Kelet-Magyarország, 1959. szeptember (16. évfolyam, 208-232. szám)
1959-09-22 / 225. szám
(J'olyi«tás M 1. oldalról.) vésbé jótékony éghajlatához, ahol nemrég nyaraltam. A hidegháború éveiben, mini ismeretes, sok megoldásra váró nemzetközi probléma halm-zodcti fel. A legfontosabb és halaszthatatlan probléma a leszerelés problémája. Amikor a fegyverkezési hajsza káros következménye't latolgatja az ember, elsősorban nem az emberi munka, tudás és leleményesség értelmetlen fecsérlésére, nem a gazdasági élet káros megterhelésére gondol, hanem éppen a háborús robbanás veszélyére, amely szükségképpen együttjár a fegyverkezési hajszával. Ma már mindenki felismeri, milyen komoly veszélyeket rejt magában a fegyverkezési hajsza. Nem titok, hogy ma már annyi korszerű romboló eszköz halmo -:ódoit fel, amennyi borzalmas rombolásokat és beláthatatlan áldozatokat okozhat. Nemrég még a nagy távolságok, az óceánok természetes akadályt jelentettek, a háborús konfliktusok kiterjesztése egyik kontinensről a másira való átterjedése ellen. Mind az első, mind a második világháború főkent Európát. Ázsiát és Afrika néhány vidékét pusztította. Ma más a helyzet. é A földkerekség legtávolabbi pontjai között a távolság most néhány tízperccel mérhető és a legszömyúbb pusztító eszközök — a nukleáris fegyvereik — eljuttathatók a világ bármely részébe. A Szovjetunióban gyakorta feltesszük a kérdést, mi az oka annak. hogy bár mi megegyezésre törekszünk a nyugati hatalmakkal a leszerelés kérdésében, arra kényszerítenek bennünket, hogy részlvegyünk a fegyverkezési versenyben? Talán az a céljuk, hogy a fegyverkezési verseny során katonai fölénybe l"s«an?k a Szovjetunióval szemben? De bármit mondjanak is, a fegyverkezési hajsza, mint a tapasztalatok mutatják, olyan bot, amelynek két vége van. A Szovjetunió javaslatai megszüntetik a nehézséget A fegyverkezési hajsza nem válik javára sem a szovjet, sem az amerikai népnek, és bármely oldajról is nézzük, mind értelmetlenebbé és veszélyesebbe válik,. A fegyverkezés görbéje olyan magasra kúszott fel, hogy ma komolyabban, mint valaha, és becsületesen meg kell állapodni a leszerelésben. Az itt jelenlévők bizonyára már tudják, hogy az ENSZ közgyűlésének tegnapi ülésén a szovjet kormány alapvető leszerelési javaslatokat terjesztett elő. Ahhoz, hogv a maguk teljességében értékelhessük új javaslatainkat, azt is figyelembe kell venni, hogy ezek a javaslatok megszüntetik az egyik légióba nehézséget, amely minden korábbi leszerelési tárgyaláson jelentkezőit — mégpedig az ellenőrzés kérdésében — mivel teljes leszerelés esetén az államoknak nem lesz semmi rejteni való- ínlr Atr^mác ríni S 2LZ ßtldlOl" A második világháború vészterhes napjaiban népeink vállvetve harcoltak a közös ellenség ellen. S minthogy népeink a történelem legfeszültebb időszakában együtt voltak, ez megbízható utalás lehet arra, hogy az alapvető és tartós érdekek együtt - működésre és barátságra bírják a két országot. Szeretnék emlékeztetni ezzel kapcsolatban Eisenhower elnöknek 1955-ben Genfben elmondott szavaira: „Az amerikai nép szeretne a szovjet nép barátja lenni. Az amerikai és a szovjet nép kozott- nincsenek konfliktusok nincs kereskedelmi. ellenségeskedés. A történelem során népeink mindig békében éltek egymással,” A Szovjetunió és az Egyesült Államok népe között sok közös vonás van. Látogatásom meggyőz árról, hogy az amerikai nép értékeli és szereti a békét. Több más olyan vonást is ész-1 revettem, amelyek közel hozzák egymáshoz népeinket — j így a szorgalom, az újra való! törekvés, a tudásszomj, a technikai fejlesztés vágya, és végül olyan emberi jótulajdonságok, mint a nyíltság, a humorérzék, I a jóindulat, és a hazaszeretet. Bennünket természetesen meg- j örvendeztet, hogy az utóbbi idő-j ben friss levegő tört be a j szovjet—amerikai viszonyba. Szovjet és amerikai államférfiak kölcsönös látogatásai és találkozói, a kulturális, a tudományos és technikai kapcsolatok, a mezőgazdasági, a közegészségügyi csere felélénkülése, '■se, az idegen- forgalom fejlődése — mindezek új csírák a szovjet-amerikai viszonyban, Los Angeles az amerikai filmgyártás központja. A művészetek közül a filmnek van hatása a zés ennek megfelelően teljes cs átfogó lehet. Ez pontosan ellenőrzés és nem felderítés lesz, mivel ha nincsenek hadseregek, a felderítés elveszti jelentőségét. Az említett javaslattal gyökeresen, egyszer s mindenkorra meg akarjuk oldani a leszerelés problémáját: olyan feltételek közzé akarjuk juttatni az államoka*, atrellvek között nem rendelkeznek többé a hadviselés anyagi eszközeivel. Nehéz fel étsle ni ugyanis, hogy az amerikaiak és oroszok háborúzni kezdenének egymás ellen repülőgépek, harckocsik, rakéták és más korszerű fegyverek nélkül, például vasvillával és asztali késsel. Mi változatlanul bizunk az ember jószándekában, abban, hogy nem egymás leöldösé- sérc, hanem békés cicire cs barátságra születtek, önök tudják, hogy a keresztény vallás legfőbb parancsolata: „Ne ölj!” Mi természetesen tudjuk, hogy a leszerelés gondolatának sok ellenfele van, hogy új javaslataink nem mindenkinek tetszenek. De szeretnénk hinni, hogy ezek az őszinte javaslatok, amelyek maximumát jelentik annak, amire egy nagyhatalom különösen a jelenlegi nemzetközi feszültségben rászánhatja magát, kedvező visszhangra találnak az Egyesült Államokban. Szeretném remélni, ezenkívül, hogy Eisenhower elnök és az én beszélgetéseim ré- j vén a Szovjetunió és az Egye-1 sült Államok kormánya jobban ! megértik egymás álláspontját a leszerelés kérdésében, majd egy- üttes erőfeszítéssel munkálkod- I hatnak korunk e rendkívül szövevényes, de létfontosságú problémájának megoldásán. Ha ugyanis országaink közös nevezőre jutnak, közös véleményt alakítanak ki a leszerelés kérdéseiben, bátran elmondhatjuk, hogy a nehézségek nagy részén túl vagyunk. A második világháborúban a két nép együtt harcolt 'Vbi'aéjuuu tuiiicgcfvie, Uf letal oefolyása van a társadalom életére. Helyes' irányítással fontos eszköze lehet a népek közötti barátság és a béke megszilárdításának, a humánus eszmék és a nemes érzések \ terjesztésének. Ha viszont helytelen irányban halad, a gyűlölködés szításának eszköze lehet, komolyan megkárosíthatja a béke, a barátság és a haladás ügyét. A filmművészet dolgozóitól függ, milyen célokat szolgál majd ez a hatalmas művészet. Országunkban nagy jelentőséget tulajdonítunk olyan fi’- mek megalkotásának, amelyek a népek barátsága, a humanizmus, a béke és a haladás magasrendű eszményeinek szellemében nevelik az embereket. Los Angeles városa kelet felé tekint. A Csendes-óceán vize mossa Vlagyivosztok szovjet város partjait is. Amikor most itt együtt vagyok az Önök városának képviselőivel, szeretném hangsúlyozni hogy a Szovjetunió kész sokoldalú kapcsolatokat kifejleszteni és baráti együttműködést kiépíteni az Egyesült Államokkal. Ezzel tulajdonképpen be is akartam fejezni beszédemet, de az előttem, felszólalók érintettek néhány olyan kérdést, amelyekre nem lehet nem válaszolni. (Derültség, taps). Hruscsov: Jő szándékkal jőUem ide... Polgármester Ür, önhöz for- I dúlok, a vendéglátóhoz. Beszé- j dében Ön azt mondotta, hogy ; mi el akarjuk Önöket temetni. ! ön jól megvendégel engem és | elvtársaimat, ezért hálásak va- ■■ gyünk Önöknek, de az igazságot' mégis megmondom. Kendben \ van1 (Taps) Szeretném megkérdezni: Miért: tér vissza Ön arra, , amit Ame- i rikába érkezésem utón mindjárt i az első beszédemben megmagya- I ráztam? Azt hinné az ember, hogy a polgármesterek is ol- j vasnak újságot. (Nevetés a te- j lemben. Taps) Nálunk minden-I esetre olvasnak újságot a városi tanácselnökök. Ha nem olvas- j nak, előfordulhat hogy a lcg’.io- ' zelebbi alkalommal nem vá- * lasztják meg őket. (Nevetés 1 taps). ’ | Hölgyeim, Uraim! Egyesek szemlátomást tovább óhajtanak haladni a hidegháború és a fegyverkezési hajsza lovacskáján, j Ha nem szándékoznak leszáll- > ni erről a lovacskáról, és nyeregben maradnak, — vajon hóra viszi őket az a ló? Ha az ilyen emberek fegyverkezési hajszát és háborút akarnak, akkor üljenek csak ezen a lovon Akkor mindenki számára világos lesz, hogy semmiféle leszerelésről nem lehet szó. Ellenkezőleg, a fegyverkezési hajsza fokozódni fog. Ha Önök nem hajlandók a leszerelésre és folytatni óhajtják ezt a fegyverkezési hajszát, számunkra nem marad más kivezető út, minthogy folytatjuk a , rakétagyártást, amely nálunk futószalagon történik. Uraim! Gondolják meg komolyan, hova vezethet ez, önök tudjak, hogy jószándékkal jöttem ide, viszont Önök közül egyesek szemlátomást tréfával akarjak elütni a komoly dolgot. I mételem, igen komj!y dől- kró! van szó — a bőkéről -s a húborárjl, az emberek életerői és haláláról. 2 A bők érc minden népnek szüksége ran továbbra is úgy élnek, ahogy eddig éltek. De mindenki előtt világos, hogy jobb békében és barátságban élni, mint egymásnak szegezett rakéták mellett, jobb tiszta légkörben élni, amikor nyugodtan alszik az ember és tudja, hogy béke van ma, béke lesz holnap, hogy a béke tartós és állandó lesz. Olykor, ilyesféle megjegyzések hallgatásakor, az a gondolatom, támad; nem arra gondolt-e valaki az Egyesült Államokban, hogy meghívja Hrusesovot és itt „megleckézteii”, megmutatja neki rz Egyesült Államok erejét és hatalmát, hogy egy kissé térdet hajtson, ha egyes urak ígv gondolkodnak, mélységesen tévednek. Nincs olyan messze hazarepülnünk innen. Ha ide az út 12 órát tartott, innen talán tíz óra alatt hazaérünk. Hogy gondolja Tupolev elvtárs? A. A, Tupolev: Igen, Nyikita Szergeievics, annyi idő alatt hazaérünk. N. Sz. Hruscsov: bemutatom Önöknek -— ez Tupolev akadémikusnak, az ismert repülőgéptervezőnek a fia. Ügy gondolom, ésszerűbbek leszűrik és közös nevezőre jutunk. Valamennyiünknek békére kell törekednünk. Egyesek talán szeretnék azt a benyomást kelteni, hogy szegény rokonokként jöttünk ide és könyöradományként békét kérünk Önöktől. Ne essenek tévedésbe. A békére minden népnek szüksége van. Ha a fegyverkezés hasznot hoz az Önök monopóliumának, ha azt javasolják nekünk, hogy ne békés küzdőtéren, hanem a fegyvergyártásban versenyezzünk, ez megdöbbentő irányba vinne! Gondolják nieg, hova vezethet ez és válasszanak! A kérdés mot így áll: vágj' » feszültség enyhülését, a hidegháború megszüntetését eredményezi találkozónk Eisenhower elnökkel, vagy úgy válunk el, hogy nem értük el a kívánt eredményeket, A Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének az Egyesült Államokban tett látogatása államunk fejének első látogatása itt országaink egész történetében. És ennek elenáre eddig is ellünk, ha Önök nem fogadják el a békéért, az országaink baráti kapcsolatainak megszilárd-- tásáért vívott harcunk gondolatát, akkor talán haza kell utaznunk. hadd tudja meg mindenki, ki akar valóban békét és ba- rá! ságot és ki akadályozza ezl Önök azt mondhatják, hogy A kölcsönös könyvesére nekünk. Beszéljünk tehát nyíltan erről. A dolog lényege az, hogy minden cserének nem rontania, hanem javítani kell viszonyunkat. Amikor egy ügyféllel állunk szemben, helyes elvhez kell tartani magunkat. Ha Önök ma rossz árut szállítanak ügyfelüknek, az többé nem vásárolja meg árujukat. Mi a következő szabályt tartjuk szem előtt: tegyenek ajánlatot „áruikra” vonatkozóan és mi kiválasztjuk, amit megvásároltunk. Mi is megtesz(Folytatás a 3. oldaton) Most válaszolok Lodge úrnaK a könyveseiét illető javaslatára. Ma, amikor repülőgépen jöttünk és eszmecserét folytattunk ő megemlítette azt a gondolatot, hogy küldjük meg egymásnak az államaink történetével foglalkozó könyveket. Erre vonatkozólag a következőt mondhatom: beszéljünk nyíltan. önök a kapitalista világ képviselői, mi a szocialista világot képviseljük. Ezért nem mindenféle könyvünk felel meg önöknek, mintahogy az önök nem minden könyve felel meg vagy felhörpintsek egy pohár konyakot. Vannak társaim, akikkel ha akarnám, otthon is megtehetném ezt, nem kellene ezért többezer kilométert repülni. Az elnök is . megtehetné ezt otthon, nélkülém. Számomra természetesen világos, hogy az Egyesült Államok elnöke nem fogadja el a kommunistáknak az emberi táisadal ómról vallott nézetét, úgy gondolom, hogy az elnök sem számít arra, hogy a kapitalizmus hívévé tegyen engem. Miért hivott meg engem Eisenhower elnök az Egyesült Államokba? Nyilván a bölcsesség sugallta, hogy ezt megtegye avégett, hogy érintkezést találjon a Szovjetunióval és megegyezzék vele a békés életben. Tudjuk, hogy önök nem - tisztelik a kommunistákat. De mi szomszédok vagyunk.' A Csendes-óceán elválaszt bennünket, de ugyanakkor össze is köti országainkat, A kérdés most így áll: beké lesz-e országaink között, vagy háború. Nyíltan meg akarom mondani önöknek, nagyon nyugtalanít engem az a makacsság, amellyel az önök egyes politikusai — hidegháborús állapot fenntartására törekvő politikusok — tudatosan eltorzítják az általam kifejtett gondolatokat. Válasszanak, együtt haladjunk-e a béke felé, vagy folytassuk a hidegháborút és a fegyverkezési hajszát? Nem azért jöttem, hogy könyörögjek Önöknek, nem kevésbé vagyunk erősek, mint önök. Már sokszor beszéltem az Egyesült Államokban és egyszer sem használtam a „fegyver” még kevésbé a „rakéta” szót. És ha ma ezt mégis kimond- tam, értsék meg, nem volt más kivezető út számomra. Baráti jobbot nyújtunk Önöknek. Ha nem fogadják .el, mondják meg nyíltan. . (Égy hang a teremből: Elfogadjuk!) Hruscsov: akkor ésszerűen kell megközelíteni azokat a kérdéseket, amelyeket tárgyaltunk. A szavakkal nem lehet játszani. Túlságosan felelős poszton vagyunk, s a szójátékból igen siralmas következmények hárulhatnak népeinkre. Hölgyeim, és Uraim. mint-, hogy az önök polgármestere, nyilván nem olvasta azt, amit Washingtonban mondottam, szeretném mégegvszer megmagya- razi az ott elhangzott szavaimat. Már mondottam, hogy az „eltemetjük a kapitalizmust,” szavakat nem betű szerint kell érteni, ahogy az egyszerű sírásók értik, akik lapáttal a kezükben járnak. Sírokat ásnak és elhan- tolják a halottakat. Én az emberi társadalom fejlődésének kilátásaira gondoltam. A kapitalizmust szükségképpen felváltja a szocializmus. A mi tanításunk szerint így lesz, az Önöké szerint nem. Hogy mi igaz, és mi nem, azt majd eldönti a történelem. Ismétlem — már tyúkszem nö a nyelvemen, ettől az ismételgetéstől — Önök kapitalizmusban élnek, mi pedig szocializmusban fogunk élni és a kommunizmust fogjuk építeni. — Akárkinek a rendszere jobb, az győz. Sem mi önöket, sem Önök minket nem fognak eltemetni. Éljenek maguknak egészségben, isten legyen Önökkel. Hölgyeim és Uraim! Az Önök elnöke nem azért hívott meg engem, hogy teát iszogassak,
