Kelet-Magyarország, 1959. augusztus (16. évfolyam, 184-207. szám)

1959-08-26 / 204. szám

Militär Police. Két semmitmondó idegen szó annak, aki itt él a mi bé­kés országunkban. S két gyű­löletes szó annak, aki négernek született az USA-ban, aki az ázsiai őserdők mélyén tanulta meg kiejteni az amerikai had­sereg tábori csendőrségének ne­vét. A ma még gyarmati sorban sínylődök, sokat beszélhetnének a íehérremázolt acélsisakos yenkik „módszereiről”. És ama nemzedéke szerte Afrikában és Ázsiában nem felejti a Militär Police elnevezést. Tajvan, Korea, Libanon, Dél- Vietnam hazafiak vérével áz­tatott utjai emlékeztetnek min­Vientiane, (MTI): A Reuter je­lentése szerint a laoszi felkelők harmincöt mérföldre (50 kilomé­terre) megközelítették Laung Prabang városát, a laoszi királyi család székhelyét. A városból érkezett kormánytisztviselők el­mondották, hogy körülbelül öt­ven család összeszedte értéktár­gyait és elmenekült. A kormány hírközlési zárlatot rendelt el. — Ennek ellenére katonai körök hétfőn közölték, hogy az utóbbi öt napon a felkelők befolyása igen elterjedt az országban. Washington: Az AP jelentése szerint Herter hétfőn tanácsko­zott a szenátus és a képviselőház külügyi bizottságának több tagjá­val. A. külügyminiszter kijelen­tette, hogy „nagyon aggasztja a laoszi helyzet. New York: Az amerikai lapok bőven foglalkoznak a laoszi fel­denkit: a nemzetközi kapitaliz­mus, az imperialista nagytőke nem válogat az eszközökben, hogy gyűljön a dollar es arany... És ez a mindenre elszánt, a legkitűnőbb fegyverekkel ellá­tott zsoldoslegénység most Laosz földjén masírozik. Mint a legújabb hírek ismer­tetik: a laoszi népellenes kirá­lyi kormány „igen nagyra ér­tékeli az amerikai segítséget”. Milyen segítségről van itt szó? Miben segíthet a laoszi kor­mánynak a számos amerikai kiképzőtiszt s mifajta közös ve­szély hozta közel a laoszi föld- birtokosokat az USA tábori csendőrségéhez? Tudni keli, hogy Laosz, az a dálkeletázsiai királyság, amely­nek másfélmilliós lakosságát Sziám, Franciaország, később Japán, aztán a királyi csapatok nyomorgattak és fosztogatták — Thaiföld, Kambodzsa, Viet­nam és a Kínai Népköztársaság között fekszik. Az ország gazdag ásványi kincsekben, nagy terü­letének túlnyomó része feltá­ratlan és lakatlan. Az ország hazafias erői 1345-ben felkeltek az imperialistákat kiszolgáló laoszi kormány és a gyarmati elnyomás ellen és kikiáltották a Patet-Lao — Laosz egy ré­szén — a függetlenséget. 1954- ben a genfi értekezlet garan­tálta Laosz függetlenségét és fegyverszünetet létesített Laosz és Patet-Lao között. A laoszi kormány később arról nyilat­kozott, hogy semleges politikát folytat, nem csatlakozik a SEATO-hoz. Ezután az ország kilépett a Francia Umoboi, megszűnt a polgárháború, meg­keléssel. A Washington Post ked­di száma arról ír, hogy megfelelő számú nemzetközi megfigyelőt kellene küldeni Laoszba, akik az ENSZ-nek jelentést tennének az eseményekről. A New York Herald Tribune arról panaszkodik, hogy az ENSZ főtitkára vagy nem ismerte fel a helyzet komolyságát, vagy pedig rádöbbent tehetetlenségére, ezért a laoszi kormány nem várhat segítséget az ENSZ-től. Laosznak nagyarányú katonai segítséget kellene kérnie külföldről, neveze­tesen az Egyesült Államoktól, — írja a lap, majd hozzáteszi, hogy Washingtonnak és a többi nyu­gati országnak fontolóra kellene vennie ezt a lehetőséget. alakult a koalíciós körmany, s megszűnt Laosz kettéosztott- sága. Csakhogy a nemzetközi im­perializmus nem törődött köny- nyen bele Laosz elvesztésébe. Mint mar előbb említettük, az ország a Kínai Népköztársaság­gal és a Vietnami Demokratikus Köztársasággal határos. A laoszi kormány árulóinak se­gítségével az utóbbi időben provokációs központtá és az imperialisták haditámaszpont­jává akarják kiépíteni a millió elefánt országát. Első tényke­désük volt, hogy megkíséreljék felszámolni a volt patat-laoi el­lenállási mozgalom egységeit, s az ország eg^sz területén érvé­nyesüljön az USA monopolis­táinak kívánsága: legyen újra gyarmati sorba a nép. Ezért lángolt fel most újult erővel s harc, amelyben a népi csapa­tok sorozatos győzelmeket ér­nek el, s már csupán néhány mérföldre vannak a fővárostól. Az áruló kormány szóvivője pedig arról beszél: „nagyra ér­tékeljük az amerikai segítsé­get”. Ami abból áll, hogy ki­képző tisztek és amerikai ka­tonák taposnak a laoszi nép földjén, falvakat, városokat pusztítanak el. Mindezt miért? Hegy Washingtonban és New- Yorkban, Párizs bankházaiban újra emelkedjék a hadiipari részvények árfolyama, hogy ez­zel az új tűzfészekkel próbál­ják aláaknázni a világ közvéle­ménye által oly hőn óhajtott nemzetközi esemény, a Hrus­csov—Eisenhower találkozó si­kerét. A Militär Police katonája pedig férjeket és asszonyokat, békés öregeket és ártatlan gyer­mekeket gyilkol. Hazájától sok­ezer kilométerre. Amíg a laoszi nép haragja teljesen megta­lálja a titokzatos „MP" ellen­szerét . . . (Éj) VIII. FEJEZET Tavasz... Hűs szél fodrozta a folyók vizét. Az ágakra zöld gyöngysorokat aggatott a napsu­gár — virágbaborult Budapest. Lobogók erdejébe, lobogók erde­jének tűzpircs virágába... A Hősök tere az egész ország szívdobbanását visszhangozta. Az egykori gőgös, hivalkodó And- rássy-út tízezreket vendégül látó, kedves házigazdává változott. A régi Aréna-út pedig zsúfolásig telt Dózsa György nagyranöti, késői unokáival... A díszemélvényen államférfiak, miniszteiek, külföldi vendégek... Munkások, tudósok... Soraik közt egy mindent látni akaró, idős festő: Pongrácz Kálmán... Ezüstös feie a gyalogjárókon szorongó emberóceán fe’é for­dult: elmerülten nézte a lányo­kat és fiúkat, a jókedvű férüa- I kát, a sorok elé tolakodó örege- 1 két. A tribün felé küldött szün- | leien éljenek, a tízezrek zsibon- | gása agyában folyamatos, végnél­küli zúgássá értek. Az emelvény szélén ült. Mel­lette éljenzés csattant: piros­nyakkendós, fehéringes úttörő- díszőrség küldte üdvözletét a le­látó közepére. A tér körül fényes szuronyer­dő meredt az égnek. Acélsisakos, A laoszi felkelők megközelítették a királyi család székhelyét A New-York Herald Tribune beavatkozást sürget Befejeződön a községek belterüleíi határainak felmérése A múlt hónap folyamán befe­jeződött megyénkben a községek belterületi határainak felmérése. Az illetékes szervek, szakemberek térképen rögzítették, hogy med­dig tart a községek belterülete, illetve hol kezdődik a külterület. Az említett felmérési, térképezési munkáknak két szempontból is nagy jelentőségük van. Előszöris nagy segítséget nyújt az újabb építkezéseknél az építési területek kijelöléséhez, ugyanis csak belte­rületeken lehet lakóházépítkezé­seket kezdeni. Ennél is fontosabb azonban: hogy a térképek bizto­sítják az egyre inkább közelgő népszámlálások sikerét. Ugyanis pontosan lehet rögzíteni segítsé­gükkel a községek bel- és külterü­letének pontos lakó-létszámát. Megyénk több községe igényli a községrentiezési temt Szabolcs-Szatmár megyében Nyíregyházán kívül mindössze néhány nagyobb község van, amely községrendezési tervvel rendelkezik. Az utóbbi időkben községeir-k igen nagy számban nyújtják be igényüket, melyben a községrendezási tervek elkészí­tését kérik. Figyelembe véve a kérelmek nagy számát, remény van arra, hogy az illetékes felsőbb sz=rvek a jövő év folyamán több tervező szakembert biztosítanak megyénk számára. Örvendetes tényként lehet elkönyvelni a köz­ségek ilyes arányú törekvését, ugyani» * községrendezési tervek nagyban elősegítik, hogy falvaink a közeljövőben tervszerűen épít­kezzenek, s ésszerűen fejlődjenek tovább. Vasulasasszonyok tanácskoznak •• a •» j •• I •* csütörtökön A városi nőtanács és a vas­utas nöbizottság augusztus 27-én, csütörtökön tanácskozást rendez a vasutasotthonban a vasutasfe­leségek részére. A tanácskozásra közel félezer asszonyt hívnak meg, előadó a debreceni vasúti nőbizottságtól érkezik. A vasutas­feleségek tanácskozásán szó lesz az iskolai tanévnyitásról, a csa­ládról, a vasutas nók munkájá­ról. A tanácskozás közelebb hoz­za egymáshoz a vasutasfelesége-, ket és valárpennyiüket a nőbi­zottsághoz, amely hétköznapjai­kat igyekszik tartalmassá tenni és segíteni a nők kuitűrálódását* a közéletbe való bevonását. Egy érdekes és hasznos javaslatról A közelmúltban a vállalatok és üzemek képviselői tanácskozás­ra gyűltek össze, melyen java­solták, hogy hasznos dolog len­ne, ha minden vállalatnál el­készítenék a vállalar albumát. Ezek az albumok röviden leír­nák a vállalatok születését, ke­letkezését, s röviden méltatnák az érdekesebb, említésre méltó eseményeket és foglalkoznának az illető üzemek fejlődésével. Ha ezek elkészülnek, okos lenne egy megyei ipari albumban összesíteni azokat az adatokat, amelyeket nevelési és propagalási célokra kiválóan fel lehetne használni. szálegyenes sorok várakoztak jel­adásra. S elérkezett a pillanat: a Dó­zsa György útról a térre kanya­rodott a honvédelmi miniszter gépkocsija... A puskák, kardok tisztelgésre lendültek... A hirte­len, feszült csendben üdvözlés harsant: — Jó reggelt, elvtársak! — Erőt, egészséget! — zúgta a sokezertorkú visszhang. A magasból fokozatosan erősö­dő molorzugás hallatszott. Pong­rácz felkapta a fejét. A Dózsa György ut torkolata felett, egész alacsonyan szállva három zászló­vivő repülőgép közeledett.’ A kö­zépső a népköztársaság címeres lobogóját hordozta. Fentebb, a tavaszi nap fényéban ezüstlő be­tűk rajzolódtak az égre. Lent. felhangzott az első vonuló alakulatok dobpergése... Legelői zászlók közeledtek... Pongrácz a korlátba kapasz­kodva figyelt. Görcsös szorítása alatt megroppant a deszka... Könnyei fátylán át látta a büsz­kén lobogo zászlót, a drága dan­dárzászlót! A szél feléje, a tri- bűn felé lobogtatta selymét... A halhatatlan proletárjelkép üdvö­zölte hősét... köszöntötte hőseit... Elmosódtak előtte a menetelő ezredek. Lövészek, hadihajósom határőrök sorai egyetlen folios vörös lepelbe burkolóztak. Pong­rácz Kálmán még akkor is a zászlót látta, amikor a „Katyu- sák” és a hosszúcsövű lóvegek dübörögtek előtte. Csak a hatalmas páncélosok közeledő robaja térítette magá­hoz. A második harckocsi tor­nyából sudár, jólismert termet egyenesedett. Vállapján a tiszti csillag fürdött a napsugárban. Ifjabb Pongrácz Kálmán főhad­nagy, a páncélkötelék politikai tisztje feszesen tisztelgett a régi 32-es dandár politikai biztosa előtt.., A tankok dübörgése még hal­latszott a Dózsa György-úti alul­járó felől, a Hősök terén elhe­lyezett megafonok még visszhan­gozták a tömeg éljenzését, ami­kor a tribün alatt megszólaltál? a tömegfelvonulás kezdetét jelző harsonák... A fők között hatalmas piros virágokból kirakott felirat jelent meg: Előre a hazáért, a népért! Felcsendült az úttörők éneke, da­los, táncoslábú fiatalok, izmos sportolók, zászlódiszes doigozöK sűrű erdeje lendült a térre. Pongrácz Kálmán nem tudott betelni a látvánnyal. Gyönyör­ködve nézte a mozgó transzpa­renseket, a vég nélkül hömpöly­gő áradatot. Visszaintegetett a1 libegő piros kendőknek, tarka' csokroknak. És egyszerre a tribün elé ér­kezett Anyicska... Innen is, on­nan is, mindenhonnan Anyicska integetett felé... A diáklányok soraiból a sze- pesremetei házikó lakója nevetett rá, fehér fogacskái elövillantax a cseresznyeszínű ajkak közül... Szőke hajfonata pajkosan verő­dött vállaihoz. A tornacipős, rövidszoknyás sportoló lányok között is Anyics­ka integető karjai fehérlettek. Szemeiben meleg, huncutkás mo­soly bujkált... A virágkoszorús MNDSZ asz- szonyok .soraiból Anyicska lépett elő. Kitárt karokkal szaladt pár­ja felé... mint egyszer, régen, s íogolyváró, hosszú évek után.., Üjabb Anyicska jött... Emelt fővel, okos, indulatos szemek­kel vitte, vitte a hatalmas vörös zászlót előre... A friss reggeli' szél jókedvűen játszadozott a zászló piros selymével, sőt oly­kor a zászlórudat is meglebben-' tette... És jött, hömpölygőit a tömeg— VÉGE 5 Áz a titokzatos „MP" Hét és félmillió forint nyere- j ség. — Nem bánta meg. — A nap I eseményeiből. — A Holt-Tisza i .egveszélyesebb kártevője. — Ked-1 ’ vés öregek. — Debreci ni krónika.; — A zene nagy mesterei. — gyermekműsor, i Napsütés Várható időjárás szerda estig: északon fokozatos felhősödés, né­hány helyen eső, zivatar. Az or­szág déli felében még sok nap­sütés. Megélénkülő nyugati, északnyugati szél. A meleg észa­kon kissé csökken, délen válto­zatlanul tovább tart. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet szerdán: északon 2fi—29, délen 23—32 fok között. Győri Illés György:

Next

/
Thumbnails
Contents