Kelet-Magyarország, 1959. augusztus (16. évfolyam, 184-207. szám)

1959-08-16 / 197. szám

HARASZTHY JÓZSEF: MARGÓ Mennyi szín és mennyi kósza illat, lengi körül, mit rétekről hozott, i s a tegnapok hús erdeiből ... Mennyi szív és mennyi felhő, béna/ tükröz felém, mint utána osont emlék, a szép szemeiből. Ilyen O, ha meglesem, meghitten, önmagával eltöltött perceit, emlékfátyolos homlokát ... Aztán nevet, vidám önfeledten bakfis beszéddel rejtve éveit, s álmodozó, ifjú: Magát ... A világ minden sarkáról PÁRIZS Abesszínia császárának fogadá­sára az orlyi repülőtéren 15x7 méteres sátrat rendeztek be em­pire bútorokkal és korabeli sző­nyegekkel. Használatára nem ke­rült sor. •k Az „Óméra 31” új francia fényképezőgép repülőgépek szá­mára: óránként 900 kilométeres sebességgel másodpercenként öt képet vesz fel. ★ Az országúti mentőszolgálat előirányzata a nyári hónapokra: 1800 haláleset, ezek közül 740 figyelmetlenség és 320 részegség következtében. ir „A világ legnagyobb báljának” (négy napig tartott) mérlege: 502.000 belépő, 335.000 liter ital; 12.780 kg. virsli, 1880 kg. mustár, a botrány, Villiam ★ Japán 50.000 dollár értékű baszk-sapkát rendelt Franciaor­szágtól. MOSZKVA Automatikus újságelosztókat helyeznek üzembe. ★ Kiadatlan Stendhal-szövegek először Moszkvában jelennek meg: a nagy író 1812-ben Szmo- lenszkbe küldött levelei és jegy­zetei a festészetről. ★ Az egyik mezőgaidasági kísér­leti állomás magnélküli szilvát termesztett. NEW-YORK Divatos „gyermeksport” a raké­takilövés. Eddig 10.000 hódolója van. Következménye: hat hét alatt 162 sebesült. ★ A kisfilmek „bestsellere”: a Patterson—Johansson nehézsúlyú világbajnoki döntőről készült ki- lencperces felvétel. Már eddig 200 millió dollárt jövedelmezett HONOLULUI EPIGONOK Váratlanul tört ki a botrány. Wiliam Cikujama, a havvai szigetek szenátusá­nak tagja a szónoki emelvényre lépett és bejelentette, hogy so­rozatosan meglopták. — Uraim, —mond­ta bánatosan, — a parlamenti ülésszak kezdetén dolgozószo­bámból elveszett egy csodálatosan szép ha­, mutartó. Szóltam a takarítónőnek, hogy hozzon másikat, ám a következő nap ez is eltűnt. Ezután író­asztalom fiókjába zár­tam az új hamutar­tót. Valaki megsze­rezte a fiók kulcsát és ... többé azt sem láttam. A szónok végigné­zett a jelenlévőkön és gyászos hangon tette fel a kérdést: — Igen tisztelt uraim, mit jelentsen ez? Súlyos csend honolt az ülésteremben. A némaságot egyszerre Sakai Takahasi sze­nátor recsegő hangja törte meg: — Az én szobám­ból valaki elemelte írókészletem! A terem másik vé­gén O. Longe szená­tor kiáltott fel: — ördög vigye, el­lopták az elnöki csen­gőmet! Az ülésteremben rettenetes hangzavar támadt. A szenátorok felugráltak a helyük­ről és teli torokból kiáltozták, hogy meg­lopták őket. Az ország legfelsőbb törvényhozó szerve fontos határozatot hozott ebben a kér­désben: ki kell cse­rélni valamennyi hi­vatali helyiség zárait. A zárakat kicserél­ték, ám a lopások kü­lönös módon tovább folytatódtak. A sze­nátus és a képviselő­ház hivatalnokai tér­dig koptatták a lábu­kat, hogy elcsípjék a bűnösöket, — de hiába. A parlamenti ülés­szak végére többszáz különböző tárgy tűnt el nyomtalanul, kö­zöttük: 6 szőnyeg, 2.500 dollár értékben, 10 asztali lámpa, egyenként 19 dollár értékben, 6 ventillátor, 1 porszívó, 103 szótár, 150 kötet hivatalos Kiadvány, összesen 8 ezer dolár értékben, számtalan töltőtoll, kés, hamutartó, sőt... egy köpőcsésze is. A sajtó is említést tett az állami vagyon titokzatos dézsmálá­sáról. A főügyészség megbízást kapott, hogjí gondosan vizs­gálja ki a rejtélyes ügyet. És ekkor csodák sorozata indult el! A titokzatos módon el­tűnt tárgyak egy ré­sze még titokzato­sabban előkerült. Aüg fogott hozzá az ügyészség a nyomo­záshoz, egymásután előkerült mind a hat szőnyeg. Kiderült pél­dául, hogy az egyik szőnyeget John Duart, a szenátus pénzügyi bizottságának elnöke „emléktárgyként” őrizte lakásán. Egyik reggel E. Afuck, az ügyészség hivatalnoka egész csomó holmit talált lakásának ajtaja előtt, közöttük 8 asz­tali lámpát és 3 ven­tillátort. A beijedt tol­vajok nyilván meg akartak szabadulni a lopott holmitól, ne­hogy az igazság­szolgáltatás kezére kerüljenek. Sok eltűnt holminak azonban nem sikerült a nyo­mára akadni. A Ha­waii szigeti ügyész­ség hivatalosan be­jelentette, hogy to­vább folytatja a nyo­mozást. Közben azonban a szenátus alelnöke tü­relmét vesztette. —• Minek ez a hu­zavona?: — kiáltotta idegesen. — Meg kell mondanunk az igaz­ságot, hogy a parla­menti tagok voltak a tolvajok. Érthető, hogy nem a saját dolgozószobájukból, hanem kollégáik szo­báiból igyekeztek el­emelni a dolgokat. Egyébként kár az egésszel foglalkozni, hiszen az előző 29 par­lament tagjai ponto­san ugyanígy jártak el... Csakugyan, minek kellett ekkora lármát csapni az ügy körűi? A közeljövőben a Ha­waii szigetek az Egye­sült Államok 50;ik állama lesz. Teljesen felesleges tehát „ön­tisztogatást” végre­hajtani, hiszen az amerikai kongresszus tagjai sokkal nagyobb arányú piszkos ügyle­teket bonyolítanak te. A Hawai-i parla­menti tagok kis tolvaj- lása gyerekes csíny­nek tűnik az ameri­kai Capitoliumban folyó hatalmas ará­nyú korrupcióhoz ké­pest. A honolului kép­viselők csak ameri­kai kollégáikat utá­nozzák, de messze el­maradnak az ameri­kai szenátus „nagy rablói” mögött. Bemutatkozunk, ha valaki nem ismerne: én vagyok a fe­kete Cece, mellettem hűséges társam, Írisz. IVf indenekelőtt bemutsrko- zunk: én vagyok írisz, a nőstény német juhászkutya. 1954- ben léptem a rendőrség szolgála­tába, azó a mintegy 167 hely­alól is előkaparom, s viszem a parancsnokomhoz, az ő dolga a többi... Ennyi hát a bemutatkozásiról, írisz és Cece, a nyíregyházi rendőrkapitányság nyomozóku­tyái tudják az illeme': és tud­ják a kötelességüket is. Nem vá­lasztottak könnyű szakmát. Leg­először is beiratkoztak az ‘skoia- ba. Először négy hónapos ’afifo- iyamot végeztek. Ir:'sz 54-b^n, Cece pedig 55-ben vizsgázott je­les eredménnyel, aztán később hat hónapos középfokú tanfo­lyamon is résztvettek. Tovább­képzésükről munkaadóik folyama- csan gondoskodnak. Amikor nincs munka, naponta legalább négy órát gyakorolnak. Fegyel­mező és ügyesség gyakorlatokat végeznek, - de a szimat-munka is állandóan napirenden van. A jó rendórkutyának a bűnö­zők elleni harcra is fel kell ké­szülniük. Sokszor az is az 5 dol­guk, hogy a menekülő tetőst elfogják. Nem is olyan régen Járt pó­rul az egyik kerékpártolvaj. Az éjszakai órákban menekült a Morgó temetőnél, s már éppen a Érdekesebb kalandjaikról, em*. teikről gazdáik beszélnek: — Mindegyik érdekes, mirkte* gyikről lehetne beszélni. Itt volt például a tiszaszentmártoni írnsz. boltvezető ese e. Nagy hiánya volt, s ez feltűnt az igazgatóság­nak. Leltárt rendel.ek el, de va­lamelyik „cimbora” „ledrótozta” a dolgot. A boltvezető este ónbe- ‘.örést csinált. Cece megszagol­ta a lefeszített lakatot — és n eg- fogta a boltvezetőt. Aztán kimen­tünk a boltvezető lakására, Cece megszagolta a boltban az egyik zsebkendőt, majd a szag útin a kertből kikaparta az elásott árut és készpénzt. — Néhány éve történt, hogy a nyírbogdányi fmsz. raktárban hagyták a pénzeskasszát. A kul- túrot^honban aznap este mulat­ságot' rendeztek. Mintegy 1490 ember vett részt a mulatságon, s valaki közülük bemászott a rak­tárba és a kasszából a pénzt el­rabolta. A gyanúsított 14 személy­nek lehúzták a cipőjét, írsz megszagolta azokat és megfogta a fia'alkorú tettest. Sokat lehetne beszélni a két négylábú „nyomozó” hőstetteiről. 1 Szimat Cece, szimat! Cece szimatot tesz a pénztárcáról. MIBE KERÜL AZ ALGÉRIAI HÁBORÜ? Noha négy éve folyik már az algériai háború, sohasem derült lény arra a kérdésre, hogy tu­lajdonképpen milyen összegekbe kerül. Egy francia szenátor a parlamentben felszólalt és az iránt érdeklődött, hogy mi az igazság: a nemzetgyűlésben el­hangzott bejelentés, mely szerint az 1959. évi katonai kiadások nyolc milliárd svájci frankot tesznek ki, avagy a szenátusban megnevezett két milliárd svájci frankot kitévő összeg? Egy afrikai ítépr íe'sér feleségével kény&en v«ft elhagyni hazáját Dél-Rhodéziából a, napokban Hollandiába távozott az egyetlen színesbőrű afrikai, akinek fehér felesége van. Patrick Matimha ügyvéd, a betiltott Afrikai Nem-, zeti Kongresszus tagja holland feleségével és kislányával együtt sokezer ember baráti búcsúzta-' tása közepette elrepült Salis- buryból, mert ott börtönbe vetet­ték, ahonnan most szabadult. Letartóztatom! Cece kiválasztotta a tettest. Kilométereket mennek a nyo­mok ulán, s elmennek a tettes lakására, sokszor az ágy alól húz­zák ki a lopott krumpliszsákot, vagy baromfit. Volt rá eset, hogy a ku'ya Beregsuránytól Tarpéig 25 kilométert is loholt a ,.szi­mat” után, s úgy fogta el a bű­nöst. írisz és Cece hűséges munKa- társai a rendőröknek. Munkájuk­kal hasznos szolgálatokat tét ex. és tesznek az embereknek. Ahol megjelennek, elmegy a tolvajok kedve a lopástól, s rettegve em­legeti őket minden bűnöző. Nem is lehet valami kellemes érzés, amikor Cece, vagy írisz a kar­juknál fogva „előráncigálják” őket. S próbáljanak csak meglóg­ni tőlük! Írisz nyomot szimatol. színi szemlén vettem részt, s mintegy 95 tolvajt, betörőt és más csirkefogót fog* am. Bizony, nehéz, de szép . szákma az enyém. Volt olyan napom is, amikor há­romszor vittek dolgozni. Szó. ami szó, igyekeztem becsülettel helyt­állni. .. kerítésen mászott keresztül, ami­kor írisz megtámadta. A pórul­járt tolvaj a félelemtől még moc­canni Sem tudoth amikor a ku­tya „leigazolta”. Nyíregyházán jól ismerik már őket. .Amikor gazdáikkal sétára indulnak, valóságos csődület ve­szi körül a két kutyát, s dicsérő jelzők, kedveskedő, becéző szavak röpködnek. Rá is szolgálnak er­re a népszerűségre... Irta és fényképezte: GYŰRI ILLÉS GYÖRGY — Hagyjál, pajtikám már en­gem is szóhoz jutni. Én vagyok a Cece, a feke.eszőrű. Csak 55 szeptemberében léptem szolgálat­ba, de én is megtettem a maga­mét; 91 bőnözőt juttattam meg­érdemelt helyére. Félnek is tő­lem, valamikor nagyon vad vol­tam, s még az idomúómat is megharaptam. Persze, ázo'a en­gem is megtanítottak az illemre, s nem bántok már senkit, csak azt, aki megérdemli. Igaz, azt sem bántom, csak ha szem clen- kedik. Szépen megfogom, nem bújhat el előlem, mert a lóid 9

Next

/
Thumbnails
Contents