Kelet-Magyarország, 1959. szeptember (16. évfolyam, 208-232. szám)

1959-09-29 / 231. szám

N. Sz. Hruscsov beszéde az amerikai televízióban

Washington. (TASZSZ): N. Sz. fíruscsov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke szeptember #7-cn beszédet mondott az amerikai televízióban. Alábbiakban Jközöljük a beszéd teljes szövését:

— Jó estét kívánok, amerikai barátaim’

•' — örülök, hogy hazautazásom felölt beszélhetek Önök előtt. Meg tetszettek nekünk az Önök jszép városai, csodálatos útjai, de (főképp a barátságos, jóindulatú ‘emberek. Ne vegyék szavaimat szokásos udvariasság! formaság- inak, vagy a vendéglátó iránti tisztelet szokásos megnyilvánulásinak.

— Azok az emberek, akik jártak a Szovjetunióban, minden bizonnyal beszámoltak ártól a nagy rokonszenvről, amelyet a Szovjet ncp Önök iránt érez, beszámoltak arról hogy békében és barátságban óhajt élni önökkel,. Most magammal viszem azt a meggyőződést, hogy Önök is ilyen érzéseket táplálnak a szovjet emberek iránt. Ezt elmondom majd nekik.

— Igen kellemes beszéigeté- fesim voltak Dwight Eisenhower

Iclnökkel.

Mindazokban a kérdésekben,

amelyeket megbeszéléseinken érintettünk, sok tekintetben egyetértettünk mind a helyzet értékelésében, mind abban, hogy meg kell javítani a viszonyt országaink között.

1 — önök megértik, hogy nem lOlyan könnyű kiküszöbölni

mindazt, ami a hidegháború hosszú évei során rakódott le. Hány olyan beszéd hangzott el, amely nem mozdította elő a vi- ezony javulását, hanem ellenkezőleg, éppen kiélezte. Ezért nem tehet a légkör rohamos megvál- flózására számítani. Az államaink közötti viszony megjavításának folyamata nagy erőfeszítéseket és türelmét igényel, mindenekelőtt pedig szükségessé te- iszi, hogy

mindkét fél olyan feltételeket kívánjon megteremteni, amelyek lehetővé teszik a* áttérést s jelenlegi feszfllt Helyzetről normális viszonyokra, később barátságra is, a világhét* megszilárdítása érdekében.

•— A Szovjetuniót, amelynek

ikormánj'át és népét képviselem,

a béke és a népek közötti barátság megszilárdításának érdekei Vezérlik. Minden erőfeszítést megteltünk és megteszünk a hidegháború megszüntetésére, országúink viszonyának megjavítására.

— Előttem nem kétséges, hogy Kisénhower úr őszintén a viszony Inegjavulasát kívánja országaink között. Ügy látom, hogy az Egyesült Államok elnökének körülmé- jjn-ei bonyolultabbak, mint az iCnyéint. Az Egyesült Államokban 'még nyilván befolyásosak azok az

erők, ameiyek akadályozzák o»- ■Seágaink viszonyának megjavításai, a nemzetközi feszültség enyhülését. És ezt nem lehet tigyel- irhen kívül hagyni. Véleményem l*zerint.

m. egészségéé gondolkodás régül is megadja a helyes irányvonalat a nemzetközi problémák megoldásához. Ez

az egyedül helyes irányvonal pedig „ hidegháború felszámolás*, a világ békéjének megszilárdítása.

A nemzetközi feszültség megszüntetése azonban nemcsak a két állam erőfeszítéseitől függ, ehhez, szükség van minden állam törekvődére és erőfeszítéseire is.-— Nem lehet a világon addig írveg&llapodottság és nyugalom, sínig a két legnagyobb hatalom nincs rendben esvmással.

— Képzeljenek el két szomszédot. Egyiknek sem tetszik a másik házában levő rend és életmód. Jó kerítést húztak egymás háza káté, de ennek cllené're éjjel-nappal házuk népével együtt szidják egymást. Jó-e az ilyen szomszédoknak? Mindenki azt mondja, hogy nem jó. Előbb- utóbb verekedésre kerülhet sor.

— A rossz szomszédoknak mégis van egy kivezető megoldásuk: egyikük eladhatja a házát és új lakásba költözhet. De mi legyen az államokkal? Hiszen azok nem költözhetnek át másik helyre! Hol van hát a kivezető út?

— Önöknél kapitalizmus van, nálunk szocializmus. N06. mit csináljunk? Emiatt világméretű ösz- szecsapásig élezzük a dolgot? Vagy normális kapcsolatokat létesítsünk és békében éljünk, mindegyik a maga módján? A Szovjetunióban mindenki azt akarja, hogy békében éljünk, nálunk mindenki a békés együttélés híve.

— Önök nem gondolkoztak el ezen a kérdésen: ha mi és Önök nem készülünk hadakozásra, miért kell Önöknek és nekünk annyi fegyver? Engem úgy tájékoztattak, hogy az Önök országa évente átlag több mint 40 milliárd dollárt fordít fegyverkezésre. Mit is titkoljuk, mi ugyanezekre a célokra mintegy 25 milliárd dől lárt költünk. Nem lehetne jobban felhasználni a nép pénzét?

— Természetesen egy államnak nem könnyű rászánnia magát a leszerelésre, ha nem bizonyos affeldl, hogy ugyanígy jár el a többi állam is. Mindegyik tart attól, hogy valaki megtámadhatja.

— Önök bizonyára tudják, hogy a szovjet kormány egy hittel ezelőtt javaslatot terjesztett az Egyesült Nemzetek Szervezete elé az általános és teljes leszerelésről és a legszigorúbb, mindent átfogó ellenőrzésről.

— Mire gondolunk? Az üsz- szes fegyveres erők teljes megszüntetésére, mindenfajta fegyverzet megsemmisítésére, beleértve az atom-, a hidrogén- és raklétafegyvereket is.

Az államoknak csupán szigorúan korlátozott rendőrségi kontingenseik maradnának, könnyű lőfegyverekkel. Ha viszont partnereink nem hajlandók ilyen messzemenő intézkedésekhez hozzájárulni, kezdetben készek vagyunk megállapodni részleges leszerelési intézkedésekben is.

— örvendetes dolog, hogy sok államférfi és politikus figyelmet tanúsít e javaslataink iránt es lépéseket tesz a nélkülözhetetlen leszerelési megegyezés irányában. Sajnos, vannak még olyan emberek is. akik ragaszkodnak a hidegháborús időszak érveléséhez. Szeretnénk remélni, hogy az Egyesült Államok és más országok kormányai helyesen értelmezik béksszeretetből fakadó javaslatainkat és maguk részéről szintén megteszik a megfelelő lépéseket ugyanebben az irányban.

— Az Önök elnökével folytatott megbeszéléseinken behatóan megvitattuk ezt a problémát. Az elnöknek, akárcsak nekünk, gondot okoz az. hegy sehogyan sem sikerül véget vetni a lazas fegyverkezésnek.

Abban a reményben térek

haza, begy az Egyesült Államok kormánya le tudja küzdeni az elavult előítéleteket cs előbb, vágy utóbb az ösz- szcs államokkal együtt megtaláljuk * helyes utat a leszerelés problémájának megoldása felé.

I — Megvitattunk más. megérlelődött kérdéseket is. Sok ilyen (gyűlt össze. Elsősorban kiemelnéd) a második világháború ma 'radványai megszűntetésének problémáját. Sokan megkérdezik:

(miért nyugtalanítja annyira a Szovjetuniót a második világháború maradványai megszüntetéséinek kérdése? Hiszen ez már régi jügy. Megmondom Önöknek nyíltan —- mi nem félünk a német 'militarizmustól, de jól ismerjük (gálád szándékait és erkölcseit. Ha j nincs békeszerződés, olyan légko 1 all elő, am ely ösztönzi a rév au törekvéseket. Azt akarom, hogy (önök megértsenek engem: ha vajlaki békét akar, nem lehet fenn- I tartóm a háború maradványait.

— A Szovjetunió azt javasolta, Hegy húszunk zíróve- nalat a második világháború

j alá. Ezt meg lehet és meg kell tenni a német békeszerződés aláírásával.

.— Ellenfeleink olykor így érlelnek: minthogy a háború egy J egységes német állam ellen folyt ja békeszerződést is csak azutar Lehet megkötni, ha Németország (újból egyesül. Tudott dolog azonban, hogv jelenleg ténylegesen kél német állam létszik, mindegyik (sajátságos életformával. Sem a? egyik, sem a másik német áldani nem akar lemoríöani társadalmi rendszeréről. Erővel viszont nem kényszerítheíjük az egyik rémet államot arra, hogy ! térdet hajtson a másik előtt.

I Maguk a németek egyezzenek meg, hogyan éljenek tovább, ho- jgyan építsék kapcsolataikat, j — Nem jobb lenne további hu- jzavena nélkül megkötni a béke- szerződést a két német álammal, :s ilymódon eloltani a hamu mé- jlyén lévő parazsat, amíg nem lob- jban fel egy újabb tűzvész? A békeszerződés megkötése eloltaná a pattogó szikrákat Nyugat-Ber- linben is és így normális helyzetet teremtene.

— A német békeszerződés megkötése, akárcsak a leszerelés kérdésének megoldása, nem könnyű. De éppen ezért, mert itt nehéz kérdésről v»n szó, ezeket minden halogatás

nélkül meg kell oldani.

— Az Önök országában tartózkodva, megismerkedtem az amerikai nép életével, legalább is annyira, amennyire ez ilyen rövid idő alatt lehetséges volt. Sokat láttam és hallottam. Rendkívül hálás vagyok a meleg szívélyességért és vendégszeretetért, amelyet irántam, mint a szovjet kormány feje iránt és a kíséretemben lévő elvtársak iránt ta- jnúsítottsk. Megerősödött bennünk I az a meggyőződés, hogy az ame- i zikai nép barátságra törekszik népünkkel és szereti a békét, szereli hazáját. Nagy gazdagságot [ hozóit létre és magas életszínvonalat. A szovjet nép, akárcsak Önök, szereti hazáját, békét akar, barátságban akar élni az önök népével, miként a világ minden népével.

— A Szovjetunió népei a szocializmus győzelme révén nagy eredményeket vívtak ki. És bár mi még nem vagyunk olyan gazdagok. mint Önök. helyes úton közeledünk a legmagasabb életszínvonal elérése felé. Erre törekszik népünk és ezt meg is valósítja!

— A társadalmi és állami berendezkedés kérdése, vagyis az a kérdés, hogy szocializmusban, vagy kapitalizmusban éljenek-c a népek, — mindegyik nép belügye. Szigorúan ragaszkodni kell ahhoz. hegy az államok ne avatkozzanak bele egymás belügyeibe.

Ha mindegyik állam ezeket az elveket fogja szemelőtt tartani, nem tornyosulnak majd különösebb nehézségek a béke biztosításának útján. A békés élethez jobban kell

ságot. Az emberek mindig kutatták a társadalom felépítésének olyan formáját, amelyben egyik ember nem zsákmányolhatja ki a másikat.

— Hálásak vagyunk Marxnak, Engelsnck, Leninnek, akik megnyitották az utat e társadalom felé. Mi ráléptünk erre az útra, s nyomunkban ugyanezt az utat járja Európa és Ázsia sok népe.

A munka emberei, a hatalmat kezükbe véve véget vetettek annak a törekvésnek, hogy egyesek mások rovására gazdagodjanak meg. Az emberi kapzsiság szörnyű dolog. Vajon voll-c olyan eset, amikor egy milliomos nem akart milliárdos lenni?

— Szeretném, ha helyesen értenének. Más dolog, amikor az embernek egy par cipője van, é-t

zeretní, na 3 pár lenne, egv ruhája van és szeretne szert tenni többre, van egy háza. és szebbet akar építeni magának. Ez jogos törekvés. A szocializmus nem korlátozza az emberek ízlését és szükségleteit. De egészen más dolog, amikor egy embernek van egy gyára, és kettőt akar, rendelkezik egy üzemmel és tízet akar szerezni. Világos ugyanis, hogy egy ember saját munkájával nem tud megkeresni egy milliót, még kevésbé egy milliárd dollárt, még családjával együtt sem, sőt még akkor sem, ha több élete lenne. Ilyesmire akkor van mód, ha az illető kisajátítja mások munkáját. Ez viszont ellenkezik az emberi lelkiismerettel. Mint önök tudják, a bibliában is az áll, hogy amikor a kereskedők a templomot kufárok és pénzváltók barlangjává tették. Krisztus korbácsot ragadott és kiűzte őket.

— Ezért a hívőknek, ha saját erkölcsükbö' kiindulva a világbéke és a felebarátaik iránti szeretet elveit tartják szem előtt, nem szabad ellenezniük az új szpcialista rendszert, mivel ez a rendszer a legemberségesebb.. a valóban igazságos viszonyokat valósítja meg a társadalomban.

— Hogy önök megértsék, miért vagyunk olyan büszkék szovjet országunkra, szólnom kell néhány szót forradalométól ti múltunkról. Akkor nagyon nehezen élt népünk: a lakosság közel »0 százaléka írástudatlan volt, az éhínség é.s a betegségek emberéletek millióit ragadták el.

— Önök most jobban megértik, miért örülnek úgy a szovjet emberek annak, hogy hazáiuk rövid idő alatt a világ második ipari hatalma lett. Iparunk termelését 36-szorosára növeltük, megszűntettük az írástudatlanságot és évente majdnem háromszor annyi mérnököt .képezünk, miit az Egyesült Államok.

— Népünk ma jobban élne. ha nem kellett volna a négy évtizedes időszaknak majdnem felét a ránk kén.yszerített háborúkkal és a népgazdaság háború, utáni helyreállításával eltöltenünk.

— Tudják-e önök, hogy

a háború idején a német fasiszta teriilctrablók leromboltak cs Leperzseltek 1710 varast és lakótelepet, valamint több. mint 70.000 községet és .falut, s mintegy 25 millió embert tettek hajléktalanná? Sokmillió embert vesztettünk, anyagi kárunk hozzávetőleg 500 milliárd dollárra rúg.-- Ha nem lettek volna e borzalmas pusztítások és vesztes 2- gek, valószínűleg már utúlértük volna az Egyesült Államokat, mind a termelés nagyságába, nrrd a lakosság életszínvonalában.

— Népünk most a hétéves terv teljesítésén dolgozik. Hét esztendő legíorgása alatt megkétszer“?(Eol.vtalás az 5. oldalon.)

ismernünk egymást. Engedjék

meg, hogy ■ legalább röviden beszéljek országunkról. népének életéről, jövőbeli terveinkről. Remélem, Önök megértenek engem, aa azt mondom, hogy az itt szerzett benyomások, még azok a dolgok is, amelyek nekem tetszettek műknél, nem ingatták meg azt a meggyőződésemet, hogy a Szovjetunió állami, gazdasági és tar- jidalmi rendszere a tegigazsago- tabb és a leghaladóbb.

— A Szovjetunió a dolgozók ál- hma. Nálunk nincsenek tőkések, újváraink és üzemeink az egész tép tulajdonában vannak. Az igész föld a maga kincseivel a tépé. A parasztok kollektív gazdaságokban dolgoznak. Mindegyikük jövedelme végzett munkájáéi és nem a befektetett tűkétől

függ.

— A szocializmusban a dolgozó iíjazását a társadalom javara végzett munkájának mennyisége is minősége határozza meg. Amikor még tovább fejlesztjük a termelést és még nagyobb gazdagságot halmozunk fel, áttérünk a javak kommunista elosztásara: akkor mindenki képességei szerint fog dolgozni és szükségletei izerint részesül majd a javakból.

— Államunk alkotmánya valóban a legdemokratikusabb alkotmány. Biztosítja a törvényhozó tzervek általános, egyenlő, egyenes és titkos megválasztását, biztosítja az. állampolgárok jogát a munkához, a tanuláshoz és a pihenéshez.

— A forradalom előtt úgy volt

nálunk, hogy akinek tőkéje volt, az okos is volt. A történelemben első ízben érvényesítettük a földünkön azt az igazságos szabályt, hogy annak legyen társadalmi tekintélye, aki jól dolgozik.

— Vegyék például a Szovjetunióban a legfelső állami szerv, a Legfelső Tanács összetételét. A Szovjetunió Legfelső Tanácsába összesen 1378 küldöttet választottak meg, közöttük 366 nőt. Több mint ezer küldött közvetlenül az ipari és a mezőgazdásági termelésben dolgozik, — munkás, mérnök, kolhozparaszt, agronómus. A többi küldött áíUa- mi funkcionárius, közéleti személyiség, tudományos, kulturális, irodalmi és művészeti kiválóság, tanító, orvos. Mint látják, az országban nincsenek tőkések, nincsenek képviselőik sem a Legfelső Tanácsban. A mi kormányunk olyan emberekből tevődik össze, akik a dolgozó nép soraiból kerültek ki.

— Magamról elmondok any- nyrt, hogy nagyapám írástudatlan jobbágy paraszt , volt, egy íöldesúr tulajdona, akit el lehetett adni, sőt, ahogy gyakorta előfordult, el lehetett cserélni egy kutyáért. Apám bányász volt, én is dolgoztam bányalakatosként. Résztvettem a polgárháborúban, majd a szovjet hatalom munkás-tanszakra, később ipari akadémiára küldött tanulni. A nép aztán a Minisztertanács elnökének magas tisztségét bízta rám. Nemrégiben járt Önöknél két helyettesem, — Anasztasz Mikojan és Frol Kozlov.

— Kik ők? Anasztasz Mikojan egy ács fia, Frol Kozlov pedig egy kovácsé. Maga is munkás, majd mérnök volt. Országunkban nem Őröltük sem a tőkét, sem a felelős állásokat. A szovjet társadalomban mindenki valóban szabadságot élvez.

— Az egyetlen dolog, ami nincs nálunk. — a mások munkája kizsákmányolásának szabadsága, az a szabadság, hogy valakinek a magántulajdonában gyárak, bankok lehessenek.

— Mi, akik az idősebb nemzedékhez tartozunk, kapitalista viszonyok között léptünk az életbe. Miért tartjuk hát mégis, hogy a szocialista út igazságo- síbb7 Az emberiség évszázadokon keresztül úgy fejlődött, hogy ■i K!’?bb'te sa'át toúa ki a többség által létrehozott gazdag4