Kelet-Magyarország, 1959. augusztus (16. évfolyam, 184-207. szám)

1959-08-13 / 194. szám

Hét lépés a holnapba Ezt a négypofás vertikális marógépet nemrég kapták a radiátorgyártáshoz a kisvárdai Vulkán dolgozói. Percenkint két darab radiátorelemet fúr, oldalaz és menetet vág a géppel egy munkás. Tóth István a gép munkáját figyeli, (Hammel J. felvétele) A még kiválóbb eredményekért \/ Szocialista munkabrigácl alakult az ópályi tangazdaságban A Mátészalkai Mezőgazdasági Technikum ópályi tangazdaságá­nak az a hivatása, hogy az állat- tenyésztés és állatnemesítés terén példaként álljon szocialista nagy­üzemeink előtt és a tanuló ifjú­ság itt sajátítsa el a legfejlettebb zootechnikai módszereket. A tangazdaság — fennállása óta a termelésben, nemesítés­ben országosan is jelentős ered­ményeket ért el. Ezt bizonyítja az országos kiállításokon való részvételük és a szerzett tenyész­tési díjak, a tejtermelésben évek óta tartott évi ötezer literen fe­lüli átlag és egy egész sor kor­mány- és. slakmai kitüntetés. Az állattenyésztési brigád dol­gozói elhatározták, hogy eddigi eredményeiket is túlszárnyalják. A versenyt a legátfogóbb forma, a „szocialista munkaorigád” ke­retein belül akarják diadalra vinni. A termelés, a politikai es szakmai fejlődés területeit fel­ölelő brigád-munkatervet dolgoz­tak ki 1959 hátralévő idejére és egyes területeken az 1960-as évre. A főbb mutatók szerint a 25 állattenyésztési dolgozó — a vezető szakemberek széleskörű támogatásával — a tejtermelés, a szaporodás, és növendéksúlygya­rapodás tervét hét százalékkal kívánja túlteljesíteni. A juhá- szatban a szaporulati és válasz­tási átlagsúlytervet hét, és a ny'- rósúlyt tíz százalékkal teljesítik túl 1960 májusáig. Kirándultak a fehérgyarmati kiszesek ötletes és hasznos programot dolgozott ki a nyári idényre a fehérgyarmati KISZ-szervezet. A fiatalok „összekovácsolása” érde­kében szombaton és vasárnap kétnapos kirándulást szerveztek Miskolcra, Tapolcára és Lillafü­redre harmincforintos hozzájá­rulással, a KISZ- és a pártszer­vezet támogatásával buszt bérel­tek és felkerekedtek, hogy meg­ismerkedjenek Miskolccal és kör­nyékével. Több mint hatvan fia­tal vett részt a hétvégi kétnapos vikenden. A fiatalokat elkísérte Kricsán György járási KISZ-titkár, Angyal Károly, a községi pártbi­zottság titkára és Osán László, a fehérgyarmati Győzhetetlen Bri gád TSZ elnöke, hiszen sok fia­tal téesz-tag is részt vett a kel­lemes sók élményt nyújtó kirán­duláson. A brigád tagjai kivétel nélkül részt vesznek a szervezett politi­kai oktatásban. Szakmai tovább­képzésüket a szakmunkás vizs­gára való felkészüléssel biztosít­ják és az állattenyésztési munka­csapatvezető a technikum leve­lező oktatásában vesz részt.. Országos tanácskozás a Mezőgazdasági Kiállítás szervezési feladatairól A megyei tanácsok szervezési szakemberei, mezőgazdasági pro­pagandistái a 6'3. Országos Me­zőgazdasági Kiállítás szervezési és propaganda feladatait ■ vitat­ták meg szerdán a Földművelés- ügyi Minisztériumban. Keresztes Mihály földművelésügyi minisz­terhelyettes ismertette a magyar mezőgazdaság idei nagy sereg­szemléjét, felhívta a figyelmet a kiállítás újdonságaira, a me­gyei szakemberek feladataira, a vidéki lakosság csoportos látoga­tásának megszervezésére és a közös rendezvényekre. I* érem ne lepődjenek meg, ez az utazás kereken hét esztendeig tart. Remélem hoz­tak magukkal elegendő ruhát, élelmet és elbúcsúztak az otthon­maradt hozzátartozóktól? Igen? Akkor indulunk! Megkapaszkod­tak...? E kedélyes szavakkal hívta meg a külföldi turistákat az egyik moszkvai utazási iroda al­kalmazottja a szovjet nét éves tervet bemutató pavilonba. A sző­ke idegenvezető az iméntihez ha­sonló hangnemben folytatta: — Persze gondoltunk rá, hogy önök nem készültek ilyen hosszú útra, ezért egy-két évvel megrö­vidítjük az időt Vagyis uraim és hölgyeim, nem hét, hanem hat, vagy esetleg öt év is ele­gendő Ötünkhöz. Remélem, örül­nek... A jórészt amerikaiakból, an­golokból álló társaság egymásra nézett, mint már sokszor. Mi' ez megint? Még sem szép, hogy lép. ten-nyomon ámulatból, ámulatba ejtik a jámbor külföldit, próbá- rateszik idegeiket. A kíváncsiság azonban nagy úr és libasorba be­sétáltak a fényképekkel, rajzok­ká*. makettekkel berendezett ter­mekbe. Volt közöttük egy, aki különösképpen tamáskodott, már előzőleg is furcsa dolgokat mű­velt. Ez a yenki formálisan nem akart hinni saját fülének, sze­mének. Megcsinálta, hogy aláha­salt a gépkocsik alá, benézett a motorházba, kifordította a ka­bátokat, megtapogatta a szendvi­cset osztogató automatát, hátha valahol felfedezi a „madeinnyu- gat” márkát. Legnagyobb két­ségbeesésére sehol sem volt si­kere. Mikor elvitték a moszkvai autógyárba, ahol az egyik olda­lon bemegy a nyersanyag, a má­sikon kijön a Moszkvics, a Vol­ga, a ZIM, a Sirály, emberünk úgy viselkedett, mint akit szél­ütés ért. A miszternek, amikor be­lépett az egyik kiállítási terembe, az volt az -első dolga, hogy felkiáltott: — Helló missz, azt mutassa nekem, mi haszna lesz az egy­szerű orosz munkásnak a hét­éves tervből... Nem várakozott soká, egy fo­lyosószerű terem mellett már messziről látszott az ajtó feletti, háromnyelvű felírás: „A hétéves terv és az ember.” Különös fe­Boldog vagyok... Csak ennyit mond Lekli József 22 éves rendelkező forgalmi szol­gálattevő itt a nyíregyházi állo­máson, amikor a „vasutas szak­ma ifjú mestere" arany fokozatá­ról érdeklődöm, amellyel a Vas­utas Nap alkalmából tüntették ki. Ennyit mond és nem is tudna többet, mert csörren a telefon, s máris hallom: 23—53-ös, kijár a 21-re. Aztán már egyszerre két, kagyló van a kezében: 3-as. 55-ösön kész a fék- próba? Igen? Mehet? 23— 25-ös rendesen meneszten- dő! Mögötte felbúg az automata; a vonat elindult. . Visszafordul hoz­zám. Két nagy kék szem mosolyog rám bocsánatkérőcn: N:e haragud­jék, de én már csak ilyen „szag­gatottan” tudok beszélgetni... — Azt kérdi, hogy jutottam el az arany fokozatig? Munkával. Áprilisban indult egy verseny, a szakma mestere címért: én is be­neveztem. A szolgálat tökéletes, alesetmentes ellátása volt a fel­tétel, elméleti tudás és húsz órai társadalmi. munka. Elméletből előbb itt vizsgáztam, majd Deb­recenben egy ellenőrző bizottság előtt. Ötöst kaptam. A Vasutas Nap előtt értékelték. a versenyt, aztán Debrecenbe hívtak, és... — Hát igy volt. Olyan jó érzés, hogy fiatal létemre elismerik a munkámat. ' A telefon megint elszólítja; ál­landóan csöng. Hol ide, hol oda beszél, számokat ír a hatalmas táblára, kezeli a blokkol, az auto­matát, — kezében van most az egész állomás irányítása. Csönde­sen figyelem, s közben azon gon­dolkodom, mennyit kellett tanul­nia ahhoz, hogy elláthassa ezt a nagyon fontos hivatást. Mint fé­kező kezdte, aztán egymásután tette le a távírász, a személypénz­tári, forgalmi vizsgákat; volt for­galmi szolgálattevő Tarcalon, az­tán másfél év Pesten a tisztkép­zőn, — s most végre itthon. Milyen érzés volt, mikor először jött szolgálatba erre a felelősség- teljes helyre? — kérdem gyorsan, mikor megint van egy perc ideje. — Hogy milyen volt? — mond­ja, s látszik a szemén, hogy em­lékezik, — furcsa. A torkomban éreztem w szívemet, hisz tudtam, hogy egy rossg mozdulat, egy el­hamarkodott szó, és em erek szá­zai pusztulnak el, milliónyi va­gyon semmisül meg. Bizony, itt nagyon kell vigyázni. .. Ilyen helyre kerülni 22 éves korban nem gyerekjáték — gon­dolom magamban. S mikor erről kezdek érdeklődni, csöndesen csak ennyit mond: Mindig vasutas akartam lenni és becsületes em­ber. Olyan, hogy a munkámban ne találjanak semmi kivetni valót. Eddig is erre törekedtem, ezután, is ez lesz á célom. Talán ez a titka... — bodnár — szengés vett erőt a látogatókon ebben a teremben. Tökéletesen és élethűen ábrázolta a jövőt, az elkövetkező éveket. Minden, úgy tűnt a látogatók elveszítet­ték józan tájékozódási képessé­güket. Szinte hét évvel öregebb­nek érezték magukat. Nem úgy az idegenvezető, aki szintén tel­jesen beleélte magát a jövőbe, s buzgón fnagyarázgatta: három­szor érné körül a földet az a házsor, melyet 7 esztendő alatt nálunk építenek. Minden egyes szovjet családnak hét év múlva külön lakása lesz, kényelmes, nyugodt otthona. De ez csak egy mákszemnyi része a nagy egész­nek. Meg: a szovjet szótárból száműztek egy szót: adó. Nem lesz rászorulva az állam az adó­ra, megszűnik az adófizetés. En­nél a táblánál, mely az adóval foglalkozott, a legtöbbet időztek az amerikaiak. Náluk sok kis­ember vállát nyomják az adó súlyos terhei. Meg is jegyezték mosolyogva, hazamenet fogják ja­vasolni: alkalmazzák náluk is az orosz-„módszert”. í dejövet azt hittem, maguk hét bizonytalan lépést akar­nak tenni a levegőbe. Bevallom: csalódtam. Maguk hét lépést tesznek a holnapba... Nem volt ritka madár az ilyen megnyilatkozás. De a tamásko- dók még ezek után sem hajlottak a jó szóra. írást adtak az Ide­genvezetőnek, kérték tegyék le­hetővé, hogy szemükkel is lás­sák- hol, hogyan ölt testet a sok terv és elgondolás. Az idegenve­zető mosolyogva, félig komolyan válaszolt: — Már látom, elhamarkodot- tan hívtam meg önöket hét éves utazásra, itt akarnak maraini nálunk, s végignézik mit csiná­lunk. Mondják nem segítené­nek? A szavak után autóbusz­ra szálltak a vendégek megis­merni a szovjet valóságot: Ütjük egy korszerű lakótelep előtt ve­zetett. A szemfüles tamáskodó megnyomta a csengőt, szét akar nézni a házakban. Tessék! Az új modern lakásokba nemrég köl­töztek be a szovjet munkálok. A házak előtt új garázssor húzó­dott. — Ez kié? — kérdezték a ven­dégek kórusban. — A munkásoké. Egyre több munkás vásárol nálunk személy- gépkocsikat. Az állam enyhít a garázs-gondokon, az újonnan épü­lő lakások elé ilyen csinos., ga­rázsokat építtet... — hangzott a válasz. ' P üneményes hatása volt. A * yenki hitetlenkedő arca csodálatba révedt. Előbb közöm­bös fintorral bámulta az égbe­nyúló felhőkarcolókat. Moszkva utcáit, a 7 éves terv testet öltött szellemét, s most ez az autóga­rázs dolog felborította lelki egyensúlyát. Beletörődött, a 7 éves terv élő valóság. Amerikában egyes emberek gépkocsival mérik a jólétet. A Szovjetunióban rövidített, mun­kanappal, ingyenes étkezéssel, egészséges lakóházakkal, bőséges élelemmel. Az autó és az autó­garázs csak egy kicsi a sok kö­zül. Mégis olykor perdöntő té­nyező. Páll Géza. A TÜZÉP az élen az első félév során r Értékelték a kereskedelmi vállalatok első félévi kongresszusi versenyét Nyolc kereskedelmi vállalat ne­vezett a kongresszusi versenybe a városi pártbizottság vándorzász­lajáért. Az első félévi értékelés alapján az első helyen a nyíregy­házi TÜZÉP Vállalat áll. Itt a vállalat vezetősége lelkiis­meretesen foglalkozott a ver­seny sorsával, havonta híradón keresztül értékelték, s ez meg is látszik az eredmé­nyekben. A dolgozók szép fel­ajánlásokat tettek, s jellemző, hogy csak a második negyedévben, 20 újítást nyújtottak be. Eredményei alapján a nyíregy­házi TÜZÉP Vállalatot a „Ki­váló vállalat” cím elnyerésére terjesztették fel. A második helyet a nyíregy­házi Vendáglátcipari Vállalat foglalja el. A dolgozók növelték a forgalmat, a „sa­ját étel” készítés tervét a második negyedévben 134.1 százalékra teljesítették, ami csökkentette a szeszesital fo­gyasztást, s ez fontos eredmény az alkohol elleni harcban. Ha a vállalatnál néhány dolgozó nem vét a ki­adott rendelkezések ellen árdrá­gítással és súlycsonkitással, úgy az első helyet is megszerezhették volna. Harmadik a Szabolcs-Szatmár megyei Népbolt Vállalat. Dolgo­zóinak 98.6 százaléka részt vett a versenyben, s ez nagyban hoz­zájárult a harmadik hely eléré­séhez. Űj kereskedelmi módsze­rek bevezetésével törekednek to­vábbi jó eredményekre. . A vállalatok szorosan következ­nek egymás után, így — miután a verseny már nyitott — min­den lehetséges. Csupán a Sóstói. Üdülő és Fürdő Vállalat vezetői figyelmébe ajánljuk, foglalkozza­nak ők is többet egy kicsit a vállalatnál a kongresszusi ver­seny sorsával. (b.) Otthonosan érzik magukat hajdúszoboszlói üdülőjük­be:» a Nyirlugosi Állami Gzsiaság dolgozói. A vikend is jól sikerül — jól esik a pihenés a szorgos nyári munka után. 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents