Kelet-Magyarország, 1959. december (16. évfolyam, 284-308. szám)

1959-12-02 / 285. szám

(Folytatás 3 3. oldalról.)

— Ahhoz azonban, hogy mindkét íél részéről meglegyen a bizonyosság, meg kell oldanunk Nyugat-Berlin kérdését. Miért vetjük fel Nyugat-Berlin kérdését? Azért, mert Nyugat-Berlin most konfliktusok forrása, a viszály almája lett. Amikor azt .mondjuk, hogy meg kell oldani a nyugat-berlini kérdést, ez azt I jelenti, hogy javasoljuk a második világháború után az egészséges testben maradt utolsó tüske kihúzását és a megszállási rendszer gócának felszámolását.

— Hogyan valósítható meg ez? Az egyetlen eszköz a német békeszerződés aláírása. Ilyen javaslatot tettünk. A békeszerződés elől senki nem térhet ki, ha a többi ország, amelytől a békeszerződés aláírása függ, a béke és az együttélés álláspontját vallja. Végülis meg kell szüntetni a második világháború maradványait, mivel azok táptalajt jelentenek a harmadik világháború gyújtogatói számára. Mi nem sürgetjük időbelileg a nyugat-berlini kérdés megoldását, nem tűzünk ki semmiféle határidőt, nem küldünk ultimátumokat, ' de ugyanakkor nem csökkentjük erőfeszítéseinket abban az irányban, hogy megegyezésre jussunk volt szövetségeseinkkel.

— Ha minden eszközt kipróbálunk és azok nem hozzák meg a kívánt eredményeket, nem lesz számunkra más kivezető út, minthogy aláírjuk a békeszerződést a két német állam közül azzal, amelyik azt akarja.

Obben az esetben a békeszerződés aláírásának elutasításáért nem minket fog terhelni a felelősség, hanem azokat, aki', é6szerűtle- <nül ítélték meg e kérdés megoldását, nem az államok közötti feszültség enyhítésének útját járták, hanem ellenkezőleg, azt akarták, hogy megmaradjon a (harmadik világháború kitörésével fenyegető veszélyes tűzfészek;

—• Ezért mondjuk Adenauer kancellárnak: ha Ön valóban

szemben áll a revansszellemmel és a hitlerizmussal — ezt gyakorta hangoztatja — bizonyítsa be ezt a gyakorlatban, ne ellenezne a hitleri háború maradványainak megszüntetését. Vagy talán ifel akarja újítani? Nyilatkozataiból ítélve ön ezt nem akarja. Akkor a hitleri Németország elleni háborúban volt szövetségeseink szövetségeseként mozdítsa elő, hogy a kormányfői találkozón ez a kérdés' minden nép érdekében oldódjék meg, hogy senki ne nyerjen és senki ne veszítsen, hogy a beke ügye nyerjen. Alá kell írni a békeszerződést és szabad város státuszt' kell adni Nyugat-Berlin- nek. A jelenlegi helyzetben a teljes képtelenségig mehetnek a dolgok Nyugat-Berlinben. Ismeretes, hogy . elvben minden ország helyeselte leszerelési javaslatainkat. Paritásos bizottság alakult és az ENSZ határozatával e „tizes” bizottság elé utalták a leszerelés kérdését. Vegyük a jobbat, amire törekszünk — javaslatainkat elfogadják, előbb, vagy utóbb elfogadják. A világ ebben az irányban halad, mert az emberi értelem fejlődik és az emberi értelem győzedelmeskedik. A leszerelési javaslatok a legésszerűbbek, minden ember, az egész emberiség óhajait fejezik ki. Nos, és mi lesz akkor Nyugat-Berlinnel?!

— Volt szövetségeseink ragaszkodnak határidőhöz nem kötött megszállási jogaikhoz, örökre fenn akarják tartani a megszállási rendszert, ott akarják hagyni csapataikat. Ha tehát megtörténik a leszerelési egyezmény aláírása, ha mindenki megkezdi a leszerelést, s az összes hadseregeket megszüntetik mit csinálnak a Nyugat-Berlinben állomásozó csapatok? Ha ragaszkodnak ahhoz a logikához, amelyhez most a nyugati országok tartják magukat és

| amelynek különösen lelkes híve I Adenauer kancellár, a Földön az egyetlen hely Nyugat-Berlin' lesz, áhol meg kell tartani a csapatokat. Ez azonban már nyilvánvalóan képte'en kívánság, amely élientmónd az ép értelemnek. Ez, hogy úgy mondjam, szamár-logika. (Derültség.)

— Nos, ilyen logikával hogyan oldjuk meg a leszerelés kérdését?

A megszállási rendszer fenntartása alapvető ellentétben áll a leszerelés gondolatával. Ezért minden ép gondolkodású ember megérti, hogy ez illogikus, ésszerűtlen politika, ellentmond, az ép értelemnek.

— A szovjet kormány azt a célt tartja szemelőtt, hogy a német békeszerződés aláírásával megszüntesse a hadiállapotot.' Mi az együttélés álláspontját valljuk és ez helyes irányvonalat sugalmaz nekünk a nemzetközi kérdésekben. Ismét és ismét hangsúlyozzuk :

az együttélés az államok be nem avatkozása más államok ügyeibe, annak a jognak elismerése, hogy minden nép maga választhatja meg azt a rendszert és azt a társadalmi rendet, amelyben élni akar.

Éppen ebből kiindulva javasoljuk, hogy tegyék Nyugat-Berlint szabad várossá. Ez valóban • nem bontja meg az ott kialakult államrendet, nem sérti meg sem a társadalmi, sem a politikai elveket. Készek vagyunk teljes mértékben megadni azokat a függetlenségi és sérthetetlenségi szavatosságokat, amelyekre volt szövetségeseink hajlandó1’, szavatosságokat a mi részvételünkkel, az Egyesült Nemzetek Szervezetének égisze alatt, vagy bármilyen más, kölcsönösen elfogadható módon.

— Nem látunk más utat, ha az együttélés és a más államok ügyeibe való be nem avatkozás szabályát tartjuk szem előtt. A nyugat-berlini megszállási rendszer fenntartására és a csapatok ott-tartására irányuló óhaj azt a törekvést tükrözi, hogy a szocialista országokkal szembehelyezkedő politikát folytassanak. Ez a légkör felhevítését, az erőpolitika folytatását jelenti. De nem titok, ■ hogy minden anyagnak van ízzási határa, ahol váratlanul megszakad és ez katasztrófához vezethet!

— Ezért Ön, Adenauer úr, nagyon hálátlan — már nem is mondom, hogy mennyire nemtelen — szerepet vállal magára. A múlt visszahozhatatlanul letűnik. Kancellár úr, vajon amikor ön „az erő pozíciójából” cselekszik, nem látja, hogy az az erő, amelyre támaszkodni akar, szertefoszlott, már nincs?

Most minden ép gondolkozá- sú ember belátja, hogy az erők áthelyeződtek a szocialista országok oldalára: az

erő és az igazság egyaránt a mi oldalunkon van. Az adott esetben az igazság együtt jár az erővel, mert mi — jóllehet az erők áttevődtek a mi szocialista táborunkba — nem változtatunk békeszerető politikánkon. (Taps).

— Mi nem javasolunk elfogadhatatlan álláspontot tárgyaló feleinknek: éppen ellenkezőleg,

mi akárcsak korábban, az igazság álláspontjára, ésszerű álláspontra helyezkedünk. Mindent elkövetünk, hogy a szovjet javas, latok elfogadhatóak legyenek. Nem kényszerítjük ki elfogadásukat, hanem tárgyalások útján akarunk megegyezésre jutni, bár minden jogunk megvan ahhoz; hogy békeszerződést' írjunk alá a Német Demokratikus Köztársasággal, ha a Német Szövetségi Köztársaság kormánya nem akar békeszerződést aláírni.

— Előttünk van az Egyesült

Államok példája. Az Egyesült Államok a mi aláírásunk nélkül kötött békeszerződést Japánnal. Nem szabad azonban úgy vélekedni, hogy az egyik fél egyoldalúan aláírhatja, a másik pedig nem írhatja alá a szerződést, éppen az a másik, amelyiknek rovására egy esetben már aláírták a békeszerződést Japánnal Megvan tehát az erkölcsi jogunk ■a jogi értelemben vett i jogunk, végül a mi oldalunkon van az ésszerűség joga, mivel javaslataink nem károsítanak meg egyetlen államot, egyetlen embert sem, mivel javaslataink a békés együttélést, a más államok ügyeibe való be nem avatkozást képviselő áiláspontunkbó’ indulnak ki.

— A Szovjetunió aláírhatna ilyen szerződést, de mi mindent meg akarunk tenni, hogy ne élezzük ki a viszonyt. A nyugatberlini megszállási rendszer megszüntetése feltétlenül elő fogja ezt mozdítani. Megegyezést akarunk egykori szövetségeseinkké! Ezért nem tűzünk ki semmilyer időbeli feltételt, azt akarjuk, hogy ennek a kérdésnek a megoldása ne rontsa, hanem javítsa viszonyunkat.

A szovjet kormány kész kipróbálni minden lehetséges békés eszközt, hogy megvalósítsa a német probléma békés megoldását, előmozdítsa a nemzetközi légkör mcgjavulá- sát, megteremtse a feltételeket — az egész emberiség bol- • .dpgsága- érdekében — a leszereléshez és az örök béke megteremtéséhez.

— Ha. azonpan nem találunk megértésre, ha azok az erők, amelyek Adenauer kancellár ál- láspo.ntjára' helyezkednek, tovább makacskodnak, tovább ragaszkodnak az erőpolitikához, akkor számúnkra nem marad más hátra, minthogy aláírjuk a békezerzedást a Német Demokratikus Köztársasággal. A Szovjetunió nem szándékozik azok kezére játszani, akik az erőpolitika hívei. Mi szívesen aláírnánk a ?"rzcdést .Nyugat-Né-metország- fal is, szövetségeseinkkel együtt, de ha ezt nem tudjuk megvalósítani, kénytelenek leszünk be- 'smenni. egy egyoldalú szerzőlés aláírásába a Német Deniok- stikus Köztársasággal.

— Adenauer kancellár úgy véli, hogy a német kérdés megoldása egyértelmű Németorsz?" egyesítésével. Érthetők a német nép egyesülési érdekei és törekvései, az egységes német állam megteremtésére irányuló igyekezete. Németország most két különböző társadalmi és politikai berendezkedésű államból tevc 'k össze. Az egyesítés kérdése e helyzet reális értékelése kapcsán különös jelentőségre tesz szert. Ezt a kérdést csak maguk a németek oldhatják meg, mert minden attól függ, milyen társadalmi és politikai rendszer lesz az egységes Németprsságban.

— Kinek kell ezt eldöntenie? Valamelyik más országnak? A szövetségeseknek? Nem, ez maguknak a németeknek a joga. ön pedig, kancellár úr, még találkozni tsem akar a Német Demokratikus Köztársaság képviselőivel, Ön azt akarja, hogy mi, vagyis a volt szövetségesek egyesítsük Németországot, akik Hitler ellen harcoltunk. Nekünk viszont, akik szövetségesek voltunk a hitleri-Németország ellen viselt háborúban, eltér a véleményünk ebben a kérdésben: egyeseknek a kapitalista Németország, vagyis Nyugat-Németor- szág tetszik, másoknak a szocialista Németország, azaz a Német Demokratikus köztársaság. Hogyan oldhatjuk meg. tehát mi. szövetségesek, ezt a kérdést?

— Azt mondják, hogy teljesíteni kell a szerződéses kötelezettségeket. A szövetségeseknek az adott kérdésben semmiféle szerződése, semmiféle kötelezettség vállalása nem volt. Németország a leverés és a fegyverletétel után négy övezetre oszlott. Később, három övezetet egyesítettek és kapitalista alapon kezdték fejleszteni, Kelet-Németország pedig — ahogy akkor nevezték .— a mostani Német Demokratikus Köztársaság — a szocialista utat. választotta es mi; üdvözöljük a Né- met Demokratikus Köztársaságot amely lendületesen fejlődik.

— így tehát

Németország útjának kérdésében csakis maguk a németek dönthetnek.

Adenauer úr, ön nem térhet ki ez elől. Előbb vagy utóbb, ön, vagy más. aki a nyugatnémet kormány élén fog állni, ha reálisan gondolkozik, eljut erre az egyedül helyes következtetésre.

— A Szovjetunió és a Német

Demokratikus Köztársaság reálisan akarja tekintetbe venni a kialakult feltételeket. Nyugat- Németországban megmaradtak a kapitalista feltételek és mi nem akarunk törést okozni, nem akarunk erőszakot elkövetni a nyugat-berlini lakosság akaratán és óhaján a társadalmi és politikai rendszer megválasztásakor,

megadjuk azt a jogot, hogy mindenben saját maga döntsön.

— De más megoldásra törekszik Adenauer. Ez azonban any- nyit jelent, Kint a kérdést valamelyik ország, vagy valamelyik ország-csoport érdekében megoldani, valamelyik ország, vagy valamelyik csoport ellenére. Ez vagy nyereség, vagy veszteség egy igen fontos politikai kérdésben, valakinek a javára és valakinek a kárára. Ebbe azonban nem megy bele sem az egyik, sem a másik fél. Abban csak az őrültek reménykedhetnek, hogy ezt a kérdést erőszak alkalmazásával, háborúval oldják meg. Az épelméjű emberek tudják, mi az a háború és mindent megtesznek, hogy háború ne legyen.

— Egyesek azt mondhatják: miért veti fel Hruscsov ezt a kérdést. amikor már majdnem létrejött a megegyezés a kormányfői értekezletben. ahol majd j megtárgyalják ezl a kérdést? Egyetértek ezzel a véleménnyé) és én nem is vetném fel ezt a kérdést, ha nem kellene tekintettel lennem Adenauer úr nyilatkozataira. Nem hagyhatom válasz nélkül azokat a kérdéseket, amelyeket Adenauer kancellár felvetett. Tehát nem én vagyok a kezdeményező ebi en, és csuI pán kénytelen vagyok válaszolni I a nyugatnémet kancellár megjegyzéseire.

— A Szovjetunió politikájában mindig a békés együttélés nagy elveihez fog ragaszkodni. Mi azonban

nem könyörgünk a bekéért,

A béketörekvés távolról sem gyengeségünk jele. A Szovjetunió és az egész szocialista tábor ereje napról-napra növekszik. Minden szükséges adottsággal rendelkezünk ahhoz, hogy elhárítsunk bármilyen csapást. De mi nem akarunk áldozatokat, nem akarunk rombolást és nem akarjuk embcrmilliók pusztulását.

— Nemrégiben egyik beszédemben elmondottam, hogy olyan mennyiségben halmoztunk fel rakétákat, atom- és hidrogén töltetet, hogy ha megtámadnak bennünket, elsöpörhetjük a Föld színéről összeg valószínű ellenfeleinket. (Taps) Nem gyengeségből, hanem a békés együttélés elvi, lenini politikából a földkerekség legszélesebb néptömegeinek érdekeivel összhangban álló politikából kiindulva, készek vagyunk azonnal megsemmisíteni mindezeket a készleteket, ha elfogadásra talál az egyetemes leszerelési program. Hadd fecsegjenek az imperializmus propagandistái a kommunisták titkos terveiről,

mi bizonyosak vagyunk abban, hogy békcszerető politikánk következetessége és világossága minden nap minden órával újabb és újabb híveket szerez számára.

— Kedves elvtársak!

— A szocialista tábor országai

— Most pedig engedjék ■ meg, hogy felolvassam az SZKP Központi Bizottságának a Magyar Szocialista Munkáspárt VII. kongresszusához intézett üdvözlő üzenetét.

Kedves elvtársak!

A Magyar Szöcislistá Munkáspárt VII. kongresszusának küldöttei!

A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága forró testvéri üdvözletét küldi önöknek és önökön keresztül az MSZMP minden tagjának, a

magabiztosan és feltartóztathatatlanul haladnak" nagyszerű célunk, — a kommunizmus felé. A Szovjetunió kommunistái,, 'az., egész szovjet nép erőt és faradságot nem kímélve munkálkodik, hogy. végrehajtsa 'pártunk’ XXI. kongresszusának történelmi' jelentőségű határozatait," ivalóía- váltsa országunkban a kommunista , építés nagyszerű programját.

— Évről-évre fokozódik és szilárdul országaink gazdasági ereje, emelkedik a dolgozók életszínvonala. Ä szocialista tudomány és kultúra mind újabb és újabb magaslatokat vesz be. Egyre szilárdabb és megbonthatatia- nabb lész a szocialista táborban tömörülő országok egysége. Ez. erősíti a világ minden, egyszerű emberének azt a meggyőződését, hogy a béke erői • győzedelmeskednek a háború erői felett.

— Kádár elvtárs beszámolójában meggyőzően és sokoldalúan ismertette a magyar nép történelmi vívmányait - és . nagyszerű sikereit. Pártunk és az egész szovjet nép őszintén örül ezeknek a sikereknek. Igaz szívvel kíván önöknek és önökön keresztül minden magyar- kommunistának, a népi demokratikus Magyarország munkásainak, parasztságának „és értelmiségének újabb sikereket a nemes harcban, amelyet hazájuk derűs jövőjéért, a magyar nép boldogulásáért, a szocializmusért folytatnak. (Nagy taps).

Magyar Népköztársaság munkásainak, parasztjainak és értelmiségének, egyszersmind őszinte szívvel, sikeres munkát kíván a Magyar Szocialista Munkáspárt ’ VII. kongresszusának. (Taps)

A Szovjetunió Kommunista Pártja forrón üdvözli testvérét és elvtársát, a Magyar Szocialista Munkáspártot, amely bölcs hozzáértéssel vezeti a magyar mun-.

(Folytatás a T oldalon.)

Az SZIiP Központi Bizottságának üzenete a kongresszushoz

4

X» Sz. Hruscsov beszéde a VII. pártkongresszuson