Kelet-Magyarország, 1959. november (16. évfolyam, 259-283. szám)
1959-11-12 / 268. szám
Az áruházi osztályvezető Heggel a órától este 6-ig árusítanak az Állami Áruházban. Sokan vásárolnak* ott. Az eladást vé^ö dolgozóknak alig-alig jut c-gy kis idejük arra, hogy a pihenőben elszívjanak egy cigarettát. — Azt,'a sötétkék kabátszövetet tessék megmutatni! — kéri az egyik vevő. Már kapja is. Az elárusítö- aaztalrá kerül a nagy vég szövet. Az eladást intéző dolgozó kitéríti./ — Nagyon szép krombi. Métere 437 torint. Elegáns, meleg kabátot lehet belőle varratni. Hamar megvan a vásár. Előkerül a mérő, s Harmati Miklós levágja a szükséges mennyiséget. Aztán a vatelint, bélést es egyéb kellékeket készíti a kabáthoz. Közben más portékát is kínál. — iMindjárt megmutatom, nagyon J szép puplin inganyagunk van. Illene á kabáthoz. Egy méter s 33,60 forint, de van egészen 78 forintig. Puplin és velour bársony A féríí mellett álló asszony iátni akarja a puplint. összesúgnak aztán az emberrel, és vesznek belőle egy ingre valót. — Kérem, nem fontos megvenni, de megmutatom, hogy milyen szép flanel ruhaanyagunk van. S ha tetszik, majd karácsonyra meg tetszik vele lepni otthon a mamát, önnek mee— fordul a csinos asszonvhoz — megmutatom, milyen szép velour bársonyunk van. 130 centi szélességű. Métere 190 forint. Nagyon szép estélyi ruhát lehet varratni belőle. A figyelmesség, áruajánlás eredményeképpen a flanel ruhára való is a csomaghoz kerül. Megegyeznek, hogy majd elsején megveszik a bársonyt. .— Nyereségrészesedés-osztás | volt nálunk, a. terményícrgalmi- [ nál. Most bevásároltunk belőle. 1 — mondta mosolyogva a férfi, j Fő a vólasztékosság Látszott, hogy elégedettek a j kiszolgálás udvariasságával, az ] eladás közben velük beszélgető áruházi dolgozóval. Harmati Miklós,.aki az eladást intézte, az áruház méteráru osztályának vezetője. Nyolc eladó dolgozik a keze alatt. Arhellett, hogy őket irányítja, rendszeresen gondoskodik arról, hogy választékos legyen a közel 4 millió forint értékű méterárú-meny- nyiség; az eladásban is segít. — Kilenc éve vagyok az áruházban, — mondotta, mikor vele beszéltünk. — Nem bántam meg, hogy ezt a szakmát választottam. Azt gondolhatná valaki, hogy könpyű nekünk, áruházi dolgozóknak. Sokat állunk és faradunk. Sokszor ki vagyunk téve a vevők szeszélyeinek. Előfordul, hogy az egész polcot le- xámoltatják, s a végén mégse találnak megfelelő szövetet. S nekünk türelmesnek, udvariasnak kell lenni. Tanulni kell Bizony, egyre nagyobb szükség van a kereskedélmj dolgozóknál is a szaktudás bővítésében. Harmati Miklósnak is szüksége van rá. Havonta közel kétmillió forint értékű árut kell eladn'a az osztálynak. Ehhez többek - között az is szükséges, hogy - állandóan figyelemmel Kísérjék, mit szerelnek vásárolni a vevők. Rendszeresen hiánykönyvet vezetnek, s az újabb árumegrendelésnél igyekeznek a legkeresettebb árúkat, beszerezni a nagykereskedelmi - vállalatoK- tól. Gyakran Budapestről hoz árut az osztályvezető, mint most is, választékos színű és mintájú flaneleket és barhendeket. — Közgazdasági / technikumot végzek levelező úton —- mondotta az osztályvezető. .— Gondolom, hogy így még jobban meg fogok felelni az áruházban a nagvobb követelményeknek. O. A. 161 vizsgáztak a szövetkezeti cukrász#! Párti Sándor málcszalkui rukrásm lett a rersenyelső Nem mindennapi eseménynek voltak tanúi a mátészalkaiak november 7. és 8-án. A KPVDSZ járási kui lúrotthonában a föld- mü vessző vetkezeti cukrászok kiállításon cs versenyen mutatták • be, hogy ki tud jó és még jobb 'édességét készíteni. Ami szemnek szép. szájnak ingére, az mind ott volt a kiállításon. Egyik szebb volt, mint a másik, de a kóstoló sem tudta eldönteni, hegy melyik az édesebb. A sok szép kiállítású napi-tészták és díszmunkák arról tanúskodtak, hogy a földművesszövetkezeti cukrászok igazi mesterei szakmájuknak. A sok' kiállított sütemény nemcsak a közönségnek okozott nehézséget, amikor el kellett dönteni, hegy melyik is a legszebb, hanem a zsűrit is alaposan próbára tette, mert a szinte egyforma édességek közül kelleti kiválogatni a legjobb ■ hat cukrász munkáját. A bizottság győztesként Párvl Sándor mátészalkai cukrászmestert emelte ki. Sü lemén vei A* díszmunkája igazi mesterre vallották. Nem sokkal mögötte Kun László balkányi cukrász végzett a második helyen. Vitéz Árpád mándoki cukrásznak' már csak a harmadik hely jutott, de ezért is derekas munkát kellett végeznie. A három negyedik díjon Tores ük András ibrőnyi, Jámbor Mihály nyírmadai és Kovács Kata-' lin tiszalöki cukrászok osztoztak. A bizottság szép munkájuk elismeréséül Budavári György m Nagy György nyírbátori, Széli Sándorné rakamazi, Gavallér István vásárosnamónyi és Tóth I Zs'gmond fehérgyarmati cukrá- 1 szokat elismerésben részesített*, j Joggal lehetünk büszkék arm», • hogy a 26 földművesszövetkezeti I cukrászda jó kezekben van 'cs az édességet kedvelők szívesen/ is keresik fel az egyre népszerűbbé váló szövetkezeti presszókat. I Dorogi M. FALUSI ÉLETKÉPEK Líímpagyújtáskor Kulinéknál Szombaton rendezik az első GOLYA-BALT Nvíresvházán A Nyíregyházi Felsőfokú Tanítóképző Intézet KISZ szervezete 195B november 14-én este 3 órai kezdettel rendezi meg a főiskolákon szokásos gólya-bálját. Miután felsőfokú képzés eddig nem A kutyaugatásra magas fiatalember lépett'ki a tornácra. Míg hessegette a lompos, vicsorgó jószágot, megnyugtatott: jó helyen járunk, ez Kulin Sándor lakása. — Kulin László . vagyok — mutatkozott be s nyújtotta a dohányzsírtól barnára festett jobbját. — Édesapám bérit van, erre tessék —• kalauzolt. 'a konyhába. A házban erős dohányszag terjeng. Ennyit lehet először észrevenni s majd, amikor a szem megszokja a félhomályt, bontakozik ki a kép. Dohány a padlón, a díkón, áz asztalon, az ágy előtt.A gazda az asztal mellett ül, simogatja a leveleUgyancsak. A Itultúrház? Hát ugyan, kié a tánccsoport? A színjátszócsoport? Téesz tagokból állnak azok. Kinek a gyermekei tanulnak az iskolákban? Bizony, termelőszövetkezeti tagoké. Kié a falu? Kié a jövő? Kikért valósul meg az állatállomány növelése, a gyiimölcsö- s ités? Vámosoroszi lakóiért. Együtt az egész falu. Alig néhány . kivétellel. S bár még ez is friss, érzik « községben, hogy alakul, módosul minden. Legelőbb is az emberek gondolkozása. A fiatalabbak közül „sokan" elmentek már iparvidékre. Sokán? Ha tíz család összesen. De az itt sok. Ez bántja is az idősebbeket. Hanem a tanács- titkár is biztos abban, hogy majd visszajönnek. Mint ahogy már jöttek is. És ez is jól van. Mert szükség lesz ezeknek az embereknek a gondolkozásra is. Emlékeznek még bizonyosait azok, akik ott voltak Katona László kapujában, a következő beszélgetésen. Nem szószerint írom, csak úgy, ahogy én hallottam. Akik nem ismerősek Vámosorosziban, azoknak még csak azt kell megmagyarázni, hogy Katona László kapuja: amolyan találkahely, ahol a napi gondok, kérdések kerülnek alkalmi megtárgyalásra. Még akkor volt, amikor forrt az új élet, a termelőszövetkezet gondolata. A háztájira terelődött a beszéd. — Kevés az: Kevés. Egy tehén: — Kevés — hagyták helyben mások is. — Eltérne otthon kettő is. Több lenne a kereset. S akkor valaki ezt találta mondani: — Én meg azt mondom, néha sók az az egy tehén is. Meghökkentek. — Mert az egy tehénhez is korán fel kell kelni, etetni, gondozni, fejni. Vasárnap is fel kell kelni, hétköznap is. És gondoljuk csak meg: a mi gyerekeink csak munkakezdésre szerelnek felkelni, vasárnap meg inkább sportolnak, olvasnak, szórakoznak. Mint a munkások. A városiak. A vita vége hát az lett, hogy győzött az 1 tehén, győzött az alapszabály. Az igazi jövedelmet úgyis a közös adjál -*• Aki tíz esztendő múlva — vagy lehet, kevesebb idő múltán, — visszatér Vámosoroszi- ba, elcsodálkozik. A kultúrhúz — csak kultúr- ház. (Még akad benne lakás is.) A klubszoba telve, hiszen téli estére jár az idő. Itt sakkoznak, amott vitatkoznak egy nyitott szakkönyv felett. De odább regényt olvasnak többen is, a szomszédos helyiségben ping-pong mérkőzés folyik. Tanul, készül a színjátszó- csoport. A mozira is gyülekeznek. Vasárnap a faluszínház jön, de már nem lehet jegyet kapni. Néhúnyan csak most érkeznek, késői munka volt, s előbb lefürödtek a községi fürdőbe a, ami ott épült a piactéren. (Ha nem is úgy. ahogy ifjú Simon János géplaltatos tervezte, ele csak jól telte, hogy felvetette:) Néhányan hiányzanak-, mert most szorít az idő, • készülni kell a félévi vizsgára — levelező úton tanulnak. De van, aki itt tanul, az egyik csendes helyiségben, a pedagógusok segítenek. Kint széles járdára világit a villany. Az új tanácsháza már sötét. A régi? Jó lakás vált belőle, a községi orvos portája az már. Nem kell idegeskedni, helyben van a segítség, ha kell. Kint, a határban terem már az új gyümölcsös. Hire van a község, azazhogy a téesz állatainak. S új lakások egész sora világít az estébe. Új házasok lakásai. Nem kívánkoznak már el a fiatalok: mindenük megvan, ami kell. Tanulás, szórakozás, könyv, zene, film, tánc, kereset, és jó lakás. Az idősebbek nem csóválják már a fejüket, lám, hamar megszokja a jót az ember. Jót könyű ,megszokni, csak a rosszat nehéz. Napközi otthon> bölcsőde... és más dolgok, amik megkönnyítik az életet itt is. Ábránd? Miért? Miért lenne ábránd? Hiszen ez elindult. A fürdőt könnyebb megépíteni mint a kuUúrházat. Az orvosi lakás, nos... hát már az is készülget. Ha a Tejipari Vállalat is segít, és a megye új begyűjtői közül egyet itt épít fel, Vámosorosziban, s átadja a tanácsházban lefoglalt helyiségét. Ha megépül az új iskola, ami bizonyos, [hogy a közeli években megépül, nevelői lakást is nyújt. A kultúrház a jövő évi tervben is szerepel: parkosítás, stb. És egyre gazdagabb a község! Teheti... hi - j szén egy akaraton történik itt minden. Ábránd? Ki kérdezi még? Csak az kérdezheti, . aki nem járt Vámosorosziban. Aki most járt, azt tudjd, hogy nem ábránd. Ezr át jövő.. Ha Vámosoroszi, a termelőszövetkezeti község így akarja. ■ És így akarja.-S. B. két. Felesége egy magasabb székre rakott nyújtódeszkán tésztát készít. A spór előtt egy tizenhat év körüli fiú olvasgat a fellobbanó lángok fényénél. A nagyfiú, Laci, aki pár nap szabadságon van itthon, újra leül és á dohányt szortírozza. A család — mint megtudom — nem teljes így. A legidősebb fiú Sajóbábonyban dolgozik,. , Sanyi, aki érettségizett, most katona. A sok dohány láttán már azt hiszem, hogy valamiképpen mégis nem ott vagyok, ahova készültem. De megnyugtatnak. — Nincsen itt tévedés, kérem — mondja Kulin Sándor. —■ Téeszesek vagyunk mi, nem egyéniek. A dohány Is a közösé; Csak, tudja, a tavaszi nagy nekifejlődés után volt vagy hetven hold dohányunk. Csomózó meg nincsen akkora. — A mi családunk egy holdon termelt dohányt s a szárítását itt, a mi régi pajtánkban csináltuk — szól közbe az asszony. — Látja? — mutat félém néhány barnára érett dohánycsomót — ezek hulládéit levelek. De megbecsültem, mint a magunkét. ■ — És most kié? — kérdezem az asszonytól, félig komolyan, félig tréfásan. — Hát a szövetkezeté. A mienk, na! — mondja utána gyorsan. — Tudja — magyarázza nevetve .— nehezen áll még rá a nyelvem... Kulin Sándor ezen a tavaszon lépett a nyírkarászi Május I. Termelőszövetkezetoe. Nehéz vajúdás előzte meg a döntést. Az ember már régebben hajlott rá, ae a felesége... ő néni, „Miit mend a falu” — hajtogatta egyre. De a tavaszon döntöttek. S utána aztán — bár a fejükben motozott mindig a gondolat, hogy mi lesz, hegy lesz, mit hoz a • lövő.— a munkában ugyancsak serénykedtek. — Akárhogy vagyunk is — hangoztatja az asszony a család véleményét — mi nem . tudunk munka nélkül lenni. Ez a vérünkben van. Ha bementünk,. megmutatjuk, a falunak, meg a téeszcsének, hogy meg is állj ük a helyünket. Az embernek nem a legjobb az egészsége, nem vállalhattunk sokat. az idén. A dohánynál kapáláskor, de töréskor is a gyerekek segítették. Nyári szabadságon voltak, — Lap} az állatorvosi egyetemről, most ötödik éves, és Ferkó, aki második gimnazista. így sikerült, Sándor meg, az uram, a nyáron a gyümölcsösben csósrkö- dött. — llét holddal és ezerhárotnszázegy öllel ' mentünk be — veszi át a szót Sándor bácsi s míg beszél,egy pillanatig sem áll még a munkában. Bütykös, kérges keze egyre ‘simogatja a szép világos, meg barna leveleket. Igyekezni keli, mert száz mázsát akarnak » héten a beváltéba vinni. — Bevittem a szekeret, »T, ekét, az egyik tehenet — folytatja — nem lesz már nekem arra szükségem soha. Az asz- szony néha még mostanában « mondja: „Mi lesz velünk, Sándor?” De tessék már mondánk mi lenne? Nem halt ott éhen még egy se. Mit meghalt?! Nem is házat, kastélyt építgetnek maguknak, akik régebben ott vannak. Mi se járhatunk rosz- szabbul. A falu meg? Tudom én, hogy milyenek az .emberek. Én is olyan voltam a belépésig. Láttuk, hogy a közös mire vitte, hogy mi hiába kapaszkodunk olyan kétségbeesetten á két tehénke farkába. Az úgyis elszakad. — De hallotta volna csak, hogy sajnálkoztunk mégis nagyhangon a közösbeli éken. így szegények, meg úgy szegények, közben meg kacsintgattunk a földjeikre, ahol bizony nagyobb zsákkal telt, mint a mienken. . — Szóval igv vannak, így voltam én is. Körömszakadásig védi az ember a „jus- sot” és mennyire megváltozik, amikor átesik a dolgon. — Különben — folytatta Sándor bá- cs:, miközben kesernyés mosoly suhant át az arcán — nálam úgy volt a juss, hogy, az apám lába alól kihúzta a földet a végrehajtó, még húsz évvel ezelőtt. .. Tudja, mit jelent ez, ugye? Verejtékes munkával kapartuk vissza . a földet, ebbe mentem tönkre, látja.. Pedig még nem is vagyok öreg. A villanyt már régen felkattintották. Ferkó félretette * könyvet, térdére könyökölve hallgatta szülei elbeszélését s látszott az arcán, most értette meg igazán a felnőttek mai életét,, tépelődését. S érezte, hogy szülei bíznak a holnapiban. Laci pedig, az álíalorVOs- jelölt azt tervezgeti, hogyan " lesz. ha majd végleg yissábkó- rül a falujába. S. A. volt Nyíregyházán, így ez lesz a t város első gólya-bálja. A bált é az inté.zet helyiségeiben tartják s meg, ahol kitűnő zenével és bü- 1 fével kedveskednek a vendégeik- a nek. A belépődíj 10 forint, részt- a venni csak meghívóval lehet. r
