Kelet-Magyarország, 1959. december (16. évfolyam, 284-308. szám)

1959-12-02 / 285. szám

x\. Sz. Ui'u§t*«oi beszéde a VII* |)áictkou§ifessziisiiii

(folytatás a 3, »id aim)

háborúkat. Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy háborúéiig, nes harc valami értelmetlen és reménytelen dolog. Az ilyenféle fatalista nézeteknek, amelyek passzivitásra kárhoztatják a tömegeket, semmi közük sincs a marxizmus-leninizmushoz.

A nemzetközi munkásmozgalomnak megszületése pillanatától fogva elidegeníthetetlen vonása volt az, hogy következetesen harcolt és harcol az igazságtalan, hódító háborúk ellen. Ez a harc nem volt eredménytelen, meghozta a maga gyümölcseit. Elégséges emlékeztetni arra, hogy a világ első szocialista állama ellen indított külföldi katonai intervenció felrázta minden ország munkásainak osztályöntudatát és a világ munkásai megmozdultak. „El a kezekkel Szovjetoroszországtól!” jelszóval. Ez a megmozdulás betöltötte szerepét.

— Vlagyimir Iljics Lenin

mondottá: „Mihelyt a nemzetközi burzsoázia feltámad ellenünk, saját munkásai fogják le kezét’. A munkásosztálynak és más társadalmi erőknek az imperialista háborúk ellen vívott harca nem egy ízben komoly akadálynak bizonyult az agresszorok háborús kalandjainak útján. Kétségtelen, hogy a jelenlegi körülmények között összehasonlíthatatlanul megnőtt annak a harcnak jelentősége, amelyet a hatalmas nép- tömegek a békéért és a biztonságért folytatnak.

— Mi továbbra is következetesen fogunk harcolni a békés együttélésért, a teljes leszerelésért, az egyetemes biztonságért. Reméljük, hogy az ezután következő legmagasabb szintű találkozók újabb lépést jelentenek majd ezen az

úton.

Vannak, akik még mindig a hidegháború lángját próbálják szítani és „az erő pozíciójából” szándékoznak cselekedni. írni ezeket illeti, még egyszer kijelenthetjük — a bunkósbot nem segít rajtuk. Mint ismeretes, minden botnak két vége van. Ha botot emelnek a szocialista országokra, e bot másik vége azek fejére üt, akik vele hadonásztak. (Nagy taps.)

— Sajátos időszak van, amikor az ősz utolsó napjai után beköszönt a tél, viszont a politikai életben nyilvánvaló felmelegedés érezhető. Ez még nem me; eg, még nem a tavasz, de a felmelegedés jelei érezhetők. És az agresszív. erők nagyon nyugtalanok emiatt, mindent megtesznek, hogy csökkentsék a hőmérsékletet, erősítsék a fagyot.

— Ez év koratavaszán hasznos találkozónk volt Macmillan úrral, Anglia miniszterelnökével. Ez a találkozás sajátos módon elindította a felmelegedést a nemzetközi légkörben. Nemrégiben találkoztam Eisenhower úrral, az Egyesült Államok elnökével. Ez a találkozó a meleg amerikai ősz napjaiban zajlott le és azt mondhatnám, hogy melegen elbeszélgettünk. .

— Mi a Szovjetunióban úgy véljük — és mások is egyetértenek velünk, — hogy mostanában enyhült a nemzetközi feszültség. Mindenesetre jószándékkal, azzal az óhajjal megyünk az ilyen találkozókra, hogy megvitassuk a megoldásra megérett kérdéseket, hegy helyes kölcsönös megértésre jussunk, és ami a legfőbb, megtaláljuk az ésszerű megegyezést a béke megszilárdítása érdekében.

— De Gaulle tábornok. Franciaország elnöke meghívásom a jövő év márciusában sor kerül a franciaországi találkozóra. A kül-! földi sajtóban most itt-ott jelentkeznek olyan hangok, hogy mi elvetettük a kormányfői értekezlet közeljövőben való összehívó-1 sának gondolatát. Az ilyen állítások nem felelnek meg a valóságnak.

— Mi mindig azt váltottuk, hogy a kormányfői találkozók hasznosak és hogy minél előbb megszervezik ezeket a találkozókat, annál jobb. De ez a mi álláspontunk. Más tárgyaló felek, akiknek részt kell venniök ezen a találkozón, bizonyos mértéiig más véleményt vallanak.

— Nekünk természetesen nem kell Csehov „Három nő.vér”-ének főszereplőihez hasonlóan viselkednünk, akik bármilyen áron szerettek volna eljutni Moszkvába. Mi már régen megmondtuk, hogy a kormányfői értekezlet összeülhet Genfben, vagy bármely más helyen. Mi akarjuk ezt, a találkozót, de azt akarjuk, hogy gyümölcsöző legyen, hasznot hozzon a népeknek.

— Ésszerűen kell megközelítenünk azonban az értekezlet összehívásának kérdését és figyelembe kell vennünk a többi tárgyaló fél óhaját is, számolnunk kell velük. A szovjet kormány kész erre a találkozóra abban az időpontban és azon a helyen, amely mindegyik résztvevőnek megfelel.

— Az, hogy De Gaulle elnökkel való találkozóm időpontja március 15., egyáltalán nem jelenti, hogy a kormányfői találkozóra nem kerülhet sor e találkozó előtt. A kormányfői találkozó összeülhetne franciaországi utazásom előtt is, de De Gaulle tábornok a kormányfői értekezlet előtt akar eszmecserét folytatni velem. Ez az óhaja nem alaptalan. Mi megértjük ezt és a kellő figyelmet tanúsítjuk kívánságai iránt. Ez talán előmozdítja a kormányfői értekezleten a jobb kölcsönösebb megértést.

— Minden lehetőséget fel kell kutatnunk, hogy a vitás kérdéseket ésszerű alapon oldjuk m;g és ezért számolni kell tárgyalófeleink kívánságaival.

— Mindent megteszünk, hogy meggyorsítsuk a hidegháború jegének olvadását. A nemzetközi helyzetben most világosan jelentkezik két irányzat: egyfelől nemcsak a népek, hanem sok államférfi és politikus is elismeri a hidegháború megszüntetésének szükségességét, másfelől, megfigyelhető a nyugati hatalmak bizonyos köreinek az a törekvése, hogy megállítsák a nemzetközi feszültség enyhülésének megindult folyamatát és fenntartsák a hidegháborús állapotot.

— Erről tanúskodnak pl. olyan tények, mint az a kísérlet, hogy újból az Egyesült Nemzetek Szervezete elé vigyék megvitatás végett az úgynevezett magyar kérdést.

— Kinek van szülés égé erre a provokációs kérdésre? Vajon azok, akik ezt a kérdést felvetik, valóban azt hiszik, hogy e kérdésnek az Egyesült Nemzetek Szervezetében való megvitatásával el lehet érni Magyarországon a szocialista vívmányok megszüntetését és a Horthy-rendszer visszaállítását?

— Úgy gondolom, hogy a nyugati hatalmaknak azok a képviselői, akik felvetik eat a kérdést, maguk sem hisznek javaslataik ésszerűségében. Akik ilyesféle kérdésekkel hozakodnak elő, a régi, elavult szellemhez ragaszkodnak. De minél hamarabb megértik az ilyen politikusok. hogy kivénhedt lóra rakták a tétet, annál gyorsabban megszűnik a feszültség és ez elősegíti majd a jobb kölcsönös megértést, a béke megszilárdulását. (Nagy taps.)

— Bizonyos nyugati politikusok megsiratják a magyarországi ellenforradalom leverését. De csak sírjon az ellenség, hullassa köny- nyeit a reakció képviselőinek maroknyi csoportjáért. Ettől még diadalmaskodik a munkásosztály, a dolgozó parasztság, az egész dolgozó magyar nép, amely megerősítette szocialista vívmányait. Mi pedig örülünk és lelkesen tapsolunk ezeknek a sikereknek. (Lelkes, nagy taps.)

— Elvtársak! Most minden reálisan gondolkodó politikus elismeri, hogy mérséklődött a nemzetközi feszültség.

Minden politikusnak és minden országnak továbbra is

| azon kell munkálkodnia, bo?) javuljon a nemzetközi helyzet, megszűnjek a feszültség. Ki kell bontani a csomókat, el kell távolítani az útból azokat a torlaszok it. amelyek a hidegháború következtében képződtek és amelyek gátolják a nemzetközi helyzet normalizálását.

— az egyik rendellenes jelenség az európai helyzet. Európában összevontan megtalálhatók mindkét tábor — a kapitalista és a szocialista tábor élcsapatai. Itt. Európában mindenné) inkább gondoskodni kell a rendezésről, mindazoknak, akiiének érdekük fűződik a békéhez, akik valóban meg akarják javítani az államok közötti viszonyt. Ismeretes a N"'jga*-Berlinben kialakult rendellenes helyzet Különböző a felfogásunk a berlini zsákutcából kivezető utak tekintetében, de ázt, hogy a berlini helyzet rendellenes, minden állam elismeri, kivéve egyetlen államot és egyetlen politikust — Nyugat- Némétországot és Adenauer urat. Nyutat -Németo-száa kancellárját. A kancellár különösen aktívan ténykedik Nyugat-Eerlin kérdésében. bár - mint ismeretes, semmiféle jogalapja nincs ahhoz, hogy beavatkozzék ennek a városnak az ügyeibe.

— A kancellár úr beszédeiben azt hangoztatja, hogy a kormányfői találkozón megoldandó legfőbb kérdés a leszerelés kérdése. Teljes mértékben egyetértek a kancellár úrral. Valóban, a leszerelés fő kérdés, amelynek óriási nemzetközi jelentősége van, mert a leszereléshez a szó szoros értelmében minden országnak, az egész emberiségnek érdeke fűződik. Örömmel nyugtázom, hogy Adenauer kancellár ezt most megértette. Ha azonban a kancellár nem sajnálná a láradságot és tanulmányozná 1955-ben Genfben kifejtett álláspontunkat, meggyőződnék arról, hogy éppen a. szovjet küldöttség vetette fel a leszerelés kérdését, mint fő kérdést.

Soha nem fogjuk támogatni azt a követelést, hogy as DíDK-ban mondjanak le a ssoeialistu

rí vm á nyo kró l

— Igaz, akkor ránk kényszerítettek — elsősorban Adenauer kancellár a maga szövetségesein keresztül — egy másik „fő kérdést” — a német kérdést.. Sőt, mi több, ő azt mondotta, hogy a leszerelés problémáját csak az úgynevezett „német kérdés” megoldásával egyidejűleg lehet megoldani. Eat a kérdést viszont ő így értelmezte: a Német Demokratikus Köztársaság megszüntetése és a nyugatnémet kormány hatalmának kiterjesztése egész Németországra. Vagyis arról volt szó, hogy ebben az országban meg kell erősíteni a kapitalista rendszert és meg kell szüntetni a szocialista rendszert. Nos. ezt akarta és ezt akarja Adenauer kancellár!

— Ismeretes azonban, hogy a szocializmus ellen harcolt. Hitler is és mi lett belőle? Hitler megölte magát, a szocializmus pedig virágzik! (Nagy taps.)

— Adenauer kancellárnak illik tudnia, hogy ő most Nyu- gat-Németország kormányát képviseli. amelynek kötelessége emlékezni Hitler gaztetteire. A kancellár azt mondja hogy ő nem felel a hitleri Németország tetteiért. De hol vannak azok az emberek, akik fasiszta katonákat vezettek a Szovjetunió ellen, akik Sztálingrádban voltak, akik háborút folytattak más országok

ellen? Nem kell távcső vagy egyéb optikai eszköz a megtalálásukhoz. Mindenki tudja, hogy ezeket az embereket nem a Német Demokratikus Köztársasága ban kell keresni: Nyugat-Német- országban találtak talajra és sokan közülük tekintélyes tisztséget töltenek be. Nóhányan a nvu- gatmémet hadsereget szervezik, mások már NATO-csapatnk parancsnokai.

— Ilyen a helyzet, ha józanul vizsgáljuk, mi kommunisták pedig mindig józanul nézzük az életet.

— A nemzetközi légkör észrevehető felmelegedése és a szovjet kormánynak a béke megszilárdítása érdekében tett aktív erőfeszítései nyilvánvalóan nem tetszenek a Német Szövetségi Köztársaság jelenlegi vezetőinek. Mindennel megpróbálkoznak, hogy gátolják az államok közötti viszony javulását, befeketítsék a Szovjetunió külpolitikáját. Ebben a vonatkozásban különös ak- t'vitást mutat Adenauer kancellár. Legutóbbi beszéde, amelyet a napokban a rajnai tartományban. a kereszténydemokrata unió Helyi szervezetének Kongresszusán tartott. azt mut-'.tja, hogy Adenauer úr nem riad vissza a nyilvánvaló ktholmá- nycktúl, a közismert tények egyenes eltorzításától sem. „Ebben

az évszázadban — jelentette ki a kancellár — egyetlen ország sem folytatott annyi háborút, nem hódított meg annyi országot, mint a Szovjetunió”.

— Ha Adenauer kancellár be- j szódét olvassa az ember, azt gondolhatja, hogy nem a hitleri Né- j metország. hanem a Szovjetunió robbantotta ki a másul ,k világháborút. amely emberéletek tízmillióiba és megszámlálhatatlan anyagi áldozatba került a népeknek. Azt gondolhatná az ember, hogy a Szovjetunió támadt Németországra és nem a hitleri Németország követett el vabióta- madást országunk ellen.

— Vagy talán Adenauer kancellár azt próbálja állítani, hogy 1918—19|20-ban Szovjet-Oroszor- szág tört be Németországba, Angliába, Franciaországba, az Egyesült Államokba és Japánba? De ki hiszi el ezt neki, amikor mindenki tudja, hogy annak idején éppen ezek az államok támadtak fegyverrel a fiatal Szov- jetországra. amely síkraszállt az egyetemes béke mellett. Ezek az országok resztvettek abban a külföldi intervencióban. amelynek soián tizennégy állam csapatai törtek országunkra.

— A nyugatnémet kancellár, megpróbálván eltorzítani a Szovjetunió politikáját, nemcsak a logikát veti félre, hanem az elemi ép gondolkodást is. Ez érthető. hiszen a valóságban Adenauer kancellárnak a. Nemet Demokratikus Köztársasággal szemben tanúsított szándékait semmiképpen nem lehetne békeszeretőknek minősíteni. Legutóbbi beszéde újból ezt bizonyítja. Mit ér például a követ- i<2"ő kijelentés: „Újraegyesítés

helyett most más kifejezést kell használnunk, mégpedig: a szabadság visszaadását 17 millió németnek”.

— A „szabadság” szócskával

véghezvitt zsonglőrködes senkit sem téveszt meg. Arról van szó, hogy

Adenauer szeretné az NDK dolgozóit arra kényszeríteni, hogy ismét tőkésekre és földesurakra dolgozzanak, ugyanakkor szeretné az NDK területén kiépíteni a NATO atom- és rakéta támaszpont- jajnak hálózatát, ahogyan ezt Nyugat-Néinetországhan már megtette. Csak így tudja elképzelni Németország újraegyesítéséi.

De világos, hogy az ilyen tervek homokra épültek. Nem azért hozták létre a Német Demokratikus Köztársaság dolgozói az elmúlt tíz év alatt az új szocialista társadalmat, és nem azért erősítették népi 'államukat, hogy valakinek is megengedjék embermilliók fáradságos és önfeláldozó munkája eredményeinek tönkretételét.

— Soha nem fogjuk támogatni azt a követelést, hogy a Német Demokratikus Köztársaságban mondjanak le »

szocialista vívmányokról.

Mindenki előtt ismeretes, hogy nemzetközi értekezleteken és találkozókon csgkis akkor lehet megoldani a kérdéseket, ha figyelembe vesszük mindkét fél érdekeit.

— Egyoldalú megoldás csak háború útján lehetséges, tárgyalások útján a viták csakis az érdekek kölcsönös figyelembevételével oldódnak meg. De hol van itt az érdekek figyelembe vétele, amikor ultimátumszerűén követelik a Németország történetében első munkás—paraszt állam szocialista vívmányainak megsemmisítését, a Német Demokratikus Köztársaság felszámolását? Ez enyhén szólva irreális megítélése a dolgoknak. Maga Adenauer úr helyesen állapította meg. hogy ez erőpolllika, a háborús fenyegetőzés politikája.

— Változnak az idők, változik a nóta is. Adenauer úr most más kottát vesz elő, már látja, hogy háborúval és eröpolitiká- val semmit sem ér el, az ilyesfajta politika récsegve-ropcgva összeomlott, A fenyegetőzés és a zsarolás politikája e politika fő karmesterének halálával, sőt már halála előtt kilátástalan zsákutcába jutott. A fő karmester segédei, tanítványai azonban: akik vele együtt húzták a hidegháború nótáját, húzzák továbbra is, karmester nélkül. Ez a nóta nyilvánvalóan disszonáns és kezdi idegesíteni a makacs szólista szövetségeseit is.

— Mi az együttélési politika elveiből indulunk ki. A Szovjetunió előterjesztette a leszerelési javaslatot és mi készek vagyunk bármely percben aláírni a leszerelési egyezményt, hozzálátni végrehajtásához az ENSZ, vagy bármely más nemzetközi szerv égisze alatt megszervezendő legátfogóbb és legmélyebb ellenőrzés alapján.

Mi w igaoi leszerelés hw«i vagyunk, igazi ellenőrzéssel, amely mellett egyetlen állam sem támaszthatja fel Htokban hadseregét és nem kezdhet háborút.

(Folytatás a 4, oWslW!)

3