Kelet-Magyarország, 1959. szeptember (16. évfolyam, 208-232. szám)

1959-09-20 / 224. szám

ho*za.torul a nemzetközi helyzet általános megjavításához Is.

— Szeretnénk remélni, az Egyesült Nemzetek Szervezete talál magában elég erőt hozzá, hogy megszabaduljon minden hidegháborús lerakódástól és valóban a nemzetközi együttműködésnek olyan egyetemes szerve legyen, amely hatékonyan dolgozik a világbéke javára.

— Ám feltehetik a kérdést: a hidegháború megszüntetése. a béke megszilárdítása és az államok békés együttélése természetesen szerfelett nemes és vonzó cél, de .lérhet ő-e, reális-e? Van-e lehetőség már most, hogv a jelenlegi adottságok mellett új alapokra helyezzük az államok viszonyát?

— Erről az emelvényről teljes határozottsággal kijelentem, hogy

a szovjet kormány az említett

cél eléréséi halaszthatatlannak és teljesen reálisnak is tartja. A Szovjetuniónak meggyőződése, hogy megvannak

a szükséges feltételek egy éles fordulathoz a nemzetközi

(folytatás se 1. oldalról,)

javulás Irányában, az égés*

emberiség érdekében a hidegháború teljes megszüntetéséhez.

— Fussunk át röviden a legutóbbi hónapoknak azokon a legfontosabb eseményein, amelyek összefüggnek a nemzetközi feszültség enyhülésével.

— Az 1959 májusában összehívott genfi külügyminiszteri értekezlet, amelyen elsőízben vettek részt a két. . német állam meghatalmazott képviselői, már önmagában egy nemzetközi szellemnek — a realizmus és a kölcsönös megértés szellemének — kifejezője volt. Genfben természetesen még nem születtek olyan eredmények, hogy azokat a halaszthatatlan nemzetközi kérdések gyakorlati megoldásához elégségeseknek lehetne tekinteni. De már önmagában az is jó dolog, hogy a genfi értekezlet napirendjére tűzött problémák részletes és nyílt megvitatása, amint erre az értekezlet zárőközleménye rámutatott, több kérdésben közelebb hozta egymáshoz a feleket. Ez kedvező talajt készített elő az újabb tárgyalásokhoz, amelyek a még nyitott kérdésekben megegyezést hozhatnak.

A í"*5kov jel unió és az figycsnll Államok kapcsolatától az egész nemzetközi helyzet fejlődése

— Különösen örvendetes dolog, hogy fontos lépések történtek a szovjet—amerikai kapcsolatok fejlesztésére.

Aligha vonhatja kétségbe valaki is azt a tényt, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió — a két legnagyobb világhatalom — viszonyának .jövőbeli alakulásától sok tekintetben függ az egész nemzetközi helyzet fejlődése.

fiz a magyarázata, hogy a szovjet —amerikai viszonynak a legutóbbi időkben jelentkező első új vonásai világszerte őszinte helyeslésre találnak. Kétségkívül zajlik a jég a szovjet—amerikai viszonyban és mi ennek őszintén örülünk,

— A szovjet—amerikai viszony javulását biztosító események sorában fordulópontot jelenthet a Szovjetunió és az Egyesült Államok kormányfőinek kölcsönös látogatása. Eszmecserét folytattunk és folytatunk ezután az Egyesült Államok elnökével a szovjet— amerikai viszonyról és a megoldásra érett nemzetközi problémákról. Bízunk benne, hogy Eisenhower úr elő akarja segíteni a nemzetközi feszültség megszüntetését.

— Az Egyesült Államok elnöke egyik sajtóértekezletén közölte, hogy kész reális tárgyalásokat folytatni a Szovjetunióval ésszerű és kölcsönösen szavatolható általános leszerelési tervről, vagy l különleges fegyverfajtákra kitér- i jedő leiszerelési tervről, igazán hozzáfogni a megosztott Németország problémáinak rendezéséhez és más utakon is munkálni a világfeszültség enyhülését. Engedjék meg annak a reményem- nek kifejezését. hogy Eisenhower elnökkel folytatandó eszmecseréink gyümölcsözőek lesznek.

— Mi azok közé tartozunk, akik remélik, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió vezető államférfiainak kölcsönös látogatása, valamint a soronkö- vetkező találkozók és a megbeszélések egyenes utat építhetnek ki a hidegháború teljes megszüntetése felé, természetesen, ha e cél elérése kölcsönös óhaj. Mi így tekintettük amerikai látogatásunkat és így tekintjük Eisenhower elnök szovjetunióbeli látogatását is.

— Sok más tényt is fel lehetne sorolni, amely a nemzetközi helyzet újabb kedvező jelenségeire utal.

— Az államok melegebb kapcsolatainak jelei természetesen nem a kedvező körülmények véletlen találkozásának eredményei.

— Ahogy mi gondoljuk, a világ valóban a nemzetközi kapcsolatok új szakaszába lép. A hidegháború évei nem tűnhetnek el egészen nyomtalanul.

Az egyszerű embereik és a politikusak a legkülönbözőbb | országokban sok mindent át- gondo'lak és megtanultak. Mindenütt összehasonlíthatatlanul növekedtek azok az erők. amelyek tevékenyen sí kvaszai inak a béka és a népek baráti kapcsolatai n.e 1: tt.

I

— Természetesen indokolatlan derűlátás lenne, ha azt állítanák, hogy az államok viszonyából eltűnt a bizalmatlanság és a gyanakvás, hogy Földünk békéje már biztosítva van és az államoknak n-.ár nem kell újból keményen megfeszíteniük erejüket.

— Sajnos, ez korántsíncs így. Sok államban még tevékenykednek és hatalmasak azok a körök, amelyek akadályozzák a nemzetközi feszültség enyhülését és újabb összetűzések magvait hintik el. Ezek az emberek a régit, az elavultat védik, ragaszkodnak a hidegháború örökségéhez.

— Az eseményeknek, különösen a legutóbbi eseményeknek a menete azt mutatja, hogy a hátramozdító, a nemzetközi feszültség enyh tzsét gátló kísérletek csak azok vereségéhez vezetnek, akik nem akarnak lemondani az ilyesféle próbálkozásokról. A népek ugyanis nem támogatják

őket.

— Olyan időket étünk, amikor az emberiség gigászi léptekkel halad előre. Nemcsak az ipar, a tudomány és a technika rohamos fejlődésének vagyunk tanúi, hanem annak is. hogy gyorsan változik a világ nagy térségeinek politikai arculata. Olykor az elmaradott népek megszabadulnak a gyarmati függőség alól. a volt gyarmatok és félgyarmatok helyén új, függetlén államok alakulnak. Engedjék meg. hogy tiszta szívből, forrón üdvözöljem ezeknek az államoknak e terem- | ben jelenlévő képviselőit.

— Ugyanakkor meg kell mondani, hogy még nem minden olyan nép küldhette el ide képviselőit, amelynek joga van hozzá. hogy helye legyen az Egyesült Nemzetek Szervezetében. A Szovjetunió — a többi szabadságszerető néppel együtt — őszintén kíván sikereket azoknak a népeknek, amelyek még gyarmati függőségben vannak, de kitartóan harcolnak nemzeti jogaikért, hogy felszabaduljanak a gyarmati iga alól.

— Omladoznak és alapjaikban ingadoznak a korhadt gyarmati rendszer utolsó bástyái. Ez korunk egyik jellemző tényezője. Tekintsenek Ázsia és Afrika térkénére és szemük előtt kirajzolódik az idegenek, a külföldi kizsákmányolok évszázadok elnyomása alól felszabaduló százmilliók képe.

zott, hogy ezt újból jelentsem ki

a közgyűlés előtt.

— Van még egy igen fontos forrás, amelyet véleményünk szerint alaposan ki lehetne használni a gazdasagilag elmaradott országok megsegítésére. Sok ilyen ország népe politikai függetlenségre tett szert, de nem tudta megszüntetni a kíméletlen külföldi gazdasági kizsákmányolást.

— Kőolajukat és más természet kincseiket elrabolják Fillérekért külföldre szállítják, s közben a külföldi kizsákmányolok óriási nyereséget vágnak zsebre.

— Mi. mint sok más állam képviselői is. úgy véljük, hogv a gazdasági segélynyújtást illetően egyik oldalra kell állítani azokat. akik nem vesznek és soha nem vettek részt a volt gyarmati országok kizsákmányolásában, másik oldalra pedig azokat, akik továbbra is lelkiismeretfurdalás

nélkül kiszipolyozzák a gazdaságilag elmaradott országok kin» cseit.

Törvényes és igazságos volna, hogy a külföldi kizsákmányolok legalább részben visszaadják azt a gazdagságot, amelyre az elnyomott népek kizsákmányolása revén tettek szert, hogy a gazdaságilag elmaradott országok ezeket a segély formájában visszajuttatott összegeket gazdasági életük és kultúrájuk fejlesztésére, népük életszínvonalának emelésére használhassák fel.

— A Szovjetunió igazán önzetlen segítséget adott és ad továbbra is a gazdaságilag elmaradott országoknak. Bennünket nem érhet megrovás.

A liere.okedelmi megknlönbözteíő rendszabályok már régen megértek az eltemetésre

As ENSZ nyújtson elsőnek segédkezet a felszabaduló népeknek

— A jövő nemztedékek nagyra becsülik azoknak a tetteit, akik a harcot vezették India és Indonézia, az Egyesült Arab Köztársaság és Irak, Ghana. Guinea és a többi állam függetlenségéért, mint ahogy az Amerikai Egyesült Államok mai polgárai nagy tisztelettel adóznak George Washingtonnak és Thomas Jeff er'ónnak. akik az amerikai nép függetlenségi harcának vezetői voltak— Szükségesnek tartom ezen a helyen, az Egyesült Nemzetek Szervezetének szónoki emelvényéről kijelenteni, hogy a Szovjetunió a legőszintébb rokon- szenvvel és a legmélyebb megértésben viseltetik azok iránt a népek iránt, amelyek világszerte szabadságukat, nemzeti függetlenségüket védik. Ügy gondolom, hogy ez az álláspontunk teljesen megfelel az ENSZ alapszabályában foglalt elveknek. Ezeknek alapja ugyanis annak elismerése,

hogy a népeknek joguk van a szabad és független léthez és fejlődéshez.

— Ki nyújtson elsőnek segédkezet a felszabaduló népeknek, ha nem az Egyesült Nemzetek Szervezete? Ki biztosítsa elidegeníthetetlen jogukat, hogy önmaguk irányítsák saját sorsukat és külső erőszak és beavatkozás nélkül építsék saját életüket?

Vajon nem kötelessége-e az KNSZ-uek minden eszközzel segíteni a gyarmati rendszer széthullásából eredő új államok gazdasági feleme'kedé- sét, segítségükre sietni, hogy minél előbb megteremtsék önálló nemzetgazdaságukat?

Ezt csak úgy lehet megvalósítani, ha az ilyen országoknak mindennemű politikai, vagy egyéb feltételek nélkül sokoldalú gazdasági segítséget adunk. Ez ugyanis a Szovjetunió álláspontja a gazdasági segítség dolgában, amelyet

megadunk és továbbra is megadni szándékozunk számos államnak. Ügy gondoljuk, hogy ez az álláspontunk teljesen megfelel az Egyesült Nemzetek Szervezete alapokmányában foglalt elveknek.

. — A Szovjetunió hajlandó lenne részt ven ni más hatalmakkal együtt az úgynevezett gazdaságilag elmaradott országok gazdasági megsegítésében. s erre a célra fel lehetne használni azoknak az összegeknek bizonyos részét, amelyek akkor állnának rendelkezésre a Szovjetunióban és más államokban, ha nemzet- [ közi egyezményt kötnénk a leszerelésről és a katonai költségvetések csökkentéséről.

Már korábban is tettünk említést róla. hogy hajlandók vagyunk ilyen kötelezettséget vál- iálni. Kormányom meghatalma— Milyen ostoba csökevényck napjainkban a különböző mesterséges akadályok, amelyek gátolják a nemzetközi kereskedelem lendületes és sokoldalú fejlődését!

A kereskedelmi megkülönböztető rendszabályok már régen i megértek az eltemetésre, még- | pedig mindenféle végtisztesség nélkül.

— Mint önök tudják, a Szovjetunió következetesen sikraszáli az államok kereskedelmi kapcsolatainak sokoldalú fejlesztése mellett, az egyenlőség és a kölcsönös előny alapján.

Mélységes meggyőződésünk sTerint a kereskedelem jó alap, amelyen sikeresen fejlődhet az államok békés együttműködése, erősödhet a népek kölcsönös bizalma.

Ügy véljük, hogy ez az álláspont teljes összhangban van az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapokmányával, amely kötelezi az összes tagállamokat, hogy fejlesszék a nemzetek baráti kapcsolatait az egyenjogúság elvének és a népek önrendelkezésének tiszteletben tartása alapján.

— Valamennyiünkre sok megoldatlan nemzetközi probléma vár. Ezek nem mind egyforma jelentőségűek, nem mind egyformán időszerűek. Némelyikük egyes országok viszonyára vonatkozik. mások több ország és kontinensek népeinek érdekeit érintik. De van egy probléma, amelynek megoldását reménykedve várják nagy és kis országok népei, függetlenül társadalmi viszonyaiktól és életformájuktól — ez a leszerelés problémája. E kérdés helyes megoldásától sok tekintetben függ majd az emberiség jövője, hogy a háború felé tart-e. annak katasztrofális következményeivel együtt, vagy diadalmaskodik a béke.

A népek békére áhítoznak, az emberek úgy akarnak élni. hegy ne kelljen aggódniuk sorsuk miatt, ne kelljen rettegniük. hogy egy újabb háború tüze elpusztítja hozzátartozóikat.

— A népek évszázadokon át arról álmodoztak, hogy megszabadulhatnak majd a pusztító hadviselési eszközöktől. Az emberiség legjobb elméi, kiváló közéleti személyiségek és államférfiak, a dolgozó emberekhez legközelebb álló pártok követelték a leszerelést és foglaltak állást a leszerelési követelések védelmében. A világ azonban évtizedek óta le- szere’ás helyett lázas fegyverkezési hajszában ég.

— Őszinte szívvel senki sem állíthatja, hogy a fegyverkezési hajsza elősegítette volna akárcsak egy, talán a legegyszerűbb nemzetközi kérdés rendezését is. Ellenkezőleg, a fegyverkezési hajsza csak bonyolulttá teszi és ös*- szekuszálja a vitás problémák megoldását.

— Az emberiség történelmében még soha nem folyt tlyan m veszett iramú fegyverkezési - hajsza, s ez a fegyverkezési hajsza még sohasem rejtett magában annyi veszélyt, mint ma, az atomkorszakban,

az elektronika és a világűr meghódításának korszakában.

— Nem is olyan régen a gyorstüzelő automatafegyvereket, a harckocsikat, a messzehordó tüzérséget és a repülőbombákat tartották a legborzalmasabb és legerősebb tömegpusztító eszközöknek. De vajon összohasonlít» hatók-e ezek a mostani fegyverekkel? A mostani szakaszban nehéz elképzelni nagyobb erejű- fegyvert, mint a hidrogénbombát, amelynek az ereje gyakorlatilag határtalan. Ha összetesszük mindazokat a romboló eszközöket, amelyekkel az emberi társadalom a múltban rendelkezett, mindez rombolóerőben jelentéktelen része annak, amivel most két-há- rom nagyhatalom a hidrogénbomba birtokában rendelkezik.

— Nem árulok el nagy titkot, ha megmondom, hogy egy nagy hidrogénbomba fel robbanása kor is óriási rombolóerö szabadul fel. Nemrég olvastam W. Davidson amerikai magfizikus nyilatkozatát, aki megjegyezte, hogy egy hidrogénbomba felrobbanása eredményeképpen nagyobb energia szabadul fel. mint mindazoktól a robbanásoktól, amelyeket a világ országai az emberiség történelmének összes eddigi háborúi, során végeztek.' Ennek a szakembernek nyitván igaza van. Da vajon figyelmen kívül lehet-e hagyni, hogy a hadviselési eszközök rombolóereje ilyen kolosszális arányokat öltött? Es vajon meg lehet-e arról feledkezni, hogv a földkerekségnek ma már egyetlen olyan pontja sincs, amely ne lenne elérhető nukleáris és rakétafegwerekkcl

— Alig lehet elképzelni, milyen következményekkel járna az emberiségre egy olyan háború, amelyben eteket a szörnyű romboló és pusztító fegyvereket bevetnék. Ha ilyen háború kirobbanna áldozatainak száma nem néhány millió, hanem sok tíz-,

sőt sok szá.zmill'0 I>n"~.

Ez a háború nem ismerne különbséget arcvonal és hátország, katonák és gyermekek között. Romhalmazzá változtatna sok nagyvárost, ipari gócpontokat, helyrehozhatatlanul elpusztítaná a legnagyobb kulturális műkincseket, amelyeket az emberi géniusz évszázados erőfeszítéseivel hozott létre. Ez a háború nem kímélnél a jövő nemzedékeit sem. A rádióaktív fertőzés, mint e háború nyoma, rokkanttá tenne emberekét, rengeteg életet követelne(Folytatás a 3. oldalon.)

2