Kelet-Magyarország, 1959. december (16. évfolyam, 284-308. szám)
1959-12-23 / 303. szám
lejlőtlnek a falusi bankok Megyénkben tizenhét takarékszövetkezet működik. Az elmúlt hónapban mintegy egymillió kétszázezer forinttal növekedett a betétállományuk, s ma már megközelíti az ötmillió forintot. Szép siker ez, hiszen nemcsak a betétállomány emelkedett, hanem a taglétszámuk és a részjegyalapjuk is. November hónapban százötven! falusi dolgozó kérte felvételét és j a részjegyek váltásával a taka- j lékszövetkezetek részjegy alapja megközelíti a félmillió forintot. A takarékszövetkezeteknél a tagok nemcsak elhelyezik pénzüket megőrzésre és kamatozásra, hanem szükség esetén kölcsönt is vesznek fel. November hónapban is csaknem háromszáz tag kapott kisebb-nagyobb köl- csön-összeget. S bizony jól jön az ilyen segítség, különösen az ünnepek előtt. Ezért nem véletlen, hogy ma mér mind több község igyekszik megalakítani a maga- takarékszövetkezetét. Nemrég a tornyospálcaiak és a vál- lajiak kérték a MESZÖV-öt, hogy adjon segítséget takarékszövetkezetük megalakításához. Tornyospálcán már közel százan iratkoztak össze és váltották meg a részjegyüket. Szövetkezeti furakafrendezék tapasztalatcseréje Balmazújvároson A földművesszövetkezeti üzletek kirakatai egyre szebbek, mutatósabbak. A járási székhelyi fö'dműves szövetkezeteknél ma már önálló dekorációs részlegek működnek. A megyei kirakatrendezők a "Hajdú megyei balmazújvárosi földművesszövetkezetet látogatták meg, hogy az ott szerzett tapasz'-»latokat hasznosítani tudják. A Hajdú megyei boltok korszerűsége megegyező a megyénkével, de újat mindig lehet látni és azt mindenkor fel lehet használni. A tapasztalatcsere sok dologban hasznos volt, s érdemes volt ’ meglátogatni a balmazújvárosi földművesszövetkezetet. Európa nyolc országának dolgozói szabolcsi Jonolhúeit ízlelgetnek az ön népeken BATYUZÓK A délelőtt kilenc órakor cr- kekzo vomit megáll. A jegy kezelek tcúgrálnak és harsányan kiáltjuk: ■— Vaja! igyekezzünk a kiszállással! A lépcsőkön sok leszálló kászálódik lefelé. Többségében asszonyok. Nem a megszokott nyíri fejkendős, „cgyszál ruhás ’ nénik, Népies viseletű, bőszoknyásak, s ritkán akad köztük „modernebben” öltözött. Mindkét karjukon cs többnek a hátán is, raháncsból font kosár. Hirtelen összeszámolom az „idegéneket". Nyolcán vannak. Három csoportban indulnak el a faluba. A legutolsó kettőhöz csatlakozom és beszédbe elegyedek velük. — Aztán honnan jönnek? — Ernődről — adjak meg a kurta választ. Nincs jogomban ellenőrizni szavuk hitelességét, s ezért folytatom a faggatást. — Mi jóért jönnek? — A gyerekeknek egy kis almáért — próbálnak meg lerázni a nyukukról. Nem tágítok. — Vasutasok? — Nem... — válaszolják. — Azonban hitetlenkedő arcom láttán megváltják, hogy „igen". — Mennyit adnak a szép almáért? — Nem jártunk még erre — így a mellettem lévő. Az előttünk igyekvő csoport befordul egy paarsztházba. Mikor közel -érünk, a szomszédom is megáll. — Menjünk be invitálja a másikat. Emlékszel rá, korábban is innen vittünk — koty- tyantja el magát. S köszönésem viszonzása nélkül törekednek be a kiskapun. Szóval itt tartunk. Most járnak itt először, de mar vittek innen almát. Hogy is tartja a közmondás? Hamarabb utolérik a hazug embert, mint a sánta kutyát. így bizony! A korábban érkezők otthonosan rakják le kosaraikat a tornácra és a tessékelésre eltűnnek a kenyhaajtó mögött. Újdonsült ismerőseim sem soká kéretik magukat, szintén átlépik az „ismeretlen” küszöböt. Nem követem őket. Feleslegei is. Nyiit titok, hogy almáért jönnek. S nem először, sőt. merem állítani, nem is másodszor. Mint vasutasoknak, íiiic- rekbe kerül az. utazás, felpakolják a Kilencven kiló almát a vonatra és még mit elcipelnek a kosarukban?! Az új rendeletét is betartják és a lra:z- nUU is megvan. S mint meg- J tudom a szövetkezetben, elég J gyakoriak a „vasutas vendé- J f.ck”. Naponta elviszik a 10— | 15 mázsa almát (Ila nem t ib- 2 bei!/* Egyes ahnatermelőU pedig } tárt karokkal várják az il en « batyuzókat, mert az exportál 1 leadják a szövetkezetnek s a | belföldit pedig kilónként négy- * öt forintos áron így értéke- n:U. * Az üzletbe még egy-k;t Inlyi ♦ közvetítő, magyarul kupec is J beletartozik. Többek közt az | én „ismerőseim” szintén e-y ♦ rém a! ma termelőhöz, de almát f eladóhoz térlek be. Azonban a ♦ helyi illetékesek kissé be- « húnyjak a szemüket. ♦ Pedig nemcsak a batyuzók, * hanem a közvetítők ellen is ♦ fel kell venni a ’harcot! Varga Gyula. | gy ümölcsöt. Mintegy négy' és fél- i ezer vagonnal szállítottak el belföldre és külföldre. Megyénk: szövetkezetei nyoJc európai országba indítják útnak az egészséges, pirosló Jonathá- nokkai megrakott vasúti kocsikat, hogy a szovjet, cseh, ke- j let-német dolgozók és a finnek, I nyugat-németek* svájciak, svédek és angolok asztalára kerüljenek az ünnepek slőtt és alatt. S mikor beleharapnak az ízes gyümölcsbe, ez is eszükbe juttatja a mi szorgoskezű téesz tagjainkat, egyénileg dolgozó parasztjainkat — egész népünket. Méh é*% sxakmunkás’képxö tan folyamokat indítanak A termelőszövetkezeti gazdaságok méhészeteiben nagyarányú fejlődés tapasztalható: Í953-ban még csak 200 méhcsaládjuk volt összesen, jelenleg pedig a tizen- hatezert is meghaladja a „közös hordó” méhcsaládok száma. A gyarapodás egy része a belépő tagok néhány kaptárnyi méhészetének beolvasztásából, továbbá a nagy állománnyal rendelkező méhészek belépéséből adódott, másrészét kedvezményes állami kölcsön felhasználásával a Méhészeti Szövetkezeti Központtól is vásároltak. Az idén 3200 méhcsaládot vásároltak a termelőszövetkezeti méhészek, s a jöyo évben ’ — az előirányzat szerint — további négyezret vesznek. A közös méhészetek továbbfejlesztése érdekében — a meglévő egyéves méhészeti szakiskolán kívül — a következő hetekben három hetes méhész szakmunkásképző tanfolyamokat szerveznek az ország különböző vidé- k n. í\ vegze L li-'ügetek a nváron sorra kerülő gyakorlati vizsgák után szakmunkás-bizonyítványt kapnak. A termelő- szövetkezetek méhészeinek 20— 25 százalékát már az idén szakmunkássá képezik, a következő években pedig még tovább szélesítik a taniolyamok hálózatút. ■t Több mezőgazdasági terméket a városnak és exportra! \| egyénk dolgozó paraszt- jainak többcége, tsz-tagok és egyéni gazdálkodók egyaránt, igyekeztek mindent megtenni a gazdag termés eléréséért és időben bet •karitásáérr. Pedig az időjárás nem kedvezett. Gyakran a „tizenkettedik órában” jött meg a sóvárgoit eső, hogy a kiaszott földet megáztassa, az elkókadt növényeket felüdítse. A termelők nem kedvetlenedtek el és szorgalmas munkájuk gyümölcseként jó közepes termést takarítottak be. A mezőgazdasagi munkák rendszeres és lelkiismeretes elvégzésére igen serkentőleg hatott a helyes árpolitika kialakítása. a minőségi — főleg az export — termékek árainak jelentős felemelése és átvételének elsődleges biztosítása. Különben a szövetkezeti felvásárló és értékesítő szervek a rendelkezésükre álló adottságokat törekedtek kihasználni, hogy azt a népgazdaság és az egyén érdekeinek egyöntetűen megfelel) álláspontot a küztikUtban elhintsék. A saját érdekük is így kívánta, mert csak a vanből lehet felvásárolni. Tehát a jó közepes termés alapot teremtett arra, hogy szövetkezeteink többmillió forint értékű árut vegyenek át a mezőgazdaságtól és eljuttassák az iparnak feldolgozásra, a dolgozók asztalára és jusson külföldre is. Hiszen csak burgonyából mintegy tizenegy és télezer vagonnal vettek át. Az igaz. még kétezer vagonnal hiányzik az e negyedévi áruforgalmi tervből, s kérdés: teljesítve lesz-e, de igy is tetemes mennyiség. S nem azért nem több. mert nem termett meg, hanem az egyéni dolgozó parasztok jelentős része visszatartja s lefö’.dclte a fr lesleges burgonyáját. Ismerünk megyénkben olyan egyéni termelőt, — nem is egyet vagy kettőt — aki két-háromszáz mázsa burgonyát tett el tavaszra. Abban bíznak, akkor még drágábban adhatják el. Pedig tapasztalhatják, hegy már az őszön inkább a Német Demokratikus Köztársaságból hoztunk be nagyobb mennyiséget, mégsem engeojük aránytalanul felemelkedni a burgonya árát. Többek közt a Gól- Baba mázsájáért százhúsz forintot fizettünk, s ha csak ötven mázsát tsrem egy kát. hold föld. a J^T gazdálkodóknak 70—80 mázsát is, tehát kifizető termelni. A téesz-ek még több munkát fordítottak burgonyájuk megtermelésére. még s csak a szükséges mennyiséget tartották meg. Ez is mutatja, hogy a ko- zöseégbcli emberek tovább látnak az orruknál. Azok tudjak: nekik sem esne jól, amikor az üzletekben vásárolnak, ha azt mondanák a kiszolgálók: ma nincs áru, mert az ipar későbbi időre raktározta el. Várja, hogy feljebb menjen az ára. A helyzetet cselt súlyosbítja az, hogy alma is van bőven, csak főként az egyéni termelők pincéjében, bútoroktól kiürített szobáikban és más. — n tárolásra nem is eléggé alkalmatos — helyiségekben. A szövetkezetiek mégis, mintegy ötezer vagon télialmát vettek át Nem titok: az egyéni gyümölcs termelők is szerettek volna töt* export-almát éledni, azonbai példái a csengeri és kisvárda járásban az almájuknak csal tizenöt-húsz százaléka felel meg az exportkóvetelmények nek. Ezzel szemben a téeszek a berkeszi Bajcsv-Zsilinszky, a; orosi Rákóczi —- sorolhatnám tovább — termése 80—90 szá zalékban exportképes volt Ivell-e ennél fényesebb bizonyítékot keresni arra, hogy az igényes munkát követelő termékek előállításában is fölényt* kerül a nagyüzemi gazdálkodás?! Zöldségellátásunk csak még jobban igazolja állításunk helyességet. A másfélezer vagor felvásárolt zöldségféléknek kis százalékát teszi ki az egyén gazdáktól átvett mennyiség. S a téeszek öntözéses zöldségicr- meiésének növelésével messze- maguk mögött hagyják a kis- parcellás zöldségtermelést. Természetesen a szövetkezet) kereskedelmi szervek — bár továbbra is támogatják az egyéni termelőket — elsődlegesen a nagy tömegben és jó minőségben termelő nagyüzemi gazdálkodást segítik. Mert amellett, hogy a kivánalmaknak megfelelően termelnek, akkor értékesítik áruikat, amikor azokra általában szükség van. S nem törekszenek kihasználni és elő- segtíeni a piaci kereslet és kínálat ingadozásait, árváltozáS£Űt. , A szövetkezetek igyekszenek átvenni a felkínált árukat meg az idő hidegebbre fordulásával is. Kötelességük is. ez és m m húzódoznak attól sem, hogy felkeressék a felesleges áruval rendelkező termelőket. Tudják: az okos, meggyőző szóval sokat érhetnek el ós fokozatosan az ország gazdasági vérkeringésébe terelhetik a ma még féltve őrzött, tartogatott mezőgazda- sági árukat. emellett azzal, hogy biztosítják a szakszerű szállítást, növelik a helyi árualapot és ezzel megfelelően gazdálkodnak. Szükséges is ez a körültekintő gondosság, mert a tél könyörtelenül tönkreteheti a fáradságos munka gyümölcsét. A jövő esztendei ellátáshoz és az exportszállításokhoz mar most meg keli teremteni a feltételeket. A szövetkezetek korábban hozzákezdtek a termelési szerződések megkötéséhez. Nem akarunk randin áron ün- neprentók lenni, de őszintén megmondjuk: az egyéni termelők ebben sem jeleskednek. Húzódoznak a szerződések megkötésétől. Pedig a téeszek számszerű fejlesztése ezt nem indokolja. A rendelet világosan lerögzíti, mi történjék az esetben. ha a szerződést kötő egyéni gazda aláírja a técsz-belé- pési nyilatkozatot. Van tennivalójuk a szövetkezeteknek a felvásárlás és értékesítés terén. A választott vezetőségen és a szövetkéz: t dolgozóin a sor, mint mindenkor, hogy az e téren jelentkező hsijzetit a valóságnak megie- lclően értékeljék. hozzáértően szabják meg feladataikat és fokozatosan meg is valósítsák azokat. Termelőszövetkezeteink, állami gazdaságaink és az egyéni gazdálkodók egész évi szorgoskodása a gyümölcsösökben, meghozta a várvavárt sikert. Több ezer vagon alma termeit megyénkben. A MÉK és a földművesszövetkezetek csak a téeszek- töl és az egyéni termelőktől veszik át az eladásra felkínált Túlteljesítene éves tervet a kisvárai könyvesbolt A kongresszusi munkaverseny ! ' során igen szép eredmények szü- J ^ lettek a földmű vesszövetkozeti 11 hálózatban. A kisvárdai F.TK \ könyvesboltja a verseny során j £ n:nt jslcmctték — eves tervüket már 15 százalékkal telje- ^ sitettek túl. Az év végéig közel v egymillió forint értékű különbó- * zo könyvet fognak eladni, -s
