Kelet-Magyarország, 1959. szeptember (16. évfolyam, 208-232. szám)

1959-09-20 / 224. szám

A fokozódó fegyverkezés: feneketlen kordó (Folytatás a 2. oldalról.) — A világon most veszélyes helyzet alakult ki. Különféle ka­tonai szövetségek vannak és egyetlen percre nem szünetel a fegyverkezési hajsza. — Olyan gyúlékony anyag hal­mozódott fel, hogy elég egyetlen szikra, s kész a katasztrófa. A világ elérkezett ahhoz a határ­vonalhoz. amelynél bármilyen vé­letlen folytán, egy hidrogánbom- bát szállító repülőgép vezérlő be­rendezésének megsérülése, vagy a kormányrúdnál ülő pilóta lelki egyensúlyának megbomlása kö­vetkeztében kirobbanhat a hábo­rú. •— Ezenkívül az is tudott do­log, hogy a fegyverkezési haj­sza már most súlyos teher gyanánt nehezedik a népek vállára. A fegyverkezési hajsza következ­tében emelkedik a közszükségleti cikkek ára, csökkennek a reál­bérek, a fegyverkezési hajsza ká­ros hatással van sr.k allam gaz­dasági életére, szétzilálja a nemzetközi kereskedelmet. Még nem fordult elő a történelemben, hogy olyan sok állam, olyan em­bertömegek vettek volna részt a katonai előkészületekben, mint napjainkban. Ha a katonákhoz hozzá számítjuk még azokat, akik közvetlenül, vagy közvetve kap­csolatban vannak a fegyvergyár­tással és részt vesznek különböző katonai rendeltetésű kutatások­ban, kiderül, hogy több mint százmillió ember van elszakítva a békés mun­kától, még pedig a legener- gikusabb és a legmunkaképe- , sebb dolgozók, a tudomány és a technika munkásai. A fo­kozódó fegyverkezés, mint valami feneketlen hordó, ren­geteg emberi energiát, tudást, leleményességet, szakértelmet nyel el. — Ez idő szerint az összes ál­lamok évi katonai kiadásai mint­egy százmilliárd dollárra rúgnak. Itt az ideje, hogy ne pazaroljuk tovább esztelenül a nép pénzét, a nép energiáját, háború és rom­bolások előkészítésére. — A szovjet kormány külpoli­tikájában az államok békés együttélésének elvét tartja szem előtt, síkraszáll a béke és a né­pek barátsága mellett. Belpoliti­kánk egyetlen célja, hogy a t emberiség legszebb eszményeihez méltó életet teremtsen. Hétéves tervünket a békeszeretet szelle­me, a nép javáról és boldogsá­gáról való gondoskodás hatja át. Külpolitikánk egyetlen és vál­tozatlan célja, hogy megaka­dályozzuk a háborút, biztosít­suk a békét és a biztonságot saját országunk cs minden ország számára. — A nyugati országokbn egye­sek arra számítottak, hogy a hi­degháború következtében kime­rülnek a Szovjetunió és a többi szocialista ország anyagi erőfor­rásai, megbomlik gazdasági éle­tük. E?ek a számítások azonban megbuktak. Bár a Szovjetunió is visel bizonyos fegyverkezési ter­heket, egyúttal biztosítja gazda­sági életének 'gyorsütemű fejlő­dését, népe egyre növekvő szük­ségleteinek mind teljesebb kielé. gítését is. Természetesen jobban ki lehetne elégíteni a nép anyagi igényeit. ha megszűnnének a fegyverkezési terhek. — A Szovjetunió határozottan is következetesen harcol a lesze­relésért. Államunkban nincsenek olyan osztályok és csoportok amelyeknek érdekük fűződnék a háborúhoz és a fegyverkezési haj­szához, idegen területek meghó­dításához. Mindenki egyetért, hegy azoknak a nagyszerű célok­nak megvalósításához, amelyeket a szovjet nép jólétének fokozá­sára és gazdasági építési terveink teljesítésére magunk elé tűztü'k. békére van szükségünk. Mas olyan államokhoz hasonlóan, ame­lyeknek kedves a béke, mi is sze­retnénk gazdasági életünket és erőforrásainkat teljesen békés célokra átállítani, hogy bőségesen elláthassuk az embereket élelmi- cikkekkel. ruhaneművel, lakással és más javakkal. A jelenlegi fegyverkezési hajszában nem for­díthatjuk minden erőfeszítésün­ket a békés építésre, ha nem akarjuk veszélyeztetni népünk létérdekeit, hazánk biztonságét. — Béke kell minden népnek. Amikor a második világháború befejeződött, a Szovjetunió konk­rét leszerelési javaslatokat ter­jesztett elő az Egyesült Nemzetek Szervezetében. Javasoltuk, hogy teljesen tiltsák be az atomfegy­vert, lényegesen csökkentsék a fegyveres erőket és a fegyverze­tet,. a fegyverkezési kiadásokat. Síkraszálltunk az idegen területe­ken levő katonai támaszpontok megszüntetése, az idegen terüle­teken állomásozó fegyveres erők visszavonása mellett. A leszerelés megoldásáru irányuló törekvésünket nemcsak szavakkal, hanem tettekkel is bebizonyítottuk. és nézeteltéréseket boncolgatni, amelyek a leszerelési tárgyalások során jelentkeztek, még kevésbé akarok valakit is megvádolni. A legfőbb most nem ez. Mélységes meggyőződésünk szerint, most az a legfőbb, hogy eltávo’itsuk a le­szereléshez vezető úton összetor­lódott akadályokat és megpróbál­juk újszerűén megközelíteni e probléma megoldását. — A leszerelési tárgyalások ta­pasztalatai egyértelműen arra mutattak, hogy a megegyezés egyik alapvető akadálya az ellen­őrzés kérdése volt. Mi a leszere­lési egyezmény végrehajtásának szigorú nemzetközi ellenőrzése mellett foglaltunk cs foglalunk állást, amikor ez a megegyezés létrejön. — De mindig elleneztük, hogy az ellenőrzési rendszert el­szakítsák a leszerelési intéz­kedésektől, hogy az ellenőrző szervek lényegében hírszerző szervek legyenek olyan körül­mények között, amikor gya­korlatilag nem is történik le­szerelés. — Mi az igazi leszerelés hívei vagyunk, ellenőrzés mellett, de ellenezzük az ellenőrzést leszere­lés nélkül. A leszerelés ellenzőt minden intézkedést könnyedén köthetnek olyan leszerelési köve­telések feltételéhez, amelyeket más államok az általános fegy­verkezési hajsza légkörében nem teljesíthetnek. — Nyilvánvaló, hogy azok az álla­mok, amelyek különböző elképzelé­sekből kiindulva, ilyen messzemenő ellenőrzési követeléseket támasz, tanak, a valóságban maguk sem lennének hajlandók eleget tenni ezeknek a követeléseknek, ha a dolog a megvalósulás szakaszába jutna. — Van egy másik nehézség is. Egyelőre csak részleges leszere­lésre gondolnak és úgy tervezik, hogy a leszerelési megegyezés megkötése után megmaradnak bi­zonyos fegyverfajták, s az álla­moknak megmarad az anyagi le­hetőségük a támadáshoz. Mindig lennének olyan aggodalmak, hogy a megmaradt fegyverfajtákkal és fegyveres erőkkel továbbra is van lehetőség a támadásra. Az a tu­dat, hogy ez a lehetőség megma­rad, nagy mértékben megnehezí­tette a leszerelési tárgyalásokat. — Sok állam aggodalmaskodik, hogy a leszerelési rendszabályok éppen azokat a fegyverfajtákat érintik, amelyeket illetően a leg­inkább fölényben van és amelye­ket a maga számára különösen szükségesnek tart. Természetesen ilyen körülmények között, a hi­degháború és a kölcsönös gya­nakvás légkörében — ha komo­lyan, nem pedig pusztán propa- gandaszempcntból nézzük a dol­got, — saját biztonságának káro­sodása nélkül egyetlen állam sem fedhetné fel katonai titkait, vé­delmének és haditermelésének szervezetét. — Meggyőződésem szerint ab­ban valamennyi küldött egyetért, hegy minden államnak és az Egyesült Nemzetek Szervezeté­nek keresnie kell, hogyan lehetne új módon megközelíteni a lesze­relés megoldását. A. zsákutcából kivezető út: az cgjeteiues és teljes leszerelés! A Szovjetunió többször is tett kezdeményező és konkrét lé­péseket, hogy végelves­sen a íegyverkezesi hajszának és hogy mielőbb meg lehessen kez­deni a gyakorlati leszerelési in­tézkedések végrehajtását. Hazánk­ban rögtön a háború befejezése után nagyarányú leszerelések kezdődtek. A Szovjetunió teljesen megszüntette azokat a katonai támaszpontjait, amelyekkel a má­sodik világháború után más álla­mok területép rendelkezett. — Emlékeztetek rá, hogy az utóbbi években egyoldalúan több mint kétmillióval csökkentettük a szovjet fegyveres erők létszá­mát. Jelentősen csökkentettük a Német Demokratikus Köztársa­ságban állomásozó szovjet had­erőket és teljesen kivontuk a szovjet csapatokat a Román Nép­köztársaságból. Számottevően csökkentettük katonai kiadásain­kat. — A Szovjetunió 1958-ban egy­oldalúan megszüntette az atom- és hidrogénfegyverkísérleteket abban a reményben, hogy ez a nemes kezdeményezés példa lesz más hatalmak számára is. Saj­nálatos dolog, hogy ezek a remé­nyek nem váltak valóra. A szov­jet kormány mostanában elhatá­rozta, hogy a Szovjetunióban nem újítják fel a nukleáris rob­bantásokat, ha a nyugati hatal­mak nem kezdik újra atom- és hidrogénfegyver-kísérleteiket. A Szovjetunióra nézve csak akkor lesz kötelező érvényű ez az elha. tarozás, ha ők folytatják nukleá­ris kísérleti robbantásaikat. — Az ENSZ-ben és más nem­zetközi értekezleteken im­már több mint tizennégy esz­tendeje tárgyalnak a leszere­lés problémájáról. Eddig semmiféle gyakorlati ered­ményt nem értek el. Vajon mi ennek az oka? Nem akarom felhánytorgatni a múltat, nem akarom azokat az akadályokat A feladat: megtalálni azt az emeltyűt, amelyet megragadva, meg lehetne állítani, hogy az em­beriség a háború szakadékéba sodródjék. Most egy dolog szük­séges: megszűntetni a háború ki­robbantásának lehetőségét. Amíg vannak nagy hadseregek, légi és tengeri haderők, nukleáris és ra­kétafegyverek, amíg az életbe Be­lépő fiatalembereket elsősorban arra tanítják meg, hogy harcol­ni tudjanak, a vezérkarok pedig a jövendő hadműveletek terveit dolgozzák ki, addig nincs biztosí­ték a tartós békére. A szovjet kormány tüzetesen megvizsgált t a kialakult hely­zetet és arra a szilárd meg­győződésre jutott, hogy a zsákutcából a kivezető utat az egyetemes éj teljes lesze­relés útján kell keresni. Ha így kezeljük ezt a kérdést, akkor teljesen kiküszöbölődik an­nak a lehetősége, hogy egyes ál­lamok katonailag fölénybe kerül­jenek. Az egyetemes és teljes lesze­relés kiküszöböli mindazor—t az akadályokat, amelyek a részleges leszerelés megvita­tásakor fevetődtek. Az nyitja meg az utat az átfogó teljes ellenőrzés megteremtéséhez. — Mit javasol a szovjet kor­mány? — Javaslatainknak az a lé­nyegük, hogy négy ev le­forgása alatt valamennyi ál­lam hajtson végre teljes le­szerelést és ne rendelkezzék többé hadviselést eszközök­kel. — Ez azt jelenti, hogy meg­szűnnek a szárazföldi hadseregek, a hadiflották és a légihaderők, megszűnnek a vezérkarok és a hadügyminisztériumok, bezárják a katonaiskolákat. Emberek tíz­milliói térnek vissza békés, al­kotó munkához. — Megszűnnek az idegen terü­leteken lévő katonai támaszpon­tok. — Megsemmisítik az államok birtokában lévő atom- és hidro­génbombákat, megszüntetik aZok előállítását. A hasadó anyagok energiája csakis békés gazdasági és tudományos célokat fog szol­gálni. — Megsemmisítik a különböző hatósugarú katonai rakétákat. A rakétatechnika csupán mint szál­lítóeszköz és a világűr meghódí­tásának eszköze marad meg és az egész emberiség javát szolgálja. — Az államok birtokában csak szigorúan korlátozott, minden or­szág számára egyezményben ki­jelölt rendőrségi kontingens ma­rad. könnyű lőfegyverrel felsze­relve, csupán azzal a feladattal, hogy fenntartsa a belső rendet es óvja az állampolgárok személyi biztonságát. — Hogy senki se szeghesse meg kötelezettségeit, javasol­juk egy nemzetközi ellenőrző szerv létesítését, minden ál­lam résztvételével. Ellenőrző rendszert kell teremteni min­den leszerelési intézkedés végrehajtásának ellenőrzésé­re. E rendszert azoknak a szaka­szoltnak megfelelően kell életre hívni és feladattal ellátni, aho­gyan a leszerelés történik. — Ha a leszerelés átfogó és teljes lesz, végrehajtása és ellenőrzése szintén átfogó és teljes lesz. Az államoknak nem lesz mit tit- ko’niok egymás előtt: egyikőjük- nek sem lesz fegyvere, amelyet a másik ellen emelhet. Ekkor az ellenőrök mindenütt kifejthetik tevékenységüket. — A leszerelés ilyen megoldá­sa megteremti a teljes biztonsá­got minden állam szamára, ked-i vező feltételeket hoz létre az ál­lamok békés együttéléséhez- A nemzetközi problémákat ekkor nem fegyveres erővel, hanem bé­kés eszközökkel fogják megolda­ni. — Mi reálpolitikusok vagyunk és tudjuk, hogy az ilyen átfogó leszerelési program kidolgozásá­hoz bizonyos időre van szükség. Amíg ez a program elkészül, amíg összeegyeztetjük a kérdése­ket, nem szabad tétlenül ülni és várni. — A szovjet kormány úgy véli, hogy az általános és tel­jes leszerelési program kidol­gozás# nem késleltetheti az oljyan kiéleződött és teljesen megérett kérdésnek a megol­dását, mint a nukleáris fegy­verekkel végzett kísérletek végérvényes megszüntetésé­nek kérdése. Ennek a megol­dásához most megvan minden feltétel. Reméljük, hogy sor kerül a kísérletek megszünte­téséről szóló, megfelelő egyez­mény megkötésére és hala­déktalan életbeléptetésére. — A rakéta- és nukleáris fegy­verekkel vívott háború veszélye lebeg a népek felett és a béke biztosítása végett bátor, messze­menő megoldásokra van szükség. — Az általános és teljes lesze­relés minél előbbi megvalósítá­sára vonatkozó döntés és ennek életbeléptetése új szakasz kezde­tét jelentené a nemzetközi élet­ben. Az államoknak az általános és teljes leszerelésre vonatkozó megegyezése meggyőzően megerő­sítené, hogy nincs semmiféle ag­resszív szándékuk és őszintén a barátság és az együtt­működés alapján akarják felépí­teni kapcsolataikat más országok­kal. A fegyverek megsemmisíté­sével és a fegyveres erők felszá­molásával megszűnne annak min­den anyagi lehetősége, hogy az államok ne békés politikát foly­tassanak. \ leszereléssel óriási anyagi és pénzügyi eszközöket lehetne átcsoportosítani építő célokra — Ha az emberiség megvaló­sítaná a teljes leszerelést, olyas­féle érzése lenne, mint a fáradt­ságtól elcsigázott, a szomjúságtól meggyötört sivatagi vándornak, amikor hosszú bolyongás után oázishoz ér. — Az egyetemes és teljes leszerelés lehetővé tenné, hogy óriási anyagi és pénzügyi esz­közöket csoportosítsunk át halálthozó fegyverek gyártá­sáról építő célokra. Az em­beri erőt olyan anyagi és szellemi értékek létrehozásá­ra lehetne irányítani, ame­lyek szebbé és nemesebbé te­szik az emberi munkát és életet. — Ha végrehajtanánk az egye­temes és teljes leszerelési progra­mot, óriási összegeket fordíthat­nánk iskolák, kórházak, lakóházak, utak építésére, élelmiszerek és iparcikkek termelésére. A felsza­badult összegek révén lényegesen csökkenthétnek az adókat, leszál- líthátnók az árakat. Ez jótékony hatással lenne a lakosság életszínvonalára, ki­vívná az egyszerű emberek millóinak háláját. Abból az összegből, amelyet az államok az utolsó évtizedben katonai szükségletekre fordítottak, több mint százötven millió házat lehetne építeni, ezekben sokszázmillió ember kaphatna minden kényelemmel beren­dezett lakást. — Az általános, teljes leszere­lés egészen új lehetőségeket, nyit­na meg azoknak az államoknak megsegítésére, amelyeknek gaz­dasági élete ma még gyengén fej­lett és a fejlettebb országok tá­mogatására szorul. Ha az ilyen államok megsegí­tésére csupán jelentéktelen hányadát fordítanák is annak az összegnek, amely a nagy­hatalmak katonai kiadásainak csökkentése révén felszabadul, ez a szó szoros értelmében új (Folytatás a 4. oldalon.) 3

Next

/
Thumbnails
Contents