Kelet-Magyarország, 1959. november (16. évfolyam, 259-283. szám)

1959-11-03 / 260. szám

Lengyel és japán mukkásiídvözlet megyénk dolgozóinak Lengyel és japán építőipari szakszervezeti vezetők delegáció­ja járt szombaton Nyíregyházán Tiszteletükre, fogadásukra mint­egy 100 építőipari dolgozó jelent meg és részt vett a 6. számú Mélyépítő Vállalatnál megrende­zett baráti beszélgetéseken.' Fe­hér asztalnál úgy beszélgettek a nyíregyházi építőmunkások, szak- szervezeti vezetők, igazgatók és párttitkárok, mint távoli roko­nokkal, jóbarátokkal szokás. A magyar és a japán munkások egészségére!. Mr. Tcruhíko Konishi, a japán delegáció vezetője pohárköszön- tójében emlékeztetett a magyar és japán nép ázsiai származására és ezt mondotta: „távoli rokonokat, barátokat jöttünk látogatni. El­hoztuk a japán munkások forró, baráti üdvözletét.” Beszélt a bé­kéről, s ezzel kapcsolatban az 1945 szeptemberében történt bor­zalomról, a hirosimai atomtáma- dásról. Majd kijelentette: „Ha a munkások összefognak a vilá­gon, soha meg nem ismétlődhet a hirosimai atomtragédia!” Ké- !sőbb arról beszélt, hogy a japán munkások gyűlölik a háborút, harcolnak a tőkések, a kapitalis­ták ellen. „Én hiszem, hogy a mi harcunk győzelemmel fog befe­jeződni. — mondotta. — Magyar- országi tartózkodásunk és az itt szerzett tapasztalatok is meg­erősítik azt a meggyőződésemet, hogy mi is meg fogjuk valósíta­ni hazánkban a szocializmust! Kívánom, hogy a magyar dolgo­zók, Szabolcs-Szatmár megye munkásai is minél plöbb valósít­sák meg a szocializmust, mert ez minket is tovább . fog erősíteni harcunkban.” Poharát a magyar és japán munkások egészségére ürítette. Együtt építjük a szocializmust... Czerwinska Jadwiga, a lengyel építők szakszervezetének orszá­gos titkára, a lengyel küldöttség vezetője meleg szavakkal mond­ta, hogy „a magyar és a lengyel két egytestvér. Együtt építjük a szocializmust!” Elismeréssel beszélt magyarországi tapasztala­tairól, s elmondotta, hogy Buda­pest szebb, mint Varsó, mint Pá­rizs, mint Bécs, és a magyar emberek barátságának és ven­dégszeretetének nincs párja a vi­lágon. Az ünnepségen résztvevők­nek és az újságon keresztül a megye dolgozóinak átadta a len­gyel munkások szívélyes, tesvéri üdvözletét és sok sikert kívánt a szocializmus építésében. Hogy építenek és élnek a japánok? Hamar olyan jó hangulat lett, mint egy lakodalomban. A ma­gyar munkások itt is ott is köz­refogtak egy-egy külföldi vendé­get, és németül, oroszul, franci­ául, — ki hogy tudott — beszél­gettek. Fényképeket, emléktár­gyakat cseréltek. A Tervezőiroda egyik dolgozója azt kérdezte egy japán mérnöktől, milyenek ott a házak, hogy építenek a gyakori földrengés miatt? A válasz az volt, hogy egy emeleten alul cö­löpökre faházat építenek, s egy emeleten felül vasbetonból épí­tenek. A Mélyépítő Vállalat egyik lakatos munkása azt kérdezte, hogy mennyit keres egy japán építőipari munkás? Megtudta, hogy általában 700 jent keres ha­vonta, amiért legfeljebb két ol­csóbb ruhát vehet. Ebédért fize­tésének egyhetedét fizeti. Üzemi étkezés, munkaruha, munkás­szállás és hasonlókban nem ré­szesülnek a japán dolgozók. házat az .Építő- és Szerelő Válla lat telepét. Nagyon tetszett n.kiL a perlit-ház, ami egyharmaddal kevesebbe került, mintha téglá­ból építették volna. Kérdezték hogyan lehetne Japánnak és Len gyelországnak duzzasztott perli- tet szállítani? Megkapták a cí­met, ahol megrendelhetik. A pár órás nyíregy . /Ä tartóz­kodásból jutott egy kis idő arra is, hogy a külföldi vendégek megtekinthessék Sóstó gyógyfür­dőt. Nagyon tetszett nekik. Bú­csúzóul elmondták, hogy feledhe­tetlen élmény marad számukra mindaz, amit Nyíregyházán ta­pasztaltak és láttak, otthon ei fogják mondani munkatársaik nak. Az a kívánságunk, hogy minél több ilyen szívélyes, bará­ti találkozóra kerülhessen sor a magyar, a lengyel és a japán dolgozók között. ( O. A.) A megyei pártbixoiinóg rersenrsásslajríért ß verseny eddigi eredménye iúszmiüió forint az állami gazdaságokban A megye állami gazdaságai a I menyek láttán újabb vállaláso- Közpcnti: Bizottság márciusi ha- kát tettek, s így az idei verseny- .árczatának szellemében szórta- vállalás, összege elérte a terme­ista munkaversenyt kezdemé­nyeztek- A gazdaságok dolgozói í tavasz folyamán 20,8 millió erint értékű többtermelési és la- .carékossági felajánlást tettek, ^egtöbb gazdaságban szeptember közepéig már teljesítették a ver­seny teltételeit. Nyíri assen pél- iául 360, Üjíehértón 199, Bara­báson 192, Nyírlugcson 165 szá­zalékban. A dolgozók az ered­lési érték 6,7 százalékát. A legutóbbi értékelés szerint már négy gazdaság zárkózott fel egymás mellett, amelyek minden bizonnyal a legesélyesebbek lesznek a megyei pártbizottság által kitűzött versenyzászlók el­nyerésére. A dolgozók Barabáson 194, Nyírtasson 184 és Csengéi­ben 167 százaléknál tartanak ver- senyvallalásuk teljesítésében. 280 mázsa répa egy holdon Gacsályban A gacsáiyi Dózsa Tsz. kommunistái még a kora tavasszal elhatározták, hogy meggyőző munkával elősegítik az elmúlt években elért terméseredmények túlszárnyalását. Fogadalmukhoz híven a 65 holdas cukorrépatáblából mintegy 8,5 holdat 80 centi mélyen rigolíroztattak a kommunisták javaslatára. Ide szilvaíá- kat ültettek, köztesként répát vetetlek. Egy holdon 280 mázsa ré­pa termett, jóval több, mint az eddigi terméseredmények. A 55 holdon 200 mázsa volt az átlagtermés, Több, mint félmillió fo­rint bevételt nyertek cukorrépából. A tiszabecsi fordulat A leugyclek építési gondjai a miénkkel azonosak Aintman Kazimir lengyel kül­dött a Bydgoszcz körzet szakszer­vezetének vezetője elmondotta- a magyar munkások kérdésére, hogy a körzetben dolgozó építő­ipari munkásoknak 90 százaléka szakszervezeti tag, összesen több .mint 23 ezer ember. Egyébként 6 tíz éve tölti be ezt a funkciót, azelőtt kőműves volt. Elmondotta, hogy az építőipari problémák azonosak mint Magyarországon. Fejlődőben vtn az előregyártott elemekből történő építés. Gépesí­tési problémáik nagyobbak, mint nálunk. Az újítói mozgalomban a gépesítésre és könnyű, előre­gyártott elem bői való építke­zésre, a vakolás és egyéb befeje­ző munkák gépesítésére mozgó­sítanak. Ar étteremben, a perlit-háznál és Sóstón A Szabolcs Étteremben rende­zett ebéden mondta a japán kül­döttség vezet?.'’ hogy „ ha a vi­lágon minden munkást egy nagy terített fehér asztalhoz lehetne ültetni, s olyan jól éreznék magu­kat, mint a japánok és lengye­lek a Szabolcs Étterem terített asztalánál, akkor biztos, hogy so­ha sem lehetne háborút szítani.” Később mikor gépkocsival átha­Takarékos iskolások A* idei tanévben ismét foly­tatódik az általános és közcPis- kolás tanulóifjúság iskolai taka- rékbélyeg-gyűjtési mozgalma. — Megyénk diákjai október 31-ig *60 ezer forint értékű lakarékbc- iyeget vásároltak. Szép eredményi ért el a tiszalöki Szurkos-tanyai általános iskola, ahol egy-egy ta­nuló 13,11 forint összegben vásá­rolt takarékbélyeget. Alig van már a megyében néhány olyan iskola, amely nem kapcsolódat! be ebbe a mozgalomba. ladtak a város néhány utcáján, dicsérték a város szépségét. Meg­tekintették a perlitből készült — Majd meglátjuk év végén. — Majd ha a zsebünkben lesz, akkor hisszük el — mondogatják még elég sokan a tiszabecsi Új Elet Termelőszövetkezetben. Ugyanis arról van szó, hogy az idén számítanak pozitív zárszám­adásra. Nem dobálóznak 70—80 forintos munkaegységekkel, csak 30 forint körül tudnak osztani, de még ezt sem akarja elhin­ni a tagság tetemes része. — Nem maradtunk semmiben az egyéniek mögött, legtöbb te­rületen meg is előztük őket — mondja a 30 forintos munkaegy­ség alátámasztására Balogh Ist­ván párttitkár, aki egyben agro- nómus is a szövetkezetben. — Oszthatnánk ötven forintot is — lódítja Csohai Béla raktá­ros, — ha tavaly másként ment volna. A beszélgetésből aztán kitűnik, hogy tavaly akként ment ebben a szövetkezetben, ahogy a nagy- hangúak akarták. A raktárba semmit sem gyűjtöttek, ami ke­vés termett azt is szétcibálták. Aki bírta, marta. Az idei évet terhelte az összes adó és vetö- mag-kölcsön is. Most fizettek ki 69 ezer forint tavalyi jövedelem- adót, 230 mázsa búzaföldadót és 170 mázsa vetömag-kölcsönt. — Még saját erőből való be­ruházásra is futotta — dicsek­szik az agronómus. Építettünk egy 40 méteres kukoricagór ét, egy épületet átalakítottunk mag­tárnak, a baromfiólat rendbehoz­tuk és körülvettük dróthálóval. — Késő délutánra előkerül Szakáig József elvtárs is, aki április óta elnöke a szövetkezet­nek, addig pártmunkás volt. Amikor idekerültem, első dol­gom volt a pártszervezet meg­alakítása a szövetkezetben. Párt­tagok voltak itt, csakhogy a községi alapszervezethez tartoz­tak. Ott a termelőszövetkezet konkrét tennivalóiról kevés szó esett, így a kommunisták összefo­gott ereje nem érvényesült a szö­vetkezet irányításában. A szövetke­zet választott vezetőségére és a tizenegy tagú pártszervezetre tá­maszkodom munkámban. Szakáig elvtárs hosszasan so­rolja a nehézségeket, amiket már jórészt leküzdötték. A pártszer­vezet segítségével elérték, hogy gabonából, almából csak szük­Mosslivtitói Londonig, Helsinkitől Párizsig Tizenegy európai országba szállítunk Szabolcsból almát A MEK nyíregyházi almatá­rolójában szorgos leánykezt k féltő gonddal csomagolják Sza­bolcs aranyát, a Jonarhnnt. Jó nézni, hogyan telnek a ládák szebbnél-szebb almával. Olv&n katonás sorrendben sorakoznak a pompázó gyümölcsók a ládák­ban, mintha megannyi egy iga­zi katonai díszszázad lenne. A raktárban a becsomagolt ládák tömege már útrakészen sorako­zik, hegy mielőbb a vagonokba kerüljön. Mindenfelé siető em­berek rakják, teszik ládákba az almákat, a most kapott alma- csztályczó gép ped g szinte per­cek alatt válogatja és osztályoz­za a gyümölcsöt. A munkáról elismeréssel nyilatkozik Grósz József, a HUNGAROFRUHT megbízottja, aki az almaszállítmányokat mi­nőségileg veszi át, hogy azután Európa különböző országaiba indítsák útnak. Tizenegy euró­pai országba szállít almát a Szabolcs megyei MÉK. Eddig még egyetlen esetben sem rek­lamáltak az alma minősége és csomagolása miatt. Pedig egyes nyugati országok szinte túlzot­tan igényesek. A legjobb nyu­gati vásárlóink egyike Nyugat- Németország . Nemrégiben ná­lunk járt egy nyugatnémet ke­reskedelmi ügynök, aki Albert Pilsner úrnak, az egyik legna- gyobb müncheni kereskedelmi cégnek . volt a megbízottja. A tárgyalások során a német cég ügynöke ezer vagon almára kö­tött szállítási szerződést. Mint mondotta: a szabolcsi almának különös íze, zamata van, amit a németek szeretnek. S a jó Kereskedelmi kapcsolatot nagy­ban segíti az, hogy a szállítás pontos és a minőség kiváló. Igen jó megrendelőnek bi­zonyul a magyar származású svájci Margaret Buchwald is, aki a legutóbbi kereskedelmi tárgyalások során 300 vagon al­mát rendelt, de csak kizárólag szabolcsit. A finnek szintén jó üzlettársak, azonban igényes­ségben mindenkit felülmúlnak. Szabolcs almája és a magyar hírnév, — mondotta Bállá Géza telepvezető — a messze észak­tól a nyugat valamennyi álla­mába eljut. Moszkva, Helsinki, Stockholm, Oslo, Párizs, London, Bécs Ber­lin, Prága, Bern üzleteiben mindenütt olvashatjuk „Jona- thán, HUNGÁRIA” Persze, a nyugati cégek mellett egyik leg­jobb vásárlónk a Szovjetunió, ahová exportunk tekintélyes ré­szét szállítjuk. Naponta a nyíregyházi alma- tárclótói több vagont indítanak útnak Kelet, s Nyugat felé. Dorogi Mihály ságiét szerint osztottak. Aldnek nincs háztáji tehene, az pénzben kapta meg a takarmány értékét. Igen nehezen birkóznak a felada­tokkal, mert a közel 800 hold földhöz mindössze 68 tag van és ebből is csak harmincnyolc dol­gozik a növénytermelésben. — Megnövekedett az állatlét­szám, az is sok embert leköt •—> bizonygatja az elnök, hogy miért jut kevés ember a szántóföldre, s közben egy jegyzőkönyvet vesz' elő, amiben pontosan ki van mu­tatva a tavalyi és az idei állat- állomány. Szarvasmarha tavaly 20 darab volt, most 71 van, te­hén egy sem volt, most har­mincegyet számolnak. A sertés 81-ről 315 darabra szaporodott. Száz darat bal több a juh is, baromfi pedig közel 1000 darab van; tavaly száz sem volt. Még több is volna, de egy tavaszi mulasztás miatt igen sok kacsa elhullt. Az áruértékesítés tervét 150 százalékra teljesítette a szövet­kezet. Tavasz óta terven felül 110 darab sertést és 30 darab marhát állítottak hízóba. Ha ez nem történik, akkor bizony a tavalyi adósság és egyéb bajok elviszik az idei jövedelmet. Most már láthatja a tagság, hogy állat nélkül ezen a sovány földön gazdálkodni nem lehet. Sajnos, még mindig vannak, akik lebe­csülik az állattenyésztést és nem akarnak az állatok mellett dol­gozni. Summázva a dolgot, ebben az esztendőben fordulat állt be a tiszabecsi szövetkezet életében. A megkezdett út helyes, nagyon sok hibát kijavítottak már és még akad is mit tenni. A párt- szervezet és az egyre szaporodó öntudatos tagok tábora az új vezetéssel minden hiba leküzdé­sére képes. Csodák nem születnek, ami van, azt emberek csinálják. Az idén sikerült a közepes szö­vetkezetek sorába feltörni. Szí­vós akarattal jövőre a jók közé is besorolhatnak. Termésete- sen ez nem egy-két emberen mú­lik, hanem az egész tagságon, azokon akik már tagjai és azo­kon is, akik nemsokára tagjai lesznek, mert sok dolgozó pa­raszt érdeklődik az Új Élet ered­ményei iránt. •I

Next

/
Thumbnails
Contents