Kelet-Magyarország, 1959. november (16. évfolyam, 259-283. szám)
1959-11-03 / 260. szám
Kádár János elvtárs beszéde az MSZMP budapesti szervezetének pártértekezlelén (Folytatás az 1. oldalról.) 1956-ban megint -sötét napokhoz érkeztünk — és azóta újra megfértük, hógy ismét kisütött ránk a nap. (Hosszantartó nagy taps). Kádár János ezután a budapesti pártbizottság, a budapesti kommunisták munkájáról beszélt. A többi között a következőket mondotta: — Nálunk, a kommunisták há- za táján az a szokás és a hagyomány, hogy ritka a dicséret és meglehetősen gyakori a bírálat. Vannak olyan elvtársak, akik „lázadoznak” is ez ellen, nem tetszik nekik, de ezen mi nem fogunk változtatni. Bármilyen címen, akármilyen Sokan, vagy kevesen jönnek ösz- sze a kommunisták — a munkáról beszélnek és arról, mi hátráltatja" a munka előrehaladását. Nem ígérhetjük tehát senkinek, hogy a jövőben szaporodik majd a dicséret és csökken a bírálat. (Derültség) Mert mi értelme volna összejönni azért, hogy egymást dicsérgessük? Azt hiszem, nincs arra semmi szükség. Ügy gondolom: a kommunistáknak — mint egyes embereknek is. és a pártszervezeteknek is — az a legjobb érzés, ha akár mint egyes ember, akár miht pártszervezet, vagy pártbizottság, úgy érzi, hogy becsülettel eleget tett kommunista kötelességének. A munka eredményeinek láttán jelfogja az embert az a jó érzés, amit még egy aranyból készített Gellérthegygyel sem lehet helyettesíteni: becsülettel eleget tett kötelességének. , Ennél nagyobb dicséretet senki sem mondhat a kommunistáknak. — A Központi Bizottság is bírálta néhányszor a budapesti pártbizottság munkáját. Szóva- tettük például, hogy az agitáció általában legyen kicsit elmélyültebb. A dolgok rendes menetében ugyanis az agitációnak szí- 1 nesnek. sokrétűnek kell lenni. Van á munkának néha olyan vonása is. amit nekem egy izlandi I diák „ magyarázott meg”. Soha ! életemben nem találkoztam ve- lle, csak a Magyar Nemzetben lolvastam nyilatkozatát, amit ittjártakor kért tőle az újságíró. Izland, mint tudják, messzi van, azon a szigeten szigorú az élet és talán az emberek megszokták, hogy röviden és velősen beszéljenek. Ezt a^ izlandi diákot megkérdezték, mi a véleménye Magyarországról, a magyarokról. Felsorolt három dolgot, amiből én kettőt jegyeztem meg. A/ első: tetsz.k neki, hogy a magyaroknál a harag nem tart örökké. A második: nem tetszik neki a magyaroknál a szalmaláng. Szalmaláng — semmi többet nem mondott. De, úgy látszik göndolEzután a fővárosi tanács tevékenységéről szólt, majd a munka közben szerzett tapasztalatok hasznosítására hívta fel Kádár János a pártértekezlet figyelmet. — Többen beszéltek itt a tömegekhez való viszonyról. Minden kommunistának szeretnénk az emlékezetébe vésni: 1956. novemberében, decemberében, vagy 1957. első felében pártunk egy adott feladatra akart mozgósítani embereket, akkor biztosan tudta, hogy sem hatalmi szóval, sem utasítással nem tudott több embert ráállítani arra a munkára, mint ahányat meggyőzött, ahánynak megmagyarázta, mi a célja annak a munkának és miért kell elvégezni. Aki ezt az egyetlen tanulságot megjegyezte és nem téveszti szem elől a feladatok meghatározásakor, az nem dolgozhat rosszul. Egyetlen kommunista se higy- je, hogy akár tekintélyi, akár hatalmi szóval lényegesen meg lehet győzni egyetlen embert egyetlen kérdésben is. De meg lehet győzni a mi igazunkról a kommunista szó erejével. Ez a legerősebb fegyver. Higyjék el elvtársak, a dolog úgy áll, hogy mi nem vagyunk nagyhatalom, különösen nem katonai nagyhatalom, valamiféle fegyver azért — annyi, amennyi éppen kell — van a mi kezünk ügyében, de a mi igazi erőnk nem azokban a fegyverekben van. Az az igazi erő, ha az emberek kodott rajta, mert valami értelme van azért ennek a jellemzésnek. Szép számmal vannak ugyanis nálunk olyan elvtársak — sajnes, — akik ilyen szalma- iángszerűen képzelik el a szocialista forradalmat is: óriási lelkesedéssel „nskirohannak’’ valami feladatnak és úgy gondolják, hogy két-három hét alatt meg is oldják. Ha aztán három-négy hónap is elmúlik és még mindig nincs meg, akkor ellankadnak és csak füst, meg hamu marad nagy buzgalmuk után. Ilyesmi is mutatkozik időnként. gondolat- és érzésvilágában a kommunizmus uralkodik. (Nagy taps.) Kádár János ezután utalt arra, miiyen nehéz feladatokkal kellett a budapesti pártbizottságnak 1957. elején megbirkóznia. . — Akkor az intéző bizottság Marosán elvtársat, pártunk egyik legjobb agitátorát küldte erősítésül a budapesti pártbizottsághoz. Megállapíthatjuk, hogy a rábízott nagy feladatot Marosán elvtárs elvégezte. Most mi úgy gondoljuk, hogy visszahívjuk őt, hogy munkáját egészen a Központi Bizottság feladatainak szentelje. Az az elgondolásunk:, hogy Marosán elvtárs a Központi Bizottság első titkárának állandó helyettese legyen. A budapesti elvtársaknak már van elég erejük, ne rejtegessék tartalékaikat és azt javasoljuk, hogy találjanak új első titkárt. A pártegységről Kádár János a továbbiakban a pórtegységről beszélt, s ezzel kapcsolatban többek között megállapította: az elmúlt három év harcában született a magyar pro- letáriátus összekovácsolt, összeforrott új vezérkara. (Hosszantartó, nagy taps.) Ebben a Központi Bizottságban a kollektív vezetés szabálya érvényesül, ott szabad légkör, nagy felelősség van, és az ügyekhez jó hozzáértés. He ellenségeink kiváncsiak rá, elárulhatjuk nekik a titkot, hogy mi nagyon sokat és nagyon gyakran vitatkozunk. S ha még arra is kiváncsiak, amit ők úgy szeretnek misztifikálni, hogy „Münnich Marosán ellen, Kádár mindkettő ellen. Kiss amaz ellen” — azt is megmondom, hogy még mi, a megnevezettek is nagyon sokszor vitatkozunk egymással, de a kommunista elv alapján, hogy mielőtt döntünk, jól megvitassuk az egyes kérdéseket és ha döntöttünk,' egységben és egyetértésben hajtjuk végre a feladatokat. Ez így van most a mi pártunkban. És ha nem Így volna, nem lehetett volna eredményt elérni. Azt hiszem — ezt mindenki tudja, aki mint kommunista átélte azokat a nehéz napokat. — Nem volt annál szörnyűbb dolog, amikor nem működött a pártban az igazi kommunista vezetés. A mi erőnk, a szocializmus ereje 1956-ban is többszöröse volt az ellenforradalom erejének, mégis tehetetlenül és bénán állt a párt, merr a Központi Bizottság nem állt úgy a helyén, ahogy kellett volna. A nemzetközi helyzetről A nemzetközi helyzetről szólva a többi között megállapította: folyamatosan kibontakoznak a hidegháború irányába ható tényezők, de ott vannak még a porondon azok is, akik egyelőre a hidegháború fenntartásáért harcolnak. A hidegháború híveinek szellemi fegyvertára rendkívül ösz- szeszűkült, keresnek hát egy-két pontot, ahol sajátos eszközeikkel piszkálódni próbálnak. Az utóbbi hetekben például két hallatlanul alávaló rágalmat terjesztettek ellenséges célzattal a nyugati sajtó hasábjain a Magyar Népköz- társasággal szemben. Először közöltek egy 31 nevet tartalmazó listát, s azt mondták, hogy azt a 31 embert legutóbb kivégezték Magyarországon. Természetesen kitalált név volt valamennyi. Provokációs szándékuk világos; az ilyen listát közzéteszik, hogy mi majd cáfoljuk és ők megint magyaráznak jobbra-balra a nyugati közvélemény előtt. A napokban kitalálták, hogy egész sor f atalember van börtönben Magyarországon, akikkel kapcsolatban a kormány azt várjaj hogy betöltsék 18. életévüket és akkor fel fogják őket akasztani. Természetesen nálunk mindenki tudja, hogy az ilyen hir valótlanság, alávaló, aljas provokáció. Sajnos, azonban a nyugati közvélemény nincs felvértezve az ilyen provokációkkal szemben, s az álhírterjesztők Göbbels receptje után úgy vélik, ha csak egy százalékát elhiszik az emberek, az ő hazugságuknak, számukra az is tiszta haszon. Meggyőződésem, nincs messze az az idő, amikor az ilyenfajta kalandoroknak és provokátoroknak saját népük mondja meg, hogy vétettek, az általuk félrevezetett emberek tesznek nekik szemrehányást : „Miért hazudtatok?” Ahogy mondani szokták, 61c beszélhetnek, amit akarnak, mi pedig megyünk .előre és ez az út, ami bennünket illet, nem a harc élezése felé vezet, hanem mindinkább és mind nagyobb mértékben a népek és államok békés egymás mellett élese felé. Belső életünket illetően pedig az alkotó és zavartalan munka irányában haladunk. És t mi ettől saját elhatározásunkból nem fogunk eltérni! De ha ellenségeink alkotmányos rendünk, népünk békés munkája ellen támadnak, az soha nem marad megtorlatlanul. — Nagy feladatok állnak előttünk. Fejleszteni kell a vezetés színvonalát. Gyorsabban kell előrehaladnunk a termelékenység' növelésében is. A kongresszustól azt várjuk, hogy kijelölje a további utat és bízom benne, hogy el is végzi ezt a munkát, hogy ne féljünk sem a munkától, sem ellenségeinktől. Elbánunk mindkettővel! A szocializmus eszméjében találkozott és összeforrott párt és nép minden akadályon át győzedelmeskedik! (Hosszantartó, nagy taps.) A kom in un ista szó ereje: a legerősebb fegyver INTERJÚ Harsányt Károly fehérgyarmati propagandistával Ma kezdődik a pártoktatás. Nem közömbös, hogyan készültek a pártszervezetek, a propagandisták, a hallgatók erre a fontos eseményre. Munkatársunk felkereste Harsányi Károly elvtársat, a fehérgyarmati községi párt-alapszervezet propagandistáját és beszélgetett vele a pártoktatás helyzetéről. KÉRDÉS: Hogyan készültek fel az idei oktatásra? VÁLASZ: — A korábbi években gyakran formálisan készültünk az oktatásra. Előfordult, hogy a hallgatók megkérdezése nélkül osztott be a pártvezetőség elvtársakat, pártonkí- vülieket tanulásra. Sok volt az évközbeni távolmaradás, a lemorzsolódás. Hiányos volt a tanulmányi, a megjelenési fegyelem. Most azonban személyes beszélgetés alapján vontunk be minden hallgatót az oktatásba. A pártvezetőség néhány tagja — s magam is— érdeklődtünk a hallgatóktól,. beszéltünk az oktatás jelentőségéről s mindenkit meggyőzve a politikai továbbképzés jelentőségéről alakítottuk- ki 16 hallgatóval a marxizmus-leninizmus tanfolyam második évfolyamát. Tekintettel voltunk a hallgatók képzettségére, mivel ezen a fokon komoly előképzettséget igénylő anyagokat kell tanulmányozni. * KÉRDÉS: Milyen a hallgatók összetétele, képzettsége? VÁLASZ: ,— Tizenhat hallgató közül mindenkinek megvan a nyolc általános iskolai végzettsége. Többen magasabb iskolai végzettséggel is rendelkeznek. Nagyobb részt olyan hallgatók, akik tavaly a marxizmus-leninizmus első évoflyamán tanultak, azt eredményesen befejezték. Három olyan hallgató is részt vesz a tanulásban, akik tavaly nem jártak az első évfolyamra. Korábbi tanulmányaik során azonban megfelelő képzettséget szereztek. Ilyenek Harkai Frigyes, Varga Ernő és Nemes István hallgatók. Piros Bertalan elvtárs, egyénileg dolgozó paraszt minden évben részt vesz a pártoktatásban, szorgalmasan tanult. Most is szívesen vállalta a nehezebb anyagok tanulmányozását. KÉRDÉS: Voitak-c prob’émák az előkészítő munka közben? VÁLASZ: A hallgatókkal való személyes beszélgetések során őszinte szavak hangzottak el a tanulást és a pártvezetőség munkáját illetően. Többen elmondták, hogy a mindennapi fáradságos, felelősségteljes munka elvégzése után fárasztó a tansiás. Voltak, akik nem találtak választ az önmaguk ál- ial feíu&u kezdésre: hogyan j..~ het dolgozni és tanulni egyszerre? Elkelt e bátorító, segítő szó. Érdeklődtünk a hallgatók személyes problémái felől is. Evk megoldásában segítve közelebb jutottunk egymáshoz. Könnyítettük a hallgatók gondjait. — Néhányan azt kérték: a pártvezetőség és a pártbizottság képzettebb elvtársakat bízzon meg ellenőrző, segítő munkával. Tavaly ugyanis előfordult, hogy tanulás közben ellenőrizték munkánkat, de a segítségadással megbízott elvtárs a foglalkozás végighallgatásán kívül nem tett egyebet. Aki ellenőriz, tudjon többet, segíteni a hallgatóknak, a propagandistáknak. Kérésüket figyelembe vették. • KÉRDÉS: Hogyan biztosítja saját továbbképzését? VÁLASZ; Részt vettem háromnapos előkészítő tanfolyamon a járási pártbizottságon. Sokoldalúan tájékoztattak bennünket az időszerű kérdésekről, az . időközben megjelenő párt- és kormányhatározatokról, egyes, a napi munka közben felmerülő elvi, politikai kérdésekről. A továbbképző tanfolyamok közötti időben önállóan tanulmányozom a kötelező irodalmat. KÉRDÉS: Milyen helyi anyagok feldolgozásával kívánják gazdagítani az oktatást? VÁLASZ: A párt negyven éves múltjával kapcsolatban feldolgozzuk a pártszervezetünkben történt fontosabb eseményeket. Felhasználjuk a községi és járási pártértekezleten elhangzottakat, mivel itt hosz- szú időre meghatározták a kommunisták feladatait. Elő kívánjuk segíteni a pártértekezleteken született határozatok megvalósítását. A szövetkezeti mozgalom erősítése, szélesítése érdekében feldolgoztuk a fehérgyarmati Győzhetetlen Brigád Tsz munkáját, jelenét és jövőjét. Elemezzük az eredményeket, a feladatokat, ismertetjük a szövetkezeti élettel összefüggő fontosabb eseményeket. Ebben a munkában segítenek a pedagógusok is. KÉRDÉS: Miben nyilvánul meg a községi pártbizottság és a párt-alapszerve/ct »segítése? VÁLASZ: Angyal Károly elvtárs, a községi pártbizottság titkára szinte minden nap megjelenik a községi tanácson. Így módom van gyakran találkozni vele. Érdeklődöm tőle; elmondja tapasztalatait, én is közlöm az oktatásra, a hallgatókra vonatkozó észrevételeimet. Ügy a pártbizottság, mint a párt- szervezet több alkalommal napirendre tűzte az oktatás ügyét. Érdem szerint dicsértek, bíráltak, értékelték a propagandisták tevékenységét. Megmutatták a hiányosságokat, a feladatokat. A községi pártértekezleten is megfelelő időt fordítottak az oktatási munka megjavításával kapcsolatos vitára. Segítettek a hallgatók kiválogatásában, a velük való beszélgetésekben. Az oktatás idején több alkalommal kívánják ismét pártbizottsági ülésen, taggyűlésen és vezetőségi ülésen megvitatni az oktatási munkát. Ezek az összejövetelek, viták minden bizonnyal tovább javítják a pártoktatási munkát. KÉRDÉS: Van-e észrevétele a felső szervek irányító munkájával kapcsolatban? VÁLASZ: Azt kérem, hogy mivel a marxizmus-leninizmus II évfolyama anyagának tanulmányozása komoly feladat, közben ne kelljen sok különféle kérdést napirendre tűzni a foglalkozásokon, mint volt ez az elmúlt évben az első évfolyamon. Az időszerű kérdéseket ugyanis az időszerű kérdések tanfolyama hivatott megvitatni. Mi fontos elvi, elméleti munkát kívánunk kifejteni, előre megadott tematika, „menetrend” szerint. Nagy Tibor
