, józan hangok és vannak másfajták. Vannak tudniillik nyugaton póruljárt próféták, ülik most kellemetlen helyzetben . annak és sületlenségekkel szeretnék magukat kivágni belőle.

— A következő dolog történt. Egy hónappal ezelőtt olyan jóslatokat eresztettek meg, hogy Kádár a kongresszuson bejelenti: kivonulnak Magyarországról a szovjet csapatok. Később azt mondták: csak a végén jelenti be, ha nem az elején. Amikor az előjelekből olyan érzésük támadt, hogy mi nem igen je- ’entjük be, akkor azt mondták, majd Hruscsov jelenti be. Ügy beletüzelték magukat, hogy most itt állnak és nem tudják, hogyan folytassák. A kivezető út első lépéseként régi ismerősünk, a Daily Herald a következőket írja: Kádárnak a szovjet csapatokra vonatkozó bejelentése nagy meglepetést okozott a küldöttek körében. (Zajos derültség.)

— Tisztázzuk az elvtársak, amíg együtt vagyunk, tényleg nagy meglepetés volt? (Élénk derültség és taps.) Ez a mi tömegeinknek nem okozott meglepetést. A mi tömegeink tudják, hogy a szovjet csapatok a Varsói Szerződés értelmében tartózkodnak hazánkban és azt is tudják, ez a kérdés a mi bel ügyünk, kizárólag ránk tartozik.

Most arra. van szoükség, hogy tovább fokozzuk ezt a lendületet, amely széles hullámokat vert a tömegben, szocialista építőmunkánk meggyorsításáért. Hajtsuk végre terveinket, dolgozzuk ki új ötéves tervünket és teremtsük meg annak jó alapjait. Ez a feladat. Tervezzünk a eddiginél is nagyobb lelkiismeretességgel, dolgozzunk az eddiginél is nagyobb odaadással és a továbbiakban is őrizzük meg azt a közszellemet, amely ma a pártban és e hazában kialakult. (Belkes, hosszantartó, nagy taps, mindenki feláll.)

Ezután a kongresszus áttért a harmadik napirendi pont: „A

párt szervezeti szabályzatának módosítása” tárgyalására. A napirendi pont előadója Marosán György elvtárs, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára volt.

Marosán György elvtárs előadói beszéde

—, Tisztelt kongresszus! Kedves elvtársak! Pártunk három alappillére: a marxista-leninista ideológia, a tömegele érdekét, előrehaladását szolgáló politika, valamint a szervezettség, amely feltételezi a megbonthatatlan egységet — kezdte beszédét, majd hangsúlyozta, hogy

a forradalom győzelmének és előrehaladásának legfőbb fegyvere a jól szervezett marxista-leninista forradalmi párt.

•

— Ma már nem szorul bizonyításra — folytatta, — hogy a marxista—leninista világnézet nemcsak helyes, de legyőzhetetlen is. Afelé a korszak felé menetel az emberiség, amelyet nagy elődeink előre láttak. Egymilli- árd ember már nemcsak menetel felé, de benne él a szocializmus felemelő világában. A Szovjetunió és a népi demokratikus országok népeinek megváltozott élete, fellendülése és kitáruló jövője a gyakorlatban igazolta a kommunista eszmék és forradalmi módszerek igazságát, helyességét. Felemelő, lelkesítő tudat, hogy azok a szervezeti elvek, amelyekért Benin 1903-ban oly nagy harcot vívott a mensevi- kekkel, a mai nabig élnek és hatnak, irányítanak valamennyi kommunista, marxista párt életében. A proletárforradalom fejlődése, győzelme a szocializmus építése szükségessé tett bizonyos változásokat, de a fő elvek ma is fényesen és érintetlenül ragyognak. így van ez a mi pártunkban is.

A szervezeti szabályzat nemcsak a pártélet összesített törvénye, de elvei társadalmi életünk egészére kihatnak, irányttóak a tömegekkel való kapcsolatunkba«.

Marosán György ezután emlékeztetett arra, hogy az 1957. évi országos konferencia módosította a szervezeti szabályzat különböző pontjait, s felsorolta az elvi jelentőségű módosításokat is. * A Magyar Szocialista Munkáspártnak múltja, forradalmi tradíciója van, az egész országban szeretik, becsülik,

I elfogadják, mint a dolgozó nép vezetőjét.

A párt újjászervezésével megerősödött a párt élcsapat-jellege. A pártba a munkásosztály fiai és legöntudatosabb küzdőtársaink léptek be. A Magyar Szocialista Munkáspárt osztálybázisa a munkásosztály, a párt része a ném- zetközi munkásmozgalomnak és a proletárinternacionalizmus talaján áll.

— A párt vezető szerepét 1956. októbere előtt szektás oldalról helytelenül értelmezték, eltorzították, a revizionisták pedig tagadták. A Magyar Dolgozók Pártja mindennapi gyakorlati munkájában nem folytatott megfelelő elvi harcot az elhajlások ellen. A harc szervezeti intézkedésekre szűkült. A párt nem tűrheti soraiban az ellenséges, revizionista nézeteket vallókat és nem hunyhat szemet a szektás hibák előtt, azokat sem tarthatja bocsánatos bűnnek. Ez tette szükségessé azt a módosítást, amely szerint, „ha a párttag nem ért egyet bizonyos határozatokkal, akkor a határozatokat pártsze- rűen végrehajtva kifejtse ellentétes véleményét a felső pártszerv előtt,”

— Űj módszer bevezetését jelentette az a módosítás, amely kimondja: „A Központi Bizottság egyes határozatok kidolgozásába és megvitatásába bevonhat pártonkívüli szakértőket is. Egyes országos jelentőségű határozatok

— A jövőben a demokratikus centralizmus mindkét oldalát párhuzamosan kell fejleszteni. A párton belüli demokrácia egészségesen fejlődött. Tovább fejlődik a pártszervezetek eleven, friss, öntevékeny élete, s ez mutatja a legjellegzetesebben a párton belüli demokrácia erejét, hatékonyságát. A kényes problémák, a tömegeket foglalkqzta- tó kérdések nem szorultak és nem szorulnak a párt kapuin belül. A párt ismeri ezeket, nyíltan beszél róluk, foglalkozik velük.

A személyi kultusz elsorvasztotta a demokratizmust, el- s/.úrkitette a pártéletet. Ma I nyugodtan mondhatjuk; a deter vezet ét nyilvános megvitatásra az egész párttagság elé terjeszti”. A párt Központi Bizottsága azóta már többször élt ezzel a jogával. A széles tömegek bevonása a kérdések megvitatásába, továbbfejlesztette közéletünk demokratizmusát, ezzel nőtt a párt tekintélye a pártonkívüliek előtt, helyes határozatok születtek és egységes volt a végrehajtás.

— Az országos pártértekezleten elfogadott szervezeti szabályzat a két év tapasztalatait figyelembe véve helyesnek bizonyult, javasoljuk a kongresszusnak, hogy erősítse meg az országos pártéi'! :’-ezleten elfogadott módosításokat.

— Pártunk alaptörvénye, vezetési irányelve, módszere óe gyakorlata a demokratikus centralizmus, amely most teljes. mértékben érvényesül páriéletünkben, állami életünkben,

A régi vezetés megsértette a demokratikus centralizmus elvét. Gyengítette a vezetést, korlátozta a pártélet kibontakozását, lazította a párt és a tömegek kapcsolatait. Pártunk — kétfrontos harcot folytatva — fejlesztette a párton belüli demokratizmust és megszilárdította a központi vezetést. A tapasztalatok azt bizonyítják, helyesen jártunk el.

mokratizmus tiszta levegője hatja át a pártéletünket. Pártunkban helyreállítottuk a kollektív vezetést, a választott partszervek irányító, vezető szerepét.

— A kollektív vezetés elve megköveteli, hogy a Központi Bizottság álláspontjának kialakításánál és a határozat meghozatalánál — amennyire ez lehetséges — kérje ki és vegyp figyelembe az alsóbb pártszervek és a párttagság véleményét a napirenden lévő-, kérdésekben.

— A_ kollektív vezetés elvéhez elengedhetetlenül h®®z»~

(FolyiMás a 1 oldalon.)

Megszilárdult a pártban és egész állami életünkben a központosítás, ugyanakkor topább erősödtek, mélyültek a demokratikus vonások.