Kelet-Magyarország, 1959. szeptember (16. évfolyam, 208-232. szám)

1959-09-27 / 230. szám

IKE1LETTfttáf

„A légkör barátságos“ Camp Davidbcn

(Tudósítás a 2. oldalon.)

Uruacsorné újaágírónőltkel találkozott

(Tudósítás a 2. oldalon.)

A pártélet forrása

(Cikk a 4—5. oldalon.)

Az u r

nül rövpoLTAM, 230. SZÁM Urei 60 fillér l959, SZEFT- 21* VASÁRNAP

nap ala _______________________________________________________ ■ ——————'—'■*»

tét is

Milyen boldog lenne a világ minden népe« ha az összes acélt csupán békés célokra használnák J

Hruscsov elvtárs pittsburgi besxéde

Pittsburg, (TASZSZ): Hruscsov szeptember 24-én Pittsburgben találkozott az üzleti és társadalmi körök képviselőivel. E találkozón Hruscsov beszédet mondott. Beszédében többek között a következőket mondotta:

— örömmel találkozom önökkel. Talán azért, mert városuk, ez a nagy iparváros élénken emlékeztet engem a múltra, gyermekkoromra és ifjúságomra, arra az időszakra, amikor még a Donyec-medcncében dolgoztam. Lehet, hogy azért, mert általában szeretek találkozni üzletemberekkel. Azt hiszem azonban.

hogy ezért is, azért is szívesen találkozom Önökkel.

— Engedjék meg, hogy hálás köszönetét mondjak a szívélyes fogadtatásért is és sok sikert kívánjak Önöknek.

— Városukban különböző emberekkel találkoztam. Ügy érzem, hogy már kialakult közöttünk némi kapcsolat.

— Nékünk szovjet embereknek régóta tetszik a pezsgő amerikai üzleti élet, vállalkozó szellem, s az, hogy az időt értékelni tudják. Természetesen csak néhány amerikai tulajdonságot soroltam fel.

rolni? Én csak a kohászatot említettem.

Képletesen szólva két olyan ipari nagyhatalomnak, mint a Szovjetunió és az Egyesült Államok, a kölcsönös kapcsolatait, a technika nyelvén párhuzamos vonalakon történő mozgásként lehet elképzelni. Mi is a magunk vonalán megyünk, önök is a magukén haladnak. Van, aki talán elégedett az események ilyen alakulásával. Természetes, még egy ilyen párhuzamos és elszigetelten történő fejlődés is jobb, mint a viszálykodás és a konfliktus.

Egyesíteni kell a két nép erőfeszítését a békéért

Bennünk, szovjet emberekben szintén vannak sajátos vonások: forradalmi lendület, bátorság, kezdeményezés. Ha egyesítenők a két nép erőfeszítéseit valamilyen közös alapon, például a békéért és az emberi haladásért folytatott harc talaján, ez jó eredménnyel járna. (Taps)

Az önök országa magas színvonalat ért el az ipari fejlődésben. Az egész világot meglepte az Amerikai Egyesült Államok iparának gyorsütemű fejlődése, lelkesedést, sőt irigykedést keltett más országokban. Azelőtt a fejlődés ütemét illetően Önöknek nem volt méltó partnerük. Ma már van: a Szovjetunió.

Forradalmi körülmények között, új, szocialista alapon mi felhasználtuk mindazt, ami önöknél létrejött és hasznos volt és megmutattuk, hogy az önök eredményeit nemcsak megismételni, hanem túlszárnyalni is lehet.

— Ma már egyben-másban utolértük az Önök országát. Ha képletesen akarunk beszélni, azt mondhatjuk, hogy már halló távolságba kerültünk egymással. A mi hangunkat Önök egyre erősebben és közelebbről hallják.

E hang évrol-évre erősebben lesz hallható és nincs mesz- sze az a nap, amikor egy vonalba kerülünk önökkel, üdvözöljük önöket és tovább haladunk. Akkor azonban már mi leszünk elől, nem pedig önök.

Ne legyenek nagyon szigorúak és ne Ítéljenek el azért a szilárd meggyőződésemért, hogy az események fejlődésének ez lesz a menete. Mi hajlandók vagyunk versenyezni olyan nemes alapon, mint a népek anyagi és kulturális igényeinek biztosítása.

önök bizonyára tudják, hogy a Szovjetunió már ma a világ második ipari hatalma. Mellesleg szólva valamikor az Önök országa is második volt. Azután első lett és Önök ezt egészen természetesnek tartották. Hát akkor miért tartják egyes honfitársaik lehetetlennek, sőt megengedhetetlennek, hogy mi azt

a feladatot tűztük magunk elé, hogy a második helyről az első helyre akarunk kerülni? Mi komoly versenyt szeretnénk az Önök országával. Hruscsov ezután a hétéves terv főbb célkitűzéseit ismertette, majd hangsúlyozta:

— Nagy léptekkel szándékozunk haladni. Ehhez meg is van a képességünk.

Országunk értékes tapasztalattal rendelkezik az ipari, a tudományos és a műszaki fejlesztésben. Elmondhatjuk, hogy nálunk jobban használják ki a kohók hasznos terét, mint az Önök országában.

Vajon fel lehet-e mindent so— Ámde másképp is el lehet képzelni országaink viszonyát. Az említett vonalak valahol, egy bizonyos ponton közelednek egymáshoz. Másképpen kifejezve: érintkezés jön létre, gazdasági, kulturális, tudományos és technikai csere alakul ki. Mi ilyen fejlődést kívánunk és hajlandók vagyunk feltárni önök előtt technikai vívmányainkat anélkül, hogy titkot csinálnánk belőlük, feltéve, hogy önök hasonlóképpen járnak el a mi országunkkal. Igaz, önöknél nem szokás így cselekedni. Mindenki őrzi' a maga technikai titkait és még a szomszédjának sem hajlandó bármit elárulni, nemhogy egy más országnak. Akkor hát hogyan is legyen?

—Azt ajánljuk, hogy csináljuk a dolgot

a kölcsönös előnyök alapján.

— Népeink ugyan különbözőképpen élnek, különféle életformát vallanak a magukénak, szokásaik is eltérőek. Mégis egy égbolt alatt kell élnünk. Az önök országában az éghajlat lényegesen enyhébb és melegebb, mint a mienkben, mégis Önök felől és nem felölünk árad a politikai hideg. Igaz, mi északabbra élünk és nem félünk a hidegtől, mégis azt szeretnénk, ha a világon kedvezőbb, melegebb szelek fújdogálnának.

Sem a mi népünk, sem az Önök népe nem akar háborút. Éljünk tehát jó szomszédokként, tegyük kapcsolataink alapjává a békés együttélés elvét. Ez az elv nem részesít senkit egyoldalú előnyben, senkinek sem okoz kai okát és senkitől sem igényel áldozatokat. Viszont ennek alapján mind.enki csak nyerhet és ami a fő, a béke ügye nyer.

Megtörtént a .jó kezdet, s mindkét részről látogatás- cserére kerül sor a legmagasabb szinten. Meggyőződésünk szerint az én látogatásom az Egyesült Államokban és az amerikai elnök közelgő látogatása a Szovjetunióban lehetővé teszi, hogy jobban megismerjük és megértsük egymást, megtaláljuk az együttműködés útját. Ha mindkét részről megvan rá

az óhaj, akkor meg is találjuk azt az utat.

Országunkban most igen népszerűvé vált az a jelszó: „Érjük utói és előzzük meg az Egyesült Államokat”. Az önök honfitársai közül egyesek megijedtek ettől a jelszótól. Fenyegetést látnak benne Amerikára.

De hol itt a veszély, amely Önöket, amerikaiakat fenyegeti? Gazdasági érdekeink sehol sem ütköznek. Talán a mi országunk, amely ilyen hatalmas és békés építőmunkával foglalkozik, nem tartja érdekének a tartós és a szilárd békét, a sokoldalú gazdasági, technikai és kereskedelmi kapcsolatok fejlesztését? De igen. Érdekének tartja.

Vajon az iparilag erősen fejlett országok nem tudnának lényeges és növekvő segítséget nyújtani a gazdaságilag elmaradott országoknak? Biztosíthatom Önöket, hogy hétéves tervünk békés irányzatú. Célja az emberek életkörülményeinek megjavítása. Sajnos, olyan időket élünk, amikor nem minden kiolvasztott acél megy békés célokra. Milyen boldogok lennének országaink népei, a világ minden népe, ha az ösz- szes acélt, amelyet Amerikában, például itt Pittsburgben, a Szovjetunióban és más országban olvasztanak, csupán békés célokra használnák! (Taps.)

Azt hiszem, Önök egyetértenek velem, ha azt mondóra, hogy ha még két életünk lenne is, azt is e magasztos és hozzánk méltó feladatnak kellene szentelnünk: a népek közötti béke megszilárdításának. (Taps).

A vagyon és a háború

Nem érkezett el az ideje, uraim, hogy a martinkemencékbe küldjük beolvasztás végett a felhalmozott fegyvereket? Nincs-e itt az ideje, hogy a tankokat átalakítsuk traktorokká, az ágyukat cséplőgépekké, s az atomenergiát kizárólag béké3 célokra fordítsuk?

Ami a Szovjetuniót illeti — miként már az Egyesült Nemzetek Szervezetében mondottam — mi akár ma is hajlandók vagyunk erre.

Igaz, vannak olyan emberek, akik attól félnek, hogy ha nem lesznek katonai megrendelések, a békés termelés nem hoz nyereséget. Aggódnak, hogy ha megszűnik a fegyvergyártás és a termelés áttér békés vágányokra, akkor az ipar, s a gazdasági élet állandóan lázas tüneteket mutat majd. Ezek a nézetek azonban csak rövidlátás következményei. Az ilyen emberek nem látnak az orruknál tovább. Valójában,

ha odáig fejlődnek a dolgok, hogy használják a mai készülődő fegyvereket, akkor a háború füzében nemcsak a fegyvergyártásban felhalmozódott nyereség hamvadhat el. hanem e nyereségek gazdái közül is igen sokan.

— Kérem, ne értsenek félre. Senkinek sem akarok szemrehányást tenni, csupán kidomborítani igyekszem azt a gondolatot, hogy a vagyont csak akkor lehet felhasználni, ha az nem válik szénné és hamuvá.

— Nem titok, hogy a béke fenntartásában különösen nagy felelőssége van a mi országainknak. Gondolják el,

milyen lenne a nemzetközi helyzet, ha az Egyesült Államok — a kapitalista világ legerősebb országa — és a Szovjetunió — a szocializmus országai között a legnagyobb és legerősebb — jó kapcsolatokat teremtene egymással, sőt megteremtené az együttműködést, amely — s mi úgy szeretnék — fejlődne cs barátsággá válnék. Egyetértek Eiscnhowernck egykor leírt szavaival: „Ha megvan a kölcsönös bizalom Amerika és a Szovjetunió között, akkor semmiféle államközi nézeteltérés nem fenyegetheti az egyetemes ösz- szefogást és a békét”.

Ezek a szavak nem sokkal a második világháború után hangzottak el. Abban a háborúban Eisenhowernek kiemelkedő szerepe volt. Most Eisenhower az Amerikai Egyesült Államok elnöke. Vajon miért ne lehetne megvalósítani a fenti szép gondolatot? Mi a magunk részéről hajlandók vagyunk mindent elkövetni, hogy biztosítsuk a kölcsönös bizalmat Amerika cs a Szovjetunió között és ezzel elősegítsük a béke biztosítását minden nép számára.

Nincs semmi komoly akadálya annak, hogy országaink békében és barátságban éljenek. Természetesen vannak ideológiai különbségek országaink között. Ez azonban nem akadály. A második világháború idején is megvoltak e különbségek, mégsem akadályozták meg, hogy jó barátok legyünk. Most sem szabad, hogy megakadályozzák erőink egyesítését a tartós békéért vívott harcban.

Örömmel tölt el az a tény, hogy itt, az Egyesült Államok- bari is a reálisan gondolkozó emberek hajlanak e véleményre. Minél több lesz az ilyen ember, annál jobb.

— Értsük meg egymást. Mi nem békét kérünk, hanem egyszerűen az a véleményünk, hogy nem a háború, hanem a béke az emberiség természetes állapota.

Amerikai látogatásommal kapcsolatban egyes országokban különféle magyarázatok születtek arra, mi a célja az országainkat képviselő államférfiak kölcsönös látogatásának. Akadtak, akik azt mondták: „Lám Hruscsov

osztozkodni akar Eisenhower- rel a világ felett.”

— Ki kell jelentenem, hogy az'ilyen magyarázatok teljesen alaptalanok. Ez badarság. Azok, akik így vélekednek, haramiaként ítélnek meg minden eseményt, a maguk szá- jaíze szerint gondolkodnak: ha erős vagy, kaparints meg mindent, amit csak tudsz! Nekünk azonban egészen más az erkölcsi felfogásunk. A mi erőnk csak népünk és a többi nép javát szolgálja. Erőnket a béke és az egyetemes biztonság megszilárdítására használjuk fel. Csupán

arra és semmi másra.

— A látogatáscsere, a nemzetközi helyzetről ék a szovjet-amerikai viszony kérdéseiről folytatott beszélgetéseink hasznosak nemcsak a mi országainkra, hanem minden más országra is. Ha csak néhány vitás kérdés rendeződik is a Szovjetunió és az Ame(Folytatás a 2. oldalon)