Kelet-Magyarország, 1959. szeptember (16. évfolyam, 208-232. szám)
1959-09-23 / 226. szám
iiereczki Jánossal az irodá*■' ban találkoztam- Amolyan jangaléta. csendes járású, lassú 'beszédű ember. Nagyranőtt gyerek, akinek a születésekor az 1908-as évet írták. Az idei tavaszon ismerkedett meg belülről a szövetkezettel, most tanulja a járást újra. Az új úton .az első lépeseket. Megtudva mi iránt érdeklődöm, azonnal az ajtó felé tartott— JOl van. beszélgessünk — monda —, de ne itt. Menjünk el Tar Jóska komámhoz. Majd nala. Pál Tar Józseffel való megismerkedésem első perceiben világossá válik, miért akarta Be- reczki, hogy hármasban legyünk. Jó barátok, együtt nőttek tel, ismerik egymásnak a gondolatát is és Pál Tar az elevenebb, a beszédesebb. Az udvaron nagy rakás nagydobost sütőtök van. Oda telepszünk. Bereczki szolgalegény volt. S később a maga szolgája. Ugyanis örökölt, földet kapott, fiatal életének. elpazarolt erejének a díját. Hét hóidat. A földhez úgy ragaszkodott, mint talán senki más- A föld, aminek minden rögéhez az 6 verejtéke tapadt, most már az övé. Az övé es senki másé. Ügy béletemetke- zett a gazdaságba, hogy nem ért fel hozzá a körülötte folyó élet. Rabja lett a maga nagy szabadsagának. iá mire vitte? — Belebújtam aföldbe, mint fi vakondok — mondja, — Akkor eszméltem fel igazán, amikor a régi. szép, fekete ünneplő ruhám is lerongyolódott rólam a sok gürcölésben. Ez tavaly volt. Aztán jött a tavasz... És Pál Tar József? f 'a faluban a. „kemény- ) fejű magyarok” közé tartozik. , Egyenes, nyílt szívű ember. De az önsanyargatásig konok- Ilyennek ismerték. — öt hüld földet kaptam a demokráciától — emlékezik Tar József. Foggal, körömmel hadakoztam, hogy a földből minél többet ki tudjak csikarni. Sikerült. Azóta házam van, jószágom van. gyümölcsös a kertben. — Voltam a falu embere is. Párttitkár De a szövetkezet? Nem, azzal nem sikerült... — Mert az asszony..- — szólt közbe Bereczki. — Az asszony?! Hát persze, őszt- Felcsapott borjúgondozö- nak. ' — Mondanak is ra a faluban mindenfélét — ereszti a szavakat lassan Bereczki. — De mondani neki: J'J van ez így, Gyula bátyám. Mit kezdene maga azzal a 15 holddal? Erre igazat adott, merthogy hát a feles... meg kinek kell az már? A le- lesége segít neki a munkában. — És a maga asszonya, Jóska bátyám? — teszem fel Tarnak a félbevágott kérdést. Ce így is elérti— Megemberesedett az már — mondja széles nevetéssel. Ku- tyateremtette nép ez a nagydobost. Jól esik nekik, ha piszka- jódhatnak. A múltkor is azt mondja az egyik asszony az enyémnek heccből: Juliska nőném, adhatna kölcsön egy kis pénzt. Maguknak sek van, mert az embere jó áron adta el a négy hold földet. Hegy közbe öltsem, négy holdat bevittem a közösbe, az ötödiket a lányom kapta hozománynak. Szóval ezt mondta és gúnyosan mosolyogva várta a választ. De az én asszonyom megfelelt neki. De megám! Jól van — azt mondja — adhatok, mert Jóska éppen most hozott ezer forint előleget a szövetkezetből. — Hát így kifizette! így az én asszonyoméi nagy emlékezésben agyancsak elszaladt az idő. Főtéré jár. Elbúcsúzunk... — Igen. Ezek az emberek tegnap még körömszakadtáig ragaszkodtak a rózsaszínre festett egyéni „szabadsághoz”. Á. verejtékkel táplált kis földecskéhez. Aztán.-, aztán mégis elszakadt az a bizonyos köldökzsinór. Es máris másként látják utána a világot. • Pál Tar Józsefnek például eszébe se jutott eddig az ö négy hold ' földecskéjén, nem hiányzott annyira neki, hogy csak öt elemire futotta annak idején. De most rájött, hogy ez a megkezdett új életében már nem elég. j Nem! Több kell, mert más em-1 bér lett, mint eddig volt. És a negyvennyolc éves, deresedő hajú ember beül az iskolába, hogy pótolja a mulasztottakat, hogy meglegyen a nyolc általános... Igen, amikor elszakad a köldökzsinór-.. Samu András Ahol várni kell... A Bocskay utca végén, a nyíregyházi SZTK Rendelőintézetben mindig nagy a forgalom. Minden ajtó előtt jókora csoport várakozik. Különösen sokan várnak a felülvizsgálatra. Egy vidéki fiatalember puha p.apirból hazai rántott csirkét tízóraizik, egy barna asszonyka kezében szorgalmasan táncol a kötőtű, van, aki olvas, mások beszélgetnek, vagy türelmesen hallgatnak. De nem mindenki türelmes: — Szörnyű, hogy itt mennyit kell várni! — zúgolódik egy kövér néni. — Már itt vagyok reggel óta .,. S így megy ez a sebészet, -belgyógyászat, nőgyógyászat, meg a többi rendelő előtt is. idonKém nyílik az ajtó, kijön egy fehérköpenyes nő, beszedi a beíegla- pokat, körzeti beutalókat, s név- saerint szólítják a várakozó betegeket. A csoportok azonban nem fogynak, inkább egyre szaporodnak. A beteg ember türelmetlen akkor is, amikor várni sem kell, különösen, ha fáj a foga. a gyomra, vagy más valamije. De itt 'várni is kall, kora reggeltói délig, s a délutános rendelésen sem különb a helyzet. Vajon ki tehet arról, hogy a dolgozók értékes délelőttöket, vagy délutánokat veszítenek, hogy az anya otthonhagyja a gyerekeket, a, háziasz- szony a háztartást, más pedig a munkahelyét? Mi az oka annak, hogy itt ennyit kell várni? Az irodában minderre pontos feleletet kapunk: — 20 orvos vizsgál egy nap 1700 beteget... Nincs elég orvosunk, több helyünk Jetöltet- len. Reggel nyolctól este hétig jön a betegáradat, s mindenkit alaposan meg kell vizsgálni . . . Nem egy orvos 120 beteget is megvizsgál egy nap, s minden egyes vizsgálat óriási felelősséggel is jár. A felülvizsgálaton minden héten minden táppénzes beteget felül kell vizsgálni. S gyakran az orvosnak vidékre is ki kell mennie.. Aztán ott vannak a fekvő betegek á házaknál. Legalább hetente meg kell látogatni őket. Ki csinálja mindezt? Egyetlen megoldás van: orvosokat, több orvost a rendelő- intézetbe! De nem vállalják . .. Bizony, vannak még problémák e téren, s érdemes rajtuk elgondolkozni. S az állam, a társadalom, mely a munkás és parasztfiatalokból nagy áldozatok árán orvosokat nevelt, meg kall követelje a helytállást, is! . Mindenesetre az idő sürget, s a dolgozók elvárják, hogy gyors, kifogástalan egészségügyi ellátásban részesüljenek! Győri Illés György. Válasz a ,,Kimetetlenség“ című cikkre A Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium Postavezérigazgatósága válaszolt a Keletmagyaror- szag ez év augusztus 18-1 száma Dán megjelent „Kíméletlenség” cimú cikkre. A cikkben említett jav’aslatot, — hogy a posta csak megfelelő igazoltatás után vegyen fel halálesetről szóló táviratot, —. megvizsgálták. A javaslatot indokolatlannak tart- | ják, mert megvalósítására nincs j lehetőség. A haláleseten kívül ugyanis számtalan más módon elkövethető lelkiismeretlen félrevezetés és valamennyi távirat feladójának igazoltatása felesleges zaklatás lenne, amiből esetleges téves következtetéseket is levonhatnának. A táviratok feladóinak igazoltatását azért sem . tartják indokoltnak, mivel a cikkben említett hasonló eset — a posta tudomása, szerint — az elmúlt évtized alatt nem fordult elő. Csoda ? Nem ! Feltűnési vágy l Csoda történt Máriapócson — mondja néhány tájékozatlan és túlzottan hiszékeny ember, aki hall valamit a szóbeszédből. Nos, mi is történt tulajdonképpen? A legutóbbi búcsú alkalmával egyszer nagy tolongás, kiáltozás támad: „Csoda történt! Megszólalt a néma gyermek!” S a kisebb csoportosulásban emelnek egy gyereket. Maga az esperes tör utat az ezernyi emberen keresztül, mert sejti, hogy itt valami készül a hiszékeny tömeg eilen. Valósággal közelharcot kell folytatnia, hogy odaérjen. Akkor látja, hogy a gyermek — szegény, — tökéletlen, szemében nincs értelem, s úgy derül, mint akinek semmitől fogalma nincs. — Mondd, hogy „laudétur...” — biztatja az esperes. Mást is kérdez, de a gyermek természetesen nem érti, s nem felel, csak. mosolyog. > De azt is látja az esperes, hogy az a szűk kör, amely- a gyermeket ilymódon népszerűsíti, éppen a legdologtalanabb! Elég néhány perc, hogy lássa, nem más ez, mint otromba csalás, talán abból a célból, hogy a gyermek családi köre pénzhez jusson. Ezután természetesen prédikációjába is veszi, hogy ne higyje- nek a mesterséges „csodának”, sőt Dudás Miklós megyés püspök is igyekszik eloszlatni a suttogást, s az egyház hivatalosan cáfolja az esetet. Iíz történt. Ügy látszik, vannak még emberek, akik ma is hisznek abban, hogy a tömegeket be lehet csapni, valamilyen célból. Csakhogy ma már 1959-et írunk. Az a néhány valóban hiszékeny ember pedig, főként idős asszonyok, akik csak a szószékről elhangzott cáfolatra világosodtak föl, tanulhatnak a® esetből, hogy mégsem elég csupán hinni. Nem történt tehát csoda, nem is történhetett — ellenkezőleg, hisztériás jelenetet rendeztek felelőtlen elemek, megzavarva az ünnepséget, nehéz perceket jelentve az egyház képviselőinek, botránkozást a jóérzésű, meggondolt embereknek. Nyilván az ot* lévő emberek sokat tanulhattak az esetből. Uj színfoltok Ombolyon Ha nem is a „világ közepe” még, de lassan a „világ vége" jelző sem illik már erre az aprócska településre. A megye legeldugottabb községe, Omboly új iskolát kapott. A kultúra házával egyszerre épül. az anyagi javak bőségesebb termelésének egyik feltétele, az új termelőszövetkezet t>6 férőhelyes tehén istállója. (Csikós íelv.) nem akartam én háborút... régen együtt élünk... Meg aztán.:, gyarapodtam én minden évben. Villany. Van, rádió is a hazban. ly! ar tavaly bíztatgaita egy- mast a két szomszéd. ,..Ja- nikárn, menj be a szövetkezetbe”. „Menjél le előbb” — mondta emez. S maradtak kívül mindketten, A tavaszon aztán Bereczki belépett- Bevitte két lovát, szekerét, meg a szerszámokat. — Én meg azt mondtam 7— folytatja Tar József —, hogy jól van. Aláírom. De csak ész re.! Az idén még magam akarok betakarítani. — Most meg, látná csak, hogy szalad az eke után a collstok- kal — mondja nevetve Bereczki. — Ügy veszekedik a traktorossal, mintha mindig ez lett vo.na a szakmaja. — Beléptem őszi kezdésre. A feleségem — elképzelheti — majdnem kikaparta a szememet. Na, gondoltam, őszig majd csak megszokja. De aratáskor, az árpahordás elején elhatároztam, hogy megkóstolom ezt a közöst és elmentem nekik segíteni. A kóstolóból az lett — folytatja Pál Tar —. hogy úgy nekiestem, mint az a gyerek ni -- s rámutat a lekvárfőzésnél ,.Segédkező” gyerek ciberés ábrázatára- Szóval, ottragadtam. Nem bantam én az őszi kezdést, meg hogy a falú mit - mond. Azóta jött vagy száz • egységem. — Meg brigádvezetőt csináltunk belőled. — Az a, tényleg. A többi őszi kezdő még otthon volt, amikor engem már beválasztottak. 4 ' yűrött kékfedelű füzetet húz ■ elő a zsebből. Minden oldalon téglaalakú, meg kanyargós rajzok. Térképek. Az egyes földtáblákról. — Ide vetettünk tíz hold rozsot, műtrágyát is kapott- Ebbe meg árpa került — sorjázza büszkén az újdonsült brigádvezető. — De Gyula bácsi se csinálta rosszul — veti közbe Bereczki,. felém fordulva. — Mék? — kérdezi Tar. — Hát, Gyula bátyám, Mosolygó. — Az, igen. Ö se teketóriázott. Az ólát kibérelte a Petőfi Tsz. Kisborjúknak. Erre gondolt egyet az öreg. Nem várja be az Elszakad a „köldökzsinór '
