Kelet-Magyarország, 1959. december (16. évfolyam, 284-308. szám)
1959-12-25 / 305. szám
M ti ii k á s k arácso n y Új kultúrház — TIZENNYOLC ÉVVEL ezelőtt is abban a nádfedeles házban laktam Oroson, a Petőfi utcában, ahol most lakom. Az urak világában sok ínséget láttam, sokat szenvedtem családommal — kezdte élettörténetének sorolását Hauzer Antal, a Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat asztalosműhelyében. — Asztalos-szakmát tanultam, de asztalosmunka akkoriban a mesternek sem jutott egész esztendőre, nemhogy nekem, a munkásnak. A szakma mellett nyáron kapálni és aratni jártam, 'télen meg ínségmunkára, vagy napszámért dolgozni, ahová hívtak. A karácsony közeledte inkább félelmet és gondot szaporított, minthogy örömet okozott volna nekünk. Emlékszem, karácsony viliája napjának reggelén olyan kevés pénzünk volt, hogy szegényes, de kiadós vacsorára sem telt belőle. Nem volt tüzelőnk. Hiányzott a téli ruha a gyerekeknek. Kinézett az ablakon a messzi kék ég felé, s úgy folytatta történetét: — A FELESÉGEM „vitéz” Seregély! jegyzőékhez járt mosni és vasalni napszámért. Vilija napján is odament korán reggel, hogy legalább délre végezzen a munkával és kézhez kapja a munkabért, aztán bevásárolhasson érte a boltban. Lett volna sok dolga otthon is, de napszámba hajtotta a sok nincs, a nagy szükség. Egy papírra felírta, mielőtt elment, hogy mi mindent kellene bevásárolni és megparancsolta, hogy készítsünk vizet és tüzelőt a sütéshez, főzéshez. Gyula fiamat a fasorra küldtem gallyat szedni. A több) gyerek az ágyban kucorgott a pokróc alatt, mert bizony hideg volt nálunk és nem volt cipő a lábukon. Hallottam őket beszélni, hogy cipőt és télikabátot szerettek volna kapni, meg szép karácsonyfát, feldíszítve. De csak álmodhattak erről. Hogy valamit mégis kapjanak, a tétlenségben karácsonyfa-talpakat készítettem és Antit küldtem árulni a faluba. Darabjáért 1 pengőt hozott. Abból vettünk kenyeret, kevés zsírt és lisztet. Holmi deszkadarabból kis talicskát, meg játékokat fűrészeltem a gyerekeknek, hogy legalább annyi örömük legyen. Készül az ajándék A nyíregyházi nőtanács aktívái sok szeretettel tevékenykedtek az állami gondozásban lévő gyermekekért. Mintegy 200 darab ajándékcsomagot készítettek, mindegyikben játékot és édességet helyeztek el a gyermekek számára. Már napokkal előbb szereztünk egy kis karácsonyfát az erdőből, de a szaloncukor hiányzott rá. Deszkából kockákat fűrészeltem és azt csomagoltuk fehér papírba. Ilyen csecsebecsékkel díszítettük fel a karácsonyfát. Igazi szaloncukorra hiába is vártunk volna, hisz a feleségem akkor kapta meg a munkabért a „vitézektől”, mikorra becsukták a boltokat és a pénzért nem vehettünk semmit. Nagyon szegény volt a karácsonyunk. AZ ASZTALOSMÜHELYBEN elgondolkozva hallgatták Hauzer Antal történetét a munkások. Látták, hogy a könny is kicsordult a szeméből. Arra kérték, hogy azt mondja el: milyen lest. a mostani karácsony? Felcsillant az idős munkásember szeme és egyszerre vidámabb lett 9 hangja. — Tizenhárom gyerekünk született. Hármat kicsi korban, egyet pedig később súlyos betegség után elragadott tőlünk a halál. A többiek jól vannak és jól élnek. Gyula fiam fűszeres szakmát tanult s most a budapesti Csemege Vállalatnál osztályvezető. Antiból a katonaságnál százados lett. Zoli művezető a Csepeli Gépgyárban. Ve- ronka férjhez ment. Pista, Ilonka, Kati és Erzsiké iskolába járnak, kettő pedig csak évek | múlva lesz iskolás. — NAGY A CSALÁD! — mondta Mészáros László. — Nekem még csak három gyerekem van. Vettem nekik karácsonyfát, meg játékokot, hadd legyen boldog karácsonyuk. — A családi segély is szép, amit kapok: J20 forint havonta! — folytatta történetét Hauzer bácsi. — fizetésem kétszer eny- nyi! Hej, de más most a munkásélet, szép a munkáskarácsony! — sóhajtott. — Jut a keresetből a kicsiknek és nagyoknak ruhára, ajándékokra, karácsonyfára, meg igazi szaloncukorra is. A feleségem libát vett, sok kalácsot süt az ünnepre. Boldogan fogunk ünnepelni a mostani karácsonykor... O. A. Ilyen szép lett a Baktalórá ntházán épült új kultúrház. Tizenöt községet, 30 téeszt villamosEt, la ezer új fogyasztót kapcsol a villan viiiiä ozat ha, bővíti a trat ója vitó üzemet 1960-bau A terven felül öt községet villamosított 1959-ben a TIT ASZ Vállalat. Jövőre 15 község villamosítása szerepel a váliaiat tervében. Megyénkben a nagyüzemi gazdálkodás fejlődését figyelembe veve mintegy 30 mezőgazdasagi termelőszövetkezetet villamosítanak. A terv szerint tizenötezer új fogyasztót kapcsolnak á villanyhálózatba, ennyivel több család otthonában gyúl ki jövőre a villanyfény. örvendeztető az a terv is, hogy Nyíregyházán tovább bővítik a közvilágítást, a város oe.területén fényesebbek lesznek estenként az utcák. Folytatják a nagyfeszültségű villany légvezetékek kábelekbe fektetését a városban. A vállalat nyíregyházi transza UTÁSZ formalorjavíto üzemének bővítésére 20 millió forint beruh Ázást terveznek 1960-ra. Az üzem többek közt 40 darab nagyteljesítményű transzformátor javítását fogja elvégezni, amiket jórészt termelőszövetkezetekben fognak üzembe helyezni. A vállalat építési tervében szerepel még a nyíregyházi üzemvezetőségnek a Víz utcáit egy üzemépület építése, amire aa év folyamán egymillió 300 .aer forintot költenek. Ugyancsak: Nyíregyházán emeletes, négyszer két-két szobás lakóházat épített a vállalat dolgozóinak. Kisvárdan és Záhonyban kétszer kétszobás lakást és Kisvárdán az üzemvezetőség dolgozóinak fürdő- es öltöző helyiséget épített a vállalat Előadásra kerül a „Pletykafeszek“ Nyíregyházán December huszonhatodikán este hét órai kezdettel játsszák az Állami Déryné Színház művészei Boros Elemér „Pletykafészek” című haromjelvonásos vígjátékát a nyíregyházi József Attila Művelődési Házban. A darab egy kispesti történetei elevenít fel. Fellepnek: Vereczkei Zoltán, Madarász László. Kassi Ilona, valamint több neves fővárosi színművész. denem, kihez is mentem volna?... És tudod, mit mondtál, anyám? „Csináld, ahogy akarod, te tudod, lápyom, felnőtt vagy, nem köthetlek a szoknyámhoz és nem is küldhetlek el.” Én ezen nagyon sokat gondolkoztam. De anyám, arra is emlékezned kell; reggel az állomáson is azt mondtad: „talán jobb, ha mégis elmégy, jobban érvényesülhetsz ott; csinos lány vagy, jól zongorázol, beléd akadhat egy gazdag ember, elvesz feleségül, lesz kocsitok, minden és majd szépen küldöd nekem a csomagot, megélek belőle öreg napjaimra.” Ezeket mondtad, emlékszem. Nagyon kérlek, re vedd szemrehányásnak, valóban, én már felnőtt lány voltam akkor, nem felelhettél értem. Nem hibáztatlak. A saját tetteiért nem vádolhat az ember senkit! Én vagyok az oka mindennek, egyedül ... Elvégre, nem rosszindulatból mondtad 'azt, szerettél. Mikor kicsi voltam, akkor is óvtál a széltől is, nem hagytál segíteni a húz körül, kíméltél, nem fogtál munkára, csak biztattál, mindig azt mondtad: sokra viszem, művésznő , lesz belőlem, meglátom, csak jöjjön el az alkalom. És, óh, eljött... De nem az enyéml Azóta sokat gondoltam ’ a gyermekévekre, t'elserdülésemre. Milyen jó lett volna, ha akkor nem azt neveled belém, hogy művésznő kezek, hanem azt mondod mindig: milyen formás, milyen -karcsú vagyok, balettra termett lábam van. Milyen jó lett volna, ha; mást mondtál volna, ha megtanítottál volna dolgozni, bevezette! volna a munka élvezetébe. De ezt a nagy szeretetben elfelejtetted, anyám. - Nagyon kérlek, ne haragudj a kemény szavakért. Kimondtam azóta százszor is. Másképp kellett volna csinálni, másképp, és talán most nem lenne üres egy hely az asztal mellett, néni hiányozna valaki a karácsonyfa mellől. Anyám, mi most találtuk meg egymást, ilyen sokára és ilyen irdatlan nagy távolságból, egy tajtékozó óceán választ el bennünket. Én itt tanultam meg, idegenben: a csillogó fénynek is van árnyéka, itt kint ébredtem rá, mit ér otthon a ti világotok. Úgy jártam, mint a gyöngyhalász, aki drágagyöngyért száll le a tenger mélyere, — az életét is kockára teszi — és feljön üres hálóvá üres marokkal. így jártam en is. De a gyöngyhalásznak muszáj leszáiini, ó abból él, ha nem kockáztatja az életét chen marad a család, nem jut ruhára, ennivalóra, nem jut ajándékra a karácsony fa alá. Nekem nem volt muszály, mi megéltünk... Mégis, most itt töltöm a karácsonyt,- már a harmadikat. Es ki tudja, hányat még...? Csak álmomban járok haza. álmomban járom az ismerős utcákat, a Sóstót, a Bujtost. .. Álmomban látom a kedves várost. . ' , • - Ide teszem a képedet, anyám, a kis asztalra, a rádió mellé.-Mindig itt . vagy. előttem, minden nap beszélgetünk. Sokszor bekapcsolom a rádiót, megdobban a szívem, ha magyar szót haliok. Karácsony estéjén meghallgatom a magyar adást, biztosan ott szorongtok ti is a ráció melleit. Gondoljatok rám. én is hallok mindent, veletek vagyok. Most búcsúzom, anyám. Újra kérlek, ne haragudj rám, amit mondtam, magamért és érted mondtam, magamért, hogy ne kelljen hazugságban einem, es te érted, meg a gyei mekekért, Erzsi kisiiugo- mért, Laci öcsémért, mert ők még ott vannak a szárnyaid alait. Te neveled őket, tőled mi nait eligazítást az életben, tőled várjáir a titok megfejté- rét, nckea kell megmutatni ne- -vik az élet igazi célját, értelmét. Nem járhatnak úgy, míijt én, aki a hazájától távol ébredt rá az igazságra, a szülőföldtől messze fedezte fel azt és annak értékeit Nem mindegy hát, c.nyám, m.re neveled őket... (Páll Géza) Falusi ieányüoszorú A falusi KlSZ- szervezetektoe tartozó Jeány körökben sokoldalú, színes munka kibontakoztatására adnak lehetőséget a hosszú téli esték. Sok helyen alakultak leánykoszorúk. A mátészalkai járásban a lányok és fiatal- asszonyok találkozójára örömmel emlé- Keznek a fiatalok. A találkozóra eljöttek a csengenek is és sok nasznos tapasztalatot vittek haza. Szinte minden járásban tudják a lányok, fiatalasszonyok, hogy a lakás legérté- Kesebo dísze a saját készítésű kézimunka. Ezek a szakkörök a .eglátogatzttabuak. A szakkörök szorgalmas látogatói tavasszal kiáll,tást rendeznek az elkészült anyagból. Azért is szorgos- kodnak, mert a szabolcsiak már nem egyszer nyerték el a „pálmát” országos szinten is. A legtöbb lányos háznál varrógép is akad, s ezek a lányok szívesen jelentkeznek szabó-varró tanfolyamokra, ahol egy-egy ingecskét, kötényt, vagy egyszerűbb ruhadarabot tanulnak varrni. Ópá- lyiban is van ilyen szakkör, ököritófül- pcsön és a mátészalkai járásban több községben ajándék- készítő szakkörök alakultak. Árva gyermekeknek és a fül- pösdaróci szociális otthonban élő öregeknek készítenek ajándékokat. Nyírmeggyesen tíz órás helyesírási tanfolyam kezdődik a különböző szakköri foglalkozások mellett. A tiborszállási asszonyok a főzés tudományára tanítják a lányokat. A hodászi állami gazdaság KiűZ-szervezele ajándékokkal és műsorral kedveskedik a helybeli gyerekeknek. Mérken, Nyírká- tán és Kántorjánosi- ban közös könyvolvasást rendeznek, ahol beszélnek a könyv tanulságairól is. Nagy érdeklődés kíséri a barátságról, helyes viselkedésről, a fiúk és lányok közötti kapcsolatról, szerelemről, családi életről tartott előadásokat, melyeket a járási leány tanácsok szerveznek és a pedagógusok tartják. A leánykoszorúk segítenek a KISZ- szervezetben dolgozó, KISZ-hez tartozó lányok és fiatalasszonyok sajátos problémáinak megoldásában. Ebben élenjárnak a mátészalkai járásban az ópályi tangazdaság, Nyírkáta és Mérk leánykörei. 9
