Kelet-Magyarország, 1959. október (16. évfolyam, 233-259. szám)
1959-10-04 / 236. szám
Ember indul as atmoszféra középső és felső rétegeibe A tudomány fontos jubileuma Moszkva* (SITI): Ma, október 4-én v.z egész világon megem é- keznek a tudomány új korszakának kezdetét jelentő napról. E nap a Föld első mesterséges holdja felbocsátásának misid'l; évfordulója. Hová zuhant a hohlrakóia ? A rakéta a Hold felületének egyék legérdekesebb részére zuhant. A, becsapódási ponttól alig 100—150 kilométer távolságban délnyugat felé meredezik a holdbéli Appenninek óriási kőrenge- tege, a maga 4—5000 méter magas, élés és meredek hegycsúcsaival. Az Appsnn. nek laoánat a második legnagyobb holdmedence, a Maré Imbrium („Esők tengere'’) terül el. Nincs levegő’, viz, szél, eső’ Ezeket a' sötét felszínű, mély medencéket régente meg tenge- reknsk_shn.fék, ma már azönban jól tudjuk, hogy bazaltláváyal fedett, • a“ környező hegyvidéknél mélyebben fekvő területekről van szó, amelyek nagyszerkezeti szerepüket tekintve az óceáni medencéknek felelnének meg földi viszonylatban. A Maré Imbrium melysége meghaladja a 6—8 kilométert is. Felszínét néhol hatalmas, mély szakadékok tarkítják, másutt kisebb-nagyobb krátereket és gyűrűshegységeket találunk. A szovjet holdrakéta becsapódási helyének környezetében hel.vezhedik el az Archimedes nevű, átlagosan 3000 méter magas fallal körülvett óriás-gyűrűsheaység. amely széles alapzatát tekintve, bizonyos mértékig a földi, vulkanikus eredetű óceáni szigetekre emlékeztet (a Haway-szigetén levő Mauna Loa vulkánnak például 400 kilométer átmérőjű talapzata van a tenger szintje alatt; viszonylag nagy krátere pedig ugyancsak a Hold gyűrűs- hegységeire hasonlít). Ä Falus Putredinus területe, ahová a rakéta lezuhant, a közeli hegyvidéknél sötétebb árnyalatú, ezt a részt tehát feltehetőén ugyancsak bazaltláva takarja. míg a hegyvidékek anyagát inkább gránitnak vehetjük- A Hold felszínét a rádiócsillagászati észlelések szerint 30—60 Inak szét. Repeszdarabszerű, kisebb-nagyobb részecskéik, valamint a világűrből érkező parányi kozmikus porszemcsék ugyancsak vastag porréteget hozhatnak létre hosszú idők során. Végül portakarót eredményez a holdbéli kőzetek hőokozta mállása is. A málló kőzetek apró szemcséi a kőzet közvetlen közelében rakódnak le a talajra, mert a Holdon nincs sem eső, sem szél, sem folyóvíz, ami a centiméteres vastagságban porréteg fedi. Ennek a porré.egnek eredetét három, különféle hatásra vezethetjük vissza. Elsősorban, valamikor régen, a Hold felszínén igen hevés tűzhányótevékenység folyt le; a vulkánkitörések viszont jelentős mennyiségű vulkáni hamu képződéssel járnak. Ez a hamuréteg idővel nagyjából egyenletesen rakódhatott le Holdunk felszínén. Vulkánkitörések valószínűleg még jelenleg ás A Hold Földünkről látható részének térképe. A nyíl és a kör a szovjet holdrakéta becsapódásának helyét jelöli meg. előfordulhatnak a Hóidon, legalábbis, erre enged következtetni Kozirev szovjet cs.llagász múlt esztendei megfigyelése. A Hold légkörének sűrűsége csupán mintegy ötvenbilliomod része a földi légkörnek. A világűrből a Holdra zuhanó meteorok ezért csak a talajon robbanhatAz első szputnyik fellövése óta eltelt két év újabb nagy léptekkel vitte előbbre a tudomány e fiatal ágát. Az első szovjet szputnyik nyújtotta az első közvetlen értesüléseket az atmószféra legmagasabb rétegeiről. Röviddel később a második szovjet szputnyik seg.tségével már a biológiai tapasztalatok gyűjtése is lehetségessé vált: Lajka kutya útja megnyitotta az űrrepülésekkel kapcsolatos gyakorlati kutatásodat. Csaknem másfél év óta szünet nélkül szolgáltat adatokat a töb’o, mint 1300 kilogramm súlyú harmadik szputnyik, amely mintegy 7100-szcr kerülte meg már Földünket. A szovjet szputnvikok által szerzett nagyjelentőségű tudományos adatokat ejészúct’.ék ki az amerikai tudósok által fellőtt mesterséges holdak • vizsgálatai. A szovjet tudomány eredménye a világűr meghódítása második szakaszának kezdete is: ez év elején lőtték ki a Szovjetunióban az első űrrakétát, amely ma már naprendszerünk bolygójaként kering pályáján, alig néhány napja pedig szovjet zászló és címer fekszik a Holdon: a második szovjet űrrakéta szeptember 14-énsk hajnalán csapódott be a Holdba. A szputnyikok és rakéták segítségével a szovjet tudósok beható vizsgálatokat folytattak a Nap különböző sugárzásaival, a Föld és a Hold mágneses erejével, a kozmikus sugárzással és a mikrometeoritokkal kapcsolatban is. Bár az adatok még koránt sincsenek teljesen feldolgozva — máris sok szempontból új, területek nyíltak meg a , tudomány előtt. Várható, hogy rövidesen újabb mesterséges holdakat bocsátanak fel. A szputnyikok fejlesztése taréh a feladat kettős: egyrészt máj- a legközelebbi jövőben olyan szputnyikokat kell felbocsátani, amely útja során megkerüli a Holdat és adatokat szolgáltat a Hold eddig ismeretlen, az emberi szem számára hozzáférhetetlen feléről, ugyanakkor meg kell oldani azt a rendkívül komplikált tudományos problémát is, hogy a szputnyikok műszeres tartályait visszajuttassák a Föld felszínére, A szovjet tudósok beható kutatásokat folytatnak különböző típusú szputnyikok elkészítésére. Felmerül úgynevezett rakétoplánok építésének gondolata is. Ezek a, rakéták vitorlázó repüléssel visz— szatérhetnsk a Föld felszínére felJ adatuk elvégzése után. A szovjet kutatók több műszerrel, gazdagabb felszereléssel ellátott kozmikus rakéták elkészítésén fáradoznak. A Hóid felszínére ilyen rakéták segítségével televíziós tank-laboratóriumot ts eljuttathatnak. Ez a laboratórium á rakéta Holdra érkezése után automatikusan megindul pályá-; lyán, különböző méréseket végezj és a mérések adatait rádió és! televízió segítségével tovább'tja a Földre. Egyelőre a szovjet tudósok nen*. gondolnak arra, hogy a legközelebbi szakaszban embert juttassanak a Hold felszínére, az azonban valószínűnek látszik, hogy rövidesen sor kerül olyan rakéta- kísérletekre, amelyek segítségével az embert az atmoszféra középső és felső rétegeibe juttatják? el. Az első űrutasok — a geofizikai kutatórakéták négylábú utasaihoz hasonlóan — hermetikus tartályokban, ejtőernyők segítségével térhetnek majd vissza a Földre. Műanyagból készült felhők HlMEDES MARÉ IMBRIUM ÉSZAK ‘KAUKÁZUS Itt a rakéta becsapódásának Helyét fehér nyíl jelzi. részecskéket nagyobb távolságra elszállíthatná. Egy elmélet próbaköve... • A szovjet rakéta —; sok egyéb, igen jelentős tudományos kérdés j megoldása mellett — talán Hoyle, angol csillagász elmélete tekintetében is döntő fontosságú lehet. Hoyle szerint ugyanis a kráterek és gyűrűshegyek keletkezése a Holdra zuhanó, de nem a felszínen, hanem a felszín alatt, a talaj nagyobb mélységeiben szétrobbanó meteoroknak köszönhető, A talajba befurakodó meteor gázokat fejleszt. Amikor a gázok nyomása már elér s meghalad egy bizonyos, kritikus értéket, a nyomás robbanást eredményez. A robbanás áttöri a felsőbb talajrétegedet és a felszíni anyagot szétdobja. így alakulna ki Hoyle szerirt a gyűrűshegységek sáncfala. Nos, a szovjet rakéta több száz kilogrammos, jókora meteornak felel meg, amely a meteorok átlagos becsapódási sebességénél na- ! gyebb sebességgel érte el a Hold fe’színét. Ha igaz Hoylc feltevése, akkor elképzelhető, hogy a becsa- jpódás helyén kicsiny, új kráter keletkezett. A világ legnagyobb távcsöveivel egy 30—40 méter átmérőjű tárgy már észrevehető g [Hold felszínén. A becsapódási terület képét a korábban k'szt.t ! térképekkel és fényképekkel ösz- :: szehasohlítva 'megállapítható lesz a - felszín megváltozása, s ezáltal eldönthetjük, heiyr«-e az angol Icsillagász feltevése, vagy sem? A szpvjet.-holdrakéta elérte cél- ; ját. A Szovjetunió címerével ellátott zászló örök időkre hirdeti 1 a tudomány diadalát. HÉDERVÁR1 PÉTER, az international' Lunar Society (Nemzetközi Hold-társaság) tagja Baltimoreban műanyag felhőkkel kísérleteznek. Az ilyen íellegek tartósak, részecskéik színezhetek. Visszatükrözik a radar sugarakat, szigetelnek hideg és meleg ellen, sőt esetleg szigetelőként alkalmazhatók rádióakt íy sugarak ellen is. A tartós plasztik fellegek kiválóan alkalmasak reklámcélokra: repülőgéppel a levegiToe fecskendezve hosszú ideig olvasható írást képezhetnek. A Holdban Földiek hétvégi ki rándulása után. %