Kelet-Magyarország, 1959. szeptember (16. évfolyam, 208-232. szám)

1959-09-01 / 208. szám

ei szakma szerelmese íme, a „hazai’* '■ emutató. Iváncsik István elégedett mo­sollyal szemléli a gyönyörű termést. Aki élete javát, a férfikor ne- g>earészói a gy umöicsoskcnekben töltötte el, azon nem csodálkoz­hatunk, hogy művésze, szerelmese tud lenni szakmájának. A sze­rencsében, csapásban váltakozó évek mindrnegannyi szép emlé­ket, vagy fájó sebet nagynak, •hogy végtére elválaszthatatlan füzérré illessze össze az ember. Egy éietutta. A testöt megihletö Viragbaborult lombos, az érett gyümölcstől terhes fák magát az alkotójukat, az embert, a kertészt is nemesebb gondolatokra, töb- betakarasra serkentik. Iváncsik István, a géberjéni Győzelem Tsz gyümölcskertésze is büszkén vallja magat szakma­ja szerelmesének. Negyedszáza­da jegyezte el magát a kertész­I József Attila Kultúrház szeptemberi programja bzcplembcr 5-én es ti-an este 8 órakor a Szabadtéri Színpadot, kerül sor a KISk Központi Bi­zottságának aranyéremmel kitün­tetett VIT-dijas művészegyüttesé­nek előadására. Szeptember 9-é.. dr. Holéczy Ákos és tánczenekaia látogat Nyíregyházára, kivaló tancdalénekesek: Kovács Erzsi, Hollós Ilona, Keméndi András és Majláth Jenő társaságában. Szep­tember lü-án az Országos Ren­dező Iroda rendezésében Gobbi Hilda' Kossuth-díjas színművész- nő felléptével kerül sor a „Sze­relem nem válóok” című vígjáték bemutatására. 20-án a Filharmó­nia rendezésében opera- és ope­rett-est lesz Hézy Erzsébet, Nagy- pal László és sok más heves mű­vész felléptével. Szeptember 27-án rendezi a Debreceni Irodalmi Színpad Nyíregyházán humoros estjét. kedéssel. Valahol északon, Mun­kács környékén. Tíz esztendeje már, hogy szövetkezetben dolgo­zik. Egy ideig a nyircsaholyi ter­melőszövetkezetben, majd a nyi|| meggyesiben tevékenykedett. Lel­kes irányításával mindkét helyen újra ifjúvá varázsolódtak az el­hanyagolt almafák. önfeláldozó szolgalma jutal­mát — az anyagiakon túl — az ötvenes é\ek tlején kup'.a meg, amikor kormánykitűntetésben ré­szesült. A géberjéni szövetkezetben há­rom éve tevékenykedik. Harminc­kilenc hold gyümölcsös sorsának az irányítását bíztak itt rá. S nem csalódtak! Iváncsik István irányí­tása mellett a gyümölcsös brigád tagjai tavaly majdnem annyi va­gon almát termeltek, ahány hol­das a gyümölcsös. A, idén pedig ettől is jóval több lesz. A bő termés mellett a minő­ség sem marad el. Ehhez nem kell nagyobb elismerő bizonyíték, mint az, hogy Iváncsik István a most megnyíló Országos Mező­gazdasági Kiállításra maga is el­viszi Jonathán, Starking és téli Aranyparmen fajtákból a must­rát. Hadd lássa ország-világ: ilyen alma terem a géberjéni Győzelem Termelőszövetkezetben. Hej, as a hely Jó lenne ha még több és még zcou ouiori lUdnanK ia>a.:m*i és azt is szerelnénk, hogy csók­áén. en a bútorok ara. idényeink ku lejtéséhez alva vannak «le­hetőségek. Van alapanyag több bútor gyártásához, vadnak jó szakemberek es megvan a törek­vés is arra, hogy fejlettedé tech­nikával gyártsák a bútort, ami oeioiyasolja az arát. A nyíregyházi Asztalosipari Kusz-nek többmillió forint hitelt biztosit az OKISZ egy modern bútorgyár építésére. Azokban a műhelyekben, ahol a ktsz. most félévente 200 garnitúra bútort készít, nincs lehetőség a létszám emelésére, az üzembővítésre. Má­sutt meg?... —- Hej, hej, — sopánkodik a ktsz. elnöke — nincs megfelelő hely. Két éve járunk utana. A városban nem lehet építeni, a külső periíériákon lehetne, de ... A TÜZÉP nagyteleppel szemben néztünk helyet, de nem adják, mert oda más gyárat akarnak. A Nyíregyháza külső állomásnál is van üres telek, de már kiigényel­ték. Felkínáltak egy helyet a vá­rostól több kilométerre, de oda a messzeség miatt nem szívesen jár­nának dolgozni az emberek. A Guszev közelében is találtunk alkalmas helyet. Nagyon megfe­lelne célunknak, mert a vasúthoz közel van, iparvágányt tudnánk telepünkre vezetni, hogy spórol­junk a szállítási költségeken. — Nem engednek oda építeni éppen azért, 'mert közel van a vasút, mintha a Dohánygyár ötemeletes épülete nem lénne még közelebb! így hát hely híján lemondunk a tervünkről. Ne mondjon le a bútorgyár lé­tesítéséről a ktsz! Inkább töre­kedjen arra hegy a hellyel kap­csolatos igényt mérjék job­ban a lehetőségekhez. Hangversen y Nagykállóban Nyilvánosság elé k'vánkozó ese- ragadta a közönséget. , Benne a meny tanúi voltunk vasárnap es- jövő komoly ígéretét látjuk, te a nagykállói kultőrházban: Méltó társa volt zongorán Kal-V bemutatkozott a nag> kallói vo- már Gyula, aki szintén utolsó nósnégytes. Műsorukban a nagy éves konzervatórista Hangszerit Haydn emlékének áldoztak, a nagy tudassak szeretettel szólal- 1 nagy művész halálának 150. év- tatia meg. Kettőseiket feltűnő fordulója alkalmából. összeszokottsággal, csiszoltan ad­Nagykállóban hagyományai ták elő. vannak a klasszikus. zene műve- A zenekar másodhegedűse lésének. Évekkel ezelőtt volt egy Paál János, csellistája dr. Boko- kvartett, amely sajnos kellő ér- dy Zsigmond. Finom, alkalmaz- deklcdés és támogatás hiányá- kodó játékukkal elismerést vív- ban megszüntette működését. So- tak ki. < kan éreztük szükségét annak, Érdekes színfoltja volt az est­hogy megtaláljuk ismét a komoly nek Pribojszki Mátyásnak, a bor- . zenei élvezetekre vágyó közönség sodi népzenei verseny első hcJye- igényei kielégítésének módját. Ez zenjének citera szólója, majd most sikerült. A pedagógusokból Kun Lajosné népdalcsokra. Elő­álló zenekar példásan lelkes, ön- adásukban ritkán hallott szcpsé- zetlen tagjai nehez feladatot ol- gükben hallottuk a népművé- dottak meg. Munkájuk eredmé- szét remekeit, nyes volt. A hangversenyen részt- Meglepő volt a műsor igényes­vevők maradandó élményekkel sége! A jövőre nézve sokat sej- gazdagodtak. tető darabok szerepeltek a hang­Az est előkészítésében, szerve- versenycn' Haydn, Mozait, Cho- zésében rendkívüli munkát vég- pin' Mendelssohn stb. Ez úton ■ zett Kiss Jenő, aki a kvartett szeretném felhívni a közvélemény brácsása is. Fáradhatatlan, fiata- figyelmét: Kövessük a lelke« lókat sokszor nem jellemző len- nagykállói pedagógusok úttörő dületével sikerre vitte a közös munkáját, hiszen feladatunk a munkát szocialista kultúráért mindent , . , ,„ ,, megtenni. Vessük le az-érdekte­Az első hegedűs Tóth LAszlő, . , ...... lenseget, a közönyt. Tamogas­aki a konzervatórium utolso éves suk ezt a kezdeményezést leg- növendéke, komoly felkészültség- alább részvételünkkel, hiszen ér­ről, önfegyelemről tett bizonysa- tünk fáradoznak ők, akik jutal- got. A magas technikát kívánó mukat a jó előadás után felzu- Mendelssohn-hegedűverseny mé- dúló tapsban kapják, lyen átélt előadásával magával ökrös István Hivatás, amit szívből kell csinálni . . . Látogató* ifjú nővérek között Tájfun után.. . A kép a japán károsultak vándorlását mutatja. — Meleg van, nővérke... Fehér íityulás fej hajlik a kórházi ágy fölé: — Mindjárt segítek — és simogató kézzel hozza rendbe a gyűrött paplant. Nagyon fiatal ez az arc. De ha végigmegyünk a megyei kórház belgyógyászati, vagy sebészeti osztályán, itt is, ott is találkoz­hatunk vele éppen tizennyolcíé- le alakban. Az Ápolónőképző Is­kola növendékei végzik napi mun. kájukat. — Tavaly ősszel indult me­gyénkben először ez a kétéves iskola — mondja Nagy Anna, a leányok igazgatója, amint egy­más mellett haladunk a folyo­són. — Csak érettségizett hallga­tókat vettünk fel, mert ez mun­ka melletti kiképzés. Reggel 6- tól du. 2-ig a kórtermekben dol­goznak a növendékek felügyelet mellett, délután pedig minden másnap elméleti oktatáson vesz­nek részt. Bizony, nem könnyű dolog, úgyhogy, aki nem érezte hivatásának ezt a pályát, csak állást látott benne, az lassan lemorzsolódott. No de a megma­radt tizennyolcban igazán sok örömünk telik — mosolyog, s ki­nyitja előttem a sebészet égjük kórtermének ajtaját: lássam a saját szememmel. Töpörödött Öreg bácsi fekszik az első ágyban és a kis nővért, Kóródi Icát figyeli, amint éppen egy penicilin injekciót ké­szít elő. — Ugye, nem fog na­gyon fájni...? — eseng a bácsi szeme, s Ica néhány megnyug­tató szóval hajol föléje. — Az egyik legjobb növendékünk — súgja Nagy Anna. Minden ko- lokviuma ötös volt eddig és gyakorlatban is kiváló. Figyelje csak meg, hogy szeretik a bete­gek... A szemek felragyognak a szomszéd női teremben, amint a barna kislány megjelenik az aj­tóban. — Nem fáj a lába, Fe­rencz néni? — fordul egy őszhá- jú asszonyhoz, s megnézi: min­den a keze ügyében van-c. Ide- oda libben az ágyak között, min­dig akad dolog. Tíz—tizennégy- éves kislány köti le a figyelme­met. Csak nagy rajongó szeme világít a párnák közül, amikor tekintetével Icát kíséri. — Na­gyon szeretem — mondja érdek­lődésemre a gyerek. Pár pillanatig én is szót vált­hatok vele arról, hogy mit re­mélt, amikor ezt a pályát vá­lasztotta és nem érte-é csalódás? Kicsit megütközve néz rám. Az igaz, hogy nagyobb problémák­kal kell megbirkózni, mint an­nak idején gondolta, de hogy csalódott volna... dehogy, — és már mosolyog — mert minél több a nehézség, annál édesebb az eredmény... Emberek jönnek-mennek a folyosón, épp látogatási idő van. Kalauzom néhány ember között benyit a kötözőbe. — Itt is dol­gozik egy növendékünk, — és egy komolyarcú, szemüveges lány­ra mutat. Moravszki Ilona vára­kozón néz rám, de közben sze­me már oda-oda rebben a trom- bózisos nénire, — mert hiába, sok a dolog. Nem tartom fenn sokáig — válók egyszerre én is sietőssé, hisz azt, hogy az egyik legmegbízhatóbb, legkiegyensú­lyozottabb hallgató, azt mór kí­sérőmtől tudom, — csak annyit mondjon, mit szeret a munkájá­ban legjobban? — A betegápo­lást— válaszolja habozás nélkül és szeme felcsillan a szemüveg mögött. — Tudja, ilyenkor az embereknek lelki támaszra is szüségük van... Még ezek a szavak motosz­kálnak a fejemben, amikor a kezelőben Boros Zsuzsával be­szélgetek, két vérvétel között. — Nem is hinné, mi mindent ta­nulunk, látunk mi itt a tantár-' gyakon kívül! Nagyon magkomo­lyodunk. Érdekes, szép hivatás ez,- szívből kell csinálni. Mikor megint kijutunk a folyo- sóra, arra gondolok; jó iskola ez, mert a fölantárgyat az élet ta­nítja. A lépcső alján a kórház veze­tő nővérével találkozunk. Meg­ragadom az alkalmat, és érdek­lődni kezdek „ifjú” nővérek fe­löl. — Nagyon kellemesen csa­lódtam bennük — állapítja meg Sárosi József né. — Megvallom őszintén, eleinte féltem egy ki­csit attól, hogy nagyon fiata­lok, hogy egészségügyi Vonalon egészen tapasztalatlanok. Most örömmel mondhatom.; hivatást éreznek ehhez a pályához. Egész­ben véve az Ápolónőképző Isko-! la bevált. Nagy Annának jól esik, ha di­csérik tanítványait; de elmond­ja: gondjai is vannak, —* Tudja, most kellene megindítani az új első tanfoljramot, de nem tudjuk, mert nincs tanterem. Egy helyiségre lenne sürgősen szük­ségünk... Nagyon kellene ez a te­rem. Kell a szakképzett ápoló­nő, mint a falat kenyér. Bízunk a tanácsban; ilyen fontos köz­ügyben biztosan segíteni fog.. Utoljára Dr. Dohanic» Sándor ajtaján kopogtatunk, aki a lányok oktatója volt. — Ana­tómiát tanítottam nekik — mo­solyog az orvos, — ez volt az el­ső szaktantárgyuk. Nem könnyű tárgy, hiszen az egyetemisták is „mumusként” emlegetik, de be­csületükre váljék: szívósán igye­keztek megbirkózni vele. Persze nemcsak a katedráról isrherem őket, dolgoztam már ; legtöbb­jükkel és erről is csak jót mond­hatok. Mikor a kijárat felé tartok, látom, amint a fehér íityulás fe­jecske újra az ágy fölé hajol: — Mindjárt segítek... — és simogató kézzel rendbehozza a gyűrött pap­lant. bodnár —* 4

Next

/
Thumbnails
Contents