Kelet-Magyarország, 1959. augusztus (16. évfolyam, 184-207. szám)
1959-08-13 / 194. szám
TURISTA VOLTAM A SZOVJETUNIÓBAN Csikós Balázs útijegyzetei (4) Az ebédnél, csupán annyi meglepetés ért bennünket, hogy az Inturiszt éttermének nagyságáról és magáról az épületről is lemérhettük, mekkora idegenforgalma lehet ennek a városnak. Egy óra alatt 330 embert első Osztályú kiszolgálással el tudnak látni. Hogy el ne felejtsem és nehogy azzal vádoljanak, hogy valami rózsaszín szemüvegen nézem a világot, az ebédutáni fekete sokkal gyengébb volt, mint amit itthon lehet kapni. — Szóval ez volt az első dolog aminél duzzadtak a magyarok keblei, hogy kis nemzet létünkre mi milyen jó kávét tudunk főzni. Ebéd után egy órácska időnk volt még, amikor is szétszéledtünk a környező üzletházakban. Itt még mindenki fogához verte a garast, illetve a rubelt, azzal, hog’ majd Moszkvában . -., vásárolni pedig lehetett volna: nxrrt Mindenki megszépülve’ akart Kievbe érni. — Egy kis magyar szokás szerinti sorbán- állási torzsalkodás közben olyan határozatot hoztunk, miszerint csúcsforgalom idején, azaz a reggeli és esti órákban a mosdófülkében borotválkozni nem szabad, mert ezzel a turista-társak tisztálkodását késlelteti a borotválkozó. A férfiakkal nem is volt baj, hanem aztán meg arra jöttünk rá, hogy a nők vannak igen sokáig a mosdóban, de őelle- nük már nem tudtunk semmilyen határozatot hozni, mert a férfiakat is csak a borotválkozástól tiltottuk el. Borotválkozni azonban minden fülkében kényelmesen lehet, hiszen az ajtó belső oldala toalett. Minden fülkében és a folyosón is konnektorok vannak a villanyborotvának. Odafelé egy villanyborotva volt a kocsinkban. Legalább tizen kipróa határ. Nyilván a hideg galíciai dombok ■ sovány erdöségi talaján csak a zab és a burgonya terem meg és az sem díszük, úgy, mint a szabolcsi földeken. Az összehasonlítás azért sem volt reális, mert bent Ukrajnában is 2—3 héttel később tavaszodik, mint nálunk. Ott július elején még Jábszárközépig ért a kukorica, nálunk pedig már derékig. Szóval ezen a reggelen mór a paraszti szemmel .utazóknak is volt miben gyönyörködni. Mig mi éjjel aludtunk, a masinisztánk mélyen bevezette szerelvényünket az ukrajnai fekete földre. — Végeláthatatlan búzatáblák sorakoztak a sínek mellett. (Folytatjuk.) Pénteken nyitják meg' as „Ázsia mürésxete., amíi kiállítást A Művelődésügyi Miniszté- r.um és az Iparművészeti Muzeum rendezéseben folyó hó tizennegyedikén, pénteken nyitják meg az „Ázsia művészete, a Hopp Ferenc Keletazsiai Művészeti Múzeum alapítása és fejlődése’' című kiállítást. Az Iparműveszeti Múzeumban megrendezésre kerülő kiállításon Dr. Baktay Ervin, önálló kutató muzeológus mond megnyitó beszédet. Tízéves iuäüemi ünnepel a HvíregyKiázi Fodrász KISZ A Nyíregyházi Fodrász Kisipari Termelő Szövetkezet fennállásának tizedik évfordulója alkalmából jubileumi ünnepséget tart. Az ünnepségre folyó hó tizenhetedikén, hétfőn délután négy órai kezdettel kerül sor a József Attila Művelődési Ház nagytermében. Az ünnepi műsorban az elnöki beszámoló után zászlóátadás következik, majd kiosztják — az arra legérdemesebb dolgozóknak — a kitüntetéseket, jutalmakat. Az ünnepi rész után kultúrműsor, majd közös .vacsora, s utána vidám táncmulatság zárja be a fodrászok jubileumi ünnepségét. . . .. A lembergi Operaház főbejárata. az a s2okás, hogy az üzletek hétközben tartanak szünnapot, vasárnap pedig egész nap árusítanak. Néhány órai felejthetetlen emlékgyűjtés után újra vonatra szálltunk, hogy másnap reggel üdvözölhessük Kievet, Ukrajna fővárosát. Az első éjszaka álmatlansága és a lembergi sétánk után szinte kivétel nélkül mindenki pihenni tért a vonatban. Reggel azonban alig, hogy virradt már hosszú sor állt a mosdó fülke előtt. — balták, abból, a célból, hogy érdemes lesz-e majd venni Moszkvában. Azck, akik termelőszövetkezetekből, vagy állami gazdaságból jöttek, állandóan az ablaknál álltak, hogy lássák a határt, a terményt, a munka minőségét, az állatokat, az épületeket. Ezen a reggelen kellemes látvány tárult elénk. Bizony Lemberg előtt a Kárpátok lejtőjén elég sovány zab és burgonyatáblák sorakoztak. El is mondták nchányan, hogy ennél nálunk sokkal szebb Furcsaságok a filatéliában A napokban egy 120 liras repülőbélyeget adott ki a kis, San-Marino állam postája. A bélyegen a „tenyérnyi’“ állam fölött repülő modern utasszállító repülőgép látható. A bélyeg furcsasága az, hegy San-Marinonak nincs repülőtere és egyetlen repülőgéppel sem rendelkezik. A másik „nagyzási hóbortban” szenvedő posta Domini- cana köztársaság postája. A kis közép- amerikai állam a Melbourr.ei-olimpia tiszteletére eddig összesen 96 bélyeget és 4 blokkpárt adott ki, vagyis annyi bélyeget adott ki ebből az alkalomból, mint a világ többi országai együttvéve. A bélyegek világcsúcstartókat és olimpai bajnokokat ábrázolnak. Kérdezzük ezek után; mikor fogja Dcmini- cana az olimpiai stadionban is megszerezni az első aranyérmet, mert bályégki- bocsátás terén . már megszerezte a világba jnokságoí? A sport-bélyegek gyűjtőinek legnagyobb örömére megjelentek a jövő évi római olimpia első előhírnökei is. Az első sört San-Marino bocsátotta ki és ez a modern olimpiai játékok út.öroit ábrázolja, a második kiadás Olaszországban jelent meg és a bélyegeken római műemlékek láthatók, fölöttük az olimpiai emblémával. (H. S.) [j1 elállt a kassza mellől, mert valamiért ki kellett mennie. Odaszólt a fiatal előadónak, (bár ez nem volt szabályos) — miután egy szemvillanással sorra vette a másik két munkatársát is, az idős és lassú Dezső bácsit, s a pult erősségét, Jencit, — „Vedd. át egy kicsit, Erzsikém!" A formás, vékony, szőke lány készségesen sietett hozzá. Csak megállt a kassza mellett, nem ült le. Egy nagy kosaras mama pattogtatta pénztárcáját, amikor Mária visszanézett. Látta, hogy Erzsi az aprópénzbe túr, aztán fel- csattant a kasszagép. Ment tovább. Csak a raktárban, amikor ismét felbukkant emlékezetében ez n villanásnyi kép, érzékelte, hogy Erzsi furcsa mozdulatot tett a lábával. Mintha valamit berúgott volna a pult alá. — Az nem lehet — ijedt meg. Döbbenten meredt maga elé, aztán gyors, apró léptekkel visszasietett. Erzsi le akart hajolni éppen, de valahogy félbemaradt a mozdulata, s megránduló kézzel igazgatta meg cipőjét. Mária érezte, hogy a cipőnek semmi baja. Tehát mégis! Nem habozott. Határozott mozdulattal hajolt le a pult mellé, s közvetlenül Erzsi lába mellett alányúlt, p'gy piros százast húztak ki L~J poros újjal — Te! Te kis tolvaj! — sziszegte fel halkan, a fehérarcú Erzsinek. A lány megfogózott a pultban. — Fizetnék, kérem!! — sürgetett egy bajuszos ember. — Máris! — lépett a helyére Mária, s míg egyik kezével köny- nyedén aprópénzt adott tnssza, a másikkal helyére csúsztatta a százast. Hallotta, hogy Erzsi kimegy a raktárba. — Mi van Erzsivel? Hol van? — kérdezte később Jenei, mert erősödött a forgalom. — Hagyd, rosszul lett — mondta rövid habozás után Mária. Mit is mondhatott volna mást annyi vevő előtt? Erzsi. Hogy tehette? Hiszen olyan csendes, félénk, mintha örökösen beteg lenne. Sápadt vékony, szinte vézna. Honnan van benne ennyi rosszaság? — Nem adtam vissza? Bocsánat. Erzsi, lopott. Tőle lopott. így bízzon az ember a másikban! És éppen Erzsi! Estére elmúlt a haragja, csak vigasztalan rosszkedvvel öltözött. Jenei meg is jegyezte: — Ez az Erzsi, meg ez a Mária nem tetszik nekem! Ezek közt történt valami, Itt volt a perc, hogy feltárja társai előtt a százas esetét. És mégis habozott. Érezte, hogy Erzsi tekintete rátapad. Nem szólt a lány, de néma kétségbeesése szinte tűrhetetlenné nehezítette a csendet. Mária nem bírta tovább. — Eh! Semmi... szervusztok, jóéjszakát. A z utcán Erzsi utolérte. — Mit akarsz? — támadt neki durván Mária. — Én holnap már... — nyögte Erzsi, — nem jövök. Mária nem felelt. — Csak azt szeretném, még mondani, hogy ne haragudj. Bocsáss meg. — Megbocsássak? — gúnyolódott Mária. — Mondhatom, nagyon szép dolog. Én' szégyenlem magam helyetted! Meglop a saját munkatársam! — Ne! Ne! Kérlek, ne ilyen hangosan — jajdult fel Erzsi. — Tudod, hogy ezért büntetés járna? Sipkái Barna: A SZÁZAS — Tudom. Holnap nem jövök, csak kertek, ne- mondd meg senkinek! Megölöm magam a szégyentől! — Bolond vagy. Há ennyire fáj, akkor minek telted? Előbb kellett volna gondolkodnod, Erzsi kínlódva nyelte könnyét. — Nem mondhatom meg. De muszáj volt... azt. — Muszáj? Ugyan! — Kérlek! Higyj nekem! — nézett Máriára könyörgő szemmel. S tényleg, nagy őszinteség csillogott a kék tükrökben. — Miért volt muszáj? — kérdezte Mária, bár szerette volna már befejezni az egészet, annyira szenvedett tőle. — Nem hiszel... Látom, nem hiszel. Pedig neked meg kell mondanom! Azért, — lihegte most m.ár sietve, — mert nagyon kellett a pénz. — A pénz mindenkinek kell. — Az apámnak kellett, — Gondolod, hogy önilne az apád az ilyen pénznek? Tj'rzsi sokáig nem tudott szól^ ni. De erőt vett magán. — Apám... iszik. Iszik. Többet sejtetett ez a s,?ó, mint általában. Mária megállt. — Részeges? Megbánta a kérdést. Erzsi lehajtott feje volt az igen, — S neked, kell hozzá pénzt adnod? — Ha az ő fizetése elfogy... igen. — Felsírt belőle akaratlan: — Megver! Mária megrendült. — Nézd, — gyűrte fel ruhája ujját Erzsi — ez ma reggeli... • — Vadállat... — háborgóit fel Mária, s az ő csendes, mosolygós öreg apjára gond,olt. — Nem tehet róla... az orvosok mondták... Már nem ura magának, kettéhasadt a tudata... De kérlek, ne mondd el senkinek, mert én nem élem túl! , — Miért nem hagyod ott? Erzsi megint viaskodott. — Mert ott van az anyám. És nem mindig volt ilyen apa... csak mióta iszik. Mária nézte a sápadt, ’ vézna lányt, nézte könnyeit, aztán érezte, hogy az ő szeméből is alágördül a könny. — Szegény kis Erzsikém... — ölelte meg a lányt. — Miért nem mondtad ezt soha? — Nos, és mit gondol, mi a történet vége? — ütött a térdemre az igazgató, aki hűen adta vissza Mária elbeszélését. Logalmam sincs... — mond-< L tam töprengve, — Hiszen egy csomó megoldatlan nyitott kérdés maradt. Elsőnek: Erzsi lopott. Ez kétségtelen. Második: az apja javíthatatlan a’koholis- j la. Harmadik: Mária otthagyta a j kasszagépet. Igazán kivávASi va- | gyök, hogy oldódott meg a valóságban, hiszen végre is, meg kellett oldódnia? — Nos? — Erzsit elbocsájtották. — Nem. — Az apja elkergette. — Nem, — Az apa megbolondult. — Nem. — Igazán nem tudom. Mária fegyelmit kapott. — Ugyan! Ne találgasson. Tehát tudomást szerezve a dolgokról, a vállalat vezetősége úgy határozott, hogy társadalmi bizottság látogassa meg Erzsiéket. Ez a bizottság rávette az apát, hogy kórházba menjen, elvonókúrára, Nehéz volt! De sikerült. Mi nem sikerül egy féltucat embernek, ha önzetlenül akarnak segíteni! Erzsi e pillanattól kezdve más lett, életvidám, bizakodó. és meg sem ismerné, hízóit! Nem az a sovány lányka többé, aki volt. Mária?. Feddést kapott. Többet nem érdemelt volna, hiszen ismerni kell őt, a legpontosabb munkaerők egyike. Talán ott vétett, hogy a rendelkezést lebecsülte, mert nagyon bízott munkatársaiban. /1/f ilyen egyszerű az egész! mondtam elégedetten. — Hit igen... igy utólag. — Egyezett bele az igazgató, s megtörölte a homlokát. — S mindez miért? Ezért mondom mindig: gondolkozz, mielőtt a harmadik poharat a szádhoz eme- r led, Kép szöveg nélkül 4
