Kelet-Magyarország, 1959. október (16. évfolyam, 233-259. szám)

1959-10-04 / 236. szám

SZÁMOKBÓL KÖLTEMÉNY Nyírségi tájakon !V emrégen hallottam az egyik baráti állam diplomatájá­tól, hogy neki a számok száraz oszlopai legalább olyan szépek — ha azok az ő népe felemel­kedését regisztrálják, — mint a legszebb lírai költemények. Hát nem költemény az a mi szá­munkra is, ha arról olvashat az ember, hogy a Horthy-idők 16— 18 százalékos csecsemőhalandó­sága 4—6 százalékra csökkent, vagy egyetlen évben több új ház épült falvainkban, mint a felszabadulás előtt 10 év alatt? És nem ad-e lirikus élvezetet, ha arról hallunk, olvasunk, hogy a fiatal termelőszövetkezetek né­hány év a'att messze maguk mögött hagyták az apóról-fiúra maradó évszázados tapasztala­tokkal rendelkező legjobb kö­zépparaszti gazdaságok term»- lési eredményeit is? I-Ő löljáróban szeretném le­^ szögezni, nem akarom ki­sebbíteni a szellemi javak érté­két, emberformáló szerepét, köl­csönhatását az anyagi terme­lésre, még a művészetekét, sem, nem is beszélve a praktikus tudományokról. Ahhoz azonban, hogy a falvak lakói Bartók ze­néjével, József Attila versével, vagy Móricz Zsigrnond regényé­vel szebbé tudják tenni életü­ket, világos, nagysbiakú házak­ra, villanyra, rádióra, könyvre ea nem utolsó sorban szabad időre van szükség. Mindez az eddigi termel er j szinttel és (or­mával nem oldható rneg. y an-e kiút? 1 Van. Éppen ’ ezek a száraz számok pél­dázzuk, amit é»\ zenének, kui- ten'.en/nck tartok, azok a szá­mok, amelyek a paraszti élet új formájáról tanúskodnak. Még nincs kész » harmadik' negyed­év statisztikája, csak részered­ményekről beszélhetünk, de egy bizonyos, a termelőszövetkeze­tek igen jól vizsgáztak. A nagy­kőből járásban S—5 mázsával múlták felül az egyénileg dol­gozó parasztok eredményét. Bú­zából 12 mázsát, rozsból tizen­egyet, árpából pedig tizenhatot arattak a termelőszövetkezetek minden holdról. Nyírbátorban, a Vörös Csillag Termei ószövetke­zet ennél is sokkal ékesebb eredményekkel dicsekedhet: ho­mokon búzából 15 és fél mázsát, árpából pedig 20 mázsán is fe­lül aratott holdanként. A jobb talajon gazdálkodó tiszalöki, má­tészalkai, vagy nyíregyházi já­rás egyes szövetkezeteiben még gyönyörködtetöbb számokat je­gyeztek a mázsakönyvbe a cséplőgépnél. • % | | mbölyön az egyénileg dol- gozó parasztok kesernyés humorral úgy nyilatkoznak a termelőszövetkezeti tagoknak, ha szóba kerül a szövetkezet szebb kukoricába, vagy dohánya, hogy „a földetekre joub idő jár’". Azt ők is tudják, hogy nem így van, csak a vita élét, az igazi okot, a nagyüzemi gazdálkodás fölényét akarják tompítani ilyen önámító hanggal. Jégverés, vagy egy zóporeső elfut a határ­nak egyik felén is, de ez ritka kivétel, Az igazi ok a nagyüzem- • ben rejlő lehetőségekben van. Láttam tavaly augusztusban, amikor az egyéni parasztok eké­je csak karmolászla a föld teá­ját... Mint szokták mondani; olyan száraz volt a talaj, hogy szikrát hányt az ekevas. A nyír­egyházi Dózsa Termelőszövetke­zetben a lóhere-földet 35 centi­méter mélyen forgatta a Sztáli- nyec. A traktorvontatású nehéz gyürűshenger, az idejében való vetés, a műtrágya, a jó vető­mag együttesen azt eredmé­nyezte, hogy 23 mázsa 80 kiló árpát arattak átlagban minden holdjukról. 1/ éken például termelöszo- vetkezőiben tudtak c=ak művelés alá fogni egy hetven holdas futóhomok-dombot, Egyé­nenként hiába próbálkoztak, mert ha egyik-másik gazda pró- bálta_, . volna is a Westsik-féle vetésforgót alkalmazni, a szom­széd területről úgyis betemette volna növényét a szélhordta ho­mok. így egészen az utóbbi idő­kig parlag volt ez a terület. Most a szövetkezet szélvédő fa­sorokat ültetett és korszerű ta- lajvédö vetésforgóval gazdálko­dik. Turistvándiban olyan ko­pár legelőt törtek fel ez év ta­vaszán a termelőszövetkezetbe társult prásztok, ami a korábbi esztendőkben még a birkát sem tartotta el és az idén 25 mázsa rizst arattak minden holdról. Egy hold földnek több mint U) ezer forint lesz a hozama. Mit tehettek - egyéni korukban ezzel a legelővel a turistván- diak? Egyebet nem, csak szo­morúan nézték, hogy május után már éhesen tér haza róla a jó­szág. Most pedig a nagyüzem­adta lehetőségek kihasználásá­val a község kincsesbányája lett ez a kopár föld. l-f osszabban lehetne még so- ro’ni a példákat, csak egyet említek meg és nem is rekordtermést elérő szövetkezet­Dohánytermelők! Érdemes dohánytermelésre szerződést kötni! A dohánytermelők a magas beváltási árak mellett a be­szállított osztályáru minden mázsája után ezer darab ingye­nes cigarettajárandóságban, valamint kát. holdanként szára­zon beszállítandó dohányoknál 1.200 Ft, zöldben beszállí­tandó hevesi dohánynál 900 Ft kamatmentes előlegben és természetbeni juttatásokban részisülnek. Kössük meg tehát mielőbb az 1960. évi dohánytermelési szerződést, hogy a minőségi termelési eredményt a helyes t&lajkivalasztással és az őszi talajelőkészités elvégzésével időben biztosíthassuk. Részletes felvilágosításért forduljunk a dohánytermelési kör­zeti felügyelőhöz és a községi felelőshöz. DEBRECENI DOHÁNYBEVÁLTÓ .(2042) ÉS FERMENTÁLÓ VÁLLALAT. (Pristyák felv.) Október 7—13.-ig: Múzeumi Uét Nyírbátorban a lengyel — magyar baráteág jegyeben bői. Tiszaeszláron a három szö­vetkezet búzatermésének átlega 12.97 mázsa (egészen közepes eredmény), mégis öt mázsával több, mint az egyéni termelők községi átlaga. Ha az egész .község szövetkezetben lett volna ezen a nyáron, úgy 9 ezer mázsa búzával adhattak volna el töb­bet Tiszaészlárról. Ez nagyüzemi fe árral több, mint kétmillió fo­rint értéket jelent. Kétszáz da­rab modern szobabútorral több lehetne Tiszaeszláron. A csecse­mőket is beleszámolva a község minden lakójára két és fél pár 200 forintos cipőt vásárolhatlak yolna a többletbevételből. És ez csak á gabona! Az állattenyésztésbői még nem általánosíthatunk ilyen fölényt, de ahol kedveli a tagság az ál­latokat és hozzáértő emberekre bízták, mint a tiszadobi Táncsics TSZ-ben, a gacsályi Dózsában és még-egy egész sor szövetke. zetben, máris messze felülmúl­ták a kisparaszti szintet. Az á.- lattenyésztés fejlődését mutatja például, hogy ennek az évnes eiső nyolc hónapjában egymil­lió 200 ezer liter tejjel többel adtak el a szövetkezetek, mint tavaly. Többszörösére emelke­dett a vágómarha és a hízott­sertés eladása is. emsokára zárnak a szövet­kezetekben, szárrtbavészik az eltelt esztendő munkáját, eredményét. Akkor még jobban módjukban áll majd a szövet­kezeti tagoknak, hogy ismertessék eredményeiket, de máris van mit elmondani, hogy gyönyör­ködhessen más is ezeknek a „száraz” számoknak szárnyaló szépségében, amiben tükröződ­nék a holnap kultúrházai, a lürdőszobás falusi lakások, a bekötőutak, a televízió és min­den, amire a szebb, emberibb éléthez szükség van. Csikós Balázs. A Hazafias Népfront Szabolcs- Szatmár megyei es nyubátori já. rási bizottsága, a nyírbátori Bá- thori István Muzeum, . a járási művelődési ház és a .TIT megyei szervezete október 7—13-ig Nyír­bátorban a magyar—lengyel ba­ráti kapcsolatok elmélyítésére és a lengyel nép életét bemutató képkiállítás alkalmából Múzeumi Hetet rendez. A lengyel nép éleiét bemutató kcpkiállítás és a Báthori-csaiád- dal kapcsolatos cm ékkiállítás megnyitására hetedikén fél hat órakor kerül sor a járási műve­lődési ház kistermében. — Október 9-éft este hét órakor ün­A Hazafias Népfront megyei szervezetének rendezésében kép­zőművészeti kiállítás nyílik ma a 4. számú iskolában Huszár István rakamazi festőművész képeiből. népi előadásra kerül sor, melyen üdvözlő beo-íodet mond boltész István, a Hazafias Népfront me­gyei titkára. „Magyar—lengyel Kapcsolatok” címmel előadást tart dr. Heckenast Gusztáv, a Magyar Tudományos Akadémia Történeti Intézetének munkatársa. Az ün_ népi. műsor keretében lengyel zeneszerzők műveiből fővárosi művészek adnak hangversenyt. Fellépnek: Kürthy Éva, Nerhényi Lili, Antal Imre, Kubinyi Attila és Rácz György. Október 13-sn délután három órakor Báthori István erdélyi fejedelem és len­gyel király emléktáblájának meg­koszorúzására kerül sor. A megnyitó' délelőtt 11 órakor lesz. A kiállítás két hétig megte­kinthető délelőtt 10—13 és dél­után 4—8 óra között. Ma nyílik meg Huszár István kiállítása A titkos megbeszélés 1939. májusát írták. A nyitott ablakon . át a langyos tavaszi szellő meg-meglibbentette a ha­talmas függönyt. A pápa, XII. Plus, akit eddig Pacelli bíboros­ként ismert a világ, az íróasz­talánál ült, előtte egy levél és egy félig teleírt hófehér papír feküdt. Időként megállt az írás­sal és hosszasan meredt maga élé .Egy távoli ajtócsapódás fel­riasztotta, s ekkor apró ezüst- csengőt emelt fel az asztal sar­káról. Templomi harmóniákhoz szokott fülének túlságosan za­jos volt a villanycsengő, ezért csak kézi csengő volt használa­tos a pápai lakcsztá yban. — Az államtitkár úr őeminen­ciáját kéretem — szólt a belépő pápai kamarásnak. Az államtitkár, mint minden reggel, ma is már egyszer meg­látogatta a pápát, de az a levél, amely most kissé remegett Pius kezében, nemrég érkezett. Kü­lön futár hozta Berlinből Orse- nigo bíborostól, a pápai követ­től. — Egy félórája, hogy megér­kezett a berlini futár — fordult Pius a hatalmas szobába feléje siető kedélyesarcú, köpcös pápai államtitkárhoz, miközben pász­torgyűrűs kezét csókra nyújtot­ta! — Kedves fiunk olyan leve­let küldött, melybe máris bele­fájdult a fejem. — Mit ír a Monsignore? — Nehány nappal ezelőtt ma­gához kérette Ribbentropp es közölte vele, hogy Csehszlová­kia megszállása után Lengj el- erszágot is ellenőrzése alá akar­ja venni Hitler. Sőt, itt akar erős támaszpontot találni Orosz­ország ellen. Ehhez kéri a Va­tikán segítségét. Hitler emlékez­tet minket eddigi jó kapcsola­tainkra és együttműködésünkre. Az államtitkár arcán az aggo­dalom és az öröm rezdülései fu­tottak át. — De szentatyám, Lengyel- ország erősen katolikus ország és kormányával igen jó a viszo­nyunk, ezt szentatyám is na­gyon jól tudja. Igaz viszont, hogy a szörnyűséges vöröshata­lom ellen támogatnunk kell Hitlert. Azonban megéri-e, hogy a lengyel egyházat, híveinket feláldozzuk egy távoli célért? — töprengett félhangon az állam­titkár. — Fiam, — emelte fel kezeit Pius a többet tudó emberek biz­tonságával — lehetséges, hogy nem kell sok katolikus vérnek folynia Lengyelországban, sőt meglehet: egyáltalán nem kell várt ontani. Monsignore Orse- n:go részletesen beszámolt a né­met kancellár elképzeléseiről. Hitler emlékeztet minket arra, hogy milyen nagy segítséget nyújtottunk neki papjainkon keresztül Ausztria és Csehszlo­vákia esetében. Most is az a kérése, győzzük meg a lengyele­ket is, miként azt osztrák és cseh híveinkkel tettük. Az államtitkár elgondolkozott. Hogyne emlékeznék erre, hisz mindkettő nemrégiben történt. Ausztriát az elmúlt évben kebe­lezte be Hitler, Csehszlovákiát alig néhány hete szállta meg. A Vatikán minden tőle telhető tá­mogatást megadott ehhez: Hit­ler a kommunisták ellen harcol, tehát segíteni kell őt. Pacelli bíboros, néhány hónapja most már XII. Piusként, tíz eszten­deje irányítja a Vatikán politi­káját. Ö ajánlotta fel annak­idején Hitlernek, hogy egyesít­sék erőiket a kommunizmus el­leni „keresztes” hadjáratra. Ter­mészetesen az egyház szerepé­nek titokban tartásával. Spa­nyolországban kezdték a harcot, melyben Németország is részt vett. A segítség ellenében Hit­ler megkapta a Vatikán ígéretét, hogy az egyházi állam támogat­ni fogja őt Ausztria bekebelezé- sében, amint eljön az ideje Ami­kor Hit'er elfogadta a „k-re_z- tes” hadjáratra tett ajánlatot, akkor ő — az államtitár, aki akkor még csak bíboros volt — vitte a Vatikán utasítását a né­met püspököknek, jelentsék ki a hívekhez írott nyílt levélben, hogy az egyház „a világot egyre jobban fenyegető kommunizmus elleni harcban” együtt akar működni Hitlerrel. — Igen, a harcnak folytatódni kell. Percekig hal'gattak. Úgy. lát­szik, a pápát is hasonló emlékek 4

Next

/
Thumbnails
Contents