Kelet-Magyarország, 1959. augusztus (16. évfolyam, 184-207. szám)
1959-08-26 / 204. szám
TURISTA VOLTAM A SZÓ AJ ET«VIO HA \ Csikós Balázs útijegyzetei (7) DÉLUTÁN fakultatív program vált. Az autóbuszok bevittek ben- . nünket a város közepére, onnan mindenki oda ment, ahová akart. Újra a KreScsatnyikra jutottunk. Ez az utca hasonlóan fontos tengelye a városnak, mint például Pesten a Rákóczi út. Nem akarom se Pest, se Moszkva utcáinak szépségét kisebbíteni, de a Krescsatnyik az fogalom; kőbe, betonba, márványba vésett költemény. A német fasiszták egyetlen ép házat sem hagytak ezen az utcán. Kiev lakóházainak 40 százaléka teljesen megsemmisült, ép ház pedig alig maradt az egész városban. Most olyan ez a város, mintha nem is 15 éve szabadult volna fel. A világ egyik legszebb utcája a Krescsatnyik. A Sevcsen- kó körúttól a Sztálin térig egységes művészi kompozícióban épült felhőkarcolók, lakópaloták, középületek és áruházak szegélyezik. Az 54 méter szélességű úton kora reggeltől késő estig tíz sorban suhannak az autók, A nálunk nemrég megjelent Volgák itt már taxiként futnak. A hatalmas ZIM-ek és ZÍSZ-ek között sok a nálunk is jól ismert Pobeda és Moszkvics; A Sztálin téren az újjáépült üzletek neonfényében egy márványtábla arany betűinragyog- nak. Egy síremlék ez, ahöl soha nem hervad el a virág. A virágok fölött a következő szöveg olvasható; „A lángoló Kiev ben itt lépett először a Krescsatnyikra Ukrajna hős fia: Nvikifor Nyiki- tovics Soludenkó gárdaszázados, aki elsőnek tört harckocsijával a városba. Hősi halált hált: 1943. november 5-én...” a szovjet emberek megállnak az utca szélén lévő kékre, vörösre, vagy csontszínűre festett szekrényféleség előtt és poharaznak. Nincs tolongás, mert minden 15— 20 méterre van egy ilyen automata. Két-három féle italt ad egy- egy ilyen gépezet, öt kopejkáért 2 deci ásványvizet, 35 kopejkáért szörpöt és 45 kopejkáért valami jobbfajta gyümölcslevet kaphat az utas. Megfigyeltük, hogyan dobják .bele a pénzt, hogyan történik a pohármosás és azt is, hogy hol adja az italt ez a furcsa masina. Vizet például egy darab öt kopejkáiért lehet inni. A szörpért egy húszast és egy tizenötöst kell bedobni, hogy működjön a gép. Amikor mindezzel tisztába jöttünk. megvártuk, míg magunkra maradunk egy ilyen itatógép előtt és akkor az egyik nyíregyházi társunk a pohármosóra rászorít tett egy poharat, majd előkotort 5 kopejkát és bedobta a jelzett helyre. Megnyomta a gombot és a pohara mégis üresen maradt. Igen. mert azt már elfelejtette megnézni, hogy nem akármelyik csap alá kell tartani a poharat. Ö vízért fizetett és limonádét akart, legalább is odatartotta a poharát. A víz ugyan kiömlött a maga járásán, de mire észbekapott a mi túrista barátunk, azt már el is nyelte az öblítő rács. Azt hittük, hogy magunk vagyunk. A nagy izgalomban észre sem vettük, hogy vagy hárman megálltak az idegen beszédünket hallgatni, meg aztán az ügyetlenségünkön egy kicsit d'erülni. Egy idősebb asszony, látva zavarunkat, rögtön elővette a pénztárcáját és mindhármunknak egy-egy 5 koA most épülő húszemeletes Moszkva szálló egy részlete Kiev ben. A Krescsatnyik egyik monumentális épülete most készül. Ez a Moszkva szálló, aminek az építkezését fényképen is megörökítettem. Reggel még a tizenegyedik emeletre húzták fel a hatalmas daruk a födémelemeket, este, amikor búcsúztunk a várostól, már alig volt híjjá a tizenkettedik emeletnek. A toronydaruk egy-egv szobafalat vagy egy egész fürdőszobát egyszerre hin- táztatnak a levegőbe és emelik be a tetthelyre. A szálló húsz emeletes lesz és fölötte lesznek a, tornyok. Amíg az UNIVERMAG-ba (nagyon szeretnek rövidíteni, univerzális magazin — mindent árusító áruház) iparkodtunk, igen megszomjaztunk. Egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy pejkást nyomott a kezünkbe, majd szaporán mondogatta: pro- bitye, probitye... Mi meg is próbáltuk mindannyian ezt az önkiszolgálást és ahogy tudtuk, köszöntük a szívességét a jótevőnknek. Ahogy Lembergben, itt is inkább tapasztalatszerzés volt a főcélunk az áruházakban, nem pedig a vásárlás. Néhány csomag zsilettet, jelvényt, vagy gyufacímkét vásároltunk a célból, hegy legyen elegendő kopejkánk az automaták használatához. Ahogy a szövetosztályon leskelődtünk, arra léttünk figyelmesek, hogy az egyik ismerősünk, aki itthon textil áruházban eladó, méreti magának a szövetét, de már vagy 8—10 méternél tartanak, amikor azt mondja, hogy elég. A végből i nem vágják lé a szövetet, csak I megjegyzik, hogy meddig mér- I ték. Erre a mi emberünk előveszi a zsebéből az összehajtott centist ás elkezdi mérni az anyagot. Amikor _ végigmérte a megjelölt helyig. mósoiyogva mondta. hogy pontosan annyi. A szovjet kollégái is összejöttek, vagy nyolcan- tizen a különös mérésre, meg aztán a vevők közül is jónéhá- nvan odásereglettek. Egy egész embergj-űrű közepén kellett a tolmácsnak oroszul és magyarul is elmagyarázni, hogy mi is történik itt valójában. Náluk a sző vetet úgy mérik, hogy a méter- rudra rátekerik az anyagot: ahány hajtás, annyi méter. A ma- ?var szakember abban kételkedett, hogy vajon pontos-e az ilyen mérés, nem csapódik-e be az eladó. A mérés azonban azt-mutatta. hogy sem az egyik, sem a másik fél nem csapódhat be, és még az a könnyebbség is megvan, hogy nagyobb mennyiség vételé^ nél könnyű az ellenőrzés, mert a méterrudra felhajtott anyagot könnyű megszámolni. A méterrúd két vége ékalakúra van kiképezve és lev a hajtogatásnál még nyolc tíz méter eladása esetén sem vesz fel semmit a, rúd végének a szélessége. Egy kis barátkozás, a rajtunk és a pulton lévő szövetek össze- hasonlítgatósa után elköszöntünk a kedves eladóktól. Néhány lépést teszünk, egy markáns férfi szólít meg bennünket kicsit tört magyarsággal, majd átadja a karján ülő másféléves forma fiúcskát a vele. lévő asszonynak és valamennyiünkkel kezet fogott, aztán bemutatta a feleségét is„ „En jartam sókat 1956—57 Buda. pest, Debrecin, Nyírighaza. En kapitány. Akkor nem jo nekem, nektek se. Most béke, most jo. Idvezlem magyar barátok, id- vezlem a karhatalmistak: Volt sok jo bóratom. Szervusztak”. Meghatódva búcsúztunk Ivan Andre- jevics Buljanovtól, akire 1956. októberében és novemberében száz halál leselkedett a pesti utcákon és ismeretlenül is barátjának szólított bennünket, magyarokat, akiknek a szabadságért harcolt és talán a bátyja, vagy az apja negyvenötben a vérét is hullatta értünk. Vacsorára újra a kiállítási terembe vittek ki bennünket a buszok. Mégegyszer végig mentünk a Krescsätnyikon hogy az esti tündérszép kivilágításban is gyönyörködni tudjunk Kiev szépségében utána az állomásra vittek és búcsút mondtunk az ősi városnak. Különleges csomagolásban szállítják a szabolcsi pékárukat A pékárukat eddig kerékpáros küldöncök hordták ki az üzemekből az illetékes eladó boltokba. S míg a sütemények a fogyasztókhoz kerültek, gyakran öt- ha' ember végigíogdosta azokat. A Sütőipari Vállalat vezetői már többízben foglalkoztak azzal, hogyan lehetne ezen a problémán segíteni. Az utóbbi időben mér be is vezettek egy igen ésszerű javaslatot. A süteményeket ezután leszámolva nagyobb nylon, vagy műanyag, esetleg vászon védőburokban szállítják. A védőburkot különleges kosarak is helyettesíthetik. így megvédik a süteményeket az útközben előforduló szennyeződéstől, s r.em számolgatja át azokat négy-öt ember. Hymodon azt akarják elérni, hogy a fogyasztók minél hi- giénikusabban kezelt pékárukhoz jussanak. Az említett újfajta szállítási módozatokat a nyíregyházi, a Mátészalkai és a nyírbátori Sütőipari Vállalatok már be is vezették. s a tapasztalokat a közeljövőben értékelik. Találkozón vendégelték meg a szociális gondozottakat A szociális gondozottak részére találkozót rendezett a városi nő- tanács, a. városi vöröskereszt és a tanács végrehajtó bizottsága. A találkozó, — melyet augusztus 25-én délután 4 órakor rendeztek meg a városi tanács nagytermében. azt á célt szolgálta, hogy a társadalmi és tömegszerveza- tek az eddiginél közvetlenebb kapcsolatba kerüljenek a szociális gondozottakkal, megismerjék gondjaikat,, életüket és segítsenek a rászorulókon. A város szociális gondozottajainak ez az első találkozója, ahol barátságot köthetlek egymással és a varcs tömegszervezeti vezetőivel, itt megvendégelték őket, a Virágzó Föld Termelőszövetkezet KISZ-«?yüt- tese pedig kultúrműsorral szórakoztatta a szociális gondozottakat. Köszönet a diavetítőért A városi nőtanács aktívái már hosszabb idő óla látogatják a megyei kórház Sóstói úti gyermek TBC osztályát: ajándékokkal. szíves, anyai szóval vidítják > a kis betegek mindennapjait. Most, augusztus 19-én egy értékes dia- vetítőgéppel lepték meg a csöppségeket. Jött a válasz: nagyon köszönik a beteg gyerekek. Miért nem volt hal a nyíregyházi csarnokban ? Javulás várható Szóban ' és levélben többször érkezett hozzánk panasz nyíregyházi olvasóinktól: nincs áru a halcsarnokban, olykor még a Halászcsárdában sem tudják kiszolgálni a vendégeket. Mi gz oka énnek? Az Alkotmány Halászati TSZ elnökéhez továbbítottuk a panaszokat. Ilyen választ kaptunk: — Tény és való, hogy az utóbbi napokban hiány volt halból nemcsak a csarnokban, de a csárdában is. Értnek az oka mindenekelőtt a rossz vízállás, és a halászatra még kedvezőtlenebb időjárás volt. A hálók üresen hagyták el a vizet a halászok erőfeszítések ellenére ...ia így tehát a nyíregyházi haihiány a halászok szokott munkája ellenére, objektív okok miatt állt elő. De minden remény' megvan ahhoz, hogy mostmár ne panaszkodhassanak a halat szerető nyíregyháziak. Az utóbbi pár nap fogása enged erre következtetni. Már lehet kapni harcsát, pontyot, márnát és más, kedvelt hal- féleségeket. A halászcsárda is változatos készítményekkel várja a közönséget. A* MHS lövészeinek versenyén első; Zajácz Ferencije Az MHS nyíregyházi elnöksége vasárnap tartotta az ötfordulós lövészverseny első napját. Szép számmal jelentkeztek az üzemi és területi elnökségek lövészei a nyíregyházi lőtéren, hogy összemérjék tudásúkat, ügyességüket. Nagy volt a versenyláz, hiszen még most ( találkoztak első ízben a versenyzők és mindenki azon volt, hogy jó helyezést érjen el, — hiszen ez már sokat jelent a • következő fordulóban. A legjobb eredményt Zajacz Ferencné érte el, aki az egyéni versenyben első lett, maga mögé utasítva a férfi lövészeket is. 10 fekvő és 15 vegyes helyzetből leadott lövéssel 171 köregységet ért el. A - második helyezett Bartha András 167. harmadik pedig Gál Lőrinc 162 kóregységgel. Csapatversenyben a MÉK Vállalat szerepelt a legjobban és az értékelt 5 versenyző eredménye 666 köregység volt. Második helyezett. az Építőipari Szerelő Vállalat. harmadik pedig a nyíregyházi területi MKS szervezetének férfi csapata lett. A sorkötelesek tiszteletére Nagy sikerrel mutatkozott be a szabadtérin a Néphadsereg Központi Művészegyüttese Hétfőn este telt ház volt a nyíregyházi Szabadtéri Színpadon. A „harminckilencesek'’, az idei sorkötelesek tiszteletére utazott le Budapestről a Néphadsereg Központi Művészegyüttese, hogy jubileumi díszelőadáson kedveskedjen a katonajelölteknek. Kialudtak a fényfüggöny égői, s a színpadon felsorakozott énekkar tagjait ezerkétszáz tenyérből csattanó1 taps köszöntötte. Amit az egész esten tapasztaltunk: művészet, szerénység, fegyelmezettség. Helyes volt,. hogy az alkalomnak megfelelően nyitószámként katonatoborzókat adott elő az ének- és zenekar. ötletesen válogatták meg mű- sqrszámaikat. Az előadás első felében különösen a népi zenekar előadásában elhangzott „Bihari emlékezete” tetszett. Kidolgozottam tisztán, csengőn tolmácsolta a tehetséges férfikar Liszt Katonaénekét is. Bartók négy régi magyar népdalát ugyancsak viharos taps jutalmazta. (Szokatlan volt, mégis nagy elismeréssel veV te a közönség, amikor Bárdos: Danadana című feldolgozásakor a karvezető nélkül énékelt a. férfikar. összeszokottságot árult el.) A Cigánytánc is említést érdemel, csak úgy, mint a férfi tánckar közreműködésével bemutatott Kuruc-tánc. ötlet, hagyományápolás, életerő — ezek jellemezték a műsornak ezt a részét. Külön kell szólni az est má-t sodik részében bemutatott,' sikerese bbnél -sikeresebb számokról. Az együttes női tánckara, ‘—ven, dégszereplésük alkalmával — a kínai népi táncművészet egy, gyöngyszemét tanulta meg, hozta el magával, és mutatta be'„A1 teaszedő lányok tánca” címmel Az énekkar Alexandrov: A ' baráti hadseregek dala, és a Poéma Ukrajnáról című szá-: maikkal igazolták kivételes tehetségüket. Faggyas Imre szólóéneke méltán nyerte el a nézőki tetszését. A müsorzáfó „Reggel a táborban” tánckompozíció ötletes, tetszetős volt. Üjra harsant a taps, ünnepeltük a művészedet,; s a közönség még maradt. Az el-j ismerést fogadók mögül Kovácsi Ferenc százados lépett a szíri- j padra, szép csokorral a kézében. és meleg szavakkal man-! dott köszönetét a szereplésiért. Ez is szokatlan volt Újszerű és felemelő epizód. — gyal H 4