Kelet-Magyarország, 1959. november (16. évfolyam, 259-283. szám)

1959-11-04 / 261. szám

Á rabszolgák emberek lesznek Hb-száza dók óta folyik a harc a természeti kincsekben gazdag Dél-Afrikában. Portugálok, hol­landok és angolok hódítottak s tették gyarmataikká ez', a föld­részt, rabszolgáikká a sckmillió bennszülöttet. És évszázadok óta folyik ez afrikai arany, gyémánt, szén. réz és uránérc a gyarmato­sítók páncélszekrényébe. Mert ez •&, fekete földrész a világon a leg­olcsóbban szolgáltatja a munka­ierőt. A hivatalos adatok szerint ogyedül Dél-Afrikában egymillió Johannesburg város központja az úgynevezett rezervátumokba szorították őket. És bár Dél-Af- rika földünk legnagyobb arany- kitermelője, az arany borzalma­kat és végső soron halált jelent a négereknek. A toborzók állan­dóan úton vannak, hogy a né­gerek rezervác ójából friss mun­kaerőt „szerződtessenek”. a niun- kásállományt évenként kell tel­jesen kicserélni. A távozók szili­kózissal, vagy tüdővésszel érnek vissza falvaikba, a föld méhének aranya pedig szakadatlanul áram­lik a nyugati bankok pénzszek­rényeibe. A Délafrikai Unió és a Közép­afrikai Föderáció a faji gyűlö­let, mérhetetlen gazdagság és a mérhetetlen szegénység hazája. A gyarmatosítók óriási összegeket fordítanak haditámaszpontok, korszerű autóutak és vasutak építésére. A városokban vakítóan fehérek a felhőkarcolók, hang­talanul suhannak az autókölte­mények. luxushotelek kábítják el a pénzes külföldi turistákat. Johannesburg utcáin emeletma­gasságú reklámok hirdetnek fe­ledhetetlen élményt a Kruger Nemzeti Parkban, ahol három- ezer vadőr vigyáz a vadállatok testi épségére. De a látványos­ságok közé tartozik a bennszü­löttek falvainak és a bennszü­lött törzsek táncainak mutoga­tásai is. S a bennszülöttek, a re- kete földrész jogos tulajdonosai csak külön negyedekben élhet­körülvett táborokban laknak és csak minden 28 ezredik néger­nek jut egyetlen kórházi égy. A bennszülöttek 80 százaléka anal­fabéta. De a meglévő néger isko­lákban is csak a legminimálisabb ismereteket tanítják. Jellemző a dél-afrikai demokráciára, hogy az 1953-as választásokon a hat és félmillió feketéből mindössze 833 járulhatott az urnák elé. A fekete földrész most ébred öntudatra. Sztrájkok és néger tüntetések sorozata zajlik le. Hiába adta ki a véreskezű gyar­matügyi miniszter a parancsot: „tüzelni kell minden lazadóra”,» szabadságért harcoló négereket nem lehet sortűzzel elhallgattat­ni. A rabszolgákból emberek lesz­nek. Közeledik az idő, amikor jogos tulajdonosaiké lesz újra Afrika. (KJ) Uobozy Imre cm'-ilcttc vita­indító beszédében nemi-ebiben Sárospatakon, az irodalmi ván­dorgyűlésen. A „van” poézisc: köítöí, írói, művészi gondolato­kat ébresztő eredmények, a jobb élei, a hasznos munka, nyugodt építés, boldogabb ember sok- sok hétköznapja. Ilyen gondo­latként emlékezett meg arról a tényről, hogy hazánkban ma nem hal éhen öreg ember, mert az örccgkről gondoskodik a társadalom. Milyen mélyen em­beri dolog ez, s milyen szép, amikor néhány évtizede még egészen másként volt, s bizo­nyosan van is még egy sor gyarmati, vagy kapitalista or­szágban. A hozzászóló írók, kri­tikusok megerősítették a tényt, hogy a „van” póéziséröl írni kell, mert ez áll legközelebb a ma élő emberhez országunk­ban. Azonban nchán.van azt is hozzátették, hogy erről írni ne­hezebb, mert kevésbé kínál mű­vészi megoldásokat, mint az el­lenkező. a „nincs” poéz'se. Lehet, hogy így van. Lehet, hogy a tragédia az irodalom csúcsa. A szatirikus csipkelődés, gúnyos jeliemrajz a vígjáték sava, borsa. Csak egyetlen dol­got kell eldönteni: az élet van-e az irodalomért, vagy az iroda­lom az életért? Igaza van Dobozy elvtársnak. Lehet, hogy sokkal nehezebb megkeresni, s valóban művészi magaslatra emelni a „van” úgy­nevezett poézisát, de szimoln' kell azzal, hogy az élet, az ol­vasóközönség igénye is ez. — Mint ahogyan erre is példát mondott a írószövetség főtitká­ra, az olvasók mindinkább kö­vetelik a megnyugtató befeje­zettséget egy-egy irásmű vé­gére. A ma irodalmának elsődleges követelménye, hogy tipikus le­gyen, azaz azt a valóságot tárja az olvasó elé, amely általános, jellemző. Jellemző az átalaku­lásra, az újra, a jövő formálá­sára. Bár helytelen lenne ezt csak a ma irodalmáról állítani. Hiszen a nagy klasszikusok mind-mind a tipikus társadalmi helyzetet, embereket, cselekmé­nyeket ábrázolták műveikben. Ha csupán ezt az egyetlen tör­vényszerűséget tesszük vizsgálat tárgyává életünkben, igazolva látjuk az olvasók követelését. A „van” poézise; korunk, nap­jaink és társadalmunk igaz köl- tőiségc. A „van": egyet jelent a inával, s meg inkább a hol­nappal. Ez a költőiseg azonban nem édeskés, nem fényezett lá- dika, mely belül üres, hanem nagyon is változékony, ezer é3 ezer jelenség összessége, itt-ott érdes, kemény, egyszóval olyan, amilyen a valóság maga. Mégis: pcézis. Poázis, hogy a világ egyik „legolvasóbb” népe vagyunk. — Poézis, mert jól cm'ckezünk még nem oly régen a böngész­dék filléres selejtjeire. Poézis, hogy a moziban, színházban alig, sokszor nem is lehet meg­különböztetni a társadalom egy- egy rétegét, a munkásokat, a mű­szaki értelmiségtől, a paraszto­kat a városi emberektől. Poézis, hogy döbbenetesen okosak gyermekeink s jó néhány évvel előbb járnak a mi gyermekko­runk színvonalánál. Nincs em­ber, aki ne tudna hirtelen jö- néhány példát mondari', a gon- d.olat további fejtegetésére. Izgalmas téma a ma társadal­mának hiteles rajzát elkészí­teni. És ezt várják az emberek. És ez is poézis. A „van” poé­zise. Zászlóra, a ma Irodalmának zászlajára kívánkozó jelmmdat ez. S. B. 30 mázsás rizstármés a gyarmati határban néger-paraszt föidnélküli s ezek! nek, azon kívül engedéllyel tar­állandó ''munkaerőtartalékot je-1 tózkodhatnak és mozoghatnak. A lentenek a bányászatnak. S míg j színesbőrű munkások nyolcszor- e földet bitorló kapitalisták a1 tízszer kevesebb bért kapnak legmodernebb városokat építették j ugyanazért a munkáért, mint a meg maguknak, addig az ősla- fehérek. A néger munkások a kosságtól elvették a földeket és I bányavárosokban drótsövénnye; A múlt őszön 21 tag 30 holdon rizstermelő szakcsoportot alakított Fehérgyarmaton. Tavasszal zök­kenőkkel, akadozva ugyan, de megindult a munka: talajelőké­szítés, telepépílés. Szoros együtt­működés alakult ki a gépállo­mással, 31 ezer forint hitelt adott az MNB, de hitelbe kapták a vetőmagot, a műtrágyát és a is. Elkészült a termelési terv. E szerint 16 mázsás átlag­termésre számítottak. A kétkedő, a maguk igazában még meg Sem győződött emberek óvatosan ter­veztek. Bevételi tervük is igen szerényen sikerült. Leszámítva a szükséges befektetést, az év vé­gén mintegy 3 ezfer forint tiszta haszonra számítottak holdan­ként. A várható alacsony jöve­delem ellenére lelkiismeretesen ás bizakodva dolgoztak. A szakcsoport tagjai a napok­ban végeztek a csépléssel, sőt ezzel egyidjúleg szántottak is, hogy mielőbb megterem' sé-k a ;övő évi termés alapját. A csáp­lés eredménye — holdanként 30 mázsa! Olyan eredmény ez, mely osztatlan örömet és megelégedést kelt a szakcsoport tagjai között. \ kívülállók nemtörődöm legyin- ése, lenéző mosolva is megvéPo- ott: sokan sajnálják már. hosy ^szalasztottak a kedvező lehetö- ■éget. A harminc . mázsás .„átlagter­més jelentősen megemelte', a ter­vezett bevételi összeget. Leszá­mítva az adót, a beruházás ösz- szegét és a gazdálkodás viteléhez szükséges ráfordításokát, a hol­danként: tiszta nyereség eléri a 10 ezer forintot. A szakcsoport tagjainak nem okoz gondot a hi­tel visszafizetése, jövedelmük tekintélyes és nem utolsó sorban említendő, hogy 20 ezer forintot fordítanak a közös alap gyarapí­tására. Jövőre már saját motor­ral szívatják a vizet. Péter László. Színvonalas előadás lesz Nyíregyházán a szovjet zenéről A Nagy Októberi Szociálisa Forradalom évfordulója alkalmá­ból november 5-én, csütörtökön délután hat órai kezdettel a TIT klubhlyiségében a Nyíregyházi Állami Zeneiskola nőt endékei hangversenyt adnak. A hangver­senyt Vikár Sándor zeneiskolai igazgató előadása vezeti be. mely* * nek során átfogó képet kapnak a hallgatók a szovjet zenéről. As előadás díjtalan, mindenkit sze­retettel vár az est rendezősége. Szövetkezeti őszi vásár lesz Csenger községben November 7—8-án rendezik j neg a földművesszövetkezeték a hagyományos szövetkezeti „őszi vásárt” Csenger község ben. A csengeri járási földmű­ves zszövetkezetek már .előre ké­szülnek. Gondoskodnak megfe­lelő választékú készletekről, hogy a vásárlók igényeit ki­elégíthessék. A vásáron több, mint hátmiUió forint értékű árukészlettel fognak kipakolni. Nagymennyiségű áruk közül a vásárlók válogathatnak Ö3zl, téli ruházati, vas-műszaki, ke­rékpár, rádió. motorkerékpár, mosógén és mezőgazdasági kis­gépekből, játék, óra. é^zer, üveg-porcelán, műanyag é* egyéb árukból. Nagy az érdek­lődés a csengeri járási lakosság ~észéről. hiszen ez évben a jö­vedelmük megduplázódott, mert jól fizet az alma, a rostkender, x cukorrépa, lesz miből vásárol­ni. Különösen nagy az érdek­lődés a most . házasulandó fia­talok részéről a bútorok iránt. Állami, és szövetkezetek, ma­gánkereskedők figyelmébe! Egyiptomi kultúra Régészeti ásatások alkalmával már élekkel ezelőtt liosfejes nye­lű bronz tükröt találtak egy ; szkíta női sírban Tápiószele ha­tárában. A leletből sejteni lehe­tett, hogy az egyiptomi Ámon- kultusz a görögök útján a Duna- Tisza közi szkítákhoz is eljutott. (Az egyiptomiak hite szerint nyomai Tápiószelén Amon a lélekvándorlás szimbó­luma volt.) Most Tápiószelén egy liz centi­méter nagyságú, kosfejű, de em­bertestű bronz Ámon szobrocs­ka került napvilágra a községi vízvezeték hálózat kiterjesztése alkalmával. Az érdekes leletet a tápiószclci múzeumban helyezték el. Két csavargó áll a bíróság előtt. Ügyész: „Hol lakik?” — „Sehol...” Ügyész: „És ön?” — .Átellenben”. * Móricka gyufaszálat lel az ut­cán. Felveszi. Előveszi saját gyu- CásdobOí.át. végighúzza a talált szálat, az meggyullad. Eloltja. „Még jó” — mondja s eltcszi... * Egy amerikai színésznő ket- scgbeesetlen mondja barátnőjé­nek: „Képzeld, azt álmodtam, hogy világos nappal mez'telen. szalrr.akalapfcan mentem az ut­cára. Hát nem borzasztó? — „Tényleg kellemetlen...” ’’Gon­dold csak, milyen szörnyű, ódi­vatú volt a szalmakalap!" ügyész: „Mondja, hogy jutott eszébe, hogy autót lopjon - Vádlott: „Hát, az autó a temek előtt állt, s én azt gondoltam, hogy a gazdája meghalt.. A csengeri járás földműves- szövetkezetei szervezik e vá­járt. Éppen ezért, ha a járá­son kívüli szövetkezet, vagy állami és magánkereskedők részi kívánnak venni, úgy r'ész- /ételüket előzetesen —- ötödi­kén déli tizenkét óráig — a csengeri járási vásárszervező űzotiságnál kell bejelenteniük. Csak az vehet részt a vásáron, •j klnek a vásár»zervező bizott­ság részvételi igazolást ad. I HUMOR A „van” ptoéEime

Next

/
Thumbnails
Contents