Kelet-Magyarország, 1959. július (16. évfolyam, 152-183. szám)
1959-07-15 / 164. szám
4 KBLETMAGYARORSZÁG 1930. JÚLIUS IS, SZERDA edves, ifjú barátom! Lát* talak tegnap több társaddal keresztülballagni a kerten. Megálltatok a vendéglő előtt, tanácskozni, hogy bemenjetek-e? Aztán bementetek ugyanolyan közönyös képpel, mint amilyen únottan döntöttetek következő félórátokról. Rég ismerlek téged. Te nem tudod, de én már akkor sajnáltalak, amikor először gondoltál arra, hogy csak, és kizárólag a mának élj. Hogy honnan tudom? Nagyon könnyű felismerni az efféle elhatározást. Először is a gondolkodásmód. Sokat láttalak az utcán, céltalan ténfer- gésben. Eleinte észrevettem, hogy valamin töprengsz. Nem kerested annyira a barátokat, szereted a magányt, a lányok sem érdekeltek túlságosan. Aztán keserű lettel, panaszoló, mindenben kifogást, hibát kereső. Akkor kaptál pofont apádtól, emlékszel? Mért tisztelet- lenül és durván leszidtad édesanyádat. De az is elmúlt. S akkor öltözni kezdtél, feltűnést és rendkívülit keresve. Tarka inget, csőnadrágot, sárga nyakkendőt, s mi mindent kerestél magadnak, csak valahogy ne hasonlíts a többiekre, általában az emberekre. Aztán? A ktán mind hosszabbakká váltak a napokj unalmassá az élet, mind jobban esett az ital, és csökkent a szerelem értéke is. És most itt. vagy. Minden mindegy. Lesz, ahogy lesz. „Most megiszom egy féldecit, később egy feketét. Még marad annyi, hogy a holnapi cigaretta-adagomat megvegyem. Este Marika, s otthon az ágyban egy régi ponyvaregény második fele. Utolsó, keserű ízű slukk a cigarettából... és... és jön a szürke reggel, ugyanolyan, mint a tegnapi, a tegnapelőtti, és nincs tovább: az ptár holnap van. És hogy mi lesz holnap? Majd lesz valahogy. Ha nem lesz? Hát akkor bumm!’1 íme, itt vagy. Hogy jutottá] ide? Nem lehet máról holnapra élni! Gondolkoztál már ezen? Eszedbe jutott-e, hogy megkeresd a láncot, és szemenként haladj visszafelé? Mert ez a lánc rossz irányba vezet! Ez egyre mélyebben húz a szakadékba, ahonnan már nagyon nehéz a visszatérés. Segítek. A legutolsó láncszem azt hiszem az volt, hogy nem vettek fel az egyetemre. Vagy tévedek? Nos, igaz. De miért nem vettek fel? A rossz bizonyítvány. Nem is olyan rossz, de lám, a többieké jobb volt. De mondd csak, őszintén, becsszóra, tényleg orvos akartál lenni? Nem is tudod! Látod! De maradjunk a rossz bizonyítványnál. Miért rossz? IV em érdekelt az iskola. Sokkal jobban izgatott a probléma, hogy az élet nagyon reménytelen. Dolgozni kell, azért fizetnek, erre jön a család, az megeszi. Dolgozni, de miért? És ezért tanulni, kínlódni, amikor néhány társad, aki korábban abbahagyta a tanulást, jobban keres, mint az, aki egyetemen végzett. Hol itt az értelem? Ezen töprengtél, és most valid be, rosszul tetted, hogy erről csak egymás között beszélgettetek. Mert nem volt igazad. Lásd: ha tanultál volna, most jó bizonyítvánnyal az egyetemen lentiéi. És nem esne rosz- szul, hogy érettségivel nem kapsz íróasztalt. Persze, a rossz gondolatok nem maguktól születtek. Az előző láncszem 1958, amikor úton-útfélen idealista szólamokkal találkoztál, amikor az előzőleg tanultakkal szemben lomlokegyenest ellenkezőt állított még maga a tanárod is! Amikor felborult az apád gondolatainak egyensúlya, és nem tudtad, mint ahogy körülötted ezrek és ezrek nem tudták, mit hoz a holnap?! Emlékszel? Csendben ültél a sötét szobában, kint tétova lövések. Akkor gondoltál előszór arra, hogy tulajdonképpen mi is az élet? Miért él az ember? Mi a szerepe a társadalomban? De nem beszéltél erről senkivel, mert nem hittél senkinek, még az apádnak sem. Azelőtt? Azelőtt valahogy... mintha rendben lett volna az életed. A bizonyítványod is jobb volt. Modelleztél! Igaz? Hova is lettek a karcsú gépek? Kedves, fiatal barátom. Most gondold át innen újra, alaposan. Gondolj arra, mire jutottál. És hogy ha így haladsz, mire jutsz! Gondolj arra, hogy apád nyakán nem élősködhetsz örökké. Dolgoznod kell, És ott lesz alkalmad tanulni is. Hidd el, a jól végzett munka lelki egyensúlyt nyújt, az így szerzett pénz becses, és a jövő tervei értelmet adnak minden napnak. A nehézségek elől megfutamodni nőm fónfioe HnlrtcJ Technika a •• Önműködő konyhafelmosó gép A készüléket a konyha falába szerelik,. Gombnyomásra automatikusan működni kezd. Felmossa, feltörli, megszárítja a ko'nyhakö- vezetet, aztán automatikusan megtiszítja a felmcsókefét is. Hűtő-íőző készülék A háziasszony beteszi a főzéshez előkészített alapanyagokat a ’készülék hütőrészébe, beállítja a jelzőberendezést, amely feltünteti Észak-Amerikában a Syracuse- egyetem kutató vegyészei olyan vizet „találtak fel”, amely tízszer hatásosabb a tűz elfojtására. A különleges tűzoltó folyadékot úgy állítják elő, hegy a közönséges vízhez különféle, igen olcsó an.yah ást (irtásban a főzés kezdetének időpontját és tartamát. A jelzett időben a fazék vagy lábas automatikusan a hűtőrészből a főzőrészbe kerül' ét, majd csengő közli a ház asz- szcnyával, ha megfőtt az étel. Egyensúlyozó kanál Kisbabák számára készül. — Egyetlen csepp folyadék sem ömölhet ki a tányér és a gyerek szája közötti szakaszon, mert a kanál miniatűr forgóberendezéssel van ellátva, ami automatikusan hely.reállitja . a folyadék' egyensúlyát. gokat vegyítenek. A szokásos tűz. oltóberendezéseket továbbra is használni lehet. Az újfajta gyorsoltó víz kevésbé „folyékony”, inkább krémszerű a műenyv következtében, amit a vízbe kevernek. „Vastag vís Lf a valamiért harcolni kell, az annál értékesebb! S ha meg mindig kutatnád az élet értelmét, felelj magadban: emberek százezrei szabadultak meg Keleten az éhhaláltól. Embermilliók szabadullak fel rabszolgasorsból. Embermilliok törnek a cél felé: boldog, szabad jövőt építenek. Megnyílik az út a csillagokhoz. A technika iszonyú sebesen tökéletesedik. Csodálatos században élünk, annyi szépet, jót, bámulatos dolgot hozhat a szocializmus izmoso dása a Földön. Te ... ebben a munkában nem akarsz részt- venni? Hát nem látod, hogy a jövő biztos? Hót nem érzed, hogy milyen pótolhatatlanul szép az élet? Gondolkozz tárgyilagosan és melyen. Még nem késő. Soha nem késő, csak aztán mindig nehezebb visszatalálni a hc-lyes útra. Mutasd meg, hogy értékes ember vagy, hegy - szüksége van rád = társadalomnak! Már ezért az egyért is érdemes, és jó, nagyon jó élni, S. B. A Központi Énekkar nyári pihenőre tér Egy év után a nyíregyházi József Attila Központi énekkar nyári szünetet tart. Munkával és tapasztalatokkal gazdag esztendő áll az együttes mögött. Számok tükrében vizsgálva, 18 alkalommal lépett színpadra. Ebből hét alkalommal helyi ünnepségeken. A megye több községében, Mátészalkán, Tisza- vasváriban, Nagykállóban színfó- rúkus zenkarral karöltve tartott előadást. A legnagyobb élményt május hónapban a kárpátaljai vendégszereplés nyújto’ta. A kedves fogadtatást, előzékenységet, melegszívű embereket nem felejtik el soha. Sikeresen szerepelt az énekkar a nyíregyházi dalcstalál- kozón a Szabadtéri Színpadon. Itt bontakozott ki az együttes teljességében, összeforrottan, magabiztosan. Az esztendő hanj^iászor- galmú munkájának' befétőzése, egyben jutalma a Tanácsköztársaság 40 éves jubileuma-’ alkalmából Budapesten megrendezett Országos Dalostálálkozó volt. A dalosok nagy lelkesedéssel vettek részt ezen is. Az UVATERV Székhazában Svesnyikov: Ott a mély víz, Koposzov: Ukrán népdal, Karai: Barrikádra c. dalokkal arai-' tak nagy sikert. Az Operaház margitszigeti szabadtéri színpadán 50 énekkar 3000 énekese ajkáról, csendült fel a dal: „Elvtárs ünnepelj velünk..." A díszhangvei--: senyén megjelent Kodály Zoltán is. A Központi Együttes eredménye városunk és egyben megyénk eredménye is. amelyre valamcny- nyien büszkék lehetünk. Az eddig tartó úton az MSZMP megyei szervei, a tanács szervei mindig készen voltak a segítésre. Kiemelkedő része van a sikerben- az együttes karnagyának, Tárcái Zoltánnak. Elismerés , ille. i valamennyi lelkes dalost, akik fáradt-' ságot nem ismerve vettek részt a próbákon és fellépéseken. A végzett munka után most mindenkinek jólesik a ’pihenés. Erőt kell gyűjteni a további nagy feladatok megoldására. Kovács László Kitört a vihar. A szél vadul citálta a kocsi tetejét, zörge'.te ajtaját. Szüntelenül cikáztak a villámok. Az éles fény bevilágította 'az utat Az átszeli fák úgy nyögtek, mint az elkárhozolt lelkek, fütyült az orkán, botladozva a mező s erdő felett. Nem tudom miért, de úgy éreztem, hogv valaki a kocsi mögött I fut, s integet kezével. Rémlátás! [Nem, nem lehet. . . Mintha valaki jhívott volna ki az éjszakába, a hetét erdőbe.. . Lassan csendesedett a vihar. A •kocsi oldalán, a fedeti tartóban betegen pislákolt a gyertya, kí- 'sérőim szunyókáltak. Erdőben haladtunk. Folyton láttam az integető, hívogató kezet. Ellenállhatatlan vágy fogott el a 'szabadság után. Megkerestem a kocsi ajtajának [lógóját, lágyan lenyom’am, éreztem, hogy enged a nyomásnak. 'Közben feszülten figyeltem Kal- ! dula nővért és Gratianus atyát. ’Mozdulatlanul ültek és aludtak. Most! Hirtelen elhatározással ’teljesen lenyomtam a kilincset, s láz ajtó kinyílt. Egyetlen ugrással [kint voltam a kocsiból. EJőrebuk- tam. de nyomban talpra álltam, es berohantam az erdő sűrűjébe. Lélekszakadva futottam, Közben hátra-hátra néz'em, nem követnek-e. De csak egy szempillantásig láttam a távolodó kocsi árva ; gyertyájának remegő fényét, azután elnyelte a sötétség. Sokáig bolyongtam a nedves erdőben. Az ‘■so már elállt. Csend volt, a levelek zizeg.ek. Fáradtan lefogytam e^y fa tövében. ét> Tor dal György: (29) UBRYK BORBÁLA története (Regény) nyomban elnyomott az álom. Rég nem aludtam ilyen nyugodtan, boldogan. Azt álmodtam, hogy szabad vagyok, és Dimitrij jött felém. .. Madárcsicsergésre ébredtem, s a lombok között napsugár játszott. Elindul am Dimitrijhez. De merre menjek, merre az út, mely hozzá elvezet? Estefelé szénégetők kunyhójára bukkantam. A szénégetők szurtos, fekete emberek voltak, de rongyos ingük alatt érző szív dobogott. Befogadtak, étellel és itallal kínáltak. Jóízűen ettem, hisz egész nap csak erdei bogyókkal csillapítottam kinzo éhségemet. Elmondtam nekik, hogy a Ska- Wina városka melletti erdőbe szeretnék eljutni. Tudtam, hogy ott, az erdő szélén lakik Dimitrij. — Messze van az ide — mondták —, nagyon messze... Három nap is beletelik, mire odaér... Az éjszakát náluk töltöttem. Reggel ellátlak elemózsiával és megmagyarázták, merre menjek. Megmondták, milyen falvakon kell keresztülhaladnom, és megmutatták a Skawina felé vezető utat. Rettenetes türelmetlenség vét*, erőt rajtam, és sietve útnak indultam. Hegyek és völgyek váltakoztak, és én csak mentem, mentem, fáradtan, reggeltől es ig, már azt sem tudtam, merre járok, idős embertől megtudtam. hogy Krakkó közelében vagyok. Ó, irtózatos hely! Rémülten megfordultam, és ellenkező irányban indultam. Estefelé ismét vihar kerekedett. Ázva-fázva, kopár földeken bolyongtam. Faluba nem mertem betérni, ezen a környéken. Csak mentem a zuhogó esőben, míg hajnal felé eszméletlenül estem össze. Amikor magamhoz tértem, egy szegényes szobában feküdtem. F.gy vén anyóka aggódó arccal hajolt fölém. Többen is voltak a kis szobában, és keresztet vete tek örömükben, hogy felébredtem. Enni adtak, és kedves nővérnek szólítottak. Ekkor döbbentem rá, hogy ruhám elárult. Amikor megemlítették, hogv már üzentek a papért, azonnal menekülni akar.am. Nagy nehezen lábra álltam, s tántorogva léptem a kijárat felé.. De hiába, mert jött már velem szembe a falu plébánosa. Visszafeküdtem az ágyba, ő leült mellém, s faggatni kezdett, honnan jöttem, hová tartok. Mindent megvallottam neki, jobbat nem tehettem, hisz hazudni bűn, s nem- is tudok... Látszott, hogy nagyon meglepődött a hallottakon. Szigorúan meghagyta, hegy vigyázzanak rám, és sietve eltávozott . Rövidesen poroszlókkal tért vissza. Láttákra zokogva haiytátlotlam .^párnámra. Úgy látszik, nem kerülhetem el sorsomat! A wesolai klastrombán nagy volt a csodálkozás, amikor megérkeztem. Hivatták Zita fejedelemasszonyt, aki alig hogy kísérőim eltávoztak, vadul ütlegelni kezde.t. — Most meglakolsz! Nem szö- köl meg többé soha! — kiáltotta. Ebben most már én is oiztos voltam... Valami olyat is mondtak, hogy a sátán rabolt el a kocsiból, és az hozott vissza a zárdába. Gratianus atya lát a a sátánt, amint az a kocsit megállította, és kénköves lángok közt magávalragadott. ’ — Várjon, ügyész úr — szólt az orvos —, itt egy levél, mely bővebb felvilágosilást nyújt a sátánnal kapcsolatban. A levelet Gratianus atyának írta egy Szaléz nevű szerzetes. Az első része nem érdekel bennünket, msrt személyes dolgokról szól, annál inkább a második. Hallgassák csak: ..Bonaventura mesébe nekem a jó múltkor azt az esetet, hogy századunkban utoljára egy kegyes PEp, Gratianus páter találkozott a sátánnal. Ez úgy történt, hogy kocsin szállítottak új helyére egy szerzetesnőt, akit állítólag megszállott a sátán. Hír szerint azonban a szűz nem a sátánnak, hanem a szerelem ördögének halalmában volt csupán, és a sötétséget kihasznál-« va. kisiklott jó papunk kezéből. A mi páterünk ott állt bőrig ázva az úton, apáca és ördög nélkül. De ez mit sem tesz, fog ördögöt az ügyes barát, ha kell! Behajtatott a zárdába, ahová a szüzet- vinni kellett, és izgatottan kereste léi a főnökasszonyt. Elő-j adta neki, mily szörnyűség esett az éjjel az ördöggel cimboráié nővérrel : — Aznap este nagy vihar dúlt, irtóz’ató villámok csapdcstak min. denfelé. Ahogy ballagott a kocsi, egy villám éppen előtte csapott la, s megvadította a két ártatlan lova*. Ügy vágtattak azok, mint fék« jük vesztett táltosok. Az utasok egymásra borultak félelmükben, csak az ördög barátnője maradt nyugodt, s mosolyogva nézte a rémült papot és nővért. Egyszerre csak borzongató • fütyülős hallatszott, szikrák pattogtak a kocsi körül, s a megvadult lovak megtorpantak. Kénes lángok gyúlíák ki, s vérvörös, izzó levon ott termett maga a sátán. Mesemondó papunk azt is leírta, hogy milyen volt a sátán. Kerek tojásfejét fekete csapzott haj borította, álián szakáll, homlokán hegyes szarvak éktelenkedtek, göróe orra a szájáig ért. Arca izzó vashoz volt hasonló, lába patában végződő' t, óriás farka mögötte repdesett. Kezében háromágú villa volt, s még lovának zabláját sem tartotta, csak úgy ült nyereg nélkül a szörnyű ménen... Rákiáltott az apácára. (Folytatjuk)]
