Kelet-Magyarország, 1959. július (16. évfolyam, 152-183. szám)

1959-07-18 / 167. szám

4

RELETMAGYAKORSZAG

13b3. JCLirS 18, SZOMBAT

BALOGH JÓZSEF FELKÉSZÜLT

A konfnnktúra

..parsfüesnniii"

Nagyecsed, 1959. július hó. Este féltíz. A községi párt-alap- szervezet 3. tárgysorozatának megvitatására került a sor.

Az érdeklődés a második tag- • jelölt felvétele iránt fokozódott inkább. Hiszen Balogh József cigány. Vagyis azok közül való, akiknek egyrészén a felszabadulás óta sok jóakarat, segíteni akarás elbicsaklott már. Hogj' nem törik magukat a rendes élet után, keveset vagy éppen semmit sem adnak művelődésükre, a becsületes munkára, tisztálkodásra, egyenes őszinteségre...

Boros Gusztáv elvtárs, — a községi tanács dolgozója — szinte a taggyűlés nevében tette fel «kérdést:

— Aztán mégis, egyáltalán m< hozott ide? A pártba?

Nem éppen barátságosan, azonnal megadott bizalommal hangzott ez így. Egyébként nyílt, egyáltalán nem ellenséges tudakozódni akaras csendült ki belőle. Még akkor is, ha hiányzott belőle az elv- társamozás. 1959. ősze óta ugyanis nagyobb, féltettebb becsben van ez a megszólítás.

Balogh József tehát mágegy- szer felállt. Tekintetében nem látszott, a legcsekélyebb zavar sem. Még mosolygott is. Mint aki előtt ismeretlen a szavakat tördelő^ gondolatokat zavaró lámpaláz. És... a már több éves. évtizedes kommunisták talán'

Az idei terméskilátások rendkívül kedvezőek. A tavalyinál sokkal több gyümölcsre, paradicsomra számítanak a szakemberek. A konzervgyárakban már hetek óta több műszakban dolgozzák fel a borsót, s újabban hozzáláttak a sárgabarack, a

meggy és a zöldbab konzerválásához is. Borsóból a tavalyi 451

épen most nézték meg jobban, hogy Balogh József takarosán megborotválkozva, fésülködve, rendesen vasalt hófehér ingben, jó állapotú ruhában, sárga félcipőben áll előttük.

— Kedves elvtársak —

így kezdte. Nem tudom, elhi- szik-e, de én tudom a kommunisták szándékát. Azt akarják, hogy minden dolgozónak rendes, megnyugtató élete legyen. Ezért vannak az élvonalban. Ezért akarok én is belépni a pártba... Egyébként hat gyermekem van még otthon, mivel a két nagyobb lányom már férjhez ment. De én nem úgy akarom tartani, felnevelni a gyermekeimet, ahogy általában a cigányokról hiszik. Most is két jó süldőm van, nevelem a családomnak... A munkában nem válogatok. Csak becsületes legyen. A keresetet beosztom a feleségemmel. Engem nem igen lát senki részegen. Bejöhet a házamba akárki...

— Az asszonyomra csak azért vagyok néha bosszús, ha valamit nem úgy csinál, ahogy kell. De legjobban azt követelem meg tőle, hogy tartsa tisztén a gyermekeinket, beszéljen szépen velük, akik engem „édesapám”- nak, őtet meg ,.édesanyám’’-nak szólitják... Tehát, elvtársak, készültem én arra, hogy az élvonalbeliek közé léphessek. De. készülök mindig, továbbra is, hogy

szégyent ne vallhasson velem

vagonnal szemben az idén 1420 vagonnal tesznek el. Kétszáz vagonnal több paradicsom-konzer- vet készítenek, mint 1958-ban, növelik — a terméstől függően —

a gyümölcs és a főzelékkonzer- vek mennyiségét is. Többßzäz vagon barack, cseresznye és körtebefőttet adnak át a kiskereskedelemnek.

a párt... Nagyon szeretném, ha a cigányság is mielőbb megtalálhatná a tisztességes emberséget. Hogy előrébb tudhasson járni. És én hiszem, hogy ebben segíthetek. Rám hallgatnak.. Azért akarok én hát, elvtársak, a pártnak tagja lenni, hogy még jobban érezzem a felelősséget magamért, családomért; meg amit csak megtehetek a párt érdekében, az jól legyen... Ha akarnak még valamit megtudni az elvtársak, kérdezzenek.

Senki sem kérdezett

többet. A tekintetek előre fordultak várakozóan, hogy Molnár Károly, a titkár elvtárs szavazást kérjen.

A gyűlés végeztével azonban nem tudtam megállani, hogy ami piszkáló-féle mindezek után bennem maradt még, Balogh Józsefnek ne szegezzem:

Balogh elvtárs! Amit mondtál, az mind helyes volt.

Nyilt beszéd, őszinte színvallást mutat. De a pártban ez nem minden. Tanulnod kell, hogy még többet tudj. És... nem tudom... fog ez menni nálad egyáltalán?

Kerek, barna arca megint megtelt mosollyal. Még az a nagyoh fekete bajusza is meg- nyúlt belé egv kicsit. S hatféléiről, a kabátja alól egy keményfedelű könyvet húzott elő. (No igen. Ezért tartotta hát

olyan mereven a bal karját. A könyvet szorította vele).

Nézem a könyvet*

P. A. Keller: Hogyan keletkezett az élet?

— Kié ez a könyv? Te olvasod? — csodálkoztam el.

— Persze, hogy én. Ma délután vettem ki a könyvtárból. Szoktam én onnan kivenni olvasnivalót. A postástól meg újságot veszek, amikor van rá- való pénzem. Hanem a mozit, azt aztán nagyon szeretem...,

Várta* még, hogy kérdezzek valamit. Viszont a tudatos akarat ilyen mértékű meglepetése összebolygatta minden további gondolatomat... — a. b. —

Nyugaton a nagy világgazdasági folyóira.ok még manapság is sokat cikkeznek arról a bizonyos kanjunkturáról, am a nyugat-német gazdaságot a második világháború után előrelendítst- te, s amely — az illetékes lapok által közölt sta'isztika adatai szerint — szinte ..paradicsomi” állapotokat teremt.

Nem akarunk kételkedni az állítások valódiságában. Ügy igaz, Krupp és Messerehmidt urak, a nagy részvénylulajdo- nosok soha nem éltek olyan jól, mint éppen ma Nyugat-Német- országban. Csakhogy abban az államban mások is élnek és pedig azok sokkal többen, mint a fent említett urak. De beszéljenek a Nyugat-Németországbari élő munkások levelei.

......nékem csak hallgatni lehet itt a saját szabadságom érdekében. Itt nékem, magyarnak nincsen semmi keresnivalóm, nem is volt. A beszédítésnek nem akarok tovább ildczáta lenni. Itt kínlódni, gyötrődni, vándorolni egyik házból ki, a másikba be, ez már az egészségembe is belegázolt. Tizenöt esztendeje lesz, hogy vándorclrk, de semmi előnyöm nincs belőle, csak hátrányom és idegileg ösz- szetörött. Helyeslem a mai magyar életmódot A teljes megértésemet osztom nemzetünk irányítóival: amint a hírekből értesülök, virágzóban van sokat szenvedett hazám. Ehhez én is szerednek hozzájárulni tevékenyen, az építkezésekben szerzett itteni tudásommal, lehet, hogy hasznos lenne a magyar építőiparban.’1 így ír V. László, aki haza szeretne jönni.

A 29. játékhéten 3,562,656 szelvény érkezett a Sportfogadási és Lettó Igazgatóságra. Ennek megfelelően egy-egy nyeröosztályra 1,335.996 forint nyeremény jut. A

Török Balázs ezeket írta a Magyar Rádió idegennyelvű adásának:

„... nekem már éppen elég volt az ő általuk hírde ett paradicsomból. Még én a szerencsések közé tartozom, mert ez idáig tudtam dolgozni. Tudniillik itt az egyik bányában vagyok szerelő és mikor ünnepi sichtünk volt, én akkor is dolgoztam, sőt még a vasárnapokon is. Most újból albocsájtásck vannak, eddig ilt is szerencsém van, de hogy később mi lesz, nem tudjuk. ... itt luxus a hús és a ruha, itt a munkásnak őszerintül^ csak dolgozni kell és nem enni, az árak napról- napra emelkednek. A munkásnak a fizetése marad, sőt elbo- csájtják: ez itt nekik a paradicsom".

Mély keserűséggel ír egy Nyu- gat-Németországba disszidált

győri textiltechnikus. „Otthon megtanultam, hogy a kommunisták az egyszer kimondott nemet ritka esetben változtatják igenre. Nos, ehhez még hozzájárult az időközben három éves, kapitalista országban szerzett politikai tapasztalatom. Ha szabad így kifejeznem magam, megundorodtam e „csodás” kapitalista rendszertől."

S a levelek egyre jönnek, íróik, az egyszerű Nyugat-Németor- szágban élő — nem csak magyar — munkásemberek minden sorukkal vádolnak, elmondják az igazságot arról a bizonyos nyugat-német paradicsomról, amely csak a gyártulajdonosoknak paradicsom. és a munkásoknak keserűség.

balatenföldvári Szabadtéri Színpadon nagy érdeklődés mellett megtartott sorsoláson a kö'/etke- zö számokat húzták ki: 2, 19, 29, 84 és 90.

Az idén lényegesen több zöldborsót, paradicsomot és gyümölcsöt Konzervál az ipar, mint tavaly

A Lottóhúzás e lieft

eredmémei

*

— Ahhoz, amit önök tudnak, én már csak nagyon keveset tehetek hozzá, sajnos nagyon keveset...

keservesen sóhajtott, és egy pillanatra tenyerébe rejtette arcát.

• — Több mint húsz esztendeje annak — kezdte el történetét Di- mitríj —. hogy a wesolai zárdában megpillantottam Borbálát. Vannak, akik nem hisznek abban, hegy első látásra egy életre megszerethet az ember valakit, pedig velem ez történt. Igaz, hogyha csupán a külszín, a szépség az, ami szerelemre gyújtja a szívet, az még nem elég az örökké tartó érzéshez. Ahhoz több keli. Az első látásra fellobbanó szerelem csak magasra csapó láng, mely hamar kialudna, ha nem táplálná a megértés. Számos levelet váltottunk, így ismertük meg egymást igazán. Nagyon megszerettem, és mindenáron feleségül akartam venni. De irtózatosan kegyetlenek Krisztus egyházának szabályai! Tudtam, hogy Borbálát nem engedik ei szépszerével, nem maradt más hátra, mint hogy ti okban megszöktessem a kolostorból.

1847 decemberének egy éjjelén indultam Borbáláért. Azt önök is tudják, hogyan hiúsult meg kísérletem.

Tovább nem maradhattam a városban. mert a zárda szent békéjének háborgatásáért rám uszították a pandúrokat. Visszatértem a hegyekbe, de szilárdan eltökéltem, hogy nemsokára újabb kísérleét teszek Borbála kiszabadítására.

1848 tavaszán az újság hírt adott arról, hogy Párizs, Milánó, Eerlin. Eécs, majd Pest is megmozdult. S egy napon megtudtam, hogy Krakkó utcáin már épülnek a barikádok.

UBRYK

Újra Krakkóba jöttem. Bementem a zárdába, ahol Borbála szenvedett. A fejedelemasszonyt hivattam, és bátran megmondtam neki, hogy magammal akarom vinni Borbálát, feleségül akarom venni. Követeltem, hogy engedjenek beszélni vele.

A fejedelemasszony elsápadt, de határozót an nemet mondott. Azt állította, hogy Jovitta beteg, és senkit sem akar látni.

Amikor látta, hogy ragaszkodom kívánságomhoz, pandúrokkal fenyegetőzőé. Végül is Kénytelen voltam távozni.

Éjszaka még egy kísérletet tettem Eorbála kiszabadítására. A közeli vendéglőben régi ismerősökkel találkoztam, akik megígérték, hogy segítségemre lesznek. Velük men em éjjel a zárdához. Sikerült feljutnom Borbála szobájának ablakpárkányára, de egy idegen apácát láttam a szobában. A nyaktörő úton visszakapaszkodtam, és fájó szívvel tértem vissza a vendéglőbe.

Aznap éjjel sokan indultak a Kárpátokon túlra, Magyarhonba, hogy fegyverrel a kézben Küzdjenek a szabadságér:. Ott harc'oltam én is a lengyel légióban, messze hazámtól és Borbálától.

De sárba hullott az igazság ügye! A pákozdi diadalt Világos sötét napjai követte.

Mi jött ezután? Megtorlás, fog- böriön, ahová magyar, lennémet. olasz testvéreimmel

I ság,

* gyei.

(30)

BORBÁLA TÖRTÉNETE

( Regény)

együtt vittek engem is. Nyolc nehéz esztendőn keresztül csörgött lábamon a lánc, s akkor megszöktem, hazamentem a hegyekbe... Sokszor jö.íem el ide Krakkóba. Jártam a zárda körül, de nem sikerült semmit sejn megtudnom Borbáláról. Bár semmi reményem sem lehetett már, a szívem mélyén mindig úgy éreztem, hogy még valaha viszontlátom szerelmemet.

Azóta magánosán éltem a hegyekben. Kevés emberrel barátkoztam. Vártam, hogy megvirradjon a szabadság napja.

A hegyekbe vetődött' vándoroktól hallottam, hogy a wesolai zárdában egy befalazott apácát találtak. Villámcsapásként ért .a hír, tudtam, hogy ez csak Borbála lehet. Siettem Ide. Krakkóba, és az isrri2rös vendéglőben mindent elmondták. Utam most már egyenesen a törvényszékre vezetett. A többit már tudják.

Elhallgatott. Fejét lehajtotta, és engedte, hogy könnyei szabadon folyjanak. Nem kellett restellked- nie ^lágyulásán, hiszen a többiek is mélyen megrendültek a szomorú tör.éneten.

★

Másnap reggel Lázár atya Di- mitrijjel együtt a szürke nővérek klastrcmába. ment. A kertbe vezették őket, ahol egy nővér mellett könnyű nádfenatú széken ült Borbála, s egy virág szirmait tépdeste. Lázár atya megállt agy bokor mellett, s onnan nézte. Sokat változót1, amióta a pincéből felhozták. Arca teltebb lett, kisimult, s ősz haja szelíden Övezte még most is szép arcát. Különös báj ömlött el rajta, ahogy önfeled en morzsolgatta a virágszirmokat.

■ Dimitrij közeledtére feltekintett, szemében nj’ugtalan tűz lobogo't. Riadtan állt fel, és elfutott. A nővér utána sietett, gyengéden át- J ölelte és visszavezette helyére. Félszegen, óvatos léptekkel jött, azután a nővér mögé bújt. Vékony ujjait tördelte félelmében.

Dimitrij szája keserűen megrán- jdult, de nyugalmat erőltetett magára, s odament hozzá.

Borbála most nem futott el, de idegenül nézett rá, s Dimitrij hiába kérdezget'e, hiába kérlelte, hogy szólaljon meg, egy árva hang nem hagyta el ajkát. Csak nézett maga elé, végtelen szomorúsággal szeméten. Semmire és .senkire nem emlékezett, egész múltja szi- ! lár.kokra tört, és összekeveredett benne. S ha olykor-olykor még felvillant az ér.elem szikrája, nyomban elfojtotta a húsz év fájdalmas emléke.

Dimitrij a kezét fogva sokéig. beszélt hozzá. Kérdezgette, megismeri-e, de Borbála továbbra is szótlan maradt, szeme a semmibe révedt, s csak tép.e, tépte a virágszirmokat.

Dimitrij látta, hegy minden hiába. Távozás előtt kétségbeesetten ölelte át, és megpróbált a ízemébe nézni. Ekkor Borbála sikol'.oz- va elmenekült.

Dimitrij végtelen keserűséggel szivében tért vissza a várakozó: Lázár atyához.

— Menjünk, atyám — szólt szó-, merúan —, minden elveszett.

S most még a pap sem talált'

vigasztaló sz jvakat.

„0 goiiaszoli gvü’e'áezefa beheríía engem...“

Falcinellj bíboros három hét leforgása alatt kétszer járt Becsben, Hivatkozott az érvényben levő konkordátumra* és követelte, hogy a krakkói ügyet ne tárgyalják. A bécsi liberálisok azonban jobban féltek azoktól, akik a császárvárosban, Prágában, Pesten és a mo. narchia minden nagyobb városában vallási egyenjogúságot, egv-, házi irányítástól mentes iskolát,] bíráskodást és a szerzetesrendek' feloszlatását követelték, mint a messzi Rómában trónoló szentatyától,' akinek, mint mondták,

„körmeit nagyon megkeptatta aj idő'1. A konkordátum már amúgy is gyenge lábon állt, senki se törődött vele. Semmiféle összeköttet tersei nem lehetett megakadályozni, hegy a krakkói per elkezd-d-! jék.

* X. Ferenc József és IX. Pius 1835ben kötött szerződése az egyház és az állam viszonyának szabályozásáról(Folytattuk),

Tordai Györgyi