Kelet-Magyarország, 1959. november (16. évfolyam, 259-283. szám)

1959-11-29 / 283. szám

A munkurerseny eredménye Csengerben: Szorgalmas emberek — „évzáró“ elüti száznegyven forint egy mázsa alma önköltsége A Csengeri Állami Gazdaságban a tavasz folyamán gyümölcs- és szántóföldi növénytermelő, állat- tenyésztő és gépjavító brigádok indultak többtermelési és önkölt­ségcsökkentési'versenyre. Tavasz- szal — amikor a dolgozók nem is látták teljes egészében a verseny jelentőségét — félmillió forint ér­tékű eredményjavulás elérésére tettek vállalást. Ahogy kibontakozott a verseny •— és az egyes értékeléseknél meg­mutatkozott — szűknek bizonyult a kezdeti elképzelés. Hogyne, ami­kor például a gazdaságban annyira fon­tos búza önköltségét negyven százalékkal szorították le a tervezett mögé. A juhászok ugyancsak így jártak a gyapjútermeléssel. A minőség javításával, a gazdaságos juhte­nyésztéssel elérték, hogy a gyap­jú önköltségét, mely kilogram­monként 62 forintra volt tervez­ve, 41 forintra csökkentették. Ezeket az eredményeket látva, dolgozók jobban nckibáto- rodtak a versenynek és 1 mil­lió 260 ezer forint többletbe­vételt tűztek maguk elé. A Szorgalom eredménye nem is maradt el, mert a szántóföldi növénytermelésben versenyző dől. gazok, brigádok, a termelési ter­vet átlagosan 145 százalékra telje­sítették. Nagy szó ez! Emögött holdanként 23,20 mázsás szemes­kukorica és szép cukorrépatermés áll. A gyümölcstermelő brigádok ugyancsak kitettek magukért. A gazdaság 228 holdas termo gyümölcsöséről terv szerint 200 vagon almát kellett volna lcszüretelni és ezt közel száz mázsával „megfejelték”: 92 vagonnal termelted többet. Mennyiségben a nagygéci, mi­nőségben a szamosbecsi brigád eredményei a legjobbak. Az ön­költség alakítása az almatermelés- nél azért is fontos, mert ha csak egy fillér különbözet fs van- kilo­grammonként, az 29 ezer forintot jelent! A gyümölcsösökben Jol- gozó brigádtagok szorgalma egész nyáron, és az őszi lelkiismeretes szüreti munka nemcsak pár tű­iért eredményezett az önköltség csökkentése terén kilogrammon­ként, hanem majdcsak egy egész forintot. A tervezett önköltség ugyanis 224 forint volt mázsánként az almánál és a valóságban 137—140 forintért állították elő. tgy érték -cl a gazdaság dolgo­zói, hogy a pártkongresszus kü­szöbén kétmillió forint a verseny­ből szármázó többletbevétel. Mél­tó dolog ez a kongresszus tiszte­letére, S a verseny — mint mond­ják — nem áll meg, hanem foly­tatják tovább, mert amellett, hogy a népgazdaságnak hasznot jelent, maguk a dolgozók is jobban meg. találják számításukat. Talán illetlenség is azzal kez­deni, hogy nem iskolai évzáró, hanem egy munkával eltelt gaz­dasági év néhány eseményét szeretnék rögzíteni az alábbi so­rok. Két termelőszövetkezet portáján néztünk szét, s egy-egy illetékestől kívántuk hallani, mire vitték ez év alatt? Ma már mind kevesebb a nagyüzemi gazdálkodás fölényében Kétke­dők vizáma, de mégsem árt meg. tudni egy szövetkezeti párttit­kár és egy elnök véleményét eredményeikről, terveikről. Csőké János a hodászi Űttörő TSZ párttitká­ra. Szűkszavú ember. Ügy véli „a jó bornak nem kell cégér”, ha ezzel kissé elferdíti is az is­mert közmondást — s azt tartja, csak a vak nem látja a szövet­kezeti tagok gyarapodását. No. vember elsejéig 565 munkaegy­ség gyűlt Csőke János könyvé­ben. Ez 630 fölé emelkedhet az év végéig. Nem kell hozzá nagy tér Űrnak. kérve a nagymél­tóságot, hogy Fényeslitke köz­ségből is engedélyezzen Német­országba mezőgazdasági munká­sokat mezőgazdasági munká­ra... a szegény családos embe­rek máma valóságos futóbolon­dok lettek, mennek egyik köz­ségből a másikba aratómunkát keresni, harmados földet kérni, vagy napszámos munkát tuda­kolni, de mindenütt azt a fele­letet kapják, hogy itt is van elég szegény ember. Hát akkor hová menjünk?.. így folytatódott a szomorú helyzetjelentés: „A mi községünkben van két­száz ember olyan, aki teljesen napszámos munkából tartja el a családját Mondjuk a 200 em­ber közül talán. ötven elhe­lyezkedik. .. Aratáskor keres­nek 60 kiló búzát, 60 kiló gabo­nát és kapnak hozzá 1—3 hold harmados földet. Ennek elle­nében dolgozni kell 40—50 na­pot... Meg lehet így élni 7—8 tagból álló családnak? De ez még csak ötven ember, 100—150 ember nem tudott sehol sem elhelyezkedni, hát akkor ezek miből tartják fenn a családju­kat?. . A tanácselnök letette a levelet és mintha az arcára te­lepedett volna- a múlt minden gondja, nyomorúsága, összerán­colt, barázdált • homlokkal, el­boruló tekintettel nézett ki az ablakon a falura- Félhangosan, fátyolos hangon, mondtat — így volt, tanúsíthatom, magam is itt élek a községben 1927. óta. — Nos — kaptam az alkal­mon — ha Ön tanúskodni tud, akkor válaszoljon aria a kér Öcsre is. hogy ki volt «»ért felelős! — próbáltam ügyész- kedni. Először nem értette meg, hogy miért kérdem ezt, hiszen tudnom kellene, de azért mé­gis válaszolt. — Mondhatnám azt, hogy ez, vagy az a földbirtokos, főjegy­ző, képviselő vagy gyáros. De inkább úgy mondom: a kapi­talizmus! Áz az istentelen ku­tyavilág, ami akkor kínozta az emberiséget itt, Magyarorszá­gon, ami külföldre kurgatta a szegénységet a saját hazájából. Persze ott se élt különbül... — És hogy vélekednek a dolgozó parasztok? — tettem fel nyomban a következő kér­dést. — D. Gyüre Ferenc szavai­val válaszolok. Ő már négy házat épített a felszabadulás óta négy gyermekének. A mi­nap azt mondta: „Ilyen jó dol­ga sohasem volt a parasztnak, mint most!” így válaszolt a tanácselnök. Én újra kérdeztem. — És mit mondanak a pa­rasztok, minek köszönhetik ezt a jólétet? Nem kellett sokat gon­dolkodni a válaszon. — A népi demokráciának. Ezt mindegyikük tudja. Hiszen egyénileg gazdálkodtak a régi világban is. De hiába voltak gazdák, hiába volt földjük, még­sem mentek az ötről a hátra. Nagyon jellemző, hogy a múlt­ban egyedül a nyolcvan holdas L. Gyüre Lajos tudta taníttat­ni a fiát. A terményt nem tud­ták a gazdák eladni. Pollák- nak, a szeszgyárvezetőnek külön kellett dugni valamit, hogy hat­van /fillérért átvegye szesznek a Gyorsan levonom a tanulságot. — Tehát maga az egyéni gaz­dálkodás csak nagyon kevesek­nek hozhatott felemelkedést. És nyilvánvalóan most sem az egyéni gazdálkodás a titka a dolgozó parasztok jobb életé­nek, hanem az, hogy a nép álla­ma segíti, felkarolja a mezőgaz­daságot. Szerződéssel, piac biz­tosításával stb... így van ez? — így, pontosan így! — Akkor igaz, hogy az állam mankója nélkül nem lenne jó élete az egyéni parasztnak? — Igaz. Meg voltam elégedve a vá­lasszal. Kiderült, hogy megta­láltam a kísérteties múlt nyomait Fényeslitkén. A múlt szörnyűségeinek felelőse, tette­se a kapitalizmus volt s eme kapitalizmusnak a maradéka a még fennálló egyéni gazdálKO- dás. Néró lenne ideje már eltün­tetni ezeket az utolsó nyomokat is? Nem lenne ideie, hogy a dolgozó parasztság mankó nél­kül, magabiztosan járjon és él­jen? A nyomozás befejeződött. Je­lentem, hogy mindannak ellené­re, hogy a kapitalizmus még ott kísért az egyéni gazdálkodás­ban, a fényeslitkej emberek egyre inkább elűzik a községből a múltat s eljön az idő, árúkor egyöntetűen a szocialista nagy­üzemi .gazdálkodást választjáK. Ezzel egyszer s mindenkorra megnyugtató igazsággal intéző­dik el minden hajdani szegény­ember panasza. Ezzel meglesz a biztosítéka annak, hogy a nyo­mor soha, de soha ne térjen vissza. számtantudás, a tervezett 60 fo­rintos munkaegységgel számol­va, közel 40 ezer forint üti Csőke János markát. Ebből nemcsak jól megél, ruházkodik hatodma­gával, de egyébre is telik. Szö­vetkezeti tagsága alatt épített szép új házat, s most szobabútor vásárlását tervezték. Csőke Já­nos csak egy a sok elégedett kö­zül. Szucsányi Sándor is közöt­tük van. Pedig csak augusztus óta (ahogy leszerelt) dolgozik a szövetkezetben. Gajdics István is tavasszal lépett be, s év végéig ő is eléri a 300 munkaegységet. A hodászi Úttörő TSZ ered­ményei a tagság lelkiismeretes szorga'mát dicsérik. A hodá- sziak bizakodva készülnek az évzáróra. Gyarmati Saudor a nyírkátai Rákóczi TSZ elnöke. • Még nincs egy éve, hogy vele együtt közel ötvenen elindultak a szövetkezeti úton. Azóta mint­egy megkétszereződött számuk, szorgalmas kezük munkája nyo­mán derűs bizakodással várhat­ják a közelgő zárszámadást. Megvan az értelme bizakodásuk­nak, mert tavasz óta is sókra haladtak már. Megszaporodott földterületük, fejlődött állatállo­mányuk és 200 ezer forintot köl­töttek a szövetkezet fejleszté­sére. Keretfűrészt, darálót léte­sítettek különböző gazdasági ^fel­szereléseket vásároltak, s ma ott tartanak, hogy közös vagyonuk, mintegy félmillió forintot ér. — Nincs benne semmi ördön­gösség — mondja Gyarmati bá­csi, hogy sikeresen megállunk lábunkon. Rend, fegyelem, a ta­gok között nagy munkaszeretet, — sok mindennek ez a titka. Lát­ják a tagok, hogy van értelme munkájuknak. Kovács István, Fecskó Sándor már szövetkezeti keresetük után vettek házat, ve­lük egyijtt tízen költöztek újon­nan épített, vagy vásárolt saját házukba. A Rákóczi TSZ az almából szerzett legtöbb jövedelmet. J6 volt a burgonya, dohány ás nap­raforgó hozama is. Jövőre jelen­tős növekedést írnak elő ter­veikben gyümölcsösük és állat- állományuk számára. Eddigi fia­tal gyümölcsösük mellé ötven holdat telepítenek, ötven anya­kocájuk malacait továbbtenyérz­tésre adják el, ami visszamarad, leszerződik hizlalásra. — Bízunk benne, hogy sike­reink még sokakat hoznak Kö­zénk, s mi nagy szeretettel ío- gadjuk őket — zárta le a szót Gyarmati Sanyi bácsi. ★ Két mozaik két terme­lőszövetkezet hétköznapjaiból Sok munka és küzdelem rejlik a sorok, a számok mögött, ám a szövetkezet útján járó szorgal­mas emberek napról-napra újabb bizonyítékait adják a szo­cialista mezőgazdaság nagy ere­jének, parasztságunk felemelke­dése egyetlen útjának. Hammel József. flz ENSZ Politikai Bizottsága hétfőn megkezdi az algériai kérdés vitáját New York. (REUTER): New Yorkban pénteken este hivatalo­san bejelentették, hogy az ENSZ közgyűlésének Politikai Bizottsá ga hétfőn 15.30 GMT órakor tartandó ülésén megkezdi az algériai kérdés vitáját. A jó jövedelemre... A nyirkálai Rákóczi Tsz. elnökének és gyülmöcskerté- szének baráti koccintása már a várható jó jövedelem han­gulatát jelzi. (Foto: Hámmet) 5

Next

/
Thumbnails
Contents