Kelet-Magyarország, 1959. július (16. évfolyam, 152-183. szám)
1959-07-16 / 165. szám
KVT. ZT M A GYÁR riRSZ A G IP59. JÚLIUS 1«. CSÜTÖRTÖK Cjj-LataL h kohó? Levélféle egy féltékenyhez |V íncs szándékomban próká- toroskocüu. Amit ideírok, azt csupán a puszta szemléld gondolataiból sűrítettem össze. Hogy Gabi miért szomorú a? utóbbi hetekben, — sokáig nein tudtam. Ahogy visszapergettem a négy év előt.i napokat, — akkor végzett az építőipariban — már szinte hihetetlennek tartottam, hogy ő volt az az egykor, örökké virgonc, szélesneve ésű fiú, aki irigyelnivalóan örült az életnek. Mert ilyen volt, amikor bekerült a munaahelyre, a rajz táblák és a fénymásolók mögé. és magabaszívta a hivatali levegőt. .. Kegy nemrég egyszeribe kedvetlen lett, azt láttam, s hosszas faggatás után csak a napokban értettem meg. Ezért írok mcst Önhöz. A megszólítás ielzőit — utólagos engedőimével — elhagyjam, mert talán így jobb lesz. Higgyje el csupán távoli ismerősöm ez a Gabi, olyan, akinek köszönni szokott az ember, meg néha megkérdezi tőle: hogy vagy? De panaszos szavai úgy feldúlták érzéseimet, hogy legszívesebben arra sem méltatnám önt, hegy soraimmal felkeressem. Mi is történt ke‘tő- ►ük között? ön idestova tízegynéhány éve fejt ki munkásságot — hogy a szavaival éljek — a vállalatnál. Nem is titkolja, hogy ennyi év után önt és az önhöz hasonló beosztásúakat megkülönböztett bánásmód illeti meg. O ár azzal tisztában van, hogy az említett idő alatt semminemű jelentősebb dolgot nem vitt véghez, soha ki nem fogyna az érdemek hangoztatásából. Közös ismerősünktől tud'am meg, hogy únja ezt az egész „melójá- téket”, egyhangú nagyon, nem is aktivizálja magát, olyan buta mégsem lesz, hogy a lehetőségeket elszalassza. Mert azok akadnak, (önnek ne akadnának!) Mire valók a „gólyák” a hivatalnál? Az ember — már mint ön — csak végignéz rajtuk, és tekintetében, később a hangjában is parancs, keménység ül — s a fiatalok máris ezerfelé rebbenek. Nomármost! Ha ők elvégzik a munkát, idejében készen vannak a rajzokkal, a megrendelésekkel, önnek csak át kell futni azokat, — mit csinálhat az idejével? Persze, hogy keres magának szórakozás*, egy kis mellékest, mert- hát valamiből mégiscsak kell fedezni a sűrű „reprezentálásokaf'. Nemrég majdnem felborult életének ez a háborítatlan harmóniája. Gabi, az ön munkatársa készen lett egy megbízásával, amire a második negyedév éjszakáinak nagyrészét fordította és az igazgató nyilvánosan is megdicsérte. Sőt! Hogy időközben lehetőség nyílt rá, szóvátet- ték a fiú előléptetését is. Már széltében-hosszában gratuláltak Gabinak... W ekkor közbelépett Ön, tisztelt uram! Mert mi az, hogy egy pelyhesarcűt, egy köly. köt előléptetnek — gondolta — és cselekedett. Ekkor mutatta ki igazán erőltetett keménvségéneK és parancsoló modorának igazi okát. Félt hosszú időn át, hogy kényelméből valaki kibillenti és akkor le kell mondania a csendes semittevésről. Leginkább az bosszantó'ta, hogy Gabi, aki csak néhány éve került a vállalathoz és mindenkor igyekezett ellátni munkáját, egyszer majd beül az ön székébe. Nem a pénz izgatta valójában önt, amit Gabinak az előléptetéssel szántak, és ami az ön véleménye által maradt el, hanem az elvakult féltékenység. Talán eszébe jutott újra, hogy a pelyhes, a kölyök és a bohó most jött ki az iskolából, kisujjában van sok korszerű fogás, és ön mór évek 3'a egyhelyben topog, fogalma sincs a modern, a jobb irányzatokról. Be is vallotta már szőkébb baráti körben, hogy kiégett, és az ötleteiből egy jóravaló tervrajzot sem tudna kihozni, — hát ezért félt. K érték az ön véleményét, és ön megadta. Becsületesen. Öntötte magából a szavak halmazát, elhitette a lehetetlent is, csakhogy féltékenysége lázát alább húzza. Pedig, ha 'udná. hogy mennyire rosszul tesz: mindezt! Gabi és a többiek egyáltalán nem pályáznak az ön székére, csak kibontakozni akarnak. Tehát már itt melléfogott. De nagyon rosszul látja a dolgot, ha úgy véli, hogy az ügy ezzel lezárult. Eddig Gabi nyugodt Volt, de ön — remélem gondolja, hogy véleménye eljutott a fiúig, — feldúlta. És bármennyire is rosszul esik önnek, ki keJi mondani a lényeget: Gabi a fiatalabb, a több munkát végző, ön pedig a k:égett, ésön- álltató féltékeny. Kié" hát a holnap? Nálunk már — jól vesse emlékezetébe — csak a munka után osztogatják • az érdemeket. Bár okolom a feletteseit is, akitc látták a tényeket, mégis hallgattak önre, de higyje el, ezek a Gáborok a holnapba nőnek fel, s úgy hálálják majd meg az első lépések segítségét, vagy elgán- csolását, ahogy azt az önhöz hasonlók megérdemlik. "t? emélem elgondolkodik mindezeken és változtat a módszerein. Próbálja meg emberibb módon, segítő szándékkal buzdítani fiatal beosztó'tjait és ne féljen! Mert ez a mostani viselkedése -ezernyi veszélyt rejt magában, mely miatt később Ön húzná a rövidebbet. Érdeklődjék az új iránt, hogy lépést tudjon tartani, meglátja saját maga ítéli majd el jelenlegi féltékenységét. Ha így tesz, akkor hosszú évekre őszinte fisz'elője marad ANGYAL SÁNDOR Válasz egy levélírónak után olyan érzéséi maradnak az embernek, hogy megyénk területén ezen a vonalon égbekiáltó bajok vannak. Pedig -Hány ts hány községben játsszák a filmeket zavar nélkül, élvezetesen. Nyilván Máriapócson is) volt már örömük az előadások végignezé- sáben. A levélíró elmarasztalja a mozit,, amiért hosszas várakozás után sem tartották meg az előadást. Igaz, hibás a vezető is, hogy korábban nem jelentette be a történteket, de az is bizonyos, hegy másnap érvényesek voltak a jegyek, s akinek az időpont nem felelt meg, az visszaválthatta jegyét. Korántsem védelmezzük a mozisokat, de nem olyan végzetes veit ez a pócsi eset. Kettős tanulságot ad: a látogatók legyenek megértőbbek, ha rréha megtörténik ilyesmi, a meziüzem pedig végezzen nagyobb ellenőrzést, hogy a legkisebb panasz is megszűnjék. Hogy ne legyenek még Máriapócson sem .micsoda éjszakák”! Tokár Irma panaszos levele érkezett hozzánk Máriapácsról, a mariapccsi filmszínházról. Nem idézzük a levelet, a panasz lényege annyi volt, hogy valóban egy „micsoda éjszaka” játszódott le a napokban náluk. — Ügy kezdődött, hogy az ismert magyar film megtekintésére dugig megtelt, a mozi nézőtere és még az első kockák pergetéséig sem jutottak el, elszakadt a film, és egyéb technikai hiba miatt elmaradt az előadás másnapra. Kétségtelen, hogy az ilyen eset felbosszantja az embert. Nyilván a panasz írója is ilyen hangulatban fogott tollat. Mi a dolog felől érdeklődtünk a megyei központban, azért is inkább, mert korábbi eseteket is emlegetett a levél írója. A Megyei Moziüzemi Vállalatnál már tudtak a pócsi történtekről, sőt azt is közölték, hegy valóban komoly technikai hiba okozta az előadás elnapolását. A panaszos levél elolvasása Nagy az érdeklődés a pártfolyóiraíok iránt a vásárosnaményi járásban A daráló és egyebek Régen tartják a jó kapcsolatot a nyíregyházi Finommechanikai Vállalat dolgozói az István bokori Vörös Csillag Tsz tagságával. Harminc munkás szórakozott együtt a népes tsz családdal s szövetkezeti napon. Azóta kéiszer is voltak már kint, mert látták, hogy szükség van ott a munkás kezekre. Kijavítják a tsz darálóját, sertésólat készítenek és rendbehozzák a szerszámokat. Vasárnap az aratásban,'a rópakapálásban és a szénagyűjtésben segítettek a munkábizonyult az az intézkedés, amely az idei év elejétől a folyóiratok terjesztését kimondottan a párt- szervezetekre bízta. Ezt leginkább az érdeklődés és a pél- dányszámek emelkedésével bizonyíthatjuk. Alig néhány kiadvány jutott el az előző években a járás területére és a legutóbbi, felelősségteljes előfizetésgyűjtéskor 37 párt- szervezetünknél összesen 337 darab folyóiratra fizettek elő az Clv.társak. . Legtöbb előfizetője a Pártéletnek van, erre 218. a Társadalmi Szemlére 38, a Nemzetközi Szemlére 65, a Belpolitikai Szemlére 49, a Béke és a szocializmus kérdései c. folyóiratra pedig 17 előfizetőt gyűjtöttünk. Bár örver.deztetök ezek a számok, de mégsem lehetünk elégedettek, mert a párttagság létszámához képest több előfizető is. lehetne. Ez a holnapi feladatunk, amiért továbbra is lelkesen dől-' gozunk. Juhász János. — Jössz-e poklok király nő jeliek? Jer, magammal viszlek! Az apáca ezt válaszolta: — Vártalak, szerelmem, sátánom, atyám és uralkodóm. Erre a sálán fél kezével felvette ez apácát maga mellé a tüzes paripára, és miközben dühös pillantást vetett a papra, egy villámon elvágtatott. A mi papunk sokáig nézett utána, s látta, amint nagy ívben fel, majd lefelé szálkák. Megnyílt előttük a föld, kénes lángok csaptak ki a pokol kapuján, s aztán eltűntek az izzó mély- 'aégben. fgy mesélte el ezt a tiszteletre Snéltó pap a zárda fejedelemnőjének, s az nem kételkedett szavában. Kiadta az írási, melyben tudomásul vette, hogy az apácát elragadta a sátán. Ezzel az írással tért vissza a jó pap oda, ahonnan elindult, s ezzel számolt el az apácáról a kolostorban. Bonaventura azzal zárta a mérgét, hogy ha valaki netán találkozna még a sátánnál, el ne felejtsen nyugtát kérni tőle az elrabolt apácákról, mert a nevezetes •eset óta már nem fogadják el az olyan nyugtát, amit földi halandó |fr alá. Ezután csak a sátán sajátkezű aláírása hiteles. Mindezt azért írom le neked, mert azt gyanítom, hogy a szóban ;forgó Gratianus te lehettél, hisz ismerlek kópéságaidról. .. Ha mégsem te voltál, örökké sajnálhatod, mert az utolsó alkalmat Tortlai György: UBRYK mulasztottad el a sátánnal való találkozásra...” — Azt hiszem, Gratianus épp annyira hitt a sátán létezésében, mint az istenében! — fakadt ki Lázár atya. — A „kópéság” mindenesetre jói sikerült — jegyezte meg Ri- viére. Az ügyész folytatta az olvasást: „Egy óra sem telt el, mióta visz- szahoz'ak g gyűlölet helyére, s már a beszélgetőterembe vezettek, ahol éppen úgy félkörbe álltak a nővérek, mint első elítélésem alkalmával. Zita fejedelemasszony villámló tekintettel nézett rám, és máris kimondta az ítéle et: — Gyalázatos vétkeid és kétszeri szökési kísérleted büntetéséül e szent falak legmélyebb oörtöné- ben fogsz szenvedni! Se nap, se világosság ne jusson be hozzád, sötétségben, penészes falak között vezekelj... Ki vagy taszítva körünkből, Jovi ta nővér, örötíre, Mindenkinek intőjeléül, légy elítélve, megátkozva és — elevenen eltemetve! ... Könnyet sem ejtettem, jajszót se hallattam, csak néztem őket, mint valami idegen- világbé- bélieket, (30) BORBÁLA története (Regény) Még hallottam, hogy felzúg a válasz, a nővérek barmit ereztek s belül, „igent” mondtak a bün- stésre. Éjszaka a cellámba zártak. Ott írom e sorokat. Esteledik... Az utolsó estém. . . Islenem, Istenein, miért hagytál el engem?” Az ügyész elhallgatott. Mindannyian kérdően néztek rá. — Itt véget ér Borbála naplója. A többi lap üres... Finita! — Nincs még vége, uraim! — szólalt meg az orvos. — Itt a breviáriumban is vannak feljegyzések. Bizonyára ez a folytatás. Ezt majd én olvasom fel. „Elkezdődött a legszömyűbb megpróbáltatás, amit emberre mérhetnek. Letuszkoltak a folyosóra ahol a falak mellett álltak volt testvéreim. Közülük hatan szeges korbácsot tartottak a kezükben. Ludwina hozzám lépett es" leszaggatta ruháimat. Teljesen meztelenül álltam ott. S lesujto*- tak rám a szeges korbácsok. Vér borította el testemet, melyen egyetlen tenyérnyi ép hely serp maradt. Egyszerre Ágota felé löktek. Ügy lá.tam, megremegett a keze, aztán mégis lesújtott a korbáccsal, s ez az ütés volt a legfájdalmasabb. .. Amikor összeestem, vízzel fellocsollak, lemosták rólam a vért és tiszta fehér halotti ruhát adtak rám. Kérésemre a breviáriumot kezembe ad Iák. A közeli terembe vezettek, ahol ravatal állt. A ravatalon nyitott koporsó, abba fektettek. A kápolnában megcsendült a lélekharang, Gratianus atya oeszen- telt, mint egy halottat, és misét mondott. A nővérek körben álltak, s amikor a szertartásnak vége volt, hatan vállukra vették a koporsót. Levittek a pincébe, a csigalépcsőn. Ahogy vonult a menet, sokan arcomba köptek, hogy még utolsó utamon is megszégyenítsenek, megalázzanak. Legjobban szerettem volna meghalni. Bárcsak azonnal megöltek volna, mint hogy így gyötörjenek. Börtönömön, amelyben azelőtt is bezárva tartottak, a kis ablakot befalazták. ' A bejáratnál nagy halom tégla emelkedem, s minden oda volt készítve a teljes befalazáshoz. Már félelmet sem érzek. .. Meggyötört testem csak csendet kíván! , • ,, Kiemeltek a koporsóból — azt már sajnálták tőlem. Egy halom szalmára dobtak, és elkezdték az ajtó befalazásé*. Eltakartam az arcomat, hogy ne lássam e szörnyűséget, s magamhoz szorítottam szent könyvemet. A nővérek zsoltárokat énekeltek. s miközben emelkedett a fal, végiggondoltam elmúlt életeinek Az ének elhalt, a nővérek eltávoztak. Irtózatos csend borult rám. A faion akkora nyílást hagytak, amin egy cserépkorsó befér... A falra erősítve pislákol életem utolsó fénye, egy szál gyertya.. Ennek világánál írom e sorokat. Azután kidobom a nyíláson szent könyvemet, hátha eljut valakihez, aki megszán. Nemsokára utolsót lobban a drága fény. Tarts még egy percig, hadd írjam !e Utoljára, ami életem értelmét jelentette: Szeretlek Dimitrij! Érdemes volt élni, érdemes volt szenvedni, mert megismertem a legnagyszerűbb érzést: a szerelmet. Vége! Vége a fénynek... Uram, adj csendes ejt szenvedő gyermekednek”. Az orvos befejezte az olvasást. A szobára dermedt csend ereszkedett. A négy férfi néhány percig szótlanul nézett egymásra, talán mindnyájukat. ugyanazok •' a gondolatok foglalkoztatták.Azrórvos; szólalt, meg először. ..'j' 1 (Folytatjuk). 4 (Tudósítónktól.) Fontos, hogy párttagjaink állandóan fejlesszék politikai és szakmai tudásukat, gazdagítsák műveltségüket, sajátítsák el a marxizmus—leninízmus alapjait. Ennek szellemében foglalkoztak a vásárosnaményi járás területén a pártfolyóiratok helyzetének vizsgálatával, a megrendelésekkel. Korábban az volt a tapasztalat, hogy a terjesztést nem pártfeladatként tekintették, ami megnyilvánult abban is, hogy hivatásos ügynökök végezték ezt az igen fontos munkát. Hasznosnak
