Kelet-Magyarország, 1959. december (16. évfolyam, 284-308. szám)

1959-12-03 / 286. szám

Folytatta tanácskozását az ISÍíMP 111. kongresszusa (Folytatás a 3. oldalról.) kell említenünk, hogy jelenleg Pécsett, és Miskolcon már mű­ködik televíziós közvetítő állomás. Előreláthatólag még ez évben beíejeződik a szentesi, a soproni cs a tokaji reléállomás építése és ezzel lényegében biztosítva lesz, hogy az egész ország területén él­vezhető legyen a budapesti tele­víziós adó műsora. 1958-ban a munkások és az alkalmazottak — egy főre számítva — több mini kétszer annyit költöttek nagyobb értékű fogyasztási cikkekre, mint 1935-ben, amellett jelentősen meg­nőtt az élelmiszeripari termékek fogyasztása is. — Jelentős erőfeszítéseket tet­tünk az elmúlt három évben a lakáshiány enyhítésére is. A párt és a kormány sokféle intézkedés­sel segítette elő, hogy minél több dolgozó saját családi otthont épít­sen. Az állami támogatás összege ebben az időszakban mintegy két­milliárd forint volt, amelynek se­gítségével 53.000 lakás létesült. Állami erőből ugyanezen idő alatt körülbelül 54 000 lakás készült. — A növekvő ncpjólétet és a dolgozóknak a szocialista állam iránti bizalmát, a jövőbe vetett hitét mutatja az Is, hogy a taka- rékbetct-állomány az ellenforra­dalomtól napjainkig körülbelül 3,3 milliárd forinttal emelkedett, vagyis mintegy hétszeresére nőtt. — A növekvő életszínvonal, az igények jobb kielégítésére mind az ipar, mind a keres­kedelem részéről a következő években további erőfeszítése­ket fogunk tenni. Csak példaként említem meg, hogy ez évben mintegy 2 800 000 párral több cipő került forgalom­ba, mint 1955-ben. A második öt­éves tervben az építőanyagiparban jelentkező szükségletek kielégíté­sére gyorsabb ütemben fejlesztjük az épitöanyagipart. — A párt és a kormány nagy figyelmet fordít a falu áruel­látásának állandó javítására, A vidéki kiskereskedelmi forga­lom 1959. első felében közel 9 százalékkal haladta meg az előző évit. A növekedés még nagyobb az új termelőszövetkezeti me­gyékben, ahol az iparcikk forga- lom például déri a 20 százaléot iS. Igen nagy erőfeszítéseket tet­tünk, hogy elősegítsük a mező­gazdasági termelés növekedését. Ennek érdekében 1958-ban és ez évben közel 9000 traktort ka­pott a mezőgazdaság, több mint másfélmilliórd forintot fordítot­tunk mezőgazdasági gépek be­szerzésére. A múlt évben és az idén több mint nógymilliárd fo­rint értékű építőanyagot vittünk a falvakba. Az utóbbi hárem év­ben 80 százalékkal növeltük a mezőgazdaság műtrágyaenáté- sát is. — Az országnak kenyérrel, hús­sal való ellátásáért közös a fele­lősségünk a dolgozó parasztság­gal, legyenek azok egyéni gazdák, vagy tsz-parasztek. A pártszerve­zetek, a tanácsok, a felvásárlás­sal foglalkozó szervek magya­rázzák meg a dolgozó parasztok­nak, hogy ugyanakkor, amikor a szocia­lista állam mindennel ellátja a falut, jó árakat biztosít termékeikért, saját érdekük és az egész ország érdeke, hogy termékfeleslegeiket el­adják az államnak. A kormány természetesen, úgy mint eddig, biztosítja a lakos:ág ellátását, tartalékot gyűjt, a ter­melőszövetkezetek és az állami gazdaságok is egyre nagyobb sze­repet vállalnak az ország ellátá­sában. — A párt célkitűzésinek meg­felelően a lakosság fogyasztási alapját az 1958—65-ös évek kö­zött 40—45 százalékkal akar.uk továbbemelni, mert rendszerünk törvényszerűsége, hogy a fokozó­dó termelés útján mind több szükségleti cikk, élelmiszer áll a dolgozók rendelkezésére. — Népgazdaságunk továbbfej­lődése, második ötéves tervünk nagyszerű célkitűzéseinek megva­lósítása szempontjából különös jelentősége van a külkereskede­lemnek, a szocialista országokkal való mind szorosabb együttműkö­désünknek — folytatta Apró An­tal. — Külkereskedelmi kapcsola­tainkat évről-évre szélesítjük és a földkerekség legtöbb országával kereskedünk. Legszorosabbak ke­reskedelmi kapcsolataink a szo­cialista országokkal és közöttük is elsősorban a Szovjetunióval. Külkereskedelmi forgalmunk mintegy háromnegyed részét a szocialista országokkal, és teljes külkereskedelmi forgalmunk egy- harmadát a Szovjetunióval bo­nyolítjuk le, a tőkés országokra teljes külkereskedelmünk 25 szá­zaléka jut. — A békés egymás mellett élés elvéből kiindulva, a tel­jes egyenjogúság alapján, szé­lesíteni akarjuk a tőkés or­szágokkal folytatott kereske­delmünket, elsősorban az ipa­runk fejlesztéséhez szüksé­ges modern gyártási eljárá­sok, gyárberendezések vásár­lásával. — A külkereskedelem 1959. vé­gére a főbb mutatók tekinteté­ben túlteljesíti a hároméves terv 1960. évi előirányzatait. így idén a külkereskedelmi forgalom kö­zel 40 százalékkal lesz maga­sabb, mint 1955-ben volt. Az idén háromszor annyi gépet és finommechanikai gyártmányt vá­sároltunk, illetve vásárolunk kül­földön, mint 1955-ben. — Ma egész külkereskedel­münk sokkal szilárdabb, mint az ellenforradalmat megelőző évek­ben. Fizetési mérlegünk egyen­súlyban van, devizahelyzetünk is javult. A fizetési mérleg egyen­súlyát feltétlenül megőrizzük a következő években is, mert az egészséges külkereskedelemnek ez a legfontosabb feltétele. Nem egyszer azonban indokolatlan importigények jelentkeznek és vannak még ma is olyan üzemek, ahol nem takarékoskodnak meg­felelően a külföldről behozott nyersanyagokkal és eszközökkel. Határozottabban fel kell lépni e káros jelenségekkel szemben. — A külkereskedelemre a má­sodik ötéves tervben az eddi­gieknél is nagyobb feladatok há­rulnák, ezéit még nagyobb mér­tékben fejlesztjük az együttmű­ködést a szocialista országokkal. A következő hóhapokban kötjüK meg a KGST-ben résztvevő or­szágokkal az ötéves hosszúlejá­ratú külkereskedelmi megállapo­dásokat. Ezek a külkereskedelem oldaláról biztosítják ptcves ter­vünk megvalósításának szilárd anyagi előfeltételeit. — A szocialista országokkal az egyenjogúság, a kölcsönös előnyök a'apján, folytatjuk külkereskedelmünket. A ma­gyar népgazdaság az elmúlt 15 évben a Szovjetunió sokol­dalú segítségével, baráti tá­mogatásával és a többi szo­cialista országokkal kialakult szoros együttműködés alapján fejlődőit. A Szovjetunió elsősorban nyersanyagokat, gépeket, korsze­rű berendezéseket szállít és a világon egyedülállóan kedvezmé­nyes hiteleket nyújt iparún« és mezőgazdaságunk nagyarányú fejlesztéséhez. — Mindezekért cserébe első­sorban munkaigényes gépeket, késztermékeket vásárol tőlünk. Ipari nyersanyagokon kívül élel­miszert is hoztunk be a Szov­jetunióból; 1957-ben, amikor gyenge volt nálunk a gabona­termés, 200 000 tonna, 1958-ban pedig 250 000 tonna kenyérgabo­nát szállított a Szovjetunió és •ezzel biztosítottuk az ország za­vartalan kenyérellátását. A Szov­jetunióba irányuló kivitelünknek körülbelül kétharmad része gép- és finommechanikai termék. Nem egészen 20 százaléka könnyűipari cikk és csak kis része mezőgaz­dasági eredetű termék. 1958-ban a Szovjetunióból behozott áruk súlya 4 900 000 tonna volt, a ki­vitt termékek súlya viszont csak 337 000 tonnát tett ki. Az arány tehát körülbelül azonos értékű — az import-export szállítmá­nyok súlyához viszonyítva — egy a tizennégyhez. — Iparunknak a második öt­éves tervben előirányzott fejlesz­téséhez is hatalmas segítséget kapunk a Szovjetuniótól. A Du­nai Vasmű hengerművének meg­építéséhez, vegyiparunk nagy­mértékű fejlesztéséhez is nélkü­lözhetetlen a Szovjetuniótól ka­pott baráti segítség. A Szovjet­uniótól többek között tizennégy komplett vegyi és olajipari, va­lamint erőművi gyárberendezést vásároltunk. Ezek között szere­pel évi egymillió tonna kapaci­tású kőolajfeldolgozó üzem, évi 120 000 tonna kapacitású kénsnv- gyár, több modern erőmű, öntö­de, stb. — A szocialista külkereskedelelem alapelveinek megfelelően ugyan­csak évről-évre fejlesztjük kap­csolatainkat a többi szocialista országgal is. A szocialista orszá­gok közötti kereskedelemben az árakat a világpiaci árak alapján határozzuk meg, úgy azonban, hogy a kónjuktura ingadozásai, a spekuláció, az imperialista mono­póliumok hatása és a kapitalista piac más ilyen, úgynevezett sajá­tosságai ne zavarhassák a szocia­lista országok egymás közötti ke­reskedelmét. — Mig a kapitalista országok kereskedői között minden egyes ügylet megkötésénél alkú tárgyát képezi az ár, addig a szo­cialista országok egy tervidő­szakban azonos áron szállíta­nak azonos árut, és így biztos t- ják a nyugodt tervezést és a terv- gazdálkodás által megkövetelt stabilitást. — Mindezek egyben világos cá­folatát adják annak a hazugság­nak is, amivel az imperialisták a szocialista országokkal folytatott külkereskedelmünket rágalmazták az ellenforradalom idején. — A szocialista országok mind­jobban összehangolják népgazda­sági terveiket, az iparágak mű­szaki fejlesztését, mindjobban ki­alakul a széleskörű munkameg­osztás, kooperáció, a tudományos és műszaki tapasztalatcsere. Ma­gyarország különösen műszeripa­ri, híradástechnikai, erősáramú gépipari, járműipari és élelmi- szeripari gépek gyártásában ka­pott jelentős feladatokat. Sokáig lehetne sorolni az együttműködés különböző formáit. E téren továb­bi lehetőségek állnak előttünk, és mi most újabb javaslatokat kívá­nunk tenni a szocialista országok közötti gépipari szakosítás továb­bi elmélyítésére. — Szocializmust építő progra­munkban kifejezésre jut népünk vágya, törekvése, a szocialista Magyarország felépítéséért. Ennek a programnak a megvalósításáért érdemes élni, dolgozni minden kommunistának, minden hazáját szerető magyar állampolgárnak — mondotta befejezésül Apró Antal. Az MSZMP III. kongresszusa szerdán délelőtt folytatta tanácskozását i A Magyar Szocialista Munkás­párt hetedik kongresszusa szer­dán délelőtt folytatta tanácsko­zását. Az ülést fél kilenc órakor Somogyi Miklós, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja nyi­totta meg. A kongresszus nevé­ben szeretettel köszöntötte Eloy Torres-t, Venezuela Kommunista Pártja Politikai Bizottságának tagját, aki kedden este érkezett Budapestre. Az elnök felhívta a jelölő és a fellebbvitelí bizottsá­got, hogy kezdje meg munkáját, majd Ilku Pál, a Központi Bi­zottság tagja, a mandátumvizs­gáló bizottság elnöke előterjesz­tette a mandátumvizsgáló bizott­ság jelentését. Bevezetőben a budapesti és a megyei pártérte­kezletek tapasztalatairól szólt. Megállapította, hogy a párt szer­vezeti szabályzatának megfele­lően az MSZMP valamennyi alapszervezetében titkosan vá­lasztották meg a budapesti és a megyei pártértekezletek, vala­mint a legmagasabb pártszerv, a kongresszus küldötteit. A fegy­veres testületek küldötteit a te­rületi pártértekezleten választot­ták meg; ezzel is kifejezésre ju­tott a fegyveres testületek szo­ros kapcsolata a területi párt­szervekkel. — A kongresszusra a küldöt­teket a párttagság rendkívül ak­tív, nyílt, pártszerű légkörben készítette fel. Megállapíthatjuk — mondotta, — hogy a küldöt­tek elvi útmutatást kaptak a megelőző pártéríelezleteken, ahol a párttagság szilárd elvi és po­litikai egysége, a párt politiká­jának őszinte, lelkes helyeslése nyilvánult meg. A pártkongresszus előkészí­tése során tapasztalható volt a párton kívüliek széles töme­gei részéről is a párt helyes politikájának elismerése és egyetértésük a szoci '.lizmus gyorsabb telepítésével ha­zánkban. — A továbbiakban bejelentet­te, hogy a párt Politikai Bizott­sága által a kongrexzusra meg­állapított képviseleti aránynak megfelelően minden 600 párttag után egy küldöttet szavazati jog­gal és minden 600 tagjelölt után egy küldöttet tanácskozási jog­gal választottak meg az alapszsi- vezetekben. Az ellenforradalom után újjászerveződött Magyar Szocialista Munkáspártnak 16 805 alcpszer vezetőben 402 456 tagja és 35 500 tagjelöltje van. A he‘e- dik kongresszusra összesen 674 küldöttet választottak szavazati joggal és 63 küldöttet tanácsko­zási joggal. Ebbői 609 szavazati jogú küldött megjelent a tanács­kozáson, tehát a kongresszus ha­tározatképes — mor.de tta. Ezután a kongresszus küldötte­inek összetételére vonatkozó ada­tokat ismertette. Kiemelte a kül­döttek iskolai végzettségéről szó­ló adatokat, amelyek kulturális forradalmunk komoly és egyre növekvő eredményeit mutatják. Az előző kongresszus küldöttei­nek 22,4 százaléka rendelkezett főiskolai és egyetemi végzettség­gel, most pedig 33,7 százalék. Nagyrészük esti, vagy levelező tanulás útján szerezte meg a fő­iskolai, vagy egyetemi végzettsé­get, ezért a több mint 11 százalé­kos emelkedés nagyjelentőségű. — A párt hetedik kongresszu­sán résztvevő küldöttek dolgozó Kállai Gyula elvtárs és liulliiráli* forr; Kállai Gyula, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára az ideológiai ós kulturális forrada­lom kérdéseiről beszélt. — Pártunk VII. kongresszu­sának.fő jelszava: a szocializmus alapjai lerakásának befejezése, a szocializmus felépítésének meg­gyorsítása. E nagy feladatok megoldásában az ideológiai és kulturális kérdések szerepe to­vább növeksz k, part- és allami tevékenységünk homlokterébe Ke­rül — mondotta bevezetőben, majd emlékeztetett arra, hogy az ideológiai és kulturális kérdések nagyobb teret kaptak, mint az­előtt bármikor. Azt a nagy esz­mei és politikai küzdelmet, ame­lyet a párt az ellenforradalom erőivel vívott közvetlen harcban kezdett meg, később már a kon­szolidált viszonyok között ered­ményesen folytattuk tovább a Központi B zottság mellett meg­alakított .elméleti munkaközössé­gek közreműködésével. — Fontos ideológiai doku­mentumokat bocsátottunk ki pár­tunk 40 éves történelmi harcá­ról. a párt művelődés-politikájá­ról, a népi írókról, az irodalom felszabadulás utáni helyzetéről, a vallásos ideológia, valam'nt a burzsoá nacionalizmus elleni harcról. A testvérpártok, külö­nöse-: a Szovjetunió Kommunis­ta Pártja, továbbá a kírai és számos más párt rendkívül nagy és ér'ékes eszmei segítséget nyújtottak számunkra. Itt a népünk minden réteget képvise­lik —hangoztatta ezután. Munká­sok, dolgozó parasztok, \ párt- és állami funkcionáriusok, művé­szek, tudósok, pedagógusok, a Népköztársaság fegyveres erőinek képviselői vannak jelen a kong­resszuson. A mandátumvizsgáló bizottság a kongresszus küldötte­inek összetéte'ébcn latja egyik biztosítékát annak, hogy a ta­nácskozás nagyjelentőségű hatá­rozatai társadalmi életünk min­den területére eljutnak és sike­resen megvalósulnak. A kongresszus a mandátum- vizsgáló bizottság jelentését tudo­másul vette, majd Fábrj Tibor, budapesti küldött, a Gábor Áron Vasöntöde és Gépgyár öntője szó. Iáit fel, ezután Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titká­ra emelkedett szó ásra. beszéde hz ideológiai idalom Kérdéseiről kongresszuson is hálánkat és k<>* szünetünket fejezzük ki érte. — Az ideológiai és a kultu­rális munka különböző kér­dései a fejlődés jelenlegi sza­kaszában különlegesen nagy jelentőségre tesznek szert. — Először azért, mert ezt kö­veteli a tömegek általános esz­mei-politikai ne' el°se. Hazánk­ban erős a kispolgárság. A kis­polgári ideológia legerősebb bá­zisát napjainkban a niég egyé­nileg dolgozó parasztok tömegei képezik. A termelőszövetkezetek szervezése — forradalom nem­csak a tulajdonviszonyban, ha­nem fcrradalnr, minőségi vál­tozás a kis, parcellákon egyéni­leg dolgozó“ paraszti tömegek gondolkodásában és érzésvilágá­ban is. Nagy jelentősége van az ideológiai és kulturális tevékeny­ségnek; — másodszor azért, mert a burzsoá eszmék még széles tömegben élnek és hatnak. Nö­vekszik az ideológiai és kulturá- l s munka jelentősége" — har­madszor azért is, mert a szocia­lista társadalmi rend a korsze­rű tudomány és technika alap­jaira épül. Nagy gonddal kell tehát fog­lalkoznunk a tudomány cs a felsőoktatás fejlődésével és növelni kell a munkásosz­tály cs a parasztság általá­(Folytatás az 5. oldali»0)

Next

/
Thumbnails
Contents