Kelet-Magyarország, 1959. július (16. évfolyam, 152-183. szám)

1959-07-11 / 161. szám

2 KELETM AGY ARORSZAG 1959. JŰLIUS 11, SZOMBAT ÄMI Ä FÄLUT JB Ä B> IE Kl JL JLí A nők arányssáma párt szer rezei cink ben 4 termelőszövetkezeti közös vagyonról Az új alapszabály előírja, hogy a szövetkezet közös vagyonához tartozik mindaz a vagyontárgy, amely törvényes jogcímen tulaj­donában, állandó jellegű kezelé­sében, vagy használatában van. A nagyüzemi gazdaság fenntartása és fejlesztése érdekében a követ­kező alapokat létesíti a termelő- szövetkezet : FEL NEM OSZTHATÓ SZÖ­VETKEZETI ALAP. Ennek ren­deltetése, hogy a termelőszövetke­zét megszilárdulását és szakadat­lan 'fejlődését biztosítsa. Ezért az alapba helyezett vagyont semmi­lyen körülmények között nem osztják ki, sőt annak gyarapításá­ról évről-évre gondoskodnak. A szövetkezetek a fel nem osztható szövetkezeti alapba helyezik: — a belépő által a közösbe vitt vagyontárgy, állat, felszerelés 20 —35 százalékát, — a tagok közt kiosztható ré­szesedésnek a közgyűlés által megállapított százalékát, amely 10 százaléknál kevesebb nem lehet, — az állóeszközök értékének a tehermentes részét, — az állóeszközökhöz tartozó állatállomány értéknövekedését és a termelési terv szerint tovább- tartásra szánt szaporulatát, — az ingyenes állami juttatáso­kat. ; ’■ VÉTÖMAGALAP. A növény- termeléshez szükséges vetőmag biztosítása érdekében évente olyan mennyiségű vetőmagot he­lyez erre az alapra a szövetkezet, ami a művelése alatt álló terület őszi és tavaszi vetőmagellátását zökkenőmentesen biztosítja. BIZTONSÁGI VETŐMAG- ALAP. Gyenge termés, vagy ele­mi kár által okozott terméskiesé­sek pótlására erre az alapra éven­ként a, szövetkezetek az össz-vető- magszükségletnek általában a 10 i—15 százalékát helyezik. Az alap­ban tartalékolt terményeket csak a közgyűlés engedélyével lehet más célra felhasználni. TAKARMÄNYALAP. Ebbe az alapba évente annyi szálas- és abraktakarmányt helyez a szövet­kezet, amennyi a következő ter­mésig elég a közös állatállomány részére és annak szaporulata el­tartásához. SZOCIÁLIS - kulturális ALAP. Ez az ötödik alap, amit a szövetkezetek létesítenek, ennek ' A saját traktort üzemeltető ter­melőszövetkezetek műszaki szem­pontból még segítségre szorulnak. Ezt a segítséget legkönnyebben a gépállomásoktól kaphatják meg. A gépállomás főmérnöke a traktor helyes kezelésére megtaníthatja a szövetkezet traktorosát. Az ily mó­don nyert tudás elegendő a gép mindennapos és hetenkénti kar­bantartásához. Á magasabb fokú karbantartásokhoz azonban már nem — ezeket helyes a gépál­lomás javító műhelyeire bízni. Az egyes géprészek megbontásához, utánállításához és javításához ma­gasképzettségű szerelő és jó szer­A Tenyészállatforgalmi Gazda­sági Iroda nemcsak elit és I.. törzskönyvi osztályú egyedeket, hanem tenyésztésre alkalmas ko­cákat és kocasüldőket is szállít a termelőszövetkezeteknek. Ezeket a sertéseket értéküknek megfelelő tenyészáron adja a TEGI. A szál­lítási költséget az állam megté­ríti. A termelőszövetkezetek a tagok háztáji állományából közvetlen megvásárlás útján vehetnek át te­nyésztésre alkalmas kocákat és süldőket. A termelőszövetkezeti tágok az államtól újszülött gyermekeik ré­szére 400 forint értékű ingyenes csecsemőkelengyét kapnak. In­gyenes csecsemőkelengyét az az anya kap, aki a terhességével kap­csolatos előírt háromszori orvosi céljával, és felhasználásának mód­jával a következő tanácsadónkban részletesebben foglalkozunk. szám kell, amiveljelenleg még kevés szövetkezét. rendelkezik. A traktorok fő javítása kizáró­lag a gépállomások feladata. E célból helyes, ha a termelőszövet­kezet szerződést köt a gépállomás­sal gépeinek tervszerű javítására. Az alacsonyabb karbantartás biz­tosítása végett pedig megkéri a főmérnököt, hogy oktassa ki a traktorost. A gépállomásoknak kö­telességük, hogy á termelőszövet­kezeteket kiszolgálják, s az is az ő dolguk, hogy a szövetkezetek traktorainak és más mezőgazda­sági gépeinek -javítását elvégez­zék. Az állatforgalmi által hizlalásra szállított süldőkből a tenyésztésre alkalmas süldőket a szövetkezet kiválogathatja. Az állami gazdaságok, a TEGI révén, 18 forintos kilónkénti áron, több ezer darab fehér hússertést adnak át a termelőszövetkezetek­nek. A felsorolt tenyészsertés-beszer- zések mindegyikére a szövetkezet igénylése alapján középlejáratú hitelt folyósít a bank. re szóló utalványt a tsz-tagsági könyv felmutatása alapján a ter­hes nő lakóhelye szerinti illeté­kes tanács végrehajtó bizottsága a terhesség kilencedik hónapjában adja ki. p árt-alapszervezeteinkben a nők aránya az elmúlt években alapjában véve egész­ségesen fejlődött. Pártszerveze­teink többségében a nők aránya jó. Megyeszerte az tapasztalha­tó, hogy a pártszervezetekben, a nőtanácsokban igen aktívan dolgoznak, segítenek a .minden­napi politikai életben, az embe, rek nevelésében. A pártszervezetek . többsége igen helyesen foglalkozik • a- pártonkívüli nőkkel, a kommu­nista nőkön keresztül, hogy még nagyobb támogatást nyújtsanak, a pártnak. A helyes foglalkozás következtében és a nők akti­vitásának eredményeként szá­mos pártszervezetben — például Űjfehértó, Kék községi alapszer­vezetekben — javult a munka, erősödött a pártszervezet. Azon­ban az egészséges fejlődés mel­lett néhány helyen fogyatékos­ság tapasztalható. Például Gesz- teréd, Vasmegyer községi alap­szervezetekben, vagy néhány termelőszövetkezetben, például a nagykállói Dózsában, az újfehér­tói Vörös Hajnalban, ahol nagy lehetőség van a párt sorait erő­síteni példamutató, a munkában élenjáró asszonyokból annál is inkább, mert ezekben a terme­lőszövetkezetekben a nők kive­szik részüket a közös munkából és a tsz-tagságnak 20—30 szá­zaléka nő. Ha visszatekintünk az ellen­forradalom utáni időre, akkor azit látjuk, hogy a nők is — éppúgy, mint a férfiak — aktí­van bekapcsolódtak az ország gazdasági, politikai konszolidá­lásába. Az azóta eltelt időszak még fényesebben igazolja, hogy a nők politikai tevékenysége napról-napra növekszik. Számta­lan nőtanácsban dolgozó asz- szony munkájával érdemelte ki, hogy a pártnak tagja lehessen. Nem egy helyen viselkedésük­kel, magatartásukkal ’ növelik pártszervezeteink tekintélyét, erősítik pártunk egységét. Saj­nos, van olyan jelenség is, mint például Nagykállóban, ahol a pártszervezet egyes tagjai ide­genkednek a nők felvételétől. — Pedig semmi okunk idegenked­ni azoktól, akik munkájukkal, helytállásukkal, magatartásuk­kal rászolgáltak arra. hogy a pártnak tagjai lehessenek. Nagyon káros és ezért el kell vetnünk azt a téves nézetet — amit a múlt rendszer hagyott ránk és még má is él egyes elv­társakban, — hogy a nők ne foglalkozzanak politikával és maradjanak a főzőkanál mellett. Az ilyen nézetek nagyon káro­sak a mi rendszerünkben, mert a nőket is ugyanaz a jog illeti meg, mint bárki mást. A tapasztalat azt mutatja, hogy a nők a párt- és'a-tömegszerveze­tekben igen aktívan tevékeny­kednek és ezt az aktivitást a pártszervezeteknek segíteni, nö­velni kell azzal is, hogy bátran vegyék fel az arra érdemes pár­tonkívüli nőket a párt soraiba. Egyes elvtársak , néhány helyén talán azért idegenkednek, mert nem ismerik kellően a nőtaná­csok munkáját, nem vesznek részt rendezvényeiken, ülései­ken, nem ismerik megfelelően problémáikat. Az ilyen helyeken van elhanyagolva leginkább a nőkkel való foglalkozás. Nem le­het közömbös számunkra, hogy a nők állásfoglalása milyen, ho­gyan kapcsolódnak be a szocia­lizmus építésébe, hogyan vesz­nek részt az ideológiai nevelés­ben stb. A kommunista nők na­gyon sokat tudnak segíteni, kü­lönösen az ifjúság nevelésében, s úgy, mint anya a gyermeke szo­cialista szellemben való nevelé­sében, mert bizony ők nevelik gyermekeinket, az utódokat. Pártszervezeteinknek tehát ar­ra kell törekedniök, hogy növel­jék a nők arányszámát, vonják be a vezetésbe, bátran bízzák meg feladatokkal, hallgassák meg véleményüket és tegyék lehető­vé, hogy soraikból megfelelően erősödjön pártunk. Együd Andra«. Hogyan növelhetik a termelőszövetkezetek kocaállományukat? Ki kaphat csecsemökelengyét? Milyen segítséget kaphatnak a gépállomástól a saját traktort üzemeitetö termelőszövetkezetek? „Szakállas" íagj.elölfek harminc fokos hőséggel. Érthe­tő, hogy a délutáni órákban so­kan keresik fel a Sóstót, hogy napi munkájuk után egy kis fel­üdülést, felfrissülést szerezzenek. A hús vízben valóban kelleme­sen el lehet tölteni néhány órát. De jaj a nagymamáknak, idő­sebbeknek és békésebb termé­szetű embereknek. Hazajutni a Sóstóról... ez ugyanis valóságos kálváriával jár. Általában két kocsiból álló viliamosszerelvény közlekedik a késő délutáni órákban a város és Sóstó között, s az emberek százai akarnak fürdés után mi­nél hamarabb hazajutni. Sokan — főleg a fiatalok — már a vál­tóknál igyekszenek „elcsípni” a villamost. A felszállóknál pedig valóságos közelharc folyik, mely­ben nem tekintenek sem gyer­meket, sem idősebb embert. Az Se gyakori, hogy a kocsikról fő­vizsgálaton részt vétt, illetve or­vosi igazolvánnyal igazolja, hogy koraszülés miatt a háromszori vizsgálaton nem vehetett részt. Az ingyenes esecsemőkelengyé­Panaszos sorok villamos­ügyben tökben csüngnek az emberek. Ha ezeket leszállítják — ez gyak­ran tizenöt—húsz perces késést, s újabb bonyodalmakat jelent. Ez a helyzet vasárnapokon csak fokozódik. Igen sokan fordultak hozzánk az elmondottakhoz hasonló pa­nasszal. Tudjuk, nem könnyű megoldani a város és a Sóstó közötti kielégítő közlekedést. Mé­gis megkérjük az illetékeseket, hogy segítsenek. Mert nem túl­zunk, ha azt állítjuk, hogy a sok bosszankodás mellett a je­lenlegi közlekedés .gyakran élet- veszélyes. Talán meg lehetne oldani, hogy az esti órákban — hat és nyolc között — megerősí­tett, vagy dupla járatokat köz­lekedtessenek. Ez a javaslatunk. Nem vagyunk szakemberek, de kérjük az illetékeseket, hogy va­lamilyen módon és sürgősen se­gítsenek! A város lakói hálásak lesznek érte. (Bézi) Hiába keresnénk ilyen minősítést a tagjelöltekre vo­natkozóan a szervezeti szabály­zatban, nem találnánk. Nem ta­lálnánk, mert »mines ilyen. A szervezeti szabályzat csak tag­jelölteket ismer, minden egyéb jelző nélkül. A tagjelöltségre vonatkozóan többek között a következőket írja elő: „A tagje- löltségi idő kezdetétől számított hat hónap elteltekor a tagjelölt felvételéről az alapszervezet ve­zetőségének előterjesztésére a taggyűlés határozhat: a tagje­löltségi idő kezdetétől számított egy év elteltekor a pártszervezet köteles taggyűlésen dönteni a tagjelölt tagfelvételi kérelmé­ről.” A szervezeti szabályzat előírá­sával ellentétben mégis talál­kozhatunk imitt-amott ú. n. „szakállas” tagjelöltekkel. A gyakorlatban hívják így azokat a tagjelölteket, akiknek lejárt a tag'jelöltségi idejük, mégsem történik velük semmi. Nyilván­való, hogy bírálat csendül ki a „szakállas” megjelölésből, mely­nek éle nem is elsősorban a tag­jelöltre irányul, hanem arra a vezetőségre, amely megfeledke­zik a szervezeti szabályzat IV. 8.. pontjának végrehajtásáról. A vicces hangnem azt je­lenti, mintha ezek a tagjelöltek a szó szoros értelmében nagy szakállt növesztettek volna. Bár — tegyük fel — ha a tagjelölt­ségi idő lejárta óta nem borot­válkoztak volna, akkor némelyi­kük akár „rőfös” szakállal sé­tálhatna az utcán. Ez persze ma már egyáltalán nem divat és eléggé megbámulnák az illető­ket. Máskülönben nők is van­nak itt érdekelve, akikről álta­lánosságban ismeretes, hogy nem a szakállas nemhez tartoznak. Az az értelme tehát, hogy túl­haladtak a hat hónapos, sőt egy éves terminuson is, ami rendel­lenes dolog. Rendellenes, mert vagy taggá kellett volna felven­ni, vagy — mint a követelmé­nyeknek meg nem felelőket — ki kellett volna zárni őket. Nos, hol vannak ilyen „szakállas” tagjelöltek? Julius 8-án Kisvárdán a járási pártbi­zottság kibővített ülésén nyert megállapítást, hogy ,a járásban 38 olyan tagjelölt van, akik túl­haladták a tagjelöltségi időt. A dögéi alapszervezetnél például-11 ilyen tagjelöltet tartanák nyil­ván. Köztük szerepel Szűcs Ti­bor tanácstitkár elvtárs is, aki több, mint egy éve tagjelölt; a nőtanács elnöke, a HNF elnöke, KISZ-tagok és dolgozó parasz­tok várják, mi lesz a sorsuk. A kisvárdai Vulkánban 5 fő, a lö- vőpetri községi alapszervezet­ben 5 fő tagjelöltsége felett járt el az idő. Más járásokban is lehet-, ne ilyen., példákat ..találni. De nem ez a lényeges, 'hanem az. hegy az e havi taggyűléseken ideje lenne az érdekelt pártszer­vezeteknél felülvizsgálni a tag­jelöltek helyzetét. S ez a párt- vezetőségeken múlik elsősor­ban. Szükséges vezetőségi ülé­sen megvizsgálni egyenként a tagjelöltek körülményeit, párt­munkáját, termelőmunkáját, ma­gatartását, képzettségét, a nekik adott segítséget stb. és a szerve­zeti szabályzat előírása szerint előterjesztést tenni a taggyűlé­sen további sorsukat illetően. A taggyűlés pedig döntsön. Ez a döntés a tagjelölt körülményei szerint a következő lehet: 1. Taggá való felvétel abban az esetben, ha a tagjelölt a jelölt­ség ideje alatt munkájával és magatartásával méltónak bizo­nyul a párttagságra. 2. A tag je­löltség meghosszabbítása — ha a tagjelölt saját hibáján kívül egyelőre alkalmatlan a párttag­ságra. 3, Törlés a tagjelöltek so­rából, ha kitűnik, hogy a tagje­lölt méltatlan a párttagságra. Természetesen a tagjelöl­teken is. múlik az, hogy „kifut­nak az időből.” Nemcsak tagje­löltségük alatt végzett munkájuk és magatartásuk fontos tényező­je ennek, hanem az is, hogy ne­kik írásban kell kérniük tagként való felvételüket az alapszerve­zet vezetőségétől. Tegyenek ‘ hát ők is lépéseket, hogy ne mond­hassa senki rájuk: „szakállas’' tagjelöltek­ig

Next

/
Thumbnails
Contents