Kelet-Magyarország, 1959. október (16. évfolyam, 233-259. szám)
1959-10-18 / 248. szám
„Kínai ugrás" rrSzö vetkezetek sí Taiiáesköztársaságban“ Egy kép újul elém. Nemrég nagy port vert fel a világsajtóban: a kínai miniszterelnök együtt lapátol a munkásembc- rekkel. Bányán ismételgették: ez igen, ez új erőt ad az élvonalban küzdőknek. Állok a Megyei Húsipari Vállalat udvarán, tiszta égbolt alatt, és a mikrofon szerte kürtöli: ......Sebők igazgató elvtársat a telefonhoz kérik...” És az igazgató a friss malterral felhúzott épületrész tetejéről szól, hogy intézze el a megbízottja. Később a leírclány áll meg klottköpenyben az épülő üzemrész tövében, int Búr István műszaki igazgatónak, hogy ugorjon le hat méter magasból egy aláírásra... A sírból visszajön üzem... Már-már a végnapjait élte a nyíregyházi húsüzem épülete. Égy évvel ezelőtt minden nap várták, hogy mikor dől össze: — aztán a dolgozik biztonságéra való tekintettel el is rendelték a lezárását.... Ekkor kezdődött. A húsipariak az üzem talpraállítása mellett elsősorban a vásárlóközönség ellátását tartották szem előtt, és ezért vittek véghez eddig példa nélkül álló cselekedetet. Kora tavasszal összeszámolták még a filléreket is: sajnos, túl kevésnek bizonyult a nagy tervekhez a 350 ezer forint körüli pénz. Mégis nekivágtak, amikor egy gyűlésen a százhúsz dolgozó kimondta az igent. Laboránsok téglaDorosan Akár egy megbolydult méhkas. olyan lett egyik napról a másikra a Megyei Húsipari Vállalat központi telepe. Nem volt kivétel: igazgató, vagv kifőző. legény, gépfrólány vagy mérnök — mindenki magára húzta a munkásruhát. és bontáshoz kezdtek. Hogy miért volt ez a nagy lelkesedés? Ügy igaz:' nem érdektelenül. Eddig például a húsüzemben egv munkás naponta hú«z mázsán felüli súlyt emelt a karján, es a tervekben korszerűsítés, gépesítés is szerepelt. Nagy ablakos. tágas szociális létesítményekre is gondoltak a tervkészítéskor és a vállalatiak már úgy vágytak a jobb körülmények után... Megkezdődött az országos lovessbajnokság Tegnap délelőtt 10 órai kezdetlel ünnepélyesen megkezdődött a nyíregyházi diákpályán az MHS első országos lovasbajnoksága. A megnyitóra az ország valameny- r.yi részéből összesen GO lovas vonult fel, majd megkezdődött a verseny. Délelőtt a díjlovaglást bonyolították le. E versen.vszámban fővárosi siker született: a bajnoki címet Herédi István, a budapesti MHS lovasklubjának versenyzője szerezte meg „Hortobágy” nevű lovával. Délután először a díjugrató versenyt bonyolították le. A győztes Hoáz János, a bajai MHS lovasklubjának versenyzője lett „Aga” nevű lovával. A könnyűosztályú díjugratás során újra csak bajai versenyző lett a bajnok, Braun János személyében. A késő délutáni órákban a 000 méteres síkversenyt rendezték meg. Ebben a számban a békéscsabai Zelenánszki Pál szerezte meg az országos bajnokságot „Suszti” nevű lovával. Ma délelőtt fél kilenckor folytatódik a verseny. , Nyíregyházán Most, hogy hán mnegyedré- RZig megvalósult már az elgondolás, a cigarettaszünetben mosolyogva emlegetik, hogy bizony a laboránsok — Patakiné, Lő- rincné — ujjaiból vér serkent a téglahordástól. De nem hagyták abba, mert a jó példa ösztönzött. Vasbctcngérenda alá állt dr. Kisgyőri László szakállatorvos, Jáger Zoltán mérnök, Sebők igazgató. Csendes József TMK előadó, és a KISZ- titkártól kezdve a leíró lányokig mindenki. D csekedve emlegetik: még az ellenőrzőket is befogták. Pántlik József, a megyei tanács ellenőre munkája végeztével ottmaradt falazni... Szédítő gyorsasággal Mondják a dolgozók, hogy ez kellett volna már korábban is: vezetők, beosztottak közös verejtéke.. S ha manapság valaki megkérdezi Béréi Balázs, vagy Lázár András lakatosokat, esetleg a vágócscrnok 17 főből álló brigádját, mi a véleményük a történtekről, egyszerűen csak így fogalmazzák meg: „Le a kalappal!” Nem is csoda, h'szen a meg- j újhodott üzem szédületes gyor-: sasággal készült el. Nemrég) még a vályogfalakat rombol-1 ták le földig, és ma már vöröslő téglaépületben illatozik a vásárlóknak szánt töltelékáru. Megkönnyítették a munkások fáradozását is: „csigavosúton” jut el a hurka, a kolbász a füstölőbe, a főzCbe és onnan egészen s raktárig. Két ujjal kell csak megadni a „kezdő sebességet”, és a mázsás tételek érintés nélkül gurulnak. Zárt termoszkazánokat is „komponáltak”. ami a higiénikus termelést biztosítja, és nagyfokú energ'amegtakarítást idéz elő. Varázs'ai- volt? Ezrek voltak az Indulásnál, csak: 350 ezer forint. És most, ahogy számolgatni kezdik az alkotás értékét. — félév alatt ez az összeg hárommillión felülre kamatozott! Társadalmi munkával, saját megoldásokkal. Szinte hihetetlennek tűnik, de fogható és látható valóság mindez. Ha a modern gépeket — a nagy húsJarálőt, a hidraulikus töltőgépet és a többit — beszerelik, a húsüzem értéke felülmúlja az ötmillió forintot. Kínát csodálja a világ: a „nagy ugrás” során csodék történtek Kelet óriási országában. És íme, az akarat, az összefogás és az áldozat Nyíregyházán is hihetetlennek tűnő dolgot eredményezett. Követni a húsipariak példáját — nem képtelenség! — angyal — Tegnap ünnepélyesen megnyitották a kiállítást ... Az első ilyen mezőgazdasági termelőszövetkezetet Erdőhegyi Lajosnak Oros község határán lévő birtokán létes’tet- ttk és ma már mintegy hatvan ilyen termelőszövetkezet van Szabolcs megyében.” (Pesti Hírap, 1919. ápr. 5.) Tegnap délelőtt megnyílt Nyíregyházén. a Szamuely tér (vo.t Búza tér) 6. szám alatt, a MÉSZÖV igazgatóságának rendezésében a „Szövetkezetek a Tanácsköztársaságban” című dokumentációs kiállítás. Az ünnepi megnyitón megjelentek a szövetkezetek képv selői és esvéb társadalmi szervek. Ott volt Cifronics Mihály az ibiányi fmsz igazgatóságának tagja és Haklik Gyula anarcsi termelőszövetkezeti tag is, akik mindketten részt vettek az 1919-cs szövetkezeti mozgalmakban. A többszáz okmányból összeválogatott kiállítási anyag hű képet nyújt a Tanácsköztársaság idején lezajlott mezőgazdasági mozgalmakról s bő ízelítőt ad megyénk szövetkezeti megmoz> dulásairól is. A megyei kiállítás október 26-ig tekinthető meg. Utána ennek a dicső korszaknak a dokumentumait több járási székhelyen és községben is kiállítják. Bírósági jegyzetek Diáklány a vádlottak padján Nem mindennapi ügy nem mindennapi szereplők kerültek a bíróság elé. Nem valami súlyos bűnügyről, gonosztevőkre jellemző agyafúrtsággal elkövetett cselekményről van szó, csak egy óralopásról. Itt azonban a „csak”-nak nincs létjogosultsága, mert az ügy mégis súlyos, súlyos abban a társadalomban, abban a környezetben, hol történt. Akik régen voltak diákok, nem nagyon ismerik a mai diákéletet. Ma az iskolában nincs kiváltságos rend, s nincsenek nyomorgó, filléres gondokkal küzdő iskolások. Egyedül a képesség, a szorgalom teremthet kiváltságot, előny t, mint mindenütt az életben. Sőt az iskolában ez a törvény még fokozottabban érvényesült S ebben az iskolában, ahol a szocialista társadalmi rend építésére nevelik a diákokat, új erkölcsök, új szokások alakultak ki. Itt mindig a legfontosabb a közösség érdeke. a közösségi élet, a közösségi munka, s aki ez ellen vét, mindig a közösséggel találja szembe magát. így válik manapság az iskola nagyszerű jellemeket formáló kohóvá. Ilyen körülmények között vált súlyossá Kató ügye. Káló rendes, szorgalmas kislány volt. Elvégezte s nyolc általánost, aztán középiskolába került. Itt sem volt különösebb kifogás sem a 1 magatartása, sem szorgalma ellen. S aztán égj’’ napon a tornaórán kiemelt egyik osztálytársnője köpenyének zsebéből egy karórát. Az óra eltűnését felfedezték. s miután a tanár felszólítására a tettes nem jelentkezett, megmotozták azokat, akik a torna óra aló! fel voltak mentve. Az eltűnt órát Kató melegítőjéből rázták ki. Az iskolaigazgató nem akarta tönkretenni a kislány jövőjét: nem csapták ki, behívatták a szülőket, s a lány beteges természetére hivatkozva kivétették az iskolából, hogy más iskolába később felvegyék. Közben Katónak más ügye is kipattant. Az osztály kirándulásra mintegy 3000 forintot gyűjtött, s Katót bízták meg, hogy az összeget takarékba tegye. Kató azonban nem tette takarékba a pénzt, hanem apja rendelkezésére bocsáj tóttá, aki használt ruhákkal kereskedett és üzleti ügyeire használta az osztály pénzét. A pénz* természetesen visszafizették, az óra is megkerült, Kató ügye azonban nem állt meg. Sorsa felett a fiatalkorúak bírósága döntött. Hogy került ilyen helyzetbe az értelmes, ügyes kislány? Mindig ó volt az, aki a legfinomabb tízórait hozta, ó volt az osztályban a legelegánsabb. Szülei tudomásával udcé kínai pőrédén Lehet, hogy nem is kínai volt. Mindenesetre a mama ezzel adta át a fiatal párnak, s még hónapokkal utána sem mulasztotta el figyelmeztetni a leányát, hogy nagyon vigyázzon rá. „Csak akkor vedd elő. ha valami nagy családi ünnepség van. El ne törjön egy darabja sem.” Tulajdonképpen teás-készlet volt. Idők múltán mind súlyosabb gondként nehezedéit a fiatalokra, a mama őrző tekintetétől már a vitrin felé se mertek lépni, nehogy valami hiba essen a kínai porcelánban. De tűrték, mert érték volt, és mert a mamát nagyon szerették. Mama legjobban az unokáját szerette. (A kínai porcelánon kívül.) Kati maga is porcelánfigura, szőke, selymes, filigrán. Két éves lett, amikor nagymama is bevonult az emlékek közé, bánatot, csöndet, és űrt hagyva maga után. A porcelán teás-készlet egyre súlyosbodott. Már pénzzel nem is lehetett felmérni értékét, a vitrin mellett lábujjhegyen járt a fiatalasszony, ott érezte a nagymama féltő tekintetét. Apa oda se szeretett nézni, utóbb már azt is megengedte magának, hogy gúnyosan sóhajtson, ami nagyon fájl az asszonynak, mert úgy érezte, nagymamát bántják. Kati, hogy önálló akcióba kezdett, s felfedezte maga körül a szobát, egy alkalommal felfedezte a kínai porcelánokai is. — Pillangós polálka! — sikította türelmetlenül, s úgy kellett a vitrin mellől elszakítani. Anya ijedten csítitgatta Katit, de ettől fogva végeszalcadi a csendes féltésnek. Kati, ha magára maradt, első útját a vitrin felé vette, s anyu számtalanszor szaladt be, kellemetlen előérzettel, nem jutott e a porcelánhoz Kati. Anyu már arra gondolt, hogy becsomagolja az egészet, s eldugja a fiókban de nagymamára gondolt, és elfelhősödött a szeme. Nagymama megtestesült a teáskészlelben, nagymama ott ült bent, az üveg mögött, és szigorú szemmel nézett vissza anyura. Kati nagybeteg lett. Influenza, de szövődményekkel. Mái csak a szeme ragyogott kéken, párnás keze rég abbahagyta örök motozását, órákon át hevert a vizes párnán. Mégis, anyu fogyott le legjobban. Orra megnyúlt, tekintete tompa. Kati nem eszik. Már csak néha pillant a vitrinre, már szinte ereje sincs mondani: Polálka... Apa kitalálja a tekintetéből S egyszerre megkeményedik apa arca. Szinte haragos vadsággal nyitja ki a vitrint, kiragadja az egyik csészét és viszi oda Katinak. Leteszi a gyermek kezeügyé- be. Ne... ugye szép? Kati nézi. Nem mozdul, csak nézi. Döbbent csodálkozással. Anyu lép be, felismeri a nyitott vitrint, a pillangós csészét Kati mellett. Kiáltani szeretne, nem szabad! Hogy merted nagymama csészéjét odaadni?! De nem tud szólni, csak kimegy a szobából a konyhába, és hangtalanul sírni kezd. Pár perccel később apu rohan a konyhába. Szinte reszket kezében a csésze. „Hamar, gyorsan! Kati tejet kér!!'’ Kati ül, és iszik. Kék szeme ragyog. Anyu látja, hogy nagymama ott ül mellette és takargatja a gyermek gyenge, izzadt hátát. Es minden ragyog, nevet a szobában. S. B varlót is tartott, s az udvarlóhoz az iskola rendjével, erkölcsével ellenkezve néha tanítási idő alatt is kiszökött. Látszott rajta, hogy ő szüleinek szemefénye, elkényeztették, el- kapatták. S ez a nevelés más volt. amit az iskolában kapott, S a két bánásmód közti ellentmondás — az, hogy az iskolában becsületes munkára, otthon pedig nagyravágyásra szoktatták — felkavarta a serdülő lány életét. Lehet, hogy az udvarló is közrejátszott Kató erkölcsének züllesztésében. Kató korábban is, a bíróság előtt körömszakadtáig tagadott. Azt állította, hogy nem ő lopta el az órát. Osztálytársnőinek, s a többi tanúnak a vallomása, s a körülmények minden kétséget kizártak. Csak ő lehetett a tettes. Az ítélet nem volt szigorú: Katót egy évi próbára bo- csájtották, s ha ez idő alatt nem követ el semmit, rendesen viselkedik, tettének hivatalos következményei is nyomtalanul eltűnnek az életből. Katót az iskolából nem csapták ki, s a bíróságot is „megúszta”. Ebből is láthatja, hogy nem tönkretenni, hanem segíteni akarják. Segíteni akarja őt mindenki, s még osztály- társnői sem haragszanak rá. Ha kedve van, tovább járhat iskolába, egy másikba, s az ügyről senki sem fog beszélni. Nevét nem írjuk meg s az esettel is csupán tanulságképpen foglalkozunk. Mert tanulságát nemcsak Kató szülei, hanem minden fiatal és minden szülő is levonhatja: nem a könnyen, becstelen úton szerzett pénz, hanem csak az, amiért keményen megdolgozunk, csak az boldogít. A mások és a közösség tulajdona sérthetetlen. A mi életünkben pedig csak az tud boldogulni, akit a közösség szeretetére és becsületére nevelnek, s nem törekszik érdemtelen előnyökre és kiváltságokra... Győri Illés György. Sliagy - Levelek? Apagyon a társadalmi szervek összefogtak az őszi munkák meggyorsítása érdekében. Versenyt kezdeményeztek, aminek eredményei már megmutatkoztak a termelőszövetkezet és az egyéni gazdák földjein. A versenyhez Levelek is csatlakozott és így a két község dolgozó parasztjai mindent megtesznek, hogy vállalásaik valóra váltásával mindnyájuk javát szolgálják. 3
