Kelet-Magyarország, 1959. július (16. évfolyam, 152-183. szám)

1959-07-12 / 162. szám

2 KELETMAGYAKORSZÁG 1959. JCLIUS 12, VASÄRNAF A tűz és víz harca Tornyospálcán Hetedmagával ontotta perzselő forróságát a nap. A falu utcáin csend és nyugalom aradt szét. Minden épkézláb ember a ha­tárban fáradozott szinte áhítatos égedelemben az életért, a ke­nyérért. Néhány gyermek és öreg szüle kuksolt csupán az udvarok hűvösében. Lábuknál elnyúlva pocoltak a vakkantásra is lusta házőrző ebek. Ez volt a falu külső képe jú­lius 8-án délután Tornyospálcán. De csak a külső kép. Bent a hű­vös és kínosan tiszta tanácshá­zán, az egyik szobában remegő hangú emberek beszélgettek. — Szavaik nyomán egy ellentétes kép tárult fel. Szinte hihetet­lennek tűnt, hogy ebben az idillikus képet mutató faluban, a nyugalom és békesség hamuja alatt, a békétlenség, a gyűlölet zsarátnoka izzik egyes emberek ben. Pedig semmi kétség, igaz: a becsületes, dolgos község nyugal mát veszély fenyegeti. Erről be széliek a község vezetői: Vámos József párttitkár, Kovács Imre, a tanács vb.-slnöke es helyettese Dar.rs Béla elvtárs. Mi történt a Pedagógusnapon ? A beszédfoszlányokból, közbe­szólásokból kialakul a história. Ünnepelte a falu a pedagóguso­kat. A sportpályán tartották az ünnepélyt, melynek egyik elő­adója a faluban közmegbecsülés­nek örvendő Vámos József párt- tükár volt. Vámos József beszé­de alatt hangoskodás támadt a közvetlen közelében. — Ezt a csirkefogót hallgas­suk mi? — sziszegte egy „nagy- sága’-forma asszonyság. — Jobb, ha elhallgat ez a tol­vaj — replikázott rá az asszony­ság szomszédi a* egy amolyan „úriparaszt” külsejű bácsi. Szidták, ócsárolták az előadót egyre hangosabban, aki a kínos incidensre való tekintettel gyor­san be is fejezte a beszédet. Az ünnepségrontók: Kulcsár János ffnsz. alkalmazott és felesége Ge­ro Margit. Kulcsár úr a múltban Futurás volt. Két cséplőgéppel is rendelkezett, állandó cselédet tartott, a FKGP helyi vezére volt. Nyilvánvaló, hogy kizsák­mányoló, kupeckedő életmódot folytatott. Ez az ember és fele­sége fordult nyíltan az egykori agrárproletár, Vámos József el­len. aki rendszerünk jóvoltából szakíthatott a napszámos élet­móddá1 és ma a falu egyik ve­zetője. 1950. óta párttag és az ellenforradalom óta egyik alapí­tó tagja és párttitkára a községi alapszervezetnek. Vámos elvtárs törvényes elégté­telt kért az illetékes hatóságtól mindjárt az eset után. Vajon miért nem történt még mai na­pig sem döntés ügyében? Erre méltán lehet kiváncsi sok tornyos- pálcái dolgozó. Hajsza a tanács vb.-elnöke ellen Az intrika másik célpontja Ko­vács Imre vb. elnök. Egyik felső szervhez bejelentés érkezett, mely szerint Kovács Imre anyagi visz- szaéléseket követett el, részeges, stb. Ebben gyors vizsgálat történt. Mondogattták is faluban: — Ugye, hogy a párttitkár vár­hat az ügyével, de a kuláknak egy szavára kijöttek! Kimentek, igen, de ez másik szerv volt. És helyes is, hogy gyor­san intézkedett. Méghozzá a \á- daskodást alaptalannak talalta. Különben egyik részügyben, az építkezési engedélyek kiadása ügyében a bíróság is döntött köz­ben a vb.-elnök tisztán került ki belőle. A község vezetői úgy véle­kedtek, hogy itt is Kulcsáréktól fúj a szél. Mi okuk lehet Kulcsáréknak a furkálódásra? Hiszen Kovács Im­re életútja is tiszta és foltnélküli. Sokgyermekes, földhözjuttatot't családból származik. 1946-ban lé­pett be az MKP-ba. 1949/50-ben a DÉFOSZ járási titkára volt, majd saját kérésére haza enged­ték falujába Rövidesen a tsz párt­titkárának választották meg. 1951 december 3-a óta pedig a helyi tanács v. b. elnöki tisztségébe emelte a falu akarata, ahol ma is becsülettel vezeti a falu ügyeit. A falubeliek zöme megelégedett ve­zetőinek munkájával és magatar­tásával. Lám, hogy vélekedik ró­luk a falunak két találomra ki­választott lakosa? Lengyel István juhász: „Nekem nincsen semmi panaszom, mást sem hallottam panaszkodni rájuk”. Bereznay Gyula borbély: „So­kan megfordulnak üzletemben. Általános a vélemény, hogy ke­resve sem találhattunk volna jobb vezetőket a faluban. Mi Tolt hát az ok?! Kulcsár János fia az érettségi után nem nyert felvételt az egye­temre. Állítólag a szülők nem is egyszer hangoztatták, hogy ezért a párttitkárt és a tanács vb.-elnö- két hibáztatják. Egyébként még sok mindent tudnak a faluban. Például nem a legjobb szemmel nézik Kulcsárék gyors gyarapadá- sát, Kulcsárné nagyságoskodását, dologtalanságát. Sok neheztelés maradt Kulcsár burgonyakeres­kedői tevékenységével kapcsolat­ban. Van több dolgozó, aki úgy érzi: az ő rovásáfa, az ő megrövi­dítésével gyarapodnak Kulcsárék, akik földet vásároltak az elmúlt évben is. (Valóban egy ilyen szer­ződés a tanács őrizetében van. Eszerint Kulcsárné, Gerő Margit vásárolt Jánvári Gábortól 1572 öl földet 7000 forintért.) Ügy vélik 8—10 hold földje egy vagon al­mát termő gyümölcsöse van, de hivatalosan csak 4—5 hold áll te- lekönyvileg is tulajdonában. Meg­élhetnének gondtalanul amúgy is; miért foglalja el más elől azfmsz- ben a helyet? Azt mondják: a nyugdíj miatt, mert ha a szövetke­zeti nagyüzem teret hódít Tor­nyospálcán, Kulcsár akkor is kü­lön fog élni és pedig jól. Ezért akar tetézve a jóléthez hozzájut­ni, még ha áíkozzák is érte. Itt van hát a gyökere a falu igazsá­gos rendjén, békés fejlődésén őr­ködő gerinces vezetők elleni haj­szának! Kulcsáréit szövetségesei Egy fecske nem csinál nyarat. Kulcsárék egyedül — esetleg egy­két hasonszőrűvel — nem tudná­nak sokra menni a gyűlölködés­ben. De szerencséjükre (vagy egy­szer bánatukra is lehet még?) van egy kis bázisuk a nevelők közt. A 21 nevelő közül 9 — rokoni szálak­kal is összevissza vannak szövőd­ve — a múltat szeretné visszahoz­ni. Köztük van az állítólagos volt apáca, Kulcsár Mária is, Kulcsár János testvére. Nem igen hívei ők a szocialista szellemű nevelésnek, sőt aktív szervezői a körmenetek­nek, virághintésnek stb. Mindnyá­jukon túltesz azonban Kozma Lászlóné nevelő, aki párját ritkító tettével, megátalkodott nyilatkoza­tával a vallásos, szektás bizottság netovábbja. Ez a kis kör — árnyalati szét­tagoltsága ellenére — egységesen a suttogás, ajkbiggyesztés, célozga­tás, passzivitás eszközeinek fel- használásával szánton igyekszik a * Kozmáné világnézete árnya­latiig különbözik Kulcsárétól. De van egy másik pont a két család felfogásában, ami egyezik. Ezt a következő mozzanatok meg­világítják. Kozmáné „ántántszí- jas” férje, Kozma László 1956-ban bement a tanácsházára és felszólí­totta a tanács két veze'.őjét a kul­csok átadására és a helyiség el­hagyására. Nem rajta múlt, hogy ez a két vezető ma is a helyén van. A másik mozzanat amikor az FKP megalakult Tornyospál­cán, az egykori kisgazda-vezér fe­lesége, Kulcsárné így kiáltott fel: „Na végre, csakhogy ismét meg­van a mi pártunk is!” Ebből látható, hogy politikailag közel áll egymáshoz a két család, Egyetértenek abban, hogy idegen számukra a mi szocalista - rend­szerünk, világnézetünk. Akár a tűz és a víz. De égy bizonyos: a mi rendszerünket a nép lelkében égő láng élteti, fejleszti és nem olt­hatja azt el soha sem a reakció, sem a vele szövetkező szekták ba­bonás vize. (£<U Kiváló tilósok a nagy halászi kendergyárban. Másfélszer annyi termésre számítanak A TISZALÖKI JÁRÁS TERMELŐSZÖVETKEZETEI, MINT AZ ELMÚLT EVEKBEN Nemcsak' az időjárás, hanem a jobb agrotechnika következtében az idén mintegy 50 százalékkal több termésre számítanak a tisza- löki járás termelőszövetkezetei. Őszi árpából átlagosan 17—18 má­zsát, kenyérgabonából 13 mázsát várnak holdanként. Jobb a gép­állomás felkészülése is. Már dol­gozik a kombájn, aratógép a tisza­löki határban. Tóth Árpád, a Nyirbogdanyi Kőolajipari Vállalat munkása az új műszerház irányítóberendezé­sén dolgozik. Példamutató fiatalok A Nyírtelek Ferenc-tanyai Üj Világ TSZ KISZ-szervezetének tagjai példás magatartásukkal kiérdemelték az idősebbek dicsé­retét. A KISZ-szervezetnek téeszen kívüli fiatalok is tagjai. Vállalták, hogy segítenek a nö­vényápolási és az aratási mun­kákban. A tizennyolc fiatal ösz- szesen 150 munkaórát vállalt, ajánlott fel fizetés, megtérítés nélkül. Ezt túlteljesítették, mert kapálással 70, míg az aratással' 130 munkaórát dolgoztak. Két: nap alatt 15 holdon vágták le a gabonát és a búzát. így a vál­lait 150 munkaóra helyett 200-at végeztek el társadalmi munka­ként. Fő a tapintat! — Idesüss barátom, majdnem megjártam a napokban! — Ne ijesztgess már... — Képzeld, bej ön Eleonóra, a kis pisze- szöszke gépirólány, lengén átlibben a szo­bán, mintegy kis szellőcske, amelyik csiklandozza az em­ber orrát. (A Nóra a szememet csiklan­dozta.) Hát mondom is neki átszellemül- ten: Eleácska, maga minden nappal szebb és szebb. Erre ó: „Ér­dekes én nem mond­hatom el ugyanezt magáról...” Meghűlt bennem a vér, aí ájulás környékezett, s éppen levegőkapko­dás közepette csíptem el a kellő választ. — Na halljuk...! — Mondtam neki, nézze Eleácska, te­gyen úgy mint én, hazudjon maga is egy kicsit. A párizsi baloldali sajtó támadja a kormány atompolitikáját Párizs, (MTI): A francia atom­bomba első kísérleti robbantásá­nak közeledtével a párizsi balol­dali sajtó vezércikkében támadja a francia „nagyságpolitika” atom- .örekvéseit. A Liberation megállapítja, hogy a francia atombomba, bár kis hatóerejű, ha bizonyos kezek­be kerül, a szikra szerepét játsz- hatja, amely lángba borítja a puskaporos hordót. Az Humanité vezércikke gúnyos hangon ír arról, hogy a „közös­ség” ülésén hangzott el a jó hír: a „közösségnek“ nemsokára atom­bombája lesz. Kétségkívül ez az első szakasza annak az ünnepé­lyesen bejelentett tervnek, amely- lyel De Gaulle tábornok az el-! maradott országok segítségére akar sietni: „Nyilvánvalóan ilyen eszközökkel fogják véglegesen és gyorsan megszüntetni a nyomort, az írástudatlanságot és faji meg­különböztetést”. I vezetők elleni hangulatkeltésre, a ; falu vallásos parasztjainak meg­nyerésére. Innen indult útjára a jelszó: „A falu veze.ői üldözik a vallást.” Szükséges tehát felfedni: mi a hátterex ennek az úgynevezett vallásüldözésnek? A betlmiíJsitr apostol nő Nemrégiben kint járt két járási vezető Tornyospálcán és tanulmá­nyozták az iskolában a szocialis­ta szellemű nevelés problémáit. Ennek során elbeszélgettek Koz­ma Lászlónével is, aki a bethanis- ta szekta aktív szervezője. Tudni kell, hogy ez a szekta az állam­mal nem kötött egyezséget, a val­lásokkal is szentben áll. Nem egy­szer rgbizonyult, hogy az impe­rialista országok pénzelik, mert bizonyos politikai szerep betölté­sére használják fel. Ilyen szekta aktívája Kozmáné. Nemcsak ma­gánházaknál tartott bethanísta összejövetelt, hanem saját osztá­lyában is, az iskolában. El lehet gondolkodni rajta: mek­kora megátalkodottság kell eh­hez? Állami iskolában történt mindez a népi demokrácia tizen­ötödik esztendejében! Gondoljuk el: mi történt volna 1945 előtt egy egyházi iskolában, ha egy peda­gógus meghívott volna egy kom­munistát az iskolába és ott mun­kásmozgalmi dalokat énekeltek volna? Elbocsátás és börtön. Koz­máné még ma is az iskola köte­lékében van. Semmi más nem tör­tént, csak elbeszélgettek vele. Megkérdezték tőle: képes-e szo­cialista szellemben nevelni az is­kolában a gyermekeket, tudatá­ban van-e annak: hogyan kell ma nevelni a nép államának iskolá­jában? Kozmáné válasza minden­kit elképesztett. Olyan hasonlat­tal példázta a helyzetet, amely égbekiáltó tudatlanságra vall. Ezt mondta többek között: „A fasiz­mus és a kommunizmus megegye­ző eszmék”. Ez nem szóbotlás volt. Jegyzőkönyvbe mondta és aláírta. Ennek ellenére Kozmáné az isko­la kötelékében áll ma is. Sem Kozmádétól, sem más pe­dagógustól nem kívánnak egyebet, csak azt, hogy állami iskolában az állami követelmények szerint tanítson, amiért őt fizetik. Álla- 1 mi iskolába a nép gyermekei jár- ' nak. Világos, hogy a nép érdekei szerint kell tanítani, nevelni és ^ nem fanatista elképzelések sze­rint: Aki ma állami iskolában ta- ‘ nít, annak tudnia kell, hogy az nem magániskola és nem egyházi 1 iskola!

Next

/
Thumbnails
Contents