Kelet-Magyarország, 1959. december (16. évfolyam, 284-308. szám)

1959-12-05 / 288. szám

Folytatta tanácskozását az MSZMP VII. kongresszusa (Folytatóé 5 S. okairól.) gazdasági termelés eredményei, Ha nem mentek volna rendjén a dolgok. — Az úgynevezett kettős fel­adat végrehajtható tehát, de nem könnyen. Ugyanis tény, hogy a lalu szocialista átszervezése köz­ben az egyéni parasztok termelé­si kedve bizonyos mértékig vál­takozó. Érthető, ha egy paraszt- ember gondolkodik és azt mond­ja: másfél hónap múlva már a termelőszövetkezetben leszek, te­hát nem vásárolok gazdaságom számára mezőgazdasági gépet és nem eszközölök beruházást. Az ' egyes parasztok termelési. lendü­letében tehát jelentkezhetnek bi­zonyos közbeeső, hullámvölgyén. Ez magától értetődik. De ezt a kiesést ki lehet és ki kell pótol­nunk a szocialista bázis segítsé­gével. Az a mezőgazdaság, amely mint a mienk, a szántóterület több mint felén már szocialista bázison áll, az állami gazdasa­gok és termelőszövetkezetek ter­melési színvonalának fejlesztésé­vel kiegyenlítheti, sőt túlszár­nyalhatja az említett termelési megtorpanást. Ezért a termelö- szövetkezetfeket tovább kell szi­lárdítani, a termelőszövetkeze­tektől több árut kell kapnia az országnak! — Elvtársak! A néptömegek előtt ez a számvitel rendkívül’ egyszerű. Ezért önmaguknak is úgy tehetik fel a kérdést; töb­bet ad-e a termelőszövetkezet a népnek, vagy nem ad többet! Ha a termelőszövetkezet nem ké­pes több árut adni az ország­nak, akkor — megmondom őszin­tén — mindnyájan jobban tesz- satek, ha a felvilágosító szó he­lyett elmegyünk egy kicsit kapál- ai. Mert abból is kijöhet vagy tie kiló kukorica, — bár egy ki- ■eatt már kiestünk a folytonos- eagból, Wo, természetesen ez tré- fe. A waloság: • «ociflfotn meaagaBftaMg sefe&al több árat ad a nép- Mk, mént a kására termelő MMÖaeag, a« egyéni gazdál- k**w. Ez így van és így kei!, kegy legyen, A nyár elején a Győr megyei fgwrakesek, az ország első szocia­lista megyéjének küldöttei bent jártak nálunk a Minisztertanács­ban. önérzetes emberek, igazuk is van, nem kis dolgot vitte« véghez, s ebben az ö személyes munkájuknak nem kis része van. De azért mi feltettük nekik a kérdést, mondván: nos, a győze­lem megvolt, meg is ünnepel­tük azt, hogy Győr megye az első szocialista megye; de most gye rünk tovább egy lépései: tőbe búzát fog-e adni Győr megye az országnak, mint tavaly? Ad-e több kukoricát, több sertéshúst, több marhahúst és több tejet? Az egész harc, az egész munka vég­ső számvitele ugyanis ebben je­lentkezik! Ha többet ad, akkor az egész nép azt fogja mondani: hurra! Gyerünk, próbáljunk még egy-két szocialista megyét csinál­ni! Ha meg az sül ki belőle, hogy nem ad többet, akkor sok ember kérdezheti: minek szer­veztük mi ezt a szocialista me­gyét, ha még több áruja sincs oelöie az országnak? — A kommunisták- helyesen fogták fel a kérdést, Győr me­gye szövetkezeti parasztsága pe­dig méltóan válaszolt: teljesítet­ték terveiket, a kongresszuson már joggal hivatkozhattak az eredményekre. Ez is része a falu szocialista átal£k''-í-?nak. Máris bebizonyosodott, hogy a szövetkezeti mozgalom fej­lesztése, a falu szocialista át­alakítása együtt jár a mt- | zögazdasagi termetes emelke­désével, Azt szoktuk mondani, — még­pedig belső meggyőződésből, — hogy a magyar paraszt munka­szerető, értelmes, az okos dolog­nak nem ellensége, és ha akar, nagyszerű dolgokat csinál! Már az új termelőszövetkezetekben is nekifogtak a munkának és közü­lük sokan nagyon-nagyon szép dolgokat csináltak, Azt hiszem, ha parasztságunk szocialista útra lép és jó központi vezetéssel, jó helyi irányítással dolgozik, akkor mi arról a bizonyos 115 százalé­kos szintről, amelyet a mezőgaz­dasági termelés 1938-hoz képest elért — nagyon hamar előre me­gyünk, Ezt a „hamart” természe­tesem években számoljuk. Kádár János ezután «I (wdemáaj és a kultúra kérdéseiről —. Központi Biaoétságunk — hwaeaúlyozta — tisztában van {«aal. hogy az elvont tudományos kutatás js szükséges, kell olyan kutató munka is, amelynek nincs mégha tározóit , közvetlen gazda­sági célja, Ebből születhetnek olyan ismeretek, amelyek később a munka, a termelés és a techni­ka fejlesztésének alapjaivá vál­nak. Arra kérjük smonban a tudó­sokat, hogy a lehetőség sze­rint hangolják össze kutató munkájukat a népgazdaság -előtt álló feladatokkal. A tudósok és nemcsak a tudó­sok, hanem más kutatók, mér­nökök, technikusok is nagyon jól tudják most már: mi tisztában vagyunk azzal, hogy eredmény csak kísérletekből születhet. Sőt, a nagy eredmények nem is az el­ső kísérletekből születnek. Tud­juk, hogy a nagy eredményekhez idő kell, munka kell, kísérletezni ke«. •j— Igazat adok Novobátzky ehriársnak abban, amit -ő úgy fejezett ki: tudomásul kell ven­nünk, hogy évről-évre bővebb anyagi lehetőségeket kell a tudo­mány és a kutatás rendelkezé­sére bocsátanunk. Az emberi munka differenciáltsága növek­szik, mind nagyobb és nagyobb teret nyer a technika, ez pedig nem fejlődhet tudományos kuta­tás nélkül. Világos tehát, hogy a tudományt és a kutatást évről- évre nagyobb anyagi segítséggel kell támogatni. Ez azonban csak az érem egyik oldala. — Egyik beszélgetésünk alkal­mával azt kértük az akadémiku­soktól, a Magyar Tudományos Akadémia elnökségének tagjai­tól, hogy legyenek olyan szíve­sek és az ideálist kapcsolják össze a reálissal. Ez a dolog má­sik oldala. Hogy képletesen fe­jezzem ki magamat, nagyon jó az, ha a mi tudósaink gondola­taikkal, merész elképzeléseikkel az egeket ostromolják, de lábuk­kal azért maradjanak a Földön. (Nagy taps.) — Csak azt kérjük: az ideális törekvéseket — hiszen tudóstól nem is lehet kívánni, . hogy ne a lehető legjobbra törjön —kap­csolják össze a mi reális lehető­ségeinkkel. Ha így tesznek, meg­valósíthatjuk azt, hogy a tudo­mány évről-évre igenis növekvő arányban kapjon támogatást a kormánytól. — S hogy milyen lehetőségek állnak előttünk, arra csak egy példát. Bár nem jó korán di­csérni, mégis meg kell mondani: nagyon dicséretes és jó dolgokat lehet látni az Akadémia í.zika; kutató intézetében, amely még nem is nagyon régi. Az ott dol­gozó tudósok kutató munkájuk közben olyan műszereket állíta­nak elő] amelyek kísérleteikkel összefüggnek, s amelyeket már most exportálni is tudunk. Tehát egy elméleti kutatással foglalko­zó intézmény gyakorlati munká­jával, ügyességével, ötletességé- vel előteremti saját fenntartá­si költségeinek egy részét, -— még ha kisebbik részét is. Azt hi­szem, további tényleges ered­ménnyel járna, ha ezt a példát figyelembe vennék a hasonló tu­dományos intézetekben. — Sző esett itt a kultúra mun­kásairól is. Sokan bszéltak erről a kérdésről, tehát nem akarom részletezni, mert véleményem szerint Kállai elvtárs felszólalása meglehetős teljességgel tartalmaz­za az elvégzendő munka lénye­gét. Amit hozzá szeretnék fűzni az a következő: — Közismert, hogy van az írók között egy-kettö, aki olyan ellen­zék-féleségben van velünk. Ezen azt értjük, hogy dacosan nem csi­nál semmit. (Derültség.) Nincse­nek sokán és kissé az olyan szo­morú pelikánra emlékeztetnek, amelyik szárnya alá dugva, fejét, féllábon állva gondolkodik: lép­jen-e egyet a jövő héten? (Derült­ség.) Nincsenek sokan, olyan ke­vesen vannak, hogy meg is tud­nám itt őket nevezni, de nem ne­vezem meg, mert nem akarom őket megbántani. — Pár hónappal ezelőtt vitat­koztunk az' „ellénzékieskedő” író­kartársakkal. (Derültség.) A vita első stádiumában mi elsoroltuk az ő hibáikat,. ők pedig a mi hi­báinkat. Nekik az a fő problémá­juk, hogy a párt vezet és még az irodalmat is irányítani akarja. Azóta már a második állásban rendezkedtek be és azt mondják; amit a Központi Bizottság mond, azzal mi egyetértünk, de lejjebb vannak olyanok, akik helytelen vonalat visznek. (Derültség.) Így diskuráltunk. Gondolkoztam es hallgattam őket. Aztán azt mond­tam: nézzétek, ne tegyünk egy­másnak sok szemrehányást. Vala­hogy ugyanis úgy érzi az ember, hogy ti egy kicsit jobb pártot kaptatok, mint amilyet megérde- meltetekj Derültség.) Nekünk pe­dig olyan íróink vannak, amilye­neket mi megérdemlünk. (Derült­ség.) , — Á még berzenkedő és velünk nem túlságosan jóban levő írókat is reálisan .’kell néznünk és ha dolgunk van velük, arra kell tö­rekednünk, hogy a mi pozíciónk megtámadhatatlan, igazságos le­gyen. A továbbiakban a vezetés egyes kérdéseiről beszélt Kádár elvtárs. Hangsú­lyozta, hogy a háromnapos vita- ban sok ensmerő szó hangzott el a vezetésről, de volt bírálat is. Mindkettő nagyon tontos, mert az elismerés biztonságot, erőt ad a vezetésnek, erősíti azt a tuda­tot, hogy alapjában véve he­lyesen irányit, éssokat segít az is, ha bírálatot Kap.‘ — Söjtör elvtárs nagyon szépen határozta meg a vézetes lényegét, amikor —immár a nép vezetésére is értve a dolgot, — azt mondta: a mi pártunk 400 ezer nyugodt és megfontolt ember, aki tudja, mit akar és helyesen irányítja a munkát. Azt hiszem, ez a meg­fogalmazás alapjában véve meg is állja a helyét, egy kis - kiegé­szítéssel. Legyünk mi nyugodtak és megfontoltak, amikor a hely­zetet kell elemezni és a fel­adatot kell meghatározni, de én azt ajánlom, hogy legyünk ingerültek és türelmetlenek, ha hibákkal találkozunk. És legyünk haragosak, ha ellen­séggel, vagy bűntettel talál­kozunk. Mert hibák is vannak nálunk. Ezek részben revizionista, rész­ben szektás eredetűek, részben azonban olyan tőről fakadnak, melyeket már jóval előbb „felta­láltak”, mint akár a revizioniz- must, akár a szektariánizmust: mint a közönséges emberi buta­ság, a trehányság, a felelőtlenség -— és ezek ellen is harcolnunk kell. (Taps.) — Azt hiszem, az a legfónto- i sabb, hogy pártunk minden egyes tagja a párt vonalá­nak, a part határozatainak megfelelően járjon el, a párt szellemének, erkölcsének meg­felelően éljen és dolgozzék. Ez a döntő, ez a legíöblj a vezetés szempontjából. — Az a döntő tehát, hogy a púi. minden tagja egységesen jarj.n el,egy vonalat vigyen. Es itt t.e.. lehet alkudozni. Ha valaki egyet ért a párt politikájával, akié-, értsen egyet annak egészével __ cselekedjék aszerint. Ha nemén egyet, mondja meg.. Vitaíkozzun... beszélgessünk — aztan ha sernrn sem segít, hát 1957-ben ceikta. tünk egy pontot a szervezeti s_a balyzatba: a párt minden tagjá­nak erkölcsi eimarás-talás n_. kül joga van sajat akar.átzbui kilépni a partból-. De aki ki­mondja, hogy egyetért a párt pc Unkájával; az ne válogasson i neki tetsző pontok közölt és n mellőzze a loobii. hanem köt’. . követni a part vonalát a maw. teljességében. _ — Ami az ailami és gazdasági vezetést illeti, van még tenni­való itt is. Az áliamapparatusban tíz- és tízezer elvtárs derekasan és becsületesen dolgozott az el­múlt három évben. Másképp nem születhettek volna meg eredményeink. A rendesen dol­gozó emberek mellett azonban van egy kisebbség, amelyik lel­kiismeretlen, vagy felületes, vagy esetleg alkalmatlan a vezetésre. Ilyen is előfordulhat, de nem ez a többség. Miért nem boldogu­lunk hát gyorsabban a még meg­levő hibákkal? Azért, mert van nálunk egy betegség: ha például valamelyik állami vagy gazdasá­gi vezetőtől megkérdezzük, van-e bürokrácia, azt mondja: „van egy kicsi”. Mindegyik ezt mond­ja. De ha azt kérdezzük: és a te minisztériumodban van-e? Azt feleli: „Ott nincs, ott mindenki rendesen dolgozik.” (Derültség.) Ha a másikat kérdezzük, az, is azt mondja, hogy nála sincs. (Derültség.) Ha a hibát szóvá- tesszük, sokszor előre tudom a választ: „Rágalom, hazugság, nem igaz, kitalálták... Illetve mégis igaz, de mi már négy hó­napja a kollégiumban megtár­gyaltuk és már el is van in­tézve”. (Derültség.) Nem lehet receptekkel dolgozni. — Ismerek állami vezetőket, szívük, lelkűk a munkáé: tu­dom, készek meghalni is a mun­kásosztályért, ha arra szükség lenne. Mindenre képesek, csak egyre nem: elismerni, hogy az’ általuk irányított területen vala­mi hiba lehet. Ezzel kárt okoz­nak, saját magukat is, hivatalu­kat is rossz megvilágításba he­lyezik a munkásosztály előtt és nem segítik a hibák kijavítását... Olyan embernek, aki trösztök, vagy minisztériumok élén dol­gozik, ahová tíz, vagy százezrek tartoznak, meg kell szoknia, hogy ■ha észrevételt tesznek apparátu­sának irányító munkájára, azt először is vegye komolyan! Te­gye úgy, hogy igaz az észrevé­tel és ne mindjárt úgy, 'hogy nem igaz. Ha aztán kiderül, hogy nem igaz, akkor örüljön, de ne kezdje azzal a dolgot,, hogy rágalom. És ne védje ha­mis presztízsből a „zászló becsü­letét”. Ezen változtam kell. — Igaza van Kiss Dezső elv­társnak és másoknak, akik szóvá- tették: jelenleg ellentmondás van a nép öntudatos részének aktivi­tása, lelkesedése, a lendülete és a vezetés ■ hibái között. Ezt az ellentmondást fel fogjuk ., szá­molni, mégpedig nem úgy, hogy megtartjuk a bürokráciát, a trehányságot és tönkretesszük a dolgozók lelkesedését, hanem úgy, hogy tönkretesszük a bürokráciát, a trehányságot és magasabbra szítjuk a lelkese­dés! . Gondoljanak csak arra, mi­lyen nagy tömegek. ‘ mozdultak meg a kongresszus előtti szocia­lista munkaversenyben és milyen gyönyörű példáját adták az em­beri helytállásnak! Mind állami mind pártvonalon olyan vezetés kell, amelyik méltó az öntudatos dolgozók lendületéhez, lelkesedé­séhez, s ha minden vezető úgy fogja fel saját feladatát/ amint-' a kongreszusi versenyben részt­vevő száz. és százezrek felfogták a párt szavának értelmét —ak­kor nyugodt lelkiismerettel' te­kinthetünk a jövőbe. (Hosszan­tartó, nagy taps.) Kádár János elvtárs ezután a pártról beszélt. —, Nagyon Örvendetes és egész- , séges dolog az, — hangsúlyozta — hogy a mindennapi pártélet és a pártmunka belső tartalmat, a párt központi politikai, gaz­dasági és kulturális feladatai képezik. Ez helyes és arra kell törekednünk, hogy a , jövőben méginkább így legyen, hogy a pártszervezetek tevékenységébe« a jövőben még nagyobb szerepet kapjon a gazdasági és a kulturális munka. Ha ilyen tartalom hatja át a pártmunkát, akkor az oktatás is, a szervezés is, sőt a tagdíjfi­zetés is rendben megy. A tagdíj- fizetéssel is úgy vagyunk —bo- osássanak meg a hasonlatért, — mint annak idején a kölcson- jegyzésekkel. Éveken át, egy álló hónapig, a párttagság a legállha- latosabb pártonkívüliekkel együtt ;olcsön-jegyzássel foglalkozott. Emlékeznek még rá: az egésznek zrínyi eredménye volt, hogy az utolsó években évi 700Í--750 mil­lió forintnyi összeg bekerült az állami forgóeszközök fcözé. Amióta ez nincs, egy teljes hó­napot nyertünk az igazi párt­munkára. (Derültség.) Lehet, hogy égy kicsit ezért is megy most jobban a munka. Az a ÍOO—750 millió torint is előkerül > a'.uhogy. Az egyik ember totó­zik, a másik lottózik, a harma­dik csak egyszerűen beteszi pén­zét a takarékba. Általában rend van az országban, s ha a rend­szer erős, ha a pénz stabil, ha az ,mberek normálisan élnek, ák- zor nem kell külön vitázni ve­lük azért, amit ők önszántukból jókedvűen ötszörösen, ha lazúro­sán is túlteljesítenek. (Nagy tapsi’ — Ami a belső pórtélét kér­déseit illeti, elmondhatjuk, hogy a párt általában véve . egészséges, erős és beéöWi történelmi feladatát. A mi gondolkodásunkban már mély gyökeret vert az a tudat, hogy a párt nem öncélú vala­mi. A pártot mi felfoghatjuk esz­köznek is, fegyvernek is. Pár­tunk büszkesége, hogy eszköz és fegyver a munkásosztály, a nép kezében történelmi céljaink ki­harcolásáért. (Hosszantartó, hagy taps.) Pártunk be is tölti ezt a feladatot: a munkásosztály aka­ratából, a munkásosztály harci céljainak megfelelően kormá­nyozza az országot! De nem Ural­kodik, hanem szolgálja a népet! Azt hiszem, ez a régi, feudális kifejezés, ebben az összefüggés­ben megmaradhat: mi arra va­gyunk büszkék, hogy munkás- osztályunkat és népünket szolgál­juk. (Nagy taps.) (Folytatás az 5. oWalo«) 4

Next

/
Thumbnails
Contents