Kelet-Magyarország, 1959. december (16. évfolyam, 284-308. szám)
1959-12-20 / 301. szám
MESTER ATTILA: Am z orvos keresztbeve/J» tett lábbal szivaro- zott a kagylófotel- W ban. A térde fölött berlini szaklap lógott, néha belenézett, de közben a tiszai tálra gondolt, amit a kis boy hozott, sok hússal, sós burgonyával. Tetszett neki ez a csend. Az előszobában rekedten zör- gött fel a telefon. A szájánál egy pillanatra mozdulatlanul állt meg a szivar. — Hallom ..: — Főorvos úr, bocsánat a zavarásért, de fontos az eset.,, — Nyögje már ki, mi van ,..? — Gyári baleset, Bordatörés, bizonyos Szatmári nevű fiatalod i i c A főorvos ajka mozdulatlan maradt. Nagysokára újrakérdezte, hogy kivel, — s amikor mondták, hogy a tejüzemből, Szatmári Zolival, — erőtlenül ejtette helyére a hallgatót, (. Zoli. ä, a fia, Jóságos ég ,,.! Vállára dobta a prémbéléses kabátot, a dísz-zsebből kikotor- ta a slusz-kulcsot. Már az utcán fordult meg, kicsit jobbra, a kórház felé, amikor nekifeszült a fékező-pedálnak. Süket csend ült a kocsi belsejére, csak a kilométeróra kattant vagy hármat. Zoli.,, a fia .., Gondolataiban feléledt az utóbbi hat hónap sok keserűsége, Ez a Zoli. Jobban szerette a másik kettőnél, eszes fiú volt, de beleütött a nyavalya, azt mondta utálja a műszereket, és ha tetszik, ha nem, ő géplakatos lesz ;.; Még ilyet! A két bátyja egyetemen, ő meg olajos, piszkos orvérálban a satupad mögött 5 jd. Nekiálllt a fiúnak, hogy értse meg, a család hírneve, az ő becsülete forog kockán :m Zoli nem szólt, csak zsebre vágta a pénzt, amit az útra szántak neki, amikor felvételizni indult:,, A főorvos indított. Bal kézzel letekerte az autó ablakának üvegjét, mert azt hitte, elájul a nagy melegtől. A volán alatti kart megpöccintette, tülkölt a duda, és az egyesre kapcsolt... ; .. Aztán Zoli hazajött, fillér nélkül, és amikor kérdezték, mi az eredmény, azt mondta, hogy majd kiértesítik a szülőket a felvételről... Zolit nem vették fel. Az állt a papíron, hogy helyszűke miatt; •.. meg, hogy közepesen felelt meg :. i Szatmári főorvos egy hétig nem váltott szót a fiával. Még a köszönését sem fogadta, úgy érezte, hogy Zoli készakarva csinál mindent. Dehát főorvos fia a satupad mellett:..? Mit szólnak majd a kollegák :..? Elérte az utolsó kanyart, A csupasz fák mögül feltűnt a kórház háromtornyos épülete. Akaratlanul lassított..; .. Zoli. Majdnem megütötte. Hogyisne, amikor a kölyök-gon- dolkodással olyant mondott neki, hogy fütyül a doktorátusra, unja ezt az egész úrhatnám- ságot, és vegyék tudomásul, neki a géplakatossághoz van kedve, érettségi után másfél év az egész, és hagyják őt békében ... Elzavarta a háztól. Két hétig semmi hír nem jött Zoliról, később megtudta, hogy beállt á tejüzem téemkájába, géplaka- tosságra. A takarítóasszony hozta a hírt, és neki mindjárt a kollegái jutottak eszébe. Hogy mondja meg nekik: Szatmári Zoli, az ő... fia, koszos képpel kalapálja a rozsdás vasakat. Pfuj... ez a mai ifjúság! És egyébként is! Neki már az apja is orvos volt, a szamoskércsi járásban, ő már két fiát tudta eluttatni az egyetemre, és ez a Zoli meg... csak úgy az ember szemébe vágta, vegyék tudomásul, ő már mai fiatalember, és látja, hogy megbecsülik a fizikaiakat is ... Az órájára nézett... Már negyedórája jön, majdcsak lépésben. Lenyúlt a sebességváltó karhoz, elmozdította, és ránehezedett a gázra... Nagy csúszással fékezett a kórház bejáratánál. Amíg Jani bácsi, az öreg kapus kibicegett a portásfülkéből, új szivarra gyújtott. .. Igaz, jött hír közben is a Zoliról... Átképzésnek vették fel, ezren fellil kap havonta, és hamarosan szabadul... Dehát a szégyen... Azt nem tudják neki soha kárpótolni. Még kiejteni is rossz: a főorvos úr fia vasszagú overálban... Már féléve, hogy nem látta Zolit. Egyszer, amikor zsúron voltak Perjési aspiránsnál, és a sok konyaktól elnehezült a feje, gondolta, meglátogatja Zolit a külvárosi albérletben... A többiek visszahúzták, elvették a slusszkulcsát és pezsgőt kezdtek önteni bele... Jani bácsi szokásához hűen összecsapta a patkós sarkú szolgálati csizmáját, a kalapját félméterre emelte, csak azon döbbent meg, hogy a máskor olyan kedves Szatmári úr most oda se pillantott. Hosz- szú csodálkozással nézett az elkanyarodó Skoda után... A sebészeten Joli nővér sietett eléje. Kezét tördelve hadarta el a bocsánatkérést, és azt hogy Szatmári főorvos úrnak kocsija van, gondolták c ér ide a leghamarabb... Ezért tárcsázták a számát... Szatmári meg sem állt, idegesen szakította fel a kilincset, magára adatta a fehér köpenyt, hamarjában kezet mosott, csak amikor a műtőszoba kilincséhez ért a keze, megborzadt... Mögötte a nővér némán matatott, és figyelte az orvos nyakán kiduzzadó ereket... Szatmári főorvos elengedte a kilincset, kurta haján végigcsúsztatta si- ] ma kezét, sarkonfordult. A folyosó ablakán át a vékony hóréteget nézte, a csupasz ágakat, meg a nagy csendet az udvaron. .-— Főorvos úr... Szatmári csak foszlányokat hallott, a szemét elködösitetfék n cmrw-lfVlatai , MnK<- ví&'.<;7.3vághat...! Nem hallgatott őrá, mert nyakas kölyök...' és tesA | •• •• rr koszorús Mosolyog a köszörűs barna arca, fehér foga villog, Nincs munkája mégis hajtja a korongot. Acélt neki! S szikra szerte pattan. Nézd csak világ, milyen jó dolga van a vándornak. Mosolyog — Hideg van Kiskabátban Sállal a nyakát. Hajtja a korongot 5 nem értem én miért nem köszörüli ki a esorträt saját vándor életén... sék, mégis az apjára szorul... Oldalbordatörés... Hogy is mondta Joli nővér: véletlenül felborult egy satuasztal... Ordítani szerette volna, hogy főorvos úr. a fiadra esett egv asztal, mert ő brigádosdit játszott, és sokat akart...!!! Bőrtalpas cipője nagyokat kopogott a mozaiklapos folyosón. Egyre gyorsabban, hegy végül már szinte futott. Joli nővér moccanj sem tudott. . . Már mindent elkészítettek.. És a fiú...! Szatmári nagy csattanással rántotta be az ajtót, a falb'a- épített. szekrény elé lépett, és kiemelte a konyakos üveget.. . Ránézett, aztán önkénytelenül a szájához emelte... Zoli! Hisz ezt szerette a legjobban! És micsoda tervei voltak vele. Legalább tanársegéd... lesz! És milyen fonákul alakult minden... Kint sok kopogással siettek el az emberek... . .. Üjra megmarkolta az üveget. De nem ivott. Sírni szeretett volna, mert az jutott eszébe, hogy a másik kettőt is e! tüótí hebezm az egyetemen, ez a legkisebb pedig megbolondult. .. Csak ijeszteni akarta, hogy elzavarja hazul- , ról... Zoli pedig albérletbe költözött... Nem érti ő ezt az egész kalamajkát... Hogy az isten csudájába tud létesülni...? A fejébe fájdult egy mély, tompa szúrás... Dehiszen Zoli! A gyermeke... a vére! Bordatörés !!! Sűrű légzéssel torpant meg a műtőszoba előtt. Vagy tíz fiatal lány, meg fiú keskeny gyűrűbe fogta a műtőasztalon fekvő Zolit,.. — Hagyják...! Hadd kapjon elégséges levegőt..!!! Csak ennyit mondott, és oldalra pillantva olvasta ki a közben megérkezett szigorló orvos szeméből: sikerült! A kö- rüláHó fiatalok sok virágot raktam a fiút takaró lepedőre, egymás szavába vágva hadarták, gyógyuljon meg minél hamarabb, mert a brigád hajítófát se ér nélküle... Szatmári szemében melegen folyt össze gáhány csepp könny. Csak foltokat látott maga előtt, és lázas melegség öntötte el, amikor Zoli feléje hajva a fejét megkérdezte: — Megint vizit, apu...? — Az. Vizit... kisfiam... És tekintetével messzire elkísérte a beteg körűi haladó anenetet., -. Angyal Sándor Három hónapja Három hónapja csak, hogy itt vagyok, És nem felejtett tán el még egészen. A város, hová mindig visszatértem, S hol ismerek már minden ablakot. Pár hónap. S mégis mintha ezredév gondja. Öröme forrasztotta volna Hozzám, — hisz bennem érzem már dobogva E város minden házát és kövét. % ' ?;..{)Mi -?• Az ismerős, a megszokott, a régi, Emléke elmúlt húsz évem idézi, Mint jó barátok, régi kedvesek, Itt minden új, a szűk utcák, a kertek, . Üj gondot ad, új vágyat, új szerelmet, — Hogy tudjam mostrhár melyik kedvesebb? ,Hódoló Kalászt melengess dús mező Kertek gyümölcsöt adjatok. Tél jön, borongós, * reszkető. Lágy hó alatt aludjatok. Fűvek, ti selymesédjetek. Szirmok, színt és erőt Kövek között keressetek. S frissítő pihenőt. Lányok, ti rajtuk járjatok, — Tél jön, borús, hideg, — Igaz kedvest, melengetőt Találjak közietek. LOVAS LÁSZLÓ: Két hétig újra gyermek voltam Búcsúzom tőled szülőváros s te mindennél drágább: jó anyám, az őszi nap gyolcs ruhát ölt most us egy sápadt csóvát dob ream. Két hétig újra gyermek voltam, ó rámbízta féltett titkait, kifogyhatatlan volt a szóban s csak annyit kért: még maradjak it- Sajnáltam is, de mit tehettem, nagyúr az élet, a munka vár, , nagy úr az élet, a munka vár, mint egy szárnyatört vándormadár. Szegény anyám most itt didereg, míg indulni kész a gyorsvonat, ha megállnátok irigy percek, talán ő lenne legboldogabb. Nem mindennapos lólopásnak voltam, fuitanúja az este. A tettesek egész hangosan, cseppet sem titkolva bűnös szándékukat, hajtották végre. Következetesen meglesték a szerencsétlen pejkókat, s a részleteket egymással megbeszélve — loptak. Elmesélem szép sorjába’, ahogy történt. Késő este lehetett, mikor az igazak álmából kellemetlen hangok cibáltak visza az ébrenlétbe. A hangokból ítélve két személy állapodhatott meg kapunk előtt. Az egyik hang a pincért szidta, mert az ürmö- sért többet számított fel, mire a másik javasolta, hogy az illető pincért állítsák büntető törvényszék elé. Majd hirtelen üvölteni kezdtek; hogy: „Amott legel, amott legel hat pej csikó magába’...” Kicsit elgondolkodtam, hol szereztek ezek ilyen hirtelen legelésző csidákat éjnek évadján? De a páciensek nyilván közelebb mentek a legelésző állatokhoz, s jobban szemügyre vettek, mert tovább üvöltöttek, hogy: „Mind. a hatnak. mind a hatnak rézbikóba’ a lába...” Mit akarnak ezek a szegény táplálkozó lovaktól? — gondoltam, majd a rémület hasított belém, mikor újból meghallottam a hangjukat: „Reszeljük le, reszeljük le, reszeljük le a lábukról a bikát...” Te jóságos ég, hát ezek közönséges lótolvajok! Mit kellene tenni? De semmit nem tettem, gondolván, hogy az utca lakói nyilván hallják az eseményeket, s miért csak én legyek hős? „Barátaink” ez idő alatt nem tétlenkedtek, mert pillanatokon belül megtudtam, hogy a lovak lábáról lereszelték a „bikákat,” s ezt követően igen nagy gondban lehettek, mert ■— idézem őket: „Most már pajtás, most már pajtás, most már pajtás, merre hajtsuk a csikót?” — Szóval a lopás megtörtént, s nem tudják, hogyan tüntessék el a bűnjeleket. Teljesen közömbössé Váltam, s kicsit Unni kezdtem ezt a cirkuszt. Jobban szerettem volna, ha minél előbb cinapjak kapunk elöl azokat a lovakat. .Még az embernek végül a hatóságokkal gyűlik meg a baja. Bünrészesség, hallgatólagos beleegyezés!!! Köszönöm szépen az ilyesmit. Csak tűnnének mqjt el lovastól együtt valahová... Úgy látszik, ők Is megunták a töprengést, mert. kisütötték, hogy hova tüntessék a frissen lopott jószágokat. Ezt rögtön ut- cahallattára ki is kiabálták: „Majd elhajtjuk, amerre a hap lejár. Arra, tudjuk, arra, tudjuk, arra, tudjuk, a gazdája Iso- sem jár.” Na végre, csakhogy kitaláltatok valami okosat, gondoltam — bár ez egyáltalán nem volt szép dolog tőlem —, s hagytok nyugodtan tovább aludni, A tolvajok nyilván elhajtották a lovakat, mert elbotórkáltak, s tisztes távolból még hallottam, hogy arcátlanul kiabálták: „Nem loptam én életemben...” Az esettel kapcsolatban még csak ennyit: ha tegnap ’este valakinek ellopták á hat pej csikóját, — a gazda arra kéresse, amerre a nap lejár. (Béül 4 Rendkívüli eset c;y.| > i
