Kelet-Magyarország, 1959. december (16. évfolyam, 284-308. szám)
1959-12-02 / 285. szám
Következő ötéves tervünk időszakában a fő feladat: « . V.: , • . j. *. * t .x'-'iv. > V ■ - 7. ■■■:• befejezni a szocializmus alapjainak lerakását, meggyorsítani a szocializmus építését Fock Jenő elvtárs referátuma a pártkongresszus első napján Irányelvek a gazdasági feladatok megoldásához és a második ötéves népgazdasági terv elkészítéséhez A kongresszus hétfő délutáni ülésén Fock Jenő, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára mondta el a beszámolóját. — Tisztelt kongresszus! Kedves elvtársik! A Központi Bizottság beszámolójában Kádár elvtárs ismertette pártunk gazdaságpolitikájának fő vonásait. Beszámolómban azokkal a változásokkal foglalkozom, amelyeket népgazdaságunk szerkezetében és arányaiban a következő hat évben kell végrehajtani — mondotta, majd így folytatta: — Két hónappal a kongresz- szus előtt nyilvánosságra hoztuk a Központi Bizottság irányelveit „Gazdasági feladatainkról és a második ötéves terv elkészítéséről.” Nagyjelentőségű ez, mert így kapkodás nélkül, körültekintően készíthetjük el második ötéves tervünket és gondosan felkészülhetünk annak végrehajtására. Javasoljuk a kongresszusnak: adjon utasítást az újonnan megválasztandó Központi Bizottságnak, hogy az ötéves terv készítésének egy későbbi szakaszában a dolgozók széles körével vitassa J meg a tervet. A kongresszus előtt nem szerveztünk országos vitát, de néhány helyen — a Tudományos Akadémián, a Szak- szervezetek Országos Tanácsában, a népfront elnökségében, a METESZ-hen — már . megvitatták a kongresszusi dokumentumokat. Az elhangzott legfontosabb észrevételek lényege: a fejlesztés irányával egyetértenek; helyeslik, hogy a termelékenység, a gazdaságosság előtérbe kerül, felhívják a figyelmet, hogy a népgazdaság fejlesztésével nagyobb foglalkoztatottságot, a reáljövedelmeknek a tervezettnél nagyobb mérvű növekedését lehetne biztosítani; javasolják: vizsgáljuk meg alaposan az iparilag gyengén fejlett vidékek gyorsabb iparosításának lehetőségeit; hangsúlyozzák, hogy a gazdasági vezetés» színvonalának javításával sokoldalúbban, szervezettebben és elmélyültebben kell foglalkozni; felhívják figyelmünket, hogy a műszaki színvonal gyorsabb emelése megköveteli a mérnök-technikus képzés kiszélesítését; végül: igen sokan rámutattak arra, "hogy nagy gondot kell fordítani a gyártmányok minőségének javítására. Máris figyelembe tudtuk venni az elhangzóit észrevételek egy részét. A további munká- ! ban minden helyes bírálatot és ésszerű javaslatot igyekszünk hasznosítani, hiszen a terven még sokat kell dolgozni, hogy az a lehető legjobb legyen. Beszámolója második részében rámutatott arra, hogy következő ötéves tervünk időszakában a fő feladat: befejezni a szocializmus alapjainak lerakását, meggyorsítani a szocializmus építését. — Szocialista építésünk feladatainak kijelölésénél népgazdaságunk tényleges helyzetéből, indulunk ki és elsősorban belső erőforrásainkra támaszkodunk. Népgazdaságunk sajátosságainak megfelelően sokoldalúan felhasználjuk a Szovjetuniónak és a népi demokratikus országoknak a szocializmus építésében felhalmozódott gazdag tapasztalatait; Ugyaniakkor elkerüljük a nemzeti sajátosságok cltúlzását is, a tapasztalatok gépies átvételét is. Fő céljaink megfelelnek azoknak a követelményeknek, amelyeket a szocializmus alaptörvénye és a szocialista építés minden országban érvényes gazdasági törvényei állítanak elénk. Arra törekszünk, hogy minél magasabb legyen a nemzeti jövedelem —r A népgazdaság fejlesztésének kialakítandó főbb arányait az irányelvekből ismerjük. Az ipari termelés 65—70 százalékos, a mezőgazdasági termelés 30—32 százalékos növekedését úgy kell elérnünk, hogy a nemzeti jövedelem emelkedése legalább 50 százalék legyen. Fejlődésünk új vonása a nemzeti jövedelem ilyen arányú emelkedése, hiszen a korábbi években az volt a jellemző, hogy viszonylag gyorsan emelkedett az ipán és — bár korántsem kielégítő mértékben — a mezőgazdasági termelés, viszont sokkal lassúbb volt az új érték, a nemzeti jövedelem emelkedése. Mostani gazdaságpolitikánk legsajátosabb vonása, hogy nem egyszerűen a termékek mennyiségéi növeljük, hanem caeel egyidőben fokozzuk a termelés gazdaságosságát, csökkentjük az anyagi ráfordításokat, s arra törekszünk, hogy minél magasabb legyen a nemzeti jövedelem. Ennek a gazdaságpolitikának a helyességét immár három évi munkánk tapasztalatai igazolják, további érvényesülését az iparon belüli arányok előirányzata is tükrözi. — A bővített szocialista újratermelés. a szocialista iparosítás követelményeinek megfelelően az átlagosnál gyorsabban emelkedik a nehézipar termelése. Nehéziparunk fejlesztésénél messzemenően figyelembe vesszük a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának megállapításait, amely szerint: „Ma már nincs szükség arra, hogy minden egyes szocialista ország feltétlenül feilessze a nehézipar valamennyi ágát, írnnt a áccv„-t- uniónak kellett tennie, amely hosszú ideig az egyetlen, a kapitalista környezetben levő szocialista ország volt. — Most, amikor megvan fa;-.' szocial's- ta országok: hatalmas közössége, minden európai népi demokratikus ország azoknak az iparágaknak fejlesztésére specializálhatja magát, amelyekhez a legkedvezőbbek a természeti és gazdasági feltételei.” így nálunk az ipar minden ágazatában növekszik azoknak a termékeknek az előállítása, amelyek a mi körülményeink között a leghatékonyabban járulnak a nemzeti jövedelem emeléséhez. A termelés növekedésének kétharmadát a termelékenység emelésével kell biztosítanunk, szemben az előző évek gyakorlatával, amikor az ipari termelés fejlődésében nagyobb szerepe volt a létszám növelésének, mint a termelékenység emelésének. — A nemzeti jövedelemnek az a része, amelyet a fogyasztásra fordítunk, 1965-ben 40—50 százalékkal lesz magasabb, mint tavaly volt, — miközben a nemzeti jövedelem termelése több mint 50 százalékkal nő. Más szóval termelést tehát elsősorban a dolgozók számának növelésével emelték. A munkaerőgazdálkodás sem volt körültekintő. A foglalkoztatottság — többek között iparunk nem megfelelő szerkezete következtében — nem a népgazdaságnak leghasznosabb területeken . növekedett. Elhanyagoltuk a felújítást is. Nem egy iparágban ma is korszerűtlen, elhasznált gépekkel termelünk. Kevés a nagytcrmelékenységű automata- és félautomata gépünk. — A termelékenység növekedésének ütemében — az elmúlt tíz év átlagát tekintve — még ilyen hibák és hiányosságok mellett is túlszárnyaltuk a fejlett kapitalista országok egész sorát, de jelentősen elmaradtunk a baráti országokban elért ütem mögött. Központi Bizottságunk fontosnak tartotta, hogy a párt kongresszusán teljes nyíltsággal feltárja a termelékenységet fékező okokat és a jelenlegi helyzetet. Mélységesen meg vagyunk arról győződve, hogy ezen a helyzeten erőink összefogásával gyökeresen változtathatunk. Ahhoz azonban, hogy ezt megtelhessük, látnunk kell a valóságos helyzetet, a megoldásra váró problémákat. A termelékenységet fékező okokról és iparunk feladatairól a nemzeti jövedelemben növekszik a felhalmozási alap aránya A felhalmozási alapon belül is emelni kell a termelő beruházások arányát, mindenekelőtt a gépi beruházásokat. Mindez alap- feltétele a termelés fejlesztésének és az életszínvonaí emelésének. A felhalmozási alap aránya azonban csak olyan mérték lehet, hogy a lakosság életszínvonala évről-évre érezhetően javuljon. Az irányelvekben meghatározó*!: arány ezt a követelményt elégíti ki, amikor a fogyasztási alap 40—45 százalékos emelését írja elő. Ez lehetővé teszi, hogy 1965-ben a munkások és alkalmazottak reálbére és reáljövedelme, valamint a parasztság egy főre jutó reáljövedelme 26—29 százalékkal legyen magasabb, mint 1958- ban volt. Fock Jenő ezután a munka termelékenységével foglalkozott. A termelékenység nálunk nem alakult megfelelően, sőt 1952— 1955 között egyáltalán .nem fejlődött. A gyakorlatban általában az a hibás szemléiét érvényesült, cm ;ly úgy látta, hogy a terme- ' * elsősorban új üzemek, új létesítésével lehet bővíteni. Az új üzemekbe és az új gyű :akba azonban általában nem. a legkorszerűbb géppark került, s így a technika, a technológia nem fejlődött, 'a termelékenység sem, vagy nem kislégítően. A — A teimelékenységgel kapcsolatos elméleti munka sem kielégítő. Dicséretre méltó kezdeményezés volt a munka termelékenysége kérdéseiről októberben tartott tudományos konferencia Közgazdászaink tartsák fontos megbízatásuknak, hogy több segítséget adjanak a gyakorlatnak a termelékenység egyes kérdéseihez. — Komoly hibákra vezethet, ha csak az élőmunka arányának szempontjából vizsgáljuk a tér-» melékenység alakulását. Figyelnünk kell az anyagban, a gépben. az energiában tárgyiasult munka felhasználására is. Az iparban 1 százalékos anyagmegtakarUás jelenleg körülbelül 9#0 millió, 1965- ben pedig már 1200 millió forint értéket képvisel! Jobban ki kell tehát használni a termelőeszközöket, vizsgálni kell a különböző műszaki, gazdasági mutatókat, a termelékenységre jutó nyersanyagok mennyiségét, valamint a gépek és berendezések kihasználási fokát. _ — A termelékenység emelésének fő útját a továbbiakban is a hároméves terv időszakában megkezdett gazdaságpolitika fejlettebb színvonalú folytatásában látjuk. Ennek megfelelően foglalkozunk a műszaki színvonallal, iparunk szerkezetének átalakításával, messzemenően eleget téve a gazdaságosság követelményének — folytatta beszámolóját Fock Jenő — majd néhány iparág fejlődési irányát elemezte a termelékenység, illetve műszaki fejlesztés szemszögéből. A fűtőanyag-mérlegünkben tervezett változásokról a többi között a következőket mondotta: A széntermelést 15—20 százalékkal emeljük, az olajtermelést kétszeresére, a földgáztermelést mintegy háromszorosára. Az ötéves terv időszakában tervezett fejlesztés azt jelenti, hogy — miközben a fűtőanyag-szükséglet több mint 32 százalékkal bővül — a szén aránya fűtőanyag-mérlegünkben a tavaiyi 75 százalékról 69 százalékra csökken. Terveinket reálissá teszi az a felmérhetetlen segítség, amelyet a Szovjetunió nyűit számunkra: csővezetéken szállít nagymennyiségű — Nagy figyelmet fordítunk a viilamosenergia-termelésre is. Az iparilag fejlettebb országokban a villamosenergia-termelés meghaladja az ipari termelés növekedését. Népgazdaságunkban az elmúlt években ez fordítva volt. Második ötéves tervünk idején el kell érni, hogy a tavalyihoz képest legalább 12— 75 százalékkal több villamos- energiamennyiség áHjon rendelkezésünkre, s így biztosítsuk a termelés és a lakosság zavartalan ellátását. — Az ötéves terv időszaka rövid ahhoz, hogy iparunk egészé-1 ben gyökeresen javítsuk a műszaki színvonalat. De azt meg tudjuk tenni és meg is kell tennünk, hogy — miközben tökéletesítjük iparunk szerkezetét, és egész iparunkban növeljük a termelékenységet — néhány kiemelt iparágban döntő változást érjünk el. A gépiparban elsősorban a műszeripart, a híradástechnikát, valamint az erősáramú berendezések, a vegyipari gépek, az élelmiszeripari gépek gyártását fejlesztjük. A többi ágazatban is — szerszam- gépipar, járműipar, mezőgépipor, stb. — előtérbe kell helyeznünk a magasabb technikai színvonalat képviselő és gazdaságosabban gyártható gépek előállítását. — A vaskohászatban elsősorban a termékek minőségét javítjuk, a választékot bővítjük, a iobbmi- nőségű acélok és finom'emezek, hidegen alakított termékek gyártását fejlesztjük. A Dunai Vasmű meleg, és hideghengermű- vének üzembehelyezésével megoldjuk a lemezáruk termelését* az utóbbi években 50 000—60 000 tonna finomlemezt importáltunk, s ez akkor lényegében megszűnik, a jelenlegi ráfizetéssel dolgozó Dunai Vasmű pedig a leggazdaságosabban dolgozó kohászati üzemünk lesz. A hid igen alakított acélgyártmányok előnMItásat-.OK szükséges terme őkapaoítás a tavalyihoz képest ilO százaléknál bővül az ötéves terv végére. — Hazánk világviszonylat!»» is jelentős bauxitkészi etekkel rendelkezik. Rendkívül fontos, hogy ezt az értgkes nyersanyagot a népgazdaság számára legeredményesebben használjuk fel. Ma (Folytatás a 6. «»Maion.1 X
