Kelet-Magyarország, 1959. július (16. évfolyam, 152-183. szám)

1959-07-10 / 160. szám

KELETMAG YAROR32ÁG

1533. JCLXüS 18, PÉNTEK'

Barangolás a tanyavilágban

Nincs olyan szép zene, mint amilyen az érett kalászok suso- gása. Nincs olyan ecset, amely teljes pompájában megörökíthetné a sárga gabonatáblákat az akácosok sötétlő sorai között, a tisztán ragyogó kék ég, puha, nagy fehér felhők alatt, a szabolcsi dombok hátán. Homokos utak bukdosnak dombról dombra, szagos kis erdők mellett futnak el, visznek bokortanyákról bokortanyákra, öreg, mohos tetők rejtőznek, vagy újak piros- lanak Itt is, ott is, a magasra- nyúlt akác, vagy eperfa alatt. A nyíregyházi tanyavilág.

Ma már nincs olyan messze ez a világ, mint volt. A főutak jók, buszjáratok közlekednek. De ha a busz hangja elhal, újra nagy csend lesz, amiben meghallahi az összedugott fejű kalászok sustor£n beszédét.

törtökön. Ide jönnek át a Pólyák bokoriak is. — Fogyna < könyv, de abból még nagyor kevés akad. Pólyák, bokorban a; ötven kötet mar szinte olvashatatlan, annyi kézen járt.

Könyvet, filmet, előadásokat kér a tanyavilág.

Anti nem elég

Ismeretterjesztő előadás ritkái és ritka helyen van itt. Igen so kan legfeljebb csak a szülői értekezleten hallanak erről-arrói pedig nagyon kellene. Gazdasági egészségügyi, politikai előadáso!' hiányzanak a legjobban. A egészségügy terén más sincs meg nyugtató módon rendezve. Himlőoltás például a Polyák-bckcri iskolában — a tanítónő elmondása szerint — három éve nem volt! Sck a mulasztás a járványos betegségek miatt. Az utóbbi években egyedül tüdőszűrésen estek át a gyermekek.

A múltban semmijük sem volt. Most látná! Mindenük van. Én ■sak azt mondom, az embereken núlik, hjgy valamelyik téesz jó, /agy nem jo. Más az, ha egy gép tekimegy a nagy darab földnek, nintha ló után ballag az ember...

— K.'t a városba mikor jön, Miska bácsi?

— Nerr, igen megyek én már,;, .ájnak a lábaim.

Peng u kasza

Ma még többet pendül a kasza, r:nt mormol a gép. De holnap, es azután egyre löbo gép mássza meg jserebogarak módjára ezeket a gyönyörű földhátakat, a tanyavi- áeot. S ^kkor majd több ideje marad a tanyai embernek kultúrált szórako; ásra, több pénz jut ku ! úrházrkra, könyvtárakra, rne- tona, közös autóra, jobban kinyílik a tanyavilág kapuja a város, a megye felé.

Ma már nincs olyan messze ez a világ, mint volt. De még közelebb keii lennie. Idővel nem lehet különbség — legalább is nem ilyen nagy, — a község és a tanya éle*.*; között. Mert bája, varázsa van ugyan a csendnek, de mögötte ott a magány. Zúgjon inkább nanél több gép, hogy d»i>- banjor. boldogabban, szabadabban az emberi szív,

S. B.

JVlűvészlelep Tiszadobou

Aranyfénnyel süt

a nap a fák között — és ez itt rncst nem csak a hangulat kedvéért fon'cs. Feste- gető emberek telepedtek le itt is, ott

is, lendül a kréta, az ecset. A tiszadobi gyermekvaros parkjában húsz-valahány rajztanítással foglalkozó pedagógus tölti délutánját.

Második he‘e, hogy ideérkeztek. Szállás: a gyermekvárosban, j Az étkezés jó, s mind- ez ingyenes. A megyei tanács rendezte ezt a továbbképző j tanfolyamot, amelv

I nemcsak a délutáni szabadfestésből, hanem .nagyon is kötött délelőtti foglalkozásókból áll. Itt kora reggeltől délig átveszik a jövő évi tananyagot a pedagógusok Berecz András fiatal festőművész vezetésével.

— Gyönyörű a hely — mondja Berecz András, — ritka szép vidéke ez megyénknek. Igen jól esett a választás éppen Ti- szadobra, a művésztelep létrehívása

szempontjából. A magam részéről szeretném az egész jövő nyarat itt tölteni, sátrat verni, és festeni, festeni.

A pedagógus szak- szervezet országos szerve hívta életre a tiszadobi művészteiepe'. Második éve jönnek ide pedagógusok az ország minden részéből, közvittük

igen tehetséges festőművészek, hogy zavartalanul alkothassanak, tanuljanak. A megj ei pedagógusok ittléte alkalmával még csak néhány an érkeztek az országból, főként Budapestről, de a köve'kező hetekben benépesül a telep.

— Az elgondolás —• hogy éppen megyénkre esett a választás, — számunkra nagy öröm. Egyrészt azért, . mert a képzőművészet meglehetősen mostoha területe volt eddig a ' megyének, másrészt a : telep termékenyít ő- leg fog hatni a megyei képzőművészekre. Reméljük, idővel híres művészteleppé növi ki magát Tisza- dob —. teszi hozzá mosolyogva Berecz András.

Bábjáték-felvonulás a VlT-en

Hurvinek és Spejbl, a világhírűvé vált cseh.bábok hazájából az ifjúsági fesztivál idejére sok érdekes bábfigura is érkezik Bécsbe. A'- csehszlovák delegáció a fesztivál megnyitóján rendezendő nagy felvonuláson.,.bábfel vonulás:” is rendez, amelyen mindenféle színű bábok jelképezik majd. a Föld összes népeinek barátságát és békéjétrr

Ősök legendája

Magas hegyek sovány földjeiről jött. a mostani nép nagyobb része. Igénytelen, sok nélkülözést látott, dolgos, törekvő emberek voltak, tótok.

Szenvedniök kellett itt is, mert az idegen beszédűeket akkor nem

fogadták szívesen, gúnnyal, kiközösítéssel találkoztak a régen ottlakó környezetben, később sem sokat változott a helyzet, az állam politikája mind az osztrák uralkodók, mind Hor- thyék ideje alatt a nemzetiségek összeugrasztása volt, De ők tűrtek, hallgattak és — dolgoztak. A homok adni kezdte az életet, a kis bokortanyák pedig hozzá az embert, a gyermeket.

Mondják, egyszer egy vándor- cirkusz járt a tanyákon. Nagy, bivalyerős birkózó állt ki a porondra, felszólítva a közönséget, hogy ennyi meg ennyi pénzt kap az, aki őt odateremti.

Csendben várt a nép, senki sem Jelentkezett.

Akkor a birkózó az egyik szőke, szelídtekinletü fiatal férfinak gúnyosan odakiáltotta: — Grump. licska! Na, mi lesz hát?!

A szőke arca elborult. Látszott, hogy igen szégyenli, amit tenni fog. Odament a birkózó elé, aztán iszonyatos erővel úgy vágta a földhöz, ogy annak kiszakadt a hasa. Szekéren vitték be a kórházba.

A szőke legény szívós, csendes energiájával kényszerítették termésre a homokot, eresztettek gyökeret a sik vidéken, amely csak kis dombjaival emlékeztetett a nagy erdős hegyekre.

Rupsza — vccscrka

Mit csinál az ember, ha magára van? Olyan szórakozást keres, amilyet talál. Munka, munka, és munka. Kevés ez egymagában, pihenni is kell. De hova térjen az ember, ha kint lakik a földeken? Csakis egymáshoz.

Így alakult ki a vecserka, az estézés. így jöttek össze a fiatalok a burszára, a házi táncmulatságra. Kenderdörzsölő, fosztóka, no meg a disznótor teremtett alkalmat hosszú évtizedeken át, hogy az unalmas estéket — főként télen, — agyonüssék a tanyai emberek. Mesék születtek, jártak szájról-szájra.

Ma egyre inkább tért hódít a rádió, a mozi. Vándormozi jár. Újtelekre például minden csüLmberck a (aurákon

A tanítónő. Bent ül az igazgatói irodában. Ügyelet. Kint a nyár, és a csend. Hét éve van itt, a nyíregyházi tanyavilágban, azelőtt három évig Encsencs mellett, ugyancsak tanyán tanított. Egyedül él. Nem unalmas?

— Unalomra nincs idő — mondja nyugodtan. ■— Sok az iskolai munka, s van munka iskolán kívül is. Én például könyveltem a téesznek. Előadást rendeztem. S ami jön, ágy menet- kö-!-e.;.

— önmagára akad ideje?

— Néha eltelik egy hét is, hogy nem főzök, idő hiányában. De ez jó, mert nem szeretem a magányt.

— Miért nem ment férjhez?

Kényes kérdés. De őszintén válaszol.

— Tíz éve élek úgyszólván csak a gyermekek között. Én nem segíthettem magamon úgy, mint a férfiak, hogy motorra kapnak, ha a városba kívánnak menni.

Kis barátnője látogatta meg éppen, aki nemrég ment férjhez. Azelőtt együtt tanítottak. V. T.- né huszonhárom éves.

— Hol ismerte meg a férjét?

— Nyári szaktanfolyamon. (Mire is nem jó tanyai embernek a .aniolyam!)

De mindketten boldogok. Mert tanítónak lenni hivatás.

Miska bácsi. Tipikus itteni ember. A hetvenen felül van már, de orvosnál csak egyszer volt. Akkor is sérvvel. Szökés borostáját dörzsölgeti a kerítés mellett, Újteleken.

— Megvagyunk, — mondja nevető szemmel, — mindenünk megvan, nerr. panaszkodunk. Csak több sört hozhatnának ide az italboltba (vagy egy kilométerre van), mert a bert nem szeretem. Sör meg mostanában alig akad.

A termésről beszélgetünk.

— Nem tudom, mi van a krumplival az idén. Csak sül és I sül meg. Milyen gyenge gumó lesz alatta? Pedig minden szép, gabo- J na, kapások. Jó szakember kellene.

— S hozzá jó termelőszövetkezet —- mondotta.

— Az lesz. Nem adok sok időt, az lesz. Az egyik úgy beszél ugyan, hogy nerr. jó a téesz. a misik szerint jó, én csak azt mondom, hogy jónak kell lenni. A rokonom (talán Bujt mondott Miska bácsi?) ... -ban téesz tag.

VIRÁG, MOSOLY ES SZÍVES SZÓ

Kárpátaljai úíijcgjucíck III.

Halszáz éves falak között a régmúlt találkozik a mával: Az ungvári vár széles boltívei alatt, messziről és a mából jö t testvérek allanak. .. A várudvaron bronzba öntözött. kígyóval birkózó hatalmas .emberalak fogad. A régi vár a IX. század végén már állott. Ez « mostani a. XIV. században épült, Róbert Károly 1322-ben a Nápolyitól Magyarországra települt Drugeth-családnak adományozta. I. József 1700-ban icrom- bojtatta, majd Mária Terézia idejében papnevelöintézettá alakították át. A százados kövek, melyeken egykor főurak csizmái kopogtak hangosan, s melyekre csak félve léphetett a pór, ma bátorléptü jobbágy fiait szavait hallják; a termekben, ahol régen a vallás köde ülte meg az agyakat, ma a modern tudományok teszik látóvá az embert. A földszinten múzejm, az emeleten képtar várja a látogatókat, s nem hiába, mert havonta sokezren gyarapítják itt tudásukat. Mindkét anyag igen gazdag. A múzeumban sok osztály van: régészeti, természetrajzi, történelmi, néprajzi, stb. Láttunk településtörténeti d'oi«- mákat is, melyek múltseázed- végi és mai falvakat mutatna«: be. A Nagy Honvédő Háború emlékeit különös kegyelettel őrzik. A tárgyi emlékek mellett számtalan ihletet, képzőművészeti alkotást őriznek itt erről az időről.

Magyar vonatkozású

történelmi emlékek is találhatók itt. Nagy örömmel fedeztünk fel az Esze Tamás felkeléséből, a Rákóczi szabadságharcból származó relikviáka*. Külön szobát töltenek meg a Magyar Tanácsköztársaság idejéből származó fényképek, falragaszok és egyéb dokumentumon. A tárlatvezetést végző fiatal történész nagy tisztelettel neszéit a magyar történelem haladó hagyományairól.

Nagy élményt jelentett, a fáradtság ellenére is, végigjárni a

képtár sok-sok termét. Üti jegyzetnek nem- lehet feladata a művészi felfogás, az ábrázojlémód és a technika szempontjai szerint értékelni egy

...képtér— képeit, hadd emlékezzünk mégis vissza egy kissé ezekre a képekre. Ha valaki sohasem járt volna szovjet földön és nem ismerté volna meg e nép gazdag szívét és hatalmas életerejét, csupán c képtárát járta volna végig, — akkor is eleven erővel ragadta volna meg a harsány életöröm, a férfias bánat, az építő lendület, a tét.rekesz hazafi- ság és az életnek az a számtalan más színe és hangulata, amely széppé teszi napjainkat, s amely erőt is ad, küzdeni a holnapért.

Az egyik nagy teremben. Ajvazovszjdj: „Vihar” című képe döbbentett meg a háborgó tenger vadságával, s ugyanott mintegy kontrasztként, az egyik sarokban, harmonikus mozgású, lágyvonalú táncoló nő szobra bűvölt el. Az építkezések lendületét tárja elénk Száléi: „Kcmszomolista építők” ci- mű képe. Komor színéivel hűen érzékelteti a harcok hangulatát Parcsevszkij: „Sztálingrád védői”-vel. A Kárpátok szépségét idézi Soltész: ,,Bes?kidek” és

Kassai: „Az Ung folyó völgye” című alkotása. Nagyon sok kép és szobor ábrázolja a mai élet epizódjait, vagy éppen nagy eseményeit. Az illeni festők szeretik az igen élénk, szinte nyersen ható színeket. Ezek a képek k'ssé szokatlanok voll dk nekünk. De sok lenne felsorolni mind a képeket s a szobrokat cs róluk kritikát mondani. Nem is igen tudnánk ezt megtenni, mert kevés idővel rendelkezvén, sajnos, szinte csak átfutottuk a képzőművészeti kiállítás termeit. Indultunk tcvá'ob...

Hal kai) 1» a SZÚ. csendesebbek a léptek, mióta behajtottuk magunk mögött a kőkerítés- be épített kovácsol.vas kaput.

Hősökhöz jöttünk, azokhoz, akik életüket áldozták a felszabadító harcokban Kárpátalján. Sorkatonák és partizánok, köz vitézek és -tisztek nyugszanak itt ,a várost ölelő három domb egyikén, mintegy niest is vigyázva Ungvári. A hosszú-hosszú lépcsősor végén, mely majdnem a 'dombtetőig visz, áll sz emlékmű, e©' hatalmas vöröskő diadalív, melynek lábához Nagy Sándor elvtárs, küldöttségünk; vezető.)«* helyezi cl koszorúnkat.

Ungvár a Kárpálontúli terű' let (a mi kifejezésünkkel élv.e: Kárpátalja) székhelye, egyetemmel, középiskolák sokaságával, színházzal, gyönyörű koncert' epremmel, rádióadóval ( és természetesen nagyon sok kedves emberrel. Há már az iskolák szóba kerültek, hadd mondjam el. hogy itt a Kárpátontúli területen 13 magyar középiskola van. összehasonlításként érdemes emlékezni arra, hogy abban az időben, amikor Kárpátalja a cseh burzsoá köztársasághoz tartozott, csupán egy magvar középiskola volt ezen a -e- rületen, 1939 után, a Horlby- rezsim alatt pedig mindössze 4 magyar középiskola működött itt. Azt sem,, árt megemlíteni, hogy a Kárpátontúli terület majdnem egymillió, lakosából csak min'egy 150.000 a magyar. Fejlett a magyar kulturális élet, melyet a magyar iskolák, a magyar nyelven megjelenő igen olcsó tankönyvek (1—2 rubel), meséskönyvek, szépirodalom és a Magyarországról behozott. napilapok és folyóiratok is éltetnek, vagyis végeredményben a Szovje' unió helyes és következetes nemzetiségi politikája. A nemzetiségi kultúra megbecsülését. bzonyítja--az;, is, hogy az ungvári színház magyar brigádja ot tartózkodásunk idején ' készült hosszabb vendégszereplésre Moszkvába és a Kaukázusba.

(Folytatjuk) SEREG! ISTVÁN'

i