Kelet-Magyarország, 1959. november (16. évfolyam, 259-283. szám)
1959-11-29 / 283. szám
ELÉGEDETT EMBEREK " á b I á c s k á k GacwüyiMm, az állomásba*. *fv6 utcában feltűnik az idegennek, hogy csinos új lakások sorakoznak egymás után. Bár már reggelenként dw fehérük a fákon, s bizony nappal is megfázik az ember keze, de a munka mégsem áll. Most is folyik az építkezés. Az utcasor végén Csuka Lajos lakása cpül. A leendő házigazda, aki katonatiszt, s felesége dolgozik a Gacsályi Dózsa Tsz-ben, elégedetten szemléli a „mesterek” munkáját, s örömében tréfásan ugratja őket. Érthető az öröme, hiszen aiig három hete, hogy elkezdtek az építkezést, s már áll a ház, már a plafon írozást, s a belső munkákat végzik. A négy etnber, a „mesterek” csak mosolyognak, s v ásza adják a tréfát, de úgy, hogy a munkával egy percre sem állnak meg. Nem azért serénykednek ennyire, mert korán be akarják fejezni a napot, semmi sem sürgeti őket különösebben, ők így szokták meg, gyorsan és jól dolgozni — ez az elvük. így is terjedt el a hírük. A faluban mondogatják is, hogy „a Dózsa téesz. építőbrigádja ha belekezd valamibe, akkor jól meglesz csinálva, s a legköteke- dőbb ember is nehezen- talál hibát a munkájukban.” , A brigád ez év márciusában alakult, s ez idő óta kilenc lakást építettek a téesz- bagok számára. Egy-egy lakást, ha megfelelő segítséget kapnak, átlag három hét alatt készítenek el. Munkájuk után munkaegységet kapnak, s egy hold háztájit és természetbeni juttatást, Rudnák Mihály, a brigádvezető márciusban lépett be a Gacsályi Dózsában. Azt megelőzően közösen vállalt munkát, hol egyik, hol másik iparossal. Évi jövedelme a tizennégy ezer forint körül mozgott. Mióta a tsz-ben dolgozik 396 munkaegysége van, s ahogy számolja, ebben az évben 18—19 ezer forint készpénz üti a markát, az egyéb juttatások mellett. Nem is menne el még egyszer közösködni senki „maszekkal”. Szilágyi Béla már öreg tsz tag. 1951 óta tágja á közösnek, s most mint ács az épf- tőbrigád egyik „oszlopos”- tagja. 502 munkaegység után ő is takaros kis pénzre számít, s elégedetten bizonygatja, hogy sokkal jobban jön ki, nyugod- tabb, gondtalanabb a megélhetése. mintha "kívülálló volna. A brigádnak van egy megtért „tékozló fia” is, Gergely Árpád személyében. ’Fiatal ember, s megpróbálta' meglátni szerencséjét * a „nagyvilágban”. Éem sikerült. „Dolgozott bányában, ott is szépen kereseti, de csak. nem érezte! jól magát; végül hazajött a faluba, s március óta a tsz építőbrigádjában, a szakmájában dolgozik. Amint mondta, nagyon jó neki így, mert reggeltől estig, amíg a .münkaidö tart. dolgozik, utána Pedig'szabad. S ezt sokért nem adná. A keresetével sem lesz baj, erre biztosíték a 445 munkaegység. ami a neve után be van jegyezve. A brigád negyedik tagja, Tukacs Mihály is elégedett, jelenlegi munkájával. 419 munkaegysége mellett az egy hold háztájiból is „esur- ran-esepp.en” , valami, no meg a juttatások...: A téeez-uek nagy segítség az építőbrigád. Gazdasági épületeket csinálnak, no és ami a legfontosabb, a tagoknak lakóházakat. A lakóház- építéssel különösen nagy segítséget adnak a tsz-tagoknak. Nem- kell, hogy készpénzben fizessenek nagy összegeket, csupán munkaegységet adnak le, amit úgyszólván az év folyamán szinte meg sem éreznek, s van családi házuk. S a brigádban dolgozó iparosok is megtalálják így számításukat a közösben. Szakmájukban dolgoznak, megbecsülik őket,- sokkál jobban megtalálják számításukat, könnyebben cinek, mintha kívülállók lennének. Nem is cserélnének senkivel, ők elégedett emberek. (Bézi) 4 szakma liváló dolgozója 7,sanda Béla. a szakma kiváló dolgozójához méltón ér cl kitűnő eredményeket a nyírbogdányi olajüzem munkásai között. A töltőállomáson tevékeny része van a 165 ezer tonna nyersolaj lefejtésében, s a feldolgozás utáni készáru elszállításában. (Foto; Hammel.) Meggyőződéssel állítom: az embert, em-- bérré az teszi, hogy imponáló képességgel emel gátakat cselekedeteinek, hogy az önmaga áltat épített korlátokat maradéktalanul betartja! Azonban néha fe- leslegejs túlzásnak és értelmetlen igyekezetnek tartom, mi-j szerint hovatovább nem tehetek egy lé- ! pest, ho^y perma- | nenciában ne botoljak figyelmeztető és 1 tiltó táblácskákba: j kihajolni veszélyes, fűre lépni, táncköz- I ben lekérni, padlóra köpni tilos... stb... stb... Őszintén megvallom, hogy mindig dühre gerjesztenek ezek a civilizált em- j berekhez méltatlan i figyelmeztetések és I tiltások. Nem tehetek róla, de módfelett bosszant, ha utcán, járműveken, szórakozóhelyeken ismeretlen emberek, ; táblácska-inkognitóba bújva, kulturált magatartásra intenek. Teringettét! Hát kiskorú vagyok én, hogy unos-untalan figyelmeztetni kell- ! jen? Megverni a ha- | rangot: gyarló ember vagy, ezek a táblács- } kák a földi boldog- j ság utcakövei, nél külük kivetne a társadalom! Lévén azonban tárgyilagos ember, * elfogadom az illetékesek véleményét. Nemes felháborodás ide, nemes felháborodás oda, azért szép számmal akadnak még emberek szerte a honban. akikre ráfér egy kis figyelmeztetés. Ám legyen! De aféle kötekedő természethez híven szabad legyen megkérdeznem: mégoly változatos és bölcs táblácskák, önmagukban, mennyire befolyásolják az emberek magatartását? A napokban például az egyik újonnan létesült, korszerű cukrászda megnyitásánál segítettem, „rollót felhúzni”. Társadalmi munkában! örömmel tapasztaltam, hogy ízléses kivitelben ugyan, de itt sem hiányoznak a táblácskák'. Hűségesebbek. mint sok feleség! Aszongya. hogy aszongya: ittas vendéget nem szolgálunk ki! Meg azt: Duhajkodni, lármázni tilos! A feliratok még csak hagyján. Ha már kötelező, hát legyen! A vendég sem túlságosan érdekes Ha történetesen és netalán lármézífc, hát szépen vagy csúnyán, de figyelmeztetik. Esetleg kívül- rakják az ajtón. Ügy kell néld! A pincérek, zenészek és az üzletvezető maga-tartása viszont. .. hm... annál érdekesebb. A felszolgálók adják ugyanis m alkoholt, hegy a már jókedvű vendég tökrészegre igya magát. Á zsebre muzsikáló zenészek segítenek, hogy az egyébként jámbor állampolgár ember- feletti módon ordítozzék. Nem bőszéivé arról a sajnálatos tényről, hogy 30—40 (táncolni -vágyó Vendég, félórákon keresztül kénytélén .veszteg maradni, türelmetlenül és bbsz- szúsan várakozni. Hát miért van üzletvezető? Ügy gondolják, miután nem ittasak és nem duhajkodnak, rájuk nem vonatkoznak a táblácskák Intelmei? Nincs ez így rendjén! Nem ártana, ha a felettes szervek atyai fülcirógatássai segítenének- megértetni egyes vendéglátó- ipari dolgozóikkal: nemcsak a fizetők részére szentírás a táblácska, hanem a pénzt elfogadókra is! Péter László Ismeretlen nyelvre bukkantak Gwdon Boyd Downer kanadai nyelvész Észak-Laosz Nam Ta nevű tartományában primitív nyelvet fedezett fel, amelyről eddig semmiféle írásos feljegyzés nem létezett. A nyelvet a jao törzs beszéli, amely megközelíthetetlen vad hegyvidéken ét. Á tudós öt hetet töltött a törzsnél; de rövidesen újból visszatér oda, hogy befejezze tanulmányait az új nyelvről. Csikord/ult a kiskapu. A kút- tfgashoz láncolt kutya Tomposon ugatta tele az udvart. Nem tetszett neki a postás egyenruhája. Margit valósággal felszakította a köpenyegajtót, úgy rohant a kőkerítésig. Kezébe kapta a levelet, pirulásán mosolygott, k.öszöngette, hogy elhozta a postásbácsi, de már alig várta, hogy menjen. A sütőben, a pokróccal takart káposzlacsomóra kuporodott le, kötényébe megtörölte kezét, vigyázva csipkedte lé a boríték szegélyét... ★ „Margitkám! Éppen ma egy hónapja, hogy otthagytam a falumat. Emlékszel még? Vasárnap délután volt, ti lányok kijöttetek az állomásra, bámuldozni. Éppen- hogy kiértem, hónom alatt a zsákba göngyölt kis csomaggal, már indult az ötórúsi... Meg se csókolhattalak... Te csak álltái, nagy csodálkozással a kis piros szájad körül, egy szót sem értettél az egészből. Nem tudom, sírtál-e, már sötétedett, nem láthattam. Csak amikor elhagytuk a nagy kanyart, akkor jutott ez eszembe, csepp htja, hogy le nem ugrottam a szerelvényről. A peronon álltam. de majd elájultam a nagy melegségtől. Én úgy írom le, ahogy van: sose volt kenyerein a .szép szó, de mióta itt vagyok Pesten, a szeles Duna-parton, minduntalan az jár a fejemben, mi szépet írjak le neked? Katonáéktól is küldtem már leveleket, neked címezve. Deltát akkor még minden másként volt, ki nem fogytunk a ter- vezgetésből. Amikor meg hazamentem, civilben, és a két karomba kaptalak, este a küszöbön, abban a minutában eldöntöttem, hogy -feleségül veszlek. Ha megijednél ennél a szónál, legyél erős, én csak a szivemből írok most neked... De kicsi Margitkám, ha átgondolom mégegyszer a leszerelésem utáni napokat, összeszorul a szívem is. Megvallom teneked őszintén, hogy csepp híja, ölre mentem az apámmal Ügy esett a dolog, hogy ’ bejelentettem otthon: feleségül veszlek. Ne gondold, hogy ellenkeztek. Még örültek is. De tudod te azt nagyon jól, hogy mire az ember, letudja a katonasort, benő a feje lágya. Ilyenkor már nem csinál az ember semmit meggondolatlanul. Mindjárt az forgott a fejemben, mi lesz, ha majd bekötöd a fejed, ahogy az asszonyok szokták a falunkban? Egyik kaíonacimborám hajtogatja .'mindig, hogy li* a szük- ség beszökik őz ajtón, a szereiéin kiugrik az ablakon. Hát éti azt ' akartam megvitatni az apámmal, miből is fogunk mi megélni. Előbb csak ketten, de később hatan, mert azt is elárulom néked, hogy én legalább négy gyereket szerettem volna. Erre mondta az apám, hogy odaköltözünk hozzánk, kitakarítjuk a kamrát, az lesz a mi szobánk, és dolgozunk vele az öt holdon, majdcsak csep- pen-csurran valami nekünk is. Lehet, hogy túl. gyors voltam, de iszonyatosat káromkodtam. Szegény anyám. a szájához kapta ijedtében a fonnyadt kezét. Újra próbáltam megmagyarázni az apámnak, hogy itt tenni tceli valamit, ez így nem maradhat, mert az öcsém, a Gyurka is húszéves lesz • maholnap, ki tudja, mikor akar 6 is asz- szonyt hozni,.. Dehát hová, ha már én ott leszek? Öt talán az istállóba akarja költöztetni? Még most is emlékszem, amikor a földjussra terelődött a szó, az apám szeme vérbe szökött, kidagadt az ér a nyakán, úgy ordította, hogy nyehéssé- get, nekünk attól még kuss. De mi is az az öt hold, Margit- kám? Semmi, Csak annyit ad egy esztendőben, amit az ember a gyomrával elpusztít. Ott kellett hagynom a gimnáziumot is, két osztály után, mert apam sajnálta a pénzt a bejárásra... Hát ‘ez lenne az én, a mi jövőnk? Gürcölni azért, hogy csak a tányérban legyen látszata? Én nem úgy képzeltem el már a mi életünket, hogy Te minduntalan csak foltozz, hogy még a vér is kijöjjön az ujjad hegyén. Én az ennivaló mellé pénzt is akartam, új ruhára, csizmára, meg világvevő rádióra. Saját házat szerettem volna, kis kerttel, nagy udvarral, disznóóllal, meg egy csapat libával. Ezért mondtam az apámnak, hogy menjünk a közösbe, a többiekhez. ahol nagyobb “ föld, pénz is van... Az apám felugrott, de én se maradtam a széken. Ordított, hogy a katonaságnál elcsavarták a fejemet, hogy „kommunistát” csináltak belőlem. Én visszaordítottam, hogy mindegy, mit csináltak. én jobb életet akaróit, mint ami eddig volt. Az öt holdon meg beleszakadhatunk a munkába, akkor se visszük többre. Az apám lehülyézett, és én alig bírtam parancsolni a kezemnek. Így történt, és én az állomásra rohantam. Anyám még a kiskapuban utánam kiáltotta, hogy ne menjek világgá, de ha már megyek, vigyázzak magamra, nehogy rozsdás szegbe lépjek, vagy a vonat elüssön. v. Éti, Margitkám, olyan nagy szomorúságban kavargók itt a neonvilágítású körúton, hogy azt ki se mondhatom. ÉpHkezé* sen vagyok, téglát hordok, ezerötért. De ha munka után a Kispipában leülök egy fröccs mellé, és eszembejutsz Te, meg rágondolok a falumra, ott a világ szélén, majdnem összerop- pantom kezem közt a poharát. Dehát mit csináljak, kicsikém? Már gondoltam, elhozlak téged is, akad egy albérlet, de egy szomorú mellé hozzam a másikat? Nem nekünk való ez « sok trolibusz, meg villamos, tudom. ráunnál egy hét alatt.:. Csak az apám szólna már valamit. En bizonyisten megbocsátanék neki... He), te Margó, hit egyszer még a Tóth Feri komámmal együtt állunk a nagy- tábla végibe, ti asszonyok meg komaruhában hozzátok a meleg levest délben, én ledolgozom még a csillagot is az égről. És talán hamar összelcaparok egv házra valót is, mint a Feri, aki már három éve ott van a közösben. .. Nem alcarom bírósá- gilag kikövetelni a jussát, hogy külön belépjek, mert szeretem az apámat, neki is a jobbat szeretném. .. Ma haza is küldök egy hosz- szú levelet, az apám címére. Megkérdezem tőle, meddig akarja még, hogy csavarogjak a világban? Te, Margit, én bízok az apámban, hogy megkönyörül rajtam, Rajtunk, a gyerekein. Csak ennyit akartam elmondani, meg még azt, hogy annyi csókot küldök neked, ahány vízcsepp van a Dunában. Várom válaszod: Imre.*■ (Angyal Sándor) <»
