Kelet-Magyarország, 1959. szeptember (16. évfolyam, 208-232. szám)
1959-09-01 / 208. szám
ei szakma szerelmese íme, a „hazai’* '■ emutató. Iváncsik István elégedett mosollyal szemléli a gyönyörű termést. Aki élete javát, a férfikor ne- g>earészói a gy umöicsoskcnekben töltötte el, azon nem csodálkozhatunk, hogy művésze, szerelmese tud lenni szakmájának. A szerencsében, csapásban váltakozó évek mindrnegannyi szép emléket, vagy fájó sebet nagynak, •hogy végtére elválaszthatatlan füzérré illessze össze az ember. Egy éietutta. A testöt megihletö Viragbaborult lombos, az érett gyümölcstől terhes fák magát az alkotójukat, az embert, a kertészt is nemesebb gondolatokra, töb- betakarasra serkentik. Iváncsik István, a géberjéni Győzelem Tsz gyümölcskertésze is büszkén vallja magat szakmaja szerelmesének. Negyedszázada jegyezte el magát a kertészI József Attila Kultúrház szeptemberi programja bzcplembcr 5-én es ti-an este 8 órakor a Szabadtéri Színpadot, kerül sor a KISk Központi Bizottságának aranyéremmel kitüntetett VIT-dijas művészegyüttesének előadására. Szeptember 9-é.. dr. Holéczy Ákos és tánczenekaia látogat Nyíregyházára, kivaló tancdalénekesek: Kovács Erzsi, Hollós Ilona, Keméndi András és Majláth Jenő társaságában. Szeptember lü-án az Országos Rendező Iroda rendezésében Gobbi Hilda' Kossuth-díjas színművész- nő felléptével kerül sor a „Szerelem nem válóok” című vígjáték bemutatására. 20-án a Filharmónia rendezésében opera- és operett-est lesz Hézy Erzsébet, Nagy- pal László és sok más heves művész felléptével. Szeptember 27-án rendezi a Debreceni Irodalmi Színpad Nyíregyházán humoros estjét. kedéssel. Valahol északon, Munkács környékén. Tíz esztendeje már, hogy szövetkezetben dolgozik. Egy ideig a nyircsaholyi termelőszövetkezetben, majd a nyi|| meggyesiben tevékenykedett. Lelkes irányításával mindkét helyen újra ifjúvá varázsolódtak az elhanyagolt almafák. önfeláldozó szolgalma jutalmát — az anyagiakon túl — az ötvenes é\ek tlején kup'.a meg, amikor kormánykitűntetésben részesült. A géberjéni szövetkezetben három éve tevékenykedik. Harminckilenc hold gyümölcsös sorsának az irányítását bíztak itt rá. S nem csalódtak! Iváncsik István irányítása mellett a gyümölcsös brigád tagjai tavaly majdnem annyi vagon almát termeltek, ahány holdas a gyümölcsös. A, idén pedig ettől is jóval több lesz. A bő termés mellett a minőség sem marad el. Ehhez nem kell nagyobb elismerő bizonyíték, mint az, hogy Iváncsik István a most megnyíló Országos Mezőgazdasági Kiállításra maga is elviszi Jonathán, Starking és téli Aranyparmen fajtákból a mustrát. Hadd lássa ország-világ: ilyen alma terem a géberjéni Győzelem Termelőszövetkezetben. Hej, as a hely Jó lenne ha még több és még zcou ouiori lUdnanK ia>a.:m*i és azt is szerelnénk, hogy csókáén. en a bútorok ara. idényeink ku lejtéséhez alva vannak «lehetőségek. Van alapanyag több bútor gyártásához, vadnak jó szakemberek es megvan a törekvés is arra, hogy fejlettedé technikával gyártsák a bútort, ami oeioiyasolja az arát. A nyíregyházi Asztalosipari Kusz-nek többmillió forint hitelt biztosit az OKISZ egy modern bútorgyár építésére. Azokban a műhelyekben, ahol a ktsz. most félévente 200 garnitúra bútort készít, nincs lehetőség a létszám emelésére, az üzembővítésre. Másutt meg?... —- Hej, hej, — sopánkodik a ktsz. elnöke — nincs megfelelő hely. Két éve járunk utana. A városban nem lehet építeni, a külső periíériákon lehetne, de ... A TÜZÉP nagyteleppel szemben néztünk helyet, de nem adják, mert oda más gyárat akarnak. A Nyíregyháza külső állomásnál is van üres telek, de már kiigényelték. Felkínáltak egy helyet a várostól több kilométerre, de oda a messzeség miatt nem szívesen járnának dolgozni az emberek. A Guszev közelében is találtunk alkalmas helyet. Nagyon megfelelne célunknak, mert a vasúthoz közel van, iparvágányt tudnánk telepünkre vezetni, hogy spóroljunk a szállítási költségeken. — Nem engednek oda építeni éppen azért, 'mert közel van a vasút, mintha a Dohánygyár ötemeletes épülete nem lénne még közelebb! így hát hely híján lemondunk a tervünkről. Ne mondjon le a bútorgyár létesítéséről a ktsz! Inkább törekedjen arra hegy a hellyel kapcsolatos igényt mérjék jobban a lehetőségekhez. Hangversen y Nagykállóban Nyilvánosság elé k'vánkozó ese- ragadta a közönséget. , Benne a meny tanúi voltunk vasárnap es- jövő komoly ígéretét látjuk, te a nagykállói kultőrházban: Méltó társa volt zongorán Kal-V bemutatkozott a nag> kallói vo- már Gyula, aki szintén utolsó nósnégytes. Műsorukban a nagy éves konzervatórista Hangszerit Haydn emlékének áldoztak, a nagy tudassak szeretettel szólal- 1 nagy művész halálának 150. év- tatia meg. Kettőseiket feltűnő fordulója alkalmából. összeszokottsággal, csiszoltan adNagykállóban hagyományai ták elő. vannak a klasszikus. zene műve- A zenekar másodhegedűse lésének. Évekkel ezelőtt volt egy Paál János, csellistája dr. Boko- kvartett, amely sajnos kellő ér- dy Zsigmond. Finom, alkalmaz- deklcdés és támogatás hiányá- kodó játékukkal elismerést vív- ban megszüntette működését. So- tak ki. < kan éreztük szükségét annak, Érdekes színfoltja volt az esthogy megtaláljuk ismét a komoly nek Pribojszki Mátyásnak, a bor- . zenei élvezetekre vágyó közönség sodi népzenei verseny első hcJye- igényei kielégítésének módját. Ez zenjének citera szólója, majd most sikerült. A pedagógusokból Kun Lajosné népdalcsokra. Előálló zenekar példásan lelkes, ön- adásukban ritkán hallott szcpsé- zetlen tagjai nehez feladatot ol- gükben hallottuk a népművé- dottak meg. Munkájuk eredmé- szét remekeit, nyes volt. A hangversenyen részt- Meglepő volt a műsor igényesvevők maradandó élményekkel sége! A jövőre nézve sokat sej- gazdagodtak. tető darabok szerepeltek a hangAz est előkészítésében, szerve- versenycn' Haydn, Mozait, Cho- zésében rendkívüli munkát vég- pin' Mendelssohn stb. Ez úton ■ zett Kiss Jenő, aki a kvartett szeretném felhívni a közvélemény brácsása is. Fáradhatatlan, fiata- figyelmét: Kövessük a lelke« lókat sokszor nem jellemző len- nagykállói pedagógusok úttörő dületével sikerre vitte a közös munkáját, hiszen feladatunk a munkát szocialista kultúráért mindent , . , ,„ ,, megtenni. Vessük le az-érdekteAz első hegedűs Tóth LAszlő, . , ...... lenseget, a közönyt. Tamogasaki a konzervatórium utolso éves suk ezt a kezdeményezést leg- növendéke, komoly felkészültség- alább részvételünkkel, hiszen érről, önfegyelemről tett bizonysa- tünk fáradoznak ők, akik jutal- got. A magas technikát kívánó mukat a jó előadás után felzu- Mendelssohn-hegedűverseny mé- dúló tapsban kapják, lyen átélt előadásával magával ökrös István Hivatás, amit szívből kell csinálni . . . Látogató* ifjú nővérek között Tájfun után.. . A kép a japán károsultak vándorlását mutatja. — Meleg van, nővérke... Fehér íityulás fej hajlik a kórházi ágy fölé: — Mindjárt segítek — és simogató kézzel hozza rendbe a gyűrött paplant. Nagyon fiatal ez az arc. De ha végigmegyünk a megyei kórház belgyógyászati, vagy sebészeti osztályán, itt is, ott is találkozhatunk vele éppen tizennyolcíé- le alakban. Az Ápolónőképző Iskola növendékei végzik napi mun. kájukat. — Tavaly ősszel indult megyénkben először ez a kétéves iskola — mondja Nagy Anna, a leányok igazgatója, amint egymás mellett haladunk a folyosón. — Csak érettségizett hallgatókat vettünk fel, mert ez munka melletti kiképzés. Reggel 6- tól du. 2-ig a kórtermekben dolgoznak a növendékek felügyelet mellett, délután pedig minden másnap elméleti oktatáson vesznek részt. Bizony, nem könnyű dolog, úgyhogy, aki nem érezte hivatásának ezt a pályát, csak állást látott benne, az lassan lemorzsolódott. No de a megmaradt tizennyolcban igazán sok örömünk telik — mosolyog, s kinyitja előttem a sebészet égjük kórtermének ajtaját: lássam a saját szememmel. Töpörödött Öreg bácsi fekszik az első ágyban és a kis nővért, Kóródi Icát figyeli, amint éppen egy penicilin injekciót készít elő. — Ugye, nem fog nagyon fájni...? — eseng a bácsi szeme, s Ica néhány megnyugtató szóval hajol föléje. — Az egyik legjobb növendékünk — súgja Nagy Anna. Minden ko- lokviuma ötös volt eddig és gyakorlatban is kiváló. Figyelje csak meg, hogy szeretik a betegek... A szemek felragyognak a szomszéd női teremben, amint a barna kislány megjelenik az ajtóban. — Nem fáj a lába, Ferencz néni? — fordul egy őszhá- jú asszonyhoz, s megnézi: minden a keze ügyében van-c. Ide- oda libben az ágyak között, mindig akad dolog. Tíz—tizennégy- éves kislány köti le a figyelmemet. Csak nagy rajongó szeme világít a párnák közül, amikor tekintetével Icát kíséri. — Nagyon szeretem — mondja érdeklődésemre a gyerek. Pár pillanatig én is szót válthatok vele arról, hogy mit remélt, amikor ezt a pályát választotta és nem érte-é csalódás? Kicsit megütközve néz rám. Az igaz, hogy nagyobb problémákkal kell megbirkózni, mint annak idején gondolta, de hogy csalódott volna... dehogy, — és már mosolyog — mert minél több a nehézség, annál édesebb az eredmény... Emberek jönnek-mennek a folyosón, épp látogatási idő van. Kalauzom néhány ember között benyit a kötözőbe. — Itt is dolgozik egy növendékünk, — és egy komolyarcú, szemüveges lányra mutat. Moravszki Ilona várakozón néz rám, de közben szeme már oda-oda rebben a trom- bózisos nénire, — mert hiába, sok a dolog. Nem tartom fenn sokáig — válók egyszerre én is sietőssé, hisz azt, hogy az egyik legmegbízhatóbb, legkiegyensúlyozottabb hallgató, azt mór kísérőmtől tudom, — csak annyit mondjon, mit szeret a munkájában legjobban? — A betegápolást— válaszolja habozás nélkül és szeme felcsillan a szemüveg mögött. — Tudja, ilyenkor az embereknek lelki támaszra is szüségük van... Még ezek a szavak motoszkálnak a fejemben, amikor a kezelőben Boros Zsuzsával beszélgetek, két vérvétel között. — Nem is hinné, mi mindent tanulunk, látunk mi itt a tantár-' gyakon kívül! Nagyon magkomolyodunk. Érdekes, szép hivatás ez,- szívből kell csinálni. Mikor megint kijutunk a folyo- sóra, arra gondolok; jó iskola ez, mert a fölantárgyat az élet tanítja. A lépcső alján a kórház vezető nővérével találkozunk. Megragadom az alkalmat, és érdeklődni kezdek „ifjú” nővérek felöl. — Nagyon kellemesen csalódtam bennük — állapítja meg Sárosi József né. — Megvallom őszintén, eleinte féltem egy kicsit attól, hogy nagyon fiatalok, hogy egészségügyi Vonalon egészen tapasztalatlanok. Most örömmel mondhatom.; hivatást éreznek ehhez a pályához. Egészben véve az Ápolónőképző Isko-! la bevált. Nagy Annának jól esik, ha dicsérik tanítványait; de elmondja: gondjai is vannak, —* Tudja, most kellene megindítani az új első tanfoljramot, de nem tudjuk, mert nincs tanterem. Egy helyiségre lenne sürgősen szükségünk... Nagyon kellene ez a terem. Kell a szakképzett ápolónő, mint a falat kenyér. Bízunk a tanácsban; ilyen fontos közügyben biztosan segíteni fog.. Utoljára Dr. Dohanic» Sándor ajtaján kopogtatunk, aki a lányok oktatója volt. — Anatómiát tanítottam nekik — mosolyog az orvos, — ez volt az első szaktantárgyuk. Nem könnyű tárgy, hiszen az egyetemisták is „mumusként” emlegetik, de becsületükre váljék: szívósán igyekeztek megbirkózni vele. Persze nemcsak a katedráról isrherem őket, dolgoztam már ; legtöbbjükkel és erről is csak jót mondhatok. Mikor a kijárat felé tartok, látom, amint a fehér íityulás fejecske újra az ágy fölé hajol: — Mindjárt segítek... — és simogató kézzel rendbehozza a gyűrött paplant. bodnár —* 4
