Kelet-Magyarország, 1959. augusztus (16. évfolyam, 184-207. szám)

1959-08-18 / 198. szám

Sokat nyertünk a továbbképzéssel Az általános iskola alapvető feladata a tanulók kommunista nevelése, az oktató-nevelő munka egészét irányító céltudatos törek­vés arra, hegy tanítványainkat a szocialista építés igényének meg­felelően a munkásosztály, a párt ideológiája és politikája szelle­mében neveljük, — állapítja meg az általános iskolai tanterv és utasítás. A feladatból és a célból követ­kezik, hogy annak megvalósítá­sára olyan emberek, — elsősor­ban vezetők kellenek, akiknek világnézete alkalmas, biztosíték a cél megvalósítására és a feladat megoldására. Járásunk ált. isk. igazgatói jól tudták és érezték ezt, ezért vala­mennyien reszt vettek a dialek­tikus és történelmi materializmus alap-tanfolyamon. Miután az évi anyagot elvégezték, nyilatkoztak arról, hogy milyen hatással volt rájuk az ez évi ideológiai to­vábbképzés. Szögezzük le: nagy hatással volt, A vélemények szinte egysé­gesen azt tükrözik, hogy az idei tanfolyam színvonalban megha­ladta az eddigieket. Kövessy Béla leveleki igazgató szerint segített a tanfolyam tudatosítani, meg­szilárdítani . — tudományosan, marxista világnézetét. Ez évi ta­nulmányai során legnagyobb ha­tással rá az anyag és a tudat tisztázása es megvitatása volt. A jelenségeket most már tudato­san a materialista filozófia szem­szögéből vizsgálja, és bírálja. Mas problémák is tisztázódtak. Oláh Gy. Lajos baktalórántházi igaz­gató mondotta el, hogy tisztábban áll 'előtte az élet keletkezésének kérdése. Kajor Menyhért széke­ly i igazgató kifejtette, hogy az ez évi oktatás világosan megláttatta vele az idealizmus és a marxiz­mus közötti különbséget, szilár­dult világnézete. A biztosabb ideológiai alap bátrabb kiállást, hatarezottabb magatartást’ nyújt az embernek, Jobb vitavezetőkké lesznek kint az életben, ahol er­re sor kerül — és a pedagógusok életében bizony erre sokszor sor kerül. Az ideológiai fejlődés hozzáse­gíti az igazgatókat ahhoz is, hogy helyesebben vezessék a nevelő- testületet — mint ahogy ezt Rácz József apagyi igazgató mondta. A bírálat, önbírálat re­álisabb alapjai feltétlen szüksé­gesek ehhez a vezetési módszer­hez. Szabó Gábor nyíri'oronyi igazgató a nevelésben felmerült viták — a nevelőtestületen belül. — és a termelőszövetkezeti agi­táció kérdéseiben látta hasznát a tanulásnak, mert fellépése szilár­dabb, biztosabb lett, amit filozó­fiai tisztábban látására vezethet vissza. Mindezeken felül nagy ered­mény, hogy jobban felkeltette érdeklődésüket a marxizmus klasszikusainak tanulmányozásá­ra a tanfolyam; Ügy gondolom, a felsoroltak is elegendők annak igazolására, hogy igazgatóink ez évben megkezdték a valóban ré­szükre legszükségesebb ideológiai kérdésekre a betekintést, ami hozzásegítette őket világnézetük tisztázásához, kiállásuk határo- zottabbá tételéhez, S ezzel a to­vábbképzés sokat, nagyon sokat adott járásunk igazgatóinak, igazgatóinkon keresztül pedig szocialista nevelésügyünknek. A. A. Kötelességtudó „vezérkar' Nyírkátán Pártszervezeteink munkája sok­rétű, s ez fokozott felelősséget ró a vezetőségekre. Azokon a he­lyeken, ahol a partszervezet ve­zetői cél udatosan, gondosan fog­lalkoznak a politikai, gazdasági és kulturális ügyekkel, s alaposan megtárgyalják a tennivalókat, van előrehaladás. Ez tapasztalha­tó az utóbbi időben Nyírkátán is, ahol a községi párt-alapszervezet vezetői rendszeresen megtartják a vezetőségi üléseiket. Ezeken mindig fontos, a községei érintő kérdések kei ülnek ■ megvitatásra, örvendetes az a munka, amelyet e tekintetben végez Jakab György elvtárs pedagógus, az alapszerve­zet titkára. Legutóbb augusztus 14-én tar-1 tottak pártvezetcsági ülést, ame- i lyen ér ékelték a cséplési mun­kák állását, s meghatározták azo- I kát a tennivalókat, amelyek a I kommunistákra várnak az új, ősz- j szel munkához látó Pető Terme- j lőszövetkezetbsn. A pártvezetőség a Petőfi Tsz-ben megalakítandó j pártszervezet ügyét vitatta meg. Megállapító ták, hogy a három j kommunista; if j. Balogh István, I Gáti Gyula és Zámoli Sándor pél- j damutalóan dolgoznak az új téesz erősödése, fejlődése érdekében. Minden alap megvan arra, hogy egy nagyobb létszámú párt-alap- szervezetet alakítsanak. itt, hiszen harmincöt tag fogott össze, s ha­ISíem mondom én . . . Nem mondom én, hogy ami itt van nagyon jó, s jobb már nem lehet. Nem mondhatom, hogy gondok nélkül élnek itt már az emberek. Nem mondom, hogy elértünk oda, ahová célunk jutni el *— minket munkánk özöne vár még, e ezt mindenkinek tudni kell. Munkálkodni az emberekkel Jóvónkért — ez az óhajom. Van még itt baj, de magunkban bízni, s küzdeni, élni — jó nagyon! — KRéCSMARI LÁSZLÓ — Járul Bukarest villany energia ellátása A napokban üzembe helyezték a grozavesti hőerőmű új, 25.000 kilowattos turbegenerátorát. A Csehszlovák Köztársaságból ka­pott korszerű gépegység több, I mint 100.000 kilowattra növeli a grozavesti hőerőmű teljesítményét, s több, mint 35 százalékkal fo­kozza a hőerőmű termelő kapa­citását. Az új turbogenerátor üzernbehelyezésevel .lényegesen megjavul Bukarest világítása' és ipari üzemeinek energiaellátása. tározott úgy, hogy sg ősszel már közösen kezdik a munkát A párt- veze őség feladatul tűzte a kom­munisták elé. hogy beszélgesse­nek a legkiválóbb pártonkívüli téesz-tagoklcal, hogy a pártszerve­zetet a téeszben legalább hét— nyolc fővel megalakíthassák. Ha­marosan ser kerül a legjobban dolgozó pártonkívüiiek felvételé­re. Ezekkel már a községi párt- alapszervezet vezetői is beszéltek. Értékelte a pártvezetőség azt a tevékenysége*, amelyet az új téesz-tagok végeznek. Az új téesz rnár közösen végzi a tarlóhántást és a másodvetést. Hamarosan sor körül a közgyűlésre is, ahol ' az őszi vetés'érvét ismertetik és vi­tatják meg a szövetkezetalakító tagokkal. A pártvezetöségi ülés ezután meghallgatta Angyal Dániel .elv­árának, a községi tanács v. b. tit­kárának a beszámolóját a cséplé­si munkák állásáról és az önkén­tes földcseréről, valamint a szán­tási munkákról. A titkár elmond- a. hogy a községben befejezés előtt áll a cséplés, s augusztus húszra mindent elcsépelnek. Is­mertette azokat az eredményeket, amelyeket a Rákóczi Tsz ért el. Búzából 9, rozsból ugyanennyi, árpából 13,63 mázsa volt az átlag­termés holdanként, tehát maga­sabb mint az egyénieknél. Szépen halad a földcsere is, mely segíti az új, a Petőfi Tsz nagyüzemi gazdálkodásának a kialakítását. Eddig 85 holdon végezték el ezt a munkát minden zökkenő nélkül Nagy serénykedés tapasztalható a tarlóhántásban. Eddig 300 holdon végezték el, melynek a felén már el is vetettek. A pártszervezet vezetősége meg­határozta a tennivalókat a kom- munis'.ák számára, s a követke­ző taggyűlésen értékelik, hogyan hajtották végre azokat. Az est szétteregette fátylát a A*- mezők felett az égi lám­pások között lomhán ballagott a Hold. A harmat már fahegyig ereszkedett és kristály gyöngyei­vel fürdette a zsendiilő gyümöl­csöt, mint anya aludni térő gyer­mekét. Megszűnt a szekerek zör­gése, elült az országút pora, mélységes csend telepedett a környékre, amit néha egy-egy kutya acsarkodása zavart meg. Idős Bíró Károly kilépett a kis, téglából rakott, piros há­zikóból és elindult az almafák között. A nagyujjas, ami felfér már a hűvösebb estéken, vállára van vetve. Kezében a kerülőbal­tát, munkás életének ezt a hűséges társát szorongatta. Mel­lette lépdelt másik barátja, Tig­ris, a kutya. Gyere, Tigris — szólt oda a kutyának hangosan, mire az elé­gedett nyiffantási hallatva bol­dogan szaladt előre pár lépést a sötétbe burkolódzó fák között. Az öreg, élete javát így töl­tötte éjszakáról, éjszakára kint a határban. Kerülő volt, vigyázta a gazdák földjeit. Nagyon szeret­te, még ma is szereti ezt az ele­tet, pedig a hajába, bajuszába lopakodott dér is elárulja, hogy nem mai legény, lassan a hatva­nadikat tapossa. A másoknak fur­csa, sejtelmes éjszaka az ő szá­mára egy nyitott könyv, ahol minden kis nesz ismerős. Nap­pal a csősz el-elbeszélget valaki­vel, de ha leszáll az este, akkor egyedül marad ebben a kedves világban. A gondolatai ilyenkor szárny­ra kelnek, s könnyűszerrel röpí­tik vissza a megélt valóságba, s elkalandozik messze, ahol ■ még nem járt... Észre sem veszi, han­gosan beszél sokszor a mellette Tőamd a lia piai ballagó egyetlen „lelkes” lényhez, a kutyájához. így sétálják vé­gig az éjszakákat. Közben beszél­getnek, amihez Tigris annyival járul hozzá, hogy néha gazdájá­hoz dörgölödik. rJ'löbb, mint tíz esztendő el­~L telt már az idei nyárig, hogy Károly bácsi újra ezt az éjszakai életet választotta. Negy­venötben, a földosztáskor, hat holdat kapott, beköltözött a ha­tárból a faluba, ahol addig élt és tizenegy tagú családjával hoz­zákezdett a gazdálkodáshoz. — Akkor már jobb világ kö­szöntött ránk — mondja az öreg ki hangosan a gondolatát, mire a kutya a szóra gyorsan gaz­dája mellett terem. Persze va­lami másra várt, valami bízta­tásra, hogy „eredj csak Tigris, nézd meg, mi mocorog ott a fa mögött.”. De látva, hogy. nem er­ről van szó, lelohadt benne a feszült várakozás. Biró Károly meg felkapaszkodott gondolatai­nak könnyű szekerére. — Bizony, bizony. Akkoriban ötven zsák gabona is felkerült a padra, nem volt gond a ke­nyérre, mint régen... Aztán a gyerekek szétszéledtek, a három legkisebb maradt itthon. Jó dol­gos gyerekek, szeretnek... TV em messze a kerítésnél meg­1 ’ zörrent valami. A gondo­la^ félbemarad, az öreg megáll, hallgatózik... De semmi... Bizto­san valami madár rebbent meg éjjeli szállásán. — Jobban is van ez így — vált át gondolata más irányba. Lesz itt megélhetés, a gond meg kevesebb. Adó sincs, meg... Itt ideges rebbenés fut végig rajta. Nem akarta, hogy eszébe jusson, mégis előtolakodik, akár­hogy hessegeti: a betegsége. Még nem volt a csoportban, amikor kezdődött. A szív..., meg az agy... Ez a nagy csapás. Azt, hogy öt éve egy hét alatt megment a tehén, meg egy szép üsző, ta­valy eltört az ö iába, s rá mind­járt egy hízó is megdöglött nem is tartja olyan rettenetesnek. Nagy vágás volt mindegyik, de kiheverte. De ez, ez a betegség már sok. Ráment két hízó a gyógyításra, eredmény azonban semmi. Néha elfogja a félelem és olyankor nagyon rossz gondola­tai vannak... ''Tavasszal lépett be a közös- ' be. Nem, nem'kellett agi­tálni. Már egy héttel előbb meg­beszélte a családdal, s a gye­rekek is hajlottak rá. Csak a papírt vitték el hozzá és ő oda- kanyaritotta a nevét, s a hat hol­dat... Éveken keresztül olyan nagyhangú’mesének vélte a kö­zösbeli jót. Azt tartotta, hogy dolgoznak ott a szerencsétlenek egész évben, nem. tudják miért, ősszel meg löknek nekik vala­mit, mint a kutyának. De aztán belátta, hogy nem úgy van- Nagydoboson egyre-másra nőt­tek ki a földből a szövetkezetbe­liek házai, lassan már a számát se igen tudta, mennyien építkez­tek. Meglátszott rajtuk a mód. Hogy ő is bekerült a Petőfibe, mindjárt más lett minden. Az adó megszűnt, s az orvos se ke­rül pénzbe... — Azt láttad volna, Tigris — suttogja az öreg megnyugodva. Azt láttad volna, amikor négy orvos is elővett, két röntgenen is megnéztek. Érted?! És nem kel­lett érte fizetni! És úgy beszél­tek velem, mintha egy gazdag betegük lennék..., kedvesen.... — Eh! Tudod is te, mi az... — mondta bosszúsan, amikor a ku­tya gondtalanul kapkodott egy éjjeli molylepke után. — Tudod is te’- De én tudom, hogy Kál­ióba szeretnék elmenni Gál fő­orvos úrhoz, ő biztos, hogy se­gítene. Berti, az elnök, biztosan ad előleget, el is megyek én az intézetbe... JP szre sem vette, hogy sza­lad az idő. Már kétszer is megkerülte a gyümölcsöst. El­fáradt. Leült a kerítés mellé az árokpartra. A Hold éppen feje fölött úszott a felhők mögött. Megtömködte kurta pipáját, rá­gyújtott. A csípős füst jól esett. Megnyugtatta. A kutya odaült gazdája elé. Értelmes szemei vö­rösen fénylettek a pipa para­zsánál, ahogy felnézett rá. Ahogy nézett a kutyára, még a hang­fa is ellágyult, amikor megszó­lalt. — Tigris..., kiskutyám..., gye­re menjünk tovább. Tudod, ránk bízták...­A két lány: Mariska, meg Irén ^ és a ■fiú a legfiatalabb, Pista, ugyancsak szorgalmasak a munkában. Március óta közel fél­ezer egységet szereztek az apjuk­kal együtt. Az öreg az első idő­ben sokat gyengélkedett, s azóta gyűlik a munkaegysége, amióta a gyümölcsöst vigyázza. Nagy tervük van. Üj házat akar­nak ők is... Az elnök biztatta... „Károly bátyám, kezdjen az épí­téshez már az idén, kölcsön is lesz hozzá.” — Hát biztosan jó lenne — jut eszébe az öregnek újra a dolog, ahogy lépeget a fák alá ültetett krumplibokrok között. Jó lenne, ha Mariska lányom már az új házból menne férjhez... De várjunk, a kezdő évnek még nem vagyunk a végén..., mdfjd számadás után. kkor is nehezen telik az idő éjjel, ha az ember ön­magával, meg a kutyájával jól eltársalog. Éjfél után mintha ólomlábai nőnének olyan vonta­tottan vánszorog tova. A test is elfárad a sok*mozgásban, míg az­tán a hajnal a keleti égen meg­kezdi emelgetni az éjszaka fekete fátylát és megcsillan az első ró­zsaszínű sugár. Károly bácsi a friss hajnalén összébb fogja a nagy ujjast, s elindul lassan a piros házikó fe­lé. Pihen egy órácskát. Nem kell sok egy ilyen idős embernek az' alvásból. jV em tart sokáig a pihenő. 1 ’ Károly bácsi újra előkerül, Nagyot, fiatalosat nyújtózkodik, széttörli nagy, fehér bajuszát, be­lehunyorít a felkelő Nap na­rancsvörös fényébe. Odaszól a kutyának: — Gyere, Tigris. Húzzuk tele a nagykádat vízzel. Mire meg­jönnek gyerekeink, tudjanak mi­ből permetezni. S megcsikordul a kútgém és megnyúlt árnyéka furcsa képei rajzol a harmattól nedves ho­mokra, Samu András. e

Next

/
Thumbnails
Contents