Kelet-Magyarország, 1959. november (16. évfolyam, 259-283. szám)
1959-11-20 / 275. szám
Akit „lent“ is megbecsülnek VetőLurcotiya, vagy zsákbamacska T nekik — mondja. És itt a rábízott két gépészcsemetére is cé- .loz. — Mondtam a fiúknak, úgy figyeljetek, úgy tanuljatok, annyi vagyonotok lesz, ameny- nyi tudást elsajátíttok... A fiatal gépésztanulókban saját ifjúkorát látja egészen más viszonyok között. Nemcsak a kezével, ügyes mozdulataival tanítja a fiúkat. Nemcsak jó gépészt, hanem egyenes embert is farag belőlük. És a jószándék nem hull kietlen talajba. Balázs bácsi naponta látja viszatérülni a fáradozást. Jóllehet ez nem az ő személyes címére érkezik, de ott van a négy aratógépben, amit február , helyett a kongresszus tiszteletére, már most megjavítottak. Benne van a pontosan beillesztett alkatrészekben és benne lesz az évvégi „mérlegben” is. Egymillió nyolc- százezer forint nem kis pénz. Ennyi értékű munkát vállaltak itt a pártkongresszusra és ezt már 400 ezer forinttal megemelték. Meg is van rá a'kellő alap. Mindezért keményen megdolgozik a főgépész és megdolgoznak az emberek. Jó, de nem elnéző, nem puha kezű. A munkában, a gépek lelkiismeretes javításában sem ismer hanyagságot. — Vau, mikor „rnegbarapdálok“ valakit — árulja el mosolyogva. — De nem látnak bennem rosszat. Nem tifrök a kenyerére senkinek. De dolgozni kell. Nem jön magától semmi. Tavaly fizettünk első ízben nyereséget. Az idén többre számítunk. Ezért izzadni keíl mindnyájunknak, egyformán... Belül ritkán háborog, az arca olykor mégis komoly. Gondok vannak esőstől. Nemcsak gépész, hanem munkavédelmi megbízott is, ezenkívül a párt- szervezet titkára, és járási aktíva. Olykor túlságosan soknak tűnnek a szakmai és társadalmi elfoglaltságok. — Holnap is jön húsz diák, politechnikai oktatásra — mutat a naptárra. — Ezeknek a napját is ki kell tölteni. És nem akárhogyan. Sajnos, a műit héten se’ tudtam velük foglalkozni. Mást kértem meg. Most se hiszem, hogy tudok rá időt szakítani. Termelőszövetkezetekbe is járok patronálni, segíteni. Van mit csinálni. Ezer a gond. De nem fogytam egy kilót se! Jut-e idő mindenre? A legfontosabbakra feltétlenül jut. A főgépész-párttitkár ért a gépek szívéhez és legalább úgy az emberek szívéhez, a párt szavának hirdetéséhez. A betakarításban is segít a gép És az emberek méltányolják a szerény, ízig-vérig munkásember fáradozását. Pecséri Balázs kongresszusi küldött. — Legnagyobb öröm, hogy „lent” is megbecsülnek. Minden ember. Ez a legfontosabb számomra. Nemcsak „fent”, hanem „lent” a munkások is értékelnek, szeretnek... Jól tudja, ez a forrása mindennek. — Nemrég beszélgettem egy barátommal. Küldött volt az V., vagy talán a VI. kongresz- szuson. Mikor megtudta, hogy most én is az leszek a VII-en. elővett valamit. A kongresszusi küldöttigazolványát. Még most, évek múltán is megőrizte. Mit mondjak, én is ezt teszem...? Szerintem nemcsak egy élmény lesz, hogy résztveszek a legmagasabb fórum ülésén és szavamat hallatom, hanem sokkal több annál, egész életre szóló útravaló. Nem kis izgalommal várja a napot a család, Pecséri elvtárs nyolctagú családja. Hat gyerek lesi a rádiót és a filmhíradót, az apjukat. Kedvvel időzött szavaival a családnál. Elmondta, a magánéletében nincsen nagyob terve, mint talpig egyenes, önálló emberré nevelni a gyerekeket. Hármat már úgy nevelt, és úgy akarja a kisebbeket is. Búcsúzáskor, mint aki igen fontos, lényeges dolgot hagyott ki, még futtában tollbamond- ta: — El is felejtettem mondani, munkásőr is vagyok. A megalakulás óta. Eddig mindig eljutottam a megyére a lövészversenyre. Erre vagyok én a legbüszkébb... „Ha itt élne köztünk biztosan még többet megtudna rólunk.” — Ezzel fogott kezet a gépek mestere, és megdobogtatta a kijavított gép motorját. Sokat megtud az ember rövid idő alatt is, míg egy gép szíve dobogni kezd... Páll Géza. Vetőburgonya érkezett a na- földön, amit majd nem ven- pokban a nyírmadai Kossuth „ének át gülbabaként. Nincs Termelőszövetkezet részére a mU tenni> vissza kdl küldeni a Mezogazdasagi Termékeket Er- tékesítő Központ telepéről. Meg- feladónak. örültek a macaiak. Menten hoz- Ennyi a nem dicsérendő el- zá is láttak a százhúsz mázsa járás. Semmi esetre sem állít— „minőségi” gülbaba vetőburgo- juk, hogy sorozatosan fordulnak nya kirakásához. Maga az el- elő ilyen esetek. Mégis előfor- nök, Veres András is ott rakta dúlt. A termelőszövetkezetek a burgonyát a vagonból ne- másmilyen gondosságot várnak gyedmagával. Az öröm azonban a szerződő, őket vetőmaggal el- fokozatosan bosszúsággá váltó- látó szervektől. Ne küldjenek zott. Tüzetes vizsgálódás után nekik vetőburgonya helyett ugyanis kiderült, hogy a „vető- zsákbamacskát, ne terheljék burgonya” rothadt, férges, több sem magukat, sem a szövetke- benne a másfajta burgonya, zetet felesleges kocsifutási költ- mint a gülbaba. Mit csinálja- séggel, ne foglaljanak le több nak? Nem volt mit tenni, a embert a használhatatlan vp- vagonból muszáj volt kipakolni, tőmag kipakolására. Egyszóval ha nem akart a szövetkezet ko- olyan vetőburgonyát küldjenek, csiállást fizetni. Négyen fogla- amely tavaszra nem csapja be Iatoskodtak vele egy délelőttön se a szövetkezetei, se a felvá- át. Maga a MÉK embere is be- sárló szerveket. Ez szerintünk látta: ez a burgonya nem nem is olyan lehetetlen, nem vetni való, ebből olyan burgo- is olyan jogtalan kívánság, nya teremne a tizenkét hold (P. G.) Motoros permetezőt vásárolj korai hagymával kísérletezik a vásárosnaaténri Vörös Csillag Tsz Elsőnek fejezte be a vásáros- naményi járásban az őszi betakarítást a vásárosnaményi Vörös Csillag Termelőszövetkezet. A kedvező terméshozamok és a gyors betakarítás és őszi szántás-vetés mellett gondot fordít a szövetkezet a jövő évi gazdálkodás megalapozására, előkészítésére is. Ezt a célt szolgálja a tagságnak az az elhatározása, hogy rövidesen motoios permetezőt vásárolnak. Nemrég vettek szőlőprést és nemrég alakították ki a 24 darabból álló tenyészkoca- törzset. Rendelkezésükre .áll egy 24 kalapácsos villanydaráló, üzemeltetését azonban , egy transzformátor hiánya késlelteti. A transzformátor jelentős összegbe kerülne, ezért a szövetkezet tagjai úgy tervezik, hogy a szomszédos szeszfőzdével, és vegyesipari ktsz-szel közösen szereltetik fel a transzformátort. Jövőre tervezik, hogy bővíteni fogják a Tisza-menti konyhakertészetet és már most ősszel hozzálátnak a korai, primőr hagyma elduggatá- sához. A korai hagymából jelentős haszonra számítanak. Véradó bál lesz Nyíregyházán Műsoros véradó balt rendez november 29-én este az Irodaház kultúrtermében ‘ a vári si Vörös- kereszt és a megyei építőipari vállalat vöröskeresztes alapszervezete. A véradó bálra a Vörös- kereszt meghívta a város szórakozni szerető közönségét. A bevétel teljes összegét a véradók találkozójának megrendezésére fordítják, áhöl megjelennek' a felgyógyultak is, akik a véradóknak köszönik felgyógyulásukat. A későbbi véradó, • vért-kapó dolgozók találkozója a véradómoz- galom további' népszerűsítését szolgálja. A tiszadebi Cj Harcos Termelőszövetkezetben a gazdag takarmányrépatermes betakarításában nagy segítséget nyújt a Tiszavasvári Gépállomás vontatója. (Csikós felv.) Mi így képzeljük Nagy János, Dögé község mezőgazdasági felügyelője, a mezőgazdaságfej lesztési bizottság tagja vaskos irátköteget tereget szét az asztalon. A sokoldalas kimutatás a község mezőgazdaságfejlesztési tervét tartalmazza. Az egymás után sorakozó számok érzékeltetik a jelent és előre, a holnapba mutatnak. — Dögét szorgalmas emberek lakják — kezdi Nagy János, miután belelapoz a tervbe. — A felszabadulás előtt három nagybirtok uralta a falu határának felét. A földhözjuttatott nincstelenek jórésze felzárkózott a középparasztok mellé, de ugyanakkor a mezőgazdasági termeléssel foglalkozó családok hatvan százalékának nulla és öt hold között van a birtoka. A felszabadulást követő években jobb volt az arány, de azóta a gyengébb erejű gazdaságok földterülete megcsappant: az erősebbek megvásárolták. Ha a földeladási folyamat tovább tartott volna, a nincstelenek száma — a kisüzemi termelés szükségszerű velejárójaként — pár év alalt elérné a húsz-harminc százalékot. A községekben egy családnak az évi jövedelme tizennégyezer forint körül mozog. Azonban nyilvánvaló, hogy az egy-öthol- dasok jövedelme jóval alatta van az átlagnak. Ha ki akarunk bontakozni abból a jelenlegi helyzetből, amelyben a kicsik tovább szegényednek — mivel termelési erejük és gazdálkodási módszerük egyáltalán nem kielégítő, — akkor meg kell változtatnunk a gazdálkodás eddigi útját, és a nagyüzemi formával • megteremteni a lakosság általános jólétét úgy. hogy a középparaszti színvonalon állók is kielégítően megta- Iáiják számításaikat. A nagyüzemi gazdálkodásra van már példa községünkben. A Zalka Máté Termelőszövetkezet hosszabb vajúdás után a legutóbbi három éven keresztül elérte, sőt túlhaladta a község lakosságának átlagjövedelmét. A szövetkezet kezdeti éveiben jelentkező és nyomaiban még mindig megtalálható szervezeti hiányosságok kedvezőtlenül befolyásolták a lakosság hangulatát. A gazdálkodás-* ban megmutatkozó tények azonban ma már mindenkit meggyőzhetnek arról, hogy a szövetkezeti út nem mumus, hanem egyedüli módja a termelés növelésének és ezzel szoros' összefüggésben a jövedelem gyarapodásának. A szövetkezetben tavaly tizennégyezer volt, az idén 18—20 ezer forint lesz az átlagos jövedelem. A község területének adottságai jók. A határ felét ma- \ lyebb fekvésű réti-, egyhárma- dát vályog- es a kevesebb részét szelíd homoktalaj uralja. Bár valamennyi kultúrnövény jól termelhető itt, a termelés iránya mégis leszűkített. A burgonya, kenyérgabona és kukorica mellett elenyésző az évelő szálastakarmányok, ipari növények területe. Ami igen káros: a lakosság egy-egy tagjára eső terület jóval alatta -» marad a két holdnak. A hiányzó nagyfontosságú növények termelésének az az akadálya, hogy a termelés színvonala, az alkalmazott agrotechnika fejlettségi foka igen alacsony. Sok munkát kell egy hold föld megművelésére fordítani kézi és fogatos erővel. Az állatállomány terén a helyzet kedvezőbb. A 2883 hold földet bíró községben nyolcszáz szarvasmarha van, s ebből hatszáz a tehén. De mivel a tehenek nyolcvan százalékát igáz- zák, a tejtermelés átlaga alacsony, évi 1300 liter. A Zalka Máté Termelőszövetkezetben 3500 liter az évi átlag. A jelenlegi lóállomány elegendő lenne nagyüzemi keretek ko-- zött.. Ez idő szerint a lófogatok a hat-tizenkét holdas gazdaságokban nincsenek kihasználva. Nagyüzemi viszonyok között gyökeres változtatást kellene eszközölni a növénytermelésben. A kisgazdaságok ez idő szerint a szántóterületnek közel leién termelnek burgonyát. Atníe egv gép szíve dobogni kezd sokat megtud az ember. Eliramlik előttünk egy élet. Egy félévszázad. Pecséri Balázs a motorok avatott kezű , mestere elsimít homlokán egy mély barázdát. — Honnan is indultam el...? . Huszonkettőben dobogtatta meg elsőizben a masinák szívet. Közben az ő szíve is megdobbant. A gépek és a megélhetés, ez a két édes, és mégis mostohatestvér tartotta a pesti gyárakban. Először Slézingcr Alajos ■ gépgyárában. Ezekért tűrte, hogy anyja megtakarított pénzecskéjén mesteremberré pofozzák. Sikerült. Kezdődhetett a kóborlás munkáért gj'árról-gyárra. Reggeli a kormos gépházban, ebéd „Robgrt- bácsi” szegény konyháján, vacsora egy bérkaszárnya hátsó lépcsőházában. — Miért tolakszik elő mindez, unalomig ismételt dolgok...? — tűnődik el egy percre. — Miéit is? Hozzátartozik az élethez. Nem lehet vaskazettába zárni a múltat. Benne van az emberben. A mi korosztályunk innen indult el... Hosszú, kényszcrmegállókkal telitűzdclt út a Pecséri Balázsé. Harmincöt éve van a gépek mellett. Foglalkozott lomha gőzgépekkel, „ókori darálókkal” az első kiadású traktorokkal, a legkülönfélébb masinákkal. Urasági gépész korában Jékei földbirtokos köhögő masináit gyógyította. A Tiszáig elérne a hosszú gépsor... Ma, ötvennégy éves korában sem f áraszt ja a munka. Évekig volt igazgató a szálkái sertéstenyésztő vállalatnál. Innen is vissza- vágyótt a masinák mellé, többször volt olajos a keze, mint tiszta. Most ugyanott — a kaszárnyából kinőtt — korszerű telepen dolgozik. Főgépész. Tizenegy ember van a keze alatt a műhelyben, meg a telepek, számszerint tizenegy, Szatmár- 1 csekétől Nyíregyházig. Az ő vállán nyugszik, hogy mindig üzemképesek legyenek a gépek, a személy- és teherkocsik, a vontatók, zetorok, szántótraktorok, szivattyúk, a 72 villanymotor, darálók, pótkocsik. Elsorolni is sok. Tengernyi a főgépész gondja. Szerencsére olyan „jobbkeze” van, mint Bihari Bálint, Bihari 1 Károly, Sfp Mihály, Penke Ferenc és mások. Tíz éve dolgozik velük, egymás gondolatát is tudják. Valóságos család ez, munkáscsalád. — 'Annyit kapok viszsza tőlük, amennyit én adok