Kelet-Magyarország, 1959. augusztus (16. évfolyam, 184-207. szám)

1959-08-26 / 204. szám

TURISTA VOLTAM A SZÓ AJ ET«VIO HA \ Csikós Balázs útijegyzetei (7) DÉLUTÁN fakultatív program vált. Az autóbuszok bevittek ben- . nünket a város közepére, onnan mindenki oda ment, ahová akart. Újra a KreScsatnyikra jutottunk. Ez az utca hasonlóan fontos ten­gelye a városnak, mint például Pesten a Rákóczi út. Nem aka­rom se Pest, se Moszkva utcáinak szépségét kisebbíteni, de a Kres­csatnyik az fogalom; kőbe, beton­ba, márványba vésett költemény. A német fasiszták egyetlen ép házat sem hagytak ezen az utcán. Kiev lakóházainak 40 százaléka teljesen megsemmisült, ép ház pedig alig maradt az egész vá­rosban. Most olyan ez a város, mintha nem is 15 éve szabadult volna fel. A világ egyik legszebb utcája a Krescsatnyik. A Sevcsen- kó körúttól a Sztálin térig egy­séges művészi kompozícióban épült felhőkarcolók, lakópaloták, középületek és áruházak szegé­lyezik. Az 54 méter szélességű úton kora reggeltől késő estig tíz sor­ban suhannak az autók, A ná­lunk nemrég megjelent Volgák itt már taxiként futnak. A ha­talmas ZIM-ek és ZÍSZ-ek között sok a nálunk is jól ismert Pobeda és Moszkvics; A Sztálin téren az újjáépült üzletek neonfényében egy márványtábla arany betűinragyog- nak. Egy síremlék ez, ahöl soha nem hervad el a virág. A virágok fölött a következő szöveg olvas­ható; „A lángoló Kiev ben itt lé­pett először a Krescsatnyikra Uk­rajna hős fia: Nvikifor Nyiki- tovics Soludenkó gárdaszázados, aki elsőnek tört harckocsijával a városba. Hősi halált hált: 1943. november 5-én...” a szovjet emberek megállnak az utca szélén lévő kékre, vörösre, vagy csontszínűre festett szek­rényféleség előtt és poharaznak. Nincs tolongás, mert minden 15— 20 méterre van egy ilyen automa­ta. Két-három féle italt ad egy- egy ilyen gépezet, öt kopejkáért 2 deci ásványvizet, 35 kopejkáért szörpöt és 45 kopejkáért valami jobbfajta gyümölcslevet kaphat az utas. Megfigyeltük, hogyan dobják .bele a pénzt, hogyan történik a pohármosás és azt is, hogy hol adja az italt ez a furcsa masina. Vizet például egy darab öt ko­pejkáiért lehet inni. A szörpért egy húszast és egy tizenötöst kell bedobni, hogy működjön a gép. Amikor mindezzel tisztába jöt­tünk. megvártuk, míg magunkra maradunk egy ilyen itatógép előtt és akkor az egyik nyíregyházi társunk a pohármosóra rászorít tett egy poharat, majd előkotort 5 kopejkát és bedobta a jelzett helyre. Megnyomta a gombot és a pohara mégis üresen maradt. Igen. mert azt már elfelejtette megnézni, hogy nem akármelyik csap alá kell tartani a poharat. Ö vízért fizetett és limonádét akart, legalább is odatartotta a poharát. A víz ugyan kiömlött a maga já­rásán, de mire észbekapott a mi túrista barátunk, azt már el is nyelte az öblítő rács. Azt hittük, hogy magunk va­gyunk. A nagy izgalomban észre sem vettük, hogy vagy hárman megálltak az idegen beszédünket hallgatni, meg aztán az ügyetlen­ségünkön egy kicsit d'erülni. Egy idősebb asszony, látva zavarunkat, rögtön elővette a pénztárcáját és mindhármunknak egy-egy 5 ko­A most épülő húszemeletes Moszkva szálló egy részlete Kiev ben. A Krescsatnyik egyik monu­mentális épülete most készül. Ez a Moszkva szálló, aminek az épít­kezését fényképen is megörökí­tettem. Reggel még a tizenegye­dik emeletre húzták fel a hatal­mas daruk a födémelemeket, es­te, amikor búcsúztunk a várostól, már alig volt híjjá a tizenkette­dik emeletnek. A toronydaruk egy-egv szobafalat vagy egy egész fürdőszobát egyszerre hin- táztatnak a levegőbe és emelik be a tetthelyre. A szálló húsz eme­letes lesz és fölötte lesznek a, tornyok. Amíg az UNIVERMAG-ba (na­gyon szeretnek rövidíteni, univer­zális magazin — mindent árusí­tó áruház) iparkodtunk, igen megszomjaztunk. Egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy pejkást nyomott a kezünkbe, majd szaporán mondogatta: pro- bitye, probitye... Mi meg is pró­báltuk mindannyian ezt az önki­szolgálást és ahogy tudtuk, kö­szöntük a szívességét a jótevőnk­nek. Ahogy Lembergben, itt is in­kább tapasztalatszerzés volt a fő­célunk az áruházakban, nem pe­dig a vásárlás. Néhány csomag zsilettet, jelvényt, vagy gyufa­címkét vásároltunk a célból, hegy legyen elegendő kopejkánk az automaták használatához. Ahogy a szövetosztályon leskelődtünk, arra léttünk figyelmesek, hogy az egyik ismerősünk, aki itthon tex­til áruházban eladó, méreti ma­gának a szövetét, de már vagy 8—10 méternél tartanak, amikor azt mondja, hogy elég. A végből i nem vágják lé a szövetet, csak I megjegyzik, hogy meddig mér- I ték. Erre a mi emberünk előveszi a zsebéből az összehajtott centist ás elkezdi mérni az anyagot. Ami­kor _ végigmérte a megjelölt he­lyig. mósoiyogva mondta. hogy pontosan annyi. A szovjet kollé­gái is összejöttek, vagy nyolcan- tizen a különös mérésre, meg aztán a vevők közül is jónéhá- nvan odásereglettek. Egy egész embergj-űrű közepén kellett a tolmácsnak oroszul és magyarul is elmagyarázni, hogy mi is tör­ténik itt valójában. Náluk a sző vetet úgy mérik, hogy a méter- rudra rátekerik az anyagot: ahány hajtás, annyi méter. A ma- ?var szakember abban kételke­dett, hogy vajon pontos-e az ilyen mérés, nem csapódik-e be az el­adó. A mérés azonban azt-mutat­ta. hogy sem az egyik, sem a másik fél nem csapódhat be, és még az a könnyebbség is megvan, hogy nagyobb mennyiség vételé^ nél könnyű az ellenőrzés, mert a méterrudra felhajtott anyagot könnyű megszámolni. A méterrúd két vége ékalakúra van kiképezve és lev a hajtogatásnál még nyolc tíz méter eladása esetén sem vesz fel semmit a, rúd végének a szé­lessége. Egy kis barátkozás, a rajtunk és a pulton lévő szövetek össze- hasonlítgatósa után elköszöntünk a kedves eladóktól. Néhány lé­pést teszünk, egy markáns férfi szólít meg bennünket kicsit tört magyarsággal, majd átadja a kar­ján ülő másféléves forma fiúcs­kát a vele. lévő asszonynak és valamennyiünkkel kezet fogott, aztán bemutatta a feleségét is„ „En jartam sókat 1956—57 Buda. pest, Debrecin, Nyírighaza. En kapitány. Akkor nem jo nekem, nektek se. Most béke, most jo. Idvezlem magyar barátok, id- vezlem a karhatalmistak: Volt sok jo bóratom. Szervusztak”. Meg­hatódva búcsúztunk Ivan Andre- jevics Buljanovtól, akire 1956. ok­tóberében és novemberében száz halál leselkedett a pesti utcákon és ismeretlenül is barátjának szó­lított bennünket, magyarokat, akiknek a szabadságért harcolt és talán a bátyja, vagy az apja negyvenötben a vérét is hullatta értünk. Vacsorára újra a kiállítási te­rembe vittek ki bennünket a buszok. Mégegyszer végig men­tünk a Krescsätnyikon hogy az esti tündérszép kivilágításban is gyönyörködni tudjunk Kiev szép­ségében utána az állomásra vittek és búcsút mondtunk az ősi vá­rosnak. Különleges csomagolásban szállítják a szabolcsi pékárukat A pékárukat eddig kerékpáros küldöncök hordták ki az üze­mekből az illetékes eladó boltok­ba. S míg a sütemények a fo­gyasztókhoz kerültek, gyakran öt- ha' ember végigíogdosta azokat. A Sütőipari Vállalat vezetői már többízben foglalkoztak azzal, hogyan lehetne ezen a problémán segíteni. Az utóbbi időben mér be is vezettek egy igen ésszerű javaslatot. A süteményeket ez­után leszámolva nagyobb nylon, vagy műanyag, esetleg vászon vé­dőburokban szállítják. A védő­burkot különleges kosarak is he­lyettesíthetik. így megvédik a süteményeket az útközben előfor­duló szennyeződéstől, s r.em szá­molgatja át azokat négy-öt em­ber. Hymodon azt akarják elér­ni, hogy a fogyasztók minél hi- giénikusabban kezelt pékárukhoz jussanak. Az említett újfajta szállítási módozatokat a nyíregyházi, a Mátészalkai és a nyírbátori Sü­tőipari Vállalatok már be is ve­zették. s a tapasztalokat a közel­jövőben értékelik. Találkozón vendégelték meg a szociális gondozottakat A szociális gondozottak részére találkozót rendezett a városi nő- tanács, a. városi vöröskereszt és a tanács végrehajtó bizottsága. A találkozó, — melyet augusztus 25-én délután 4 órakor rendeztek meg a városi tanács nagytermé­ben. azt á célt szolgálta, hogy a társadalmi és tömegszerveza- tek az eddiginél közvetlenebb kapcsolatba kerüljenek a szociá­lis gondozottakkal, megismerjék gondjaikat,, életüket és segítse­nek a rászorulókon. A város szo­ciális gondozottajainak ez az első találkozója, ahol barátságot köt­hetlek egymással és a varcs tö­megszervezeti vezetőivel, itt meg­vendégelték őket, a Virágzó Föld Termelőszövetkezet KISZ-«?yüt- tese pedig kultúrműsorral szóra­koztatta a szociális gondozotta­kat. Köszönet a diavetítőért A városi nőtanács aktívái már hosszabb idő óla látogatják a megyei kórház Sóstói úti gyer­mek TBC osztályát: ajándékok­kal. szíves, anyai szóval vidítják > a kis betegek mindennapjait. Most, augusztus 19-én egy értékes dia- vetítőgéppel lepték meg a csöpp­ségeket. Jött a válasz: nagyon köszönik a beteg gyerekek. Miért nem volt hal a nyíregyházi csarnokban ? Javulás várható Szóban ' és levélben többször érkezett hozzánk panasz nyír­egyházi olvasóinktól: nincs áru a halcsarnokban, olykor még a Ha­lászcsárdában sem tudják kiszol­gálni a vendégeket. Mi gz oka énnek? Az Alkotmány Halászati TSZ elnökéhez továbbítottuk a pana­szokat. Ilyen választ kaptunk: — Tény és való, hogy az utób­bi napokban hiány volt halból nemcsak a csarnokban, de a csárdában is. Értnek az oka min­denekelőtt a rossz vízállás, és a halászatra még kedvezőtlenebb időjárás volt. A hálók üresen hagyták el a vizet a halászok erőfeszítések ellenére ...ia így tehát a nyíregyházi haihiány a halászok szokott munkája elle­nére, objektív okok miatt állt elő. De minden remény' megvan ahhoz, hogy mostmár ne pa­naszkodhassanak a halat szerető nyíregyháziak. Az utóbbi pár nap fogása enged erre következtetni. Már lehet kapni harcsát, pon­tyot, márnát és más, kedvelt hal- féleségeket. A halászcsárda is változatos készítményekkel várja a közönséget. A* MHS lövészeinek versenyén első; Zajácz Ferencije Az MHS nyíregyházi elnöksége vasárnap tartotta az ötfordulós lövészverseny első napját. Szép számmal jelentkeztek az üzemi és területi elnökségek lövészei a nyíregyházi lőtéren, hogy össze­mérjék tudásúkat, ügyességüket. Nagy volt a versenyláz, hi­szen még most ( találkoztak első ízben a versenyzők és mindenki azon volt, hogy jó helyezést ér­jen el, — hiszen ez már sokat jelent a • következő fordulóban. A legjobb eredményt Zajacz Ferencné érte el, aki az egyéni versenyben első lett, maga mögé utasítva a férfi lövészeket is. 10 fekvő és 15 vegyes helyzetből leadott lövéssel 171 köregységet ért el. A - második helyezett Bartha András 167. harmadik pe­dig Gál Lőrinc 162 kóregységgel. Csapatversenyben a MÉK Vál­lalat szerepelt a legjobban és az értékelt 5 versenyző eredménye 666 köregység volt. Második he­lyezett. az Építőipari Szerelő Vál­lalat. harmadik pedig a nyíregy­házi területi MKS szervezetének férfi csapata lett. A sorkötelesek tiszteletére Nagy sikerrel mutatkozott be a szabadtérin a Néphadsereg Központi Művészegyüttese Hétfőn este telt ház volt a nyíregyházi Szabadtéri Színpadon. A „harminckilencesek'’, az idei sorkötelesek tiszteletére utazott le Budapestről a Néphadsereg Központi Művészegyüttese, hogy jubileumi díszelőadáson kedves­kedjen a katonajelölteknek. Kialudtak a fényfüggöny égői, s a színpadon felsorakozott énekkar tagjait ezerkétszáz te­nyérből csattanó1 taps köszöntöt­te. Amit az egész esten tapasz­taltunk: művészet, szerénység, fe­gyelmezettség. Helyes volt,. hogy az alkalomnak megfelelően nyi­tószámként katonatoborzókat adott elő az ének- és zenekar. ötletesen válogatták meg mű- sqrszámaikat. Az előadás első fe­lében különösen a népi zenekar előadásában elhangzott „Bihari emlékezete” tetszett. Kidolgozot­tam tisztán, csengőn tolmácsolta a tehetséges férfikar Liszt Kato­naénekét is. Bartók négy régi magyar népdalát ugyancsak vi­haros taps jutalmazta. (Szokatlan volt, mégis nagy elismeréssel veV te a közönség, amikor Bárdos: Danadana című feldolgozásakor a karvezető nélkül énékelt a. férfi­kar. összeszokottságot árult el.) A Cigánytánc is említést érde­mel, csak úgy, mint a férfi tánc­kar közreműködésével bemutatott Kuruc-tánc. ötlet, hagyomány­ápolás, életerő — ezek jellemez­ték a műsornak ezt a részét. Külön kell szólni az est má-t sodik részében bemutatott,' sike­rese bbnél -sikeresebb számokról. Az együttes női tánckara, ‘—ven, dégszereplésük alkalmával — a kínai népi táncművészet egy, gyöngyszemét tanulta meg, hoz­ta el magával, és mutatta be'„A1 teaszedő lányok tánca” címmel Az énekkar Alexandrov: A ' ba­ráti hadseregek dala, és a Poéma Ukrajnáról című szá-: maikkal igazolták kivételes te­hetségüket. Faggyas Imre szóló­éneke méltán nyerte el a nézőki tetszését. A müsorzáfó „Reggel a táborban” tánckompozíció ötle­tes, tetszetős volt. Üjra harsant a taps, ünnepeltük a művészedet,; s a közönség még maradt. Az el-j ismerést fogadók mögül Kovácsi Ferenc százados lépett a szíri- j padra, szép csokorral a kézé­ben. és meleg szavakkal man-! dott köszönetét a szereplésiért. Ez is szokatlan volt Újszerű és felemelő epizód. — gyal H 4

Next

/
Thumbnails
Contents