Kelet-Magyarország, 1959. július (16. évfolyam, 152-183. szám)

1959-07-16 / 165. szám

im JŰLIüS 16, CSÜTÖRTÖK KELETMAGYARORSZÁG 3 Az utóbbi időben a fehérgyar­mati járásban igen sok szó esik a s,konzervüzemről”. Hallva ezt, nem tudjuk mire vélni a dolgot, s meg­kerestük a járás vezetőit, tájé­koztassanak bennünket, milyen üzemről van szó? A következőket tudtuk meg. Gyarmatén a vasútállomás Szomszédságában almafeldolgozó üzemet létesítenek a közeljövőben, külön iparvágánnyal, hogy a kül­földi és belföldi szállításokra szánt almát már itt megfelelőkép­pen el tudják készíteni. Köztudomású, hogy a gyarmati járásban rengeteg gyümölcs terem, s a szállítási viszonyok nem a leg­jobbak. Ennélfogva az almafel­dolgozó sok esetben kénytelen visszaminősíteni a törődött gyü­mölcsöket. S itt következik a ja­vaslat, mely szerint a feldolgozó szomszédságában lehetne létesíte­ni egy kisebb kapacitású konzerv­üzemet, mely az ilyenképpen visz- szamaradt gyümölcsöket kiválóan tudná értékesíteni. Kölese, Náb- rád, Panyola, Jánkmajtis, Szat- márcseke és- lehetne sorolni a köz­ségeket, amelyeknek lakói és veze­tői javasolták, illetve hiányolták sgy ilyen üzem létezését. se munkaerőfelhasználás szem­pontjából is áldásos lenne. Kifizetődő vállalkozás Az említett javaslattal a járási tanács és az FJK illetékesei is fog­lalkoztak, s a körülményeket, le­hetőségeket figyelembe véve az a véleményük, hogy valóban életké­pes lenne az üzem, s néhány éven belül visszatérítené a megindítás­hoz szükséges összeget. Érdekes és — véleményünk sze­rint is — nagyon ésszerű javaslat ez. Természetesen ez csak javas­lat, melynek megvalósításáról az illetékesek ha hozzájuk kerül az ügy — minden szempontot figye­lembe véve — fognak dönteni. Tisztítja a nyíregyházi Dózsa TSZ kombájn-aratta ter­ményét. (Foto: Hammel) leg sem tudjak gazdaságossá »en­ni á bőséges szilvatermést. Az utóbbi időben igen sok he­lyen azon gondolkodnak az embe­rek, hogy kitelepítik a szilvafákat, s helyükbe más, több hasznot ho­zó gyümölcsfákat honosítanak meg. Abban az ese'ben, ha egy kon­zervüzem működne Gyarmaton, az említett szilvamennyiséget és egyéb gyümölcsféleségeket kiválóan le­hetne hasznosítani, nem menne kárba többezer mázsa gyümölcs. Tehát egy ilyen üzem létezését a nyersanyag már indokolttá tenné. A munkaerő kérdésével sem 'enne baj. Fehérgyarmat és a környező községek minden bizonnyal tud­nának adni megfelelő számú munkást. A járás vezetői szerint egy ilyen kisebbfajta üzem lé.eze­A fehérgyarmati színjátszók jutalma A fehérgyarmati téglagyár színjátszói a tavasz folyamán kü_ Ionosén jó munkát végeztek, sok esetben szolgáltak kellemes szó­rakozással Fehérgyarmat és a környező községek lakosainak. A legnagyobb sikert Gádor—Kere­kes: „Állami Áruház’’ című nagy­operettjének előadásával aratták. Az elmúlt hónapok alatt végzett munka jutalmaként a közelmúlt­ban Miskolc környékén töltöttek néhány napot. Megtekintették az aggteleki cseppkőbarlangot, jár­tak Lillafüreden, fürödtek a ta­polcai strandon. Hazafelé jövet pedig egy félnapot a Sóstón töl­töttek el, és jól sikerült kirán­dulás után, kellemes és szép em­lékekkel tértek vissza Fehér- gyarmatra. senck! Független akarok ma­radni, értsd meg. — Jó, jó, aztán csak meg ne bánja. — Bánja a fene. — Azt tudom, hogy magát nem. izgatja a másik véleménye, mert önfejű. De mit mondjak én?! — Már miért? — — Csak azért, mert rajtam nevet az egész falu valahány asszonya. De ne féljen, nem so­káig. És úgy volt, ahogy Maris né­ni mondta. Egy szép napon ko­pogtatott a szövetkezet irodájá­nak ajtaján. Az elnök ugyan­csak nagyot nézett, amikor megpillantotta Maris nénit. — No, csak észretér az öreg? — Tér a fenét. De én döntöt­tem. Hanem erről egy szót se előtte, mert baj lesz! És már másnap P. Gergő Já- nosné úgy járt ki a földre dol­gozni, mint szövetkezeti tag. — Persze erről Gergő még nem tu­dott semmit. Hiszen a hét hold­ra járt, a jussra a sajátjukba. Maris néni aztán este kifaggat­ta P. Gergőt. „Mit akar vetni a Kenderföld dűlőben lévő há­rom holdba?” „A morotvási földbe tarlórépa megy?” S har­madnap, mikor a szántásra ke­rülne sor, azon vette magát ész­re P. Gergő, hogy valaki elvé­gezte helyette a munkát. Rekla­málta az elnöknél. Bana így szábadkozett: — Hát, tudja János bátyám, ott vari a földje a mienk mel­lsőt, s ez « Pintye Jóska nem tudta. Nekiállt a traktorral és az egészet felhántotta. Dúlt-fúlt. Maris nénire bosz- szankodott leginkább. így lóva- tenni! Hát ezt érdemli ő?! Most mit csináljon vele? Megverje, világgá kergesse?! Szemei na rá­gósán tüzeltek. Másnap már korahajnalban befogott és kivágtatott a két fia­tal sárga csikóval. Felrakta a vetőgépet, a répamagot és mire az asszony felkelt, már hűlt he­lyét találta. A határba érve lelassította lo­vait. Kissé megnyugodott. Gon­dolkodott. Csak akkor gyűlt új­ból haragra, amikor földjében megpillantotta a traktort. Rajta az overálos Pintye Jóska, a traktoros. Vetett... — No hogy azt a kutya ár- gyélusát a világnak! Hát így állunk?! Már meg sem kérdezik az embert? Csak úgy a maguk szakállára intézkednek?! Közécsapott a lovaknak. Csak úgy suhogott az ostor. — Gyí, az anyátokat nek'ek is! Megállt a föld végében. Ke­resztbe font karokkal, villámló tekintettel. Lőcsöl, markoljon, berohanjon a földre és agyon­vágja azt a traktoros!?! Mi történt, mi nem? Nem tud­ni. A köztük folyt beszélge-ési valahogy így mondták el. Pintye Jóska nyűgöd.an moso­lyogva köszöntötte P. Gergőt. — Jó reggelt János bátyám. P. Gergő nem válaszolt. — Mit keresel te itt?'— né­zett haragosan a délceg fiúra. — Látja. Vetem a téesz tarló­répáját. Színvonalasabb szervező munkáról, tökéletesebb technikáról, jobb munkafegyelemről gondoskodnak a Dohányfermentálóban Tíz év. alatt, — mióta a mun­kásoké a nyíregyházi dohány­fermentálógyár, — nagyot válto­zott a munkaszervezés. Fejlődött a technika, könnyebb lett az em­berek munkája. Az idősebb mun­kások mondják, milyen nehéz volt dolgozni akkor. Nagyon ki­fárasztotta az embereket például a kézi prés. Hátukon cipelték a dohánytáblákat, később aztán kézi csőrlővel szállították az emeletre. Azóta villanyprés, vil­lamos targonca, villamosfelvonó és sok más gép könnyíti az em­berek munkáját. A dohány fer- mentálási folyamata is tökéle­tesebb. De ami néhány éve még új volt, az ma már régi. A mun­kások még fejlettebb technikával, tökéletesebb munkaszervezéssel szeretnének dolgozni a gyárban. Mit tesz a dohányfermentáló vezetősége a nagyobb követel­mények érdekében? Erről beszél­gettünk Hajdú Sándorral, a vál­lalat igazgatójával. — Lemérhető nálunk a fejlő­dés úgy a munkaszervezés tekin­tetében, mint a technikai haladás terén. Évről-évre jobb a termelé­kenységi mutatónk. Ennek ellené­— Mit? A téeszét?... A Pető­fiét? Azt mondod?! — Hát hová gondoltok, a kutya úristenit. Jóskában meghűlt a vér. — Azt, a Petőfiét. Szép ugye? — próbálta nyugtatni. — Én szántottam, én is vetem. — Néz­ze csak, milyen szép egyen'Ates a talaj. P. Gergőben forrt a düh. Még cinikuskodik is vele ez a tiú. Most mit tegyen?! Szíve szín e a torkában dobogott az izgalom­tól. Állt, bámult, s hogy Jóska nem szólt semmit, csak nézte ét, lassan lehiggad'. Pedig már ököl­be szorult a keze, s ott tartott, hogy leüti, letaglózza egy csa­pásra. Nagyot fújt és lassan el- ernyedtek ujjai, kiverte a verí­ték. Idegei visszanyerték nyugal­mukat, s újból felülkerekedett benne az ellenzékieskedő P. Ger­gő János. — Szép, szép, de mégsem jó!... Lehetne egyenletesebb is ez a ta­laj — vetette végig úgy kény e- len-kelletlen tekintetét a már fé­lig bevetett földdarabon. — S hol kezdtél most is a ve­téshez? A másik végén kellett volna. Pintye Jóska nem vitatkozott. Igazat adott P. Gergőnek. Azó a nem kuncog a kapu előtt a kisbíró, mikor megperga- ti a dobját. Nem heccelik az adó- ügyesek, nem nevet rajta a falu. Nem, mert P. Gergő János nem maradt meg „magnak”. Bár, igaz, ma is ellenzéki. De másmilyen. Csak akkor szól ellent, ha hibát észlel, ha bajt láb Ezért pedig becsülik, tisztelik a faluban. Farkas Kálmán re nem lehetünk elégedettek a jelenlegi színvonallal. Olvastam Hruscsov elvtárs beszédét, me­lyet az SZKP Központi Bizottsá­gának június 29-i plénumán mondott. Ez a beszéd a mi fi­gyelmünket is jobban a színvo­nalasabb munkaszervezésre, a technika tökéletesítésére, beren­dezéseink felújítására, a munka­termelékenység emelésére irányít­ja. Több szempontot feljegyeztem magamnak a beszédből és ezek­kel a napokban műszaki értekez­leten foglalkoztunk. Milyen tapasztalatokat adott n műszaki értekezlet ? — A műszaki dolgozók is ol­vasták Hruscsov elvtárs beszédét. Lelkesítette őket az a kijelentés, hogy a műszakiak, a termelést kiszolgáló személyzet, akik az irodában dolgoznak, korántsem bürokraták, hanem alkotó embe­rek. A korszerű tudomány leté­teményesei, akik a legújabb is­mereteket ügyesen felhasználják a termelésben, és előbbre viszik a technikát. Az így > kimondott megbecsülés arra ösztönzi mér-' nökeinket és általában műszaki dolgozóinkat, hogy nagyobb fe­lelősséget és aktivitást tanúsítsa­nak- a munkában. Sorbavettük munkaszervezésünk fogyatékos­ságait, vállalatunknál a technika tökéletesítésének és fejlesztésének mérnökökből álló Tudományos szinten fogjuk vizs­gálni, hogy mik a műszaki teen­dők. Lesznek olyanok, amelyeket hamar meg tudunk valósítani, de azokat is felkutatjuk, amelyek távlati intézkedési tervünkbe kerülhetnek. A brigád kapcsola­tot teremt és együttműködik a Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Tudományos Egyesülettel, és más kutatóintézetekkel. Minden telepünkön kis laboratóriumot létesítünk, ahol dohánykiképzési problémáink megoldása érdekében kísérleteket folytathatnak a mű­szakiak. lehetőségeit. Nyolc üzemünk van, és hat osztály. Az a tapasztalat, hogy a vezetőbeosztású dolgozók még szívesebben adminisztrálnak, mint szerveznek. Ezután akták és körlevelek helyett intézkedé­seket fogunk „gyártani”. Jobban fogjuk kutatni a hibák forrását, hogy hamar kijavítsuk azokat. Már sokat beszéltünk a munka­termelékenység emeléséről, de nem foglalkoztunk jól a műsza­ki fejlesztéssel, a termelékenység emeléseinek feltételeivel. Tökéle­tesítésre szorul például a mecha­nikai fermentálás. Problémát okoz nekünk a dohányfűzés és tetejezés gépesítése. — Az értekezleten Graselli Miklós főmérnök vezetésével brigád alakult. — Hogy gondolják a vezetés és munkaszervezés színvonalának emelését? — Elsősorban rendszeres to­vábbtanulással. Nemcsak köny­vekből lehet tanulni, hanem egy­mástól, a munkásoktól is. Én is jobban igénybe fogom venni az emberek tapasztalatait. El akar­juk érni azt, hogy az értekezle­ten több javaslattal segítsék a dolgozók a vezetést. Ennek elő­feltétele az, hogy közelebb tudjunk kerülni a m un kasok gondolkozásához és szívéhez. Ha ez sikerülni fog, jobban fo­gunk tudni hatni rájuk, amikor beszélünk nekik, hogy dolgozza­nak fegyelmezettebben, ponto­sabban. — Hruscsov elvtárs beszédének olvasása után olyan gondolatom is támadt, hogy nekünk is job­ban meg kell szervezni a beren­dezések felújítását és általában a beruházásokat. Ha valamibe belekezdünk, azt fejezzük be mi­nél gyorsabban, hogy hamar hasz­not hajthasson. Az elhúzódó be­ruházásokban kevesebb a köszö­net. A másik gondolatom az, hogy nálunk is hiányzik a pártszerve­zet termelést ellenőrző munkája. Ez nem más, mint segítés a termelés vezetőinek. Ha behatóan tanulmányozná a pártszervezet a termelés egyes problémáit, sok hibára felhívná a figyelmet, éa több javaslattal tudna segíteni. Szükség van erre ahhoz, hogy kevesebb hiba legyen a vezetés­ben, a munkaszervezésben. Csak helyeselni lehet azt, hogy a dohányfermentáló vezetősége a vállalat minden üzemében megbeszéli a műszaki értekezle­ten tárgyalt dolgokat, azokat a feladatokat, amelyeket a színvo­nalasabb szervező munka, a fej­lettebb, tökéletesebb technika, * általában a jobb munka érdeké­ién meg akarnak valósítani. O. A. Létesítsenek Fehérgyarmaton konzervüzemet! « nugy gyümölcstermés feldolgozására A járás területén — nem szá­mítva az állami gazdaságok gyü­mölcsöseit — 1344 kh. vegyes és 1098 kh, kerti gyümölcsös van. Az említett területek ötven százaléka almás, harminc szilvás és húsz ezázaléka egyéb gyümölcsös. Az almatermésből telein‘élyes meny- ■nyiséget tudnak értékesíteni. A szilvatermésnél már más a hely­zet. Közepes termést véve alapul minden évben százezer mázsa szilva tei em, s ennek a mennyi­ségnek átlag tíz százalékát tudják gazdaságosan felhasználni. A töb­bit vagy kifőzik pálinkának, lek­várnak — de ebben az esetben sem tudják megfelelően értékesí­teni — vagy fel sem szedik a gaz­dag termést. Tehát megközelítő­Mi történik százezer mazsa szilvával ?

Next

/
Thumbnails
Contents