Kelet-Magyarország, 1959. július (16. évfolyam, 152-183. szám)
1959-07-08 / 158. szám
KRLETMAGYARORSZAG 1959. JŰL1US *, SZERDA Mihajlovics Bugyonnij ezt jól tudja: hadjáratba készülődve meg leéli patkolni a lovakat, egyébként könnyen megcsúsznak. Nekünk is jól meg kell patkolnunk lovainkat, s ezek a lovak — az új berendezés. Fel kell szólítanunk tudósainkat, feltalálóinkat, újítóinkat, munkásainkat, hagy minél előbb cseréljük ki az elavult berendezést. [Ettől nem tágítunk, s most, a teljés ülés után még konkrétabban munkához látunk. Rakétát küldjünk a kozmoszba, hát miért ne Iküszöbölhetnénk ki gyorsan a ‘gépgyártásban megmutatkozó fogyaték osságokat? Ugyanez vonatkozik az építőiparra is. Kucserenko elvtárs a [polgári építkezésről beszélt itt, s igen sok jót mondott. Az ipari építkezésben még komoly réseK Vannak. Fülön kell fognunk az [ipari vállalatok azon tervezőit és [építőit, akiknek a hibájából nádiunk annyi gyártípus van. hogy megáll az ember esze. Ugyanez vonatkozik a házakra is. Rengeteg tervezet van, s ha alaposan szemügyre vesszük, meglátjuk, hogy gyakran az egyik tervezet í csupán a csecsebecsék számában különbözik a másiktól. Pedig mile van szüksége az embernek: kényelmes szobákra, ügyesen elhelyezett konyhákra, s más helyiségekre. Az emberek csakis ebből e szempontból vizsgálják, hogy melyek a ház tervezetének előnyei. Néhány szót a csillárokról. Ügy alakult a helyzet, hogy a csillárgyártásnál nem azzal törődnek, hogy minél szebbek legyenek, hogy díszítsék a lakásokat, hanem azzal, hogy minél nehezebbek legyenek. Minél nehezebb a csillár, amelyet az üzem gyárt, annál többet kap érte, mert a csillárgyártást tonnákban mérik (derültség a teremben). Lám, a gyárak azért sokpudos csillárokat készítenek, teljesítik a tervet, de hát kinek van szüksége az ilyen tervre, kinek jó az? Minél jobban túlteljesíti a gyár a tervet, annál több rezet használ fel, rézre viszont nincs mindenütt szükség, vassal és fával is beérhetjük. Közbeszólás: Műanyagokkal. Hruscsov: Ebben az esetben vasról beszélek. Vasból gyönyörű dolgok készíthetők, olyanok, hogy mindenkinek kedve telik bennük Nálunk sok gépgyártási terméket súlyban terveznek, ez az oka annak, hogy az ágyazatok kétszer olyan nehezek, mint kellene, s megint csak a súlyfelesleg vezet a tervteljesitésre. Olyan új feltételeket kell megszabni, amelyek ösztönözni fogják az embereket a termelés jobb megszervezésére, a jobb, ésszerűbb gyártmányok és modellek készítésére. Már többször alkalmam nyílt beszélni a beruházások koncentrációjának jelentőségéről. Nálunk még mindik sok-sok objektumra aprózzák el a* összegeket, s nem gondoskodnak kellőképpen arról, hogy az új vállalatok minél előbb termeljenek. Intézkedéseket kell tennünk, hogy az épülő objektumokat idejében üzembehelyezzék. Az építkezési határidőket nem szabad 8 —10 esztendőre elodázni. Inkább valamelyest halasszunk el más építkezést, mivel felesleges bizonyítani, hogy ha több objektumot kezdünk építeni, az egyáltalán nem jelenti azt, hogy több terméket kapunk ezekből az objektumokból. Nálunk gyakran elhúzódik az építkezés, s ezért elhúzódik a termékek kibocsátása is. Ez ésszerűtlen. A tőkések nem járhatnak el így, mert fónk- .■emennek, mi viszont olykor 10— 15 évig építünk egy gyárat, s enntartunk egy olyan apparátust, imelynek munkája nem túlságo- ;an termelékeny. Célszerűbb lenne 3—5 évre /isszatartani egyes objektumok ipítését, hogy aztan 2 esztendő ilatt befejezzük. Ne feledjük, hogy amikor az építkezésbe kéziünk, meg kell szabnunk befejezésének konkrét, mégpedig egyáltalán nem távoli határidejét. Több, ha bele sem kezdünk az építkezésbe, mint ha megkezdjük íz építkezés pénzellátását, anélkül, hogy minden szükségeset előkészítettünk volna az építkezés 7yors befejezésére. Ha mindent jól kidolgoztak, átgondoltak és előkészítettek, akkor a munkások nagyobb termelékenységgel dolgoznak, az építők kollektívája összehangoltabban, szervezettebben végzi munkáját és az építkezés gyors ütemben halad. Nekünk így kell megszerveznünk a munkát. Most a színesfém-megtakarításról szeretnék beszélni. Figyelmünk lanyult ebben a kérdésben, pedig az állam sok aranyat fizet, például amikor a népgazdaságnak annyira szükséges rezet vásárol. Ebből a rézből azonban gyakran mindenféle ostobaságot készítenek, pedig az Állami Terv- bizottság tervezi a termelést, és sok mindent, amit rézből készítenek, műanyagból, alumíniumból és más kevésbé hiányzó anyagokból lehetne előállítani. Korlátozni kell a színesfémek felhasználását, amelyekből nem rendelkezünk elegendő mennyiséggel, s ezen a téren szigorúbb ellenőrzést kell bevezetnünk. Elvtársak! A termelés komplex gépesítésének és automatizálásának kérdése — központi kérdés, plénumunknak is alapvető problémája. De ezt a kérdést csak akkor lehet jól megoldani, ha minden vállalatnál, vagy építkezésnél helyes a munkaszervezés. A termelés gépesítése és automatizálása magasíokú munkaszervezést igényel. Azonban sok vállalatnál még komoly hiányosságok vannak a munkaszervezésben. Úgy kell nevelni a munkásokat, hogy kötelességük teljes tudatában dolgozzanak, hogy munkájuk minél termelékenyebb legyen, hogy az. emberek igyekezzenek minél jobban kihasználni munkaidejüket. A munkaidőt termelő munkával kell kitölteni. A munkahelyen ki kell alakítani az engesztelhetetlenség légkörét a munkájukat lelkiismeretlenül végző emberek körül. Ha valamelyik munkás tétlenül fecseg, munkatársainak egyenes kötelességük megmondani neki, hogy lekiismeretesen dolgozó szomszédja rovására él. Vállalatainknál könyörtelen harcot kell vívni a pazarlás, a rendetlenség, a fegyelmezetlenség ellen, a mulasztók és a naplopók ellen. A termelés komplex gépesítése és automatizálása feltételezi a magasíokú munkaszervezést. Minden dolgozónak nagy felelősségei kell éreznie a normák teljesítéséért, a termék minőségének javításáért, önköltségének csökkentéséért. Még felülről lefelé irányított ésszerű gazdálkodás esetén is — amikor a tudomány, a tervező gondolat fejlődése új, magaster- melékcnységú gépcsoportok, gépek megalkotását, futószalagok széleskörű alkalmazását, sok termelési folyamat automatizálását teszi lehetővé — akkor is az ember fog állni az első helyen, tőle függ majd a munka szervezettsége, pontossága. Végső soron minden az embertől fog függni, mert ha az automatikus futószalagot olyan ember kezeli, aki fegyelmezetlen, akkor ez a dolgozó hatalmas kárt fog okozni a termelésnek, sokkal nagyobb kárt, mintha egy külön gépnél dolgozna. Ezt mindenképpen meg kell értetnünk az emberekkel. Elvtársak! A párt az utóbbi években egész sor fontos intézkedést hozott az ipari és építkezési irányító munka átszervezésére, a mezőgazdaság irányításának megjavítására, a szövetséges köztársaságok és a helyi szervek jogkörének kibővítésére. Mindez előmozdította, hogy még jobban megszilárduljon az irányítás demokratikus centralizmusának lenini elve, tovább fejlődjék a tömegek alkotó kezdeményezése és aktivitása, tökéletesebben hasznosítani lehessen hatalmas tartalékainkat a gazdaság összes ágainak új fellendítése, a nép jólétének és kultúrájának állandó emelése céljából. Ezek az intézkedések rendkívül nagy jelentőségűek a kommunista építés feladatainak végrehajtása szempontjából. A párt központi bizottsága ugyanakkor szüntelenül hangsúlyozta, hogy minden eszközzel meg kell szilárdítani és a legszigorúbban meg kell tartani az állami fegyelmei, nem szabad megtűrni a lokalizinust, a tö- kebefektctcsck cs anyagi erőforrások helyi szükségletekre történő önkényes elvonását, a kooperációs szállítások tervének megszegését. Kádereink a magasfokú öntu- datosság, a kommunista építés ügye iránti odaadás szellemében nevelődtek. Szilárdan megtartják a pártfegyelmet és az állami fegyelmet, minden erejüket a nép javára fordítják. De sajnos, még akadnak egyes olyan párt-, szovjet-, és gazdasági vezetők, akik megsértik a pártfegyelmet és az állami fegyelmet. Szólni kell az olyan felháborító esetekről is, amikor egyes gazdasági vezetők nem szállítják le idejében más népgazdasági tanácsoknak az előírt készítményeket és anyagokat. Egyes munkatársak nem számolnak az egész állam érdekeivel, túllépik jogkörüket, úgy viselkednek, mintha a törvényeket nem az ő számukra Írták volna, s olyan elv alapján cselekszenek, hogy — azt teszem, amit akarok. A fegyelem megsértése, a lokalizmus a legszigorúbb elítélést érdemli, mivel az effajta cselekedetek súlyos károkat okoznak népgazdaságunknak. Nézzük azt a kérdést, amikor a kolhozparasztok a kolhozoknak adják el saját teheneiket. Régebben már beszéltem a Kurszk-terü- leti Kalinovka falu kolhozának tapasztalatáról, ahol tanácsunkra a kolhozparasztok elhatározták, hogy eladják teheneiket a kolhoznak, a szükségleteik fedezéséhez szükséges tejmennyiséget pedig a munkaegységre kapják meg. Ezt teljesen önkéntesen hajtották végre, a kolhozparasztok szívesen eladták teheneiket, mivel megvoltak győződve arról, hogy a kolhoz ellátja őket tejjel. Itt abban az időpontban igen fejlett volt a közös álattenyésztés. A kolhozparasztok anyagi helyzete a tehenek eladása után nem hogy romlott, hanem javult, a kolhozpa- raszt-asszonyok megszabadultak a tehéngondozás kevéssé termelékeny munkájától. Mi, a kolhozgazdaság fejlesztésének ilyen útja mellett foglalunk állást, de ezt a munkát a köZös állattenyésztés fejlődésével párhuzamosan kell végezni. Sok kerületben azcnuan egyes elvtársak túlhajtották ezt a kérdést. A szükséges előfeltételek megteremtése nélkül azt követelik, hogy a kolhozparasztok adják el teheneiket a kolhoznak. Meg kell mondanunk, hopy ha valaki továbbra is visszaéléseket fog elkövetni, adminisztratív intézkedéseket tesz, akkor szigorúan megbüntetjük a bűnösöket és ezt a sajtóban is hírül adjuk. Elvtársak! A pártfegyelem és az állami fegyelem kérdése — a pártós az államapparátusban dolgozó összes káderek tevékenységének legfontosabb alapja. Ne legyen helye az olyan munkatársaknak, akik, ha valamilyen határozatot kapnak, így gondolkodhatnak: ha akarom, teljesítem, ha akarom — nem. Ha egyszer a határozatot elfogadták, senkinek sincs joga megsérteni azt. Ha valaki nem ért egyet a határozattal,,.előterjeszt-e heti elképzeléseit a központi bizottságnak, a kormánynak, vagy a Legíelsőbb Tanácsnak. J3e amíg a határozatot vagy .törvényt meg nem változtatták, addig ez kell, hogy vezérelje a munkatársakat, akik kötelesek azt szigorúan megtartani. Erélyesen küzdeni kell a partfegyelem és az állami fegyelem megsértése ellen, bármilyen formában jelentkezzék is az. Arra kell nevelni a kádereket, hogy kivétel nélkül valamennyien szigorúan tartsák szem előtt a párt és az állam érdekeit. Éneikül, elvtársajt, nem haladhatunk sikeresen előre. Az állami, párt-, gazdasági és más szervezetek valamennyi láncszemében meg kell erősíteni az ellenőrzést. A központi bizottság elnöksége nemrégiben határozatot fogadott el erről a kérdésről. Azt hiszem, a központi bizottság tagjai helyeslik ezt a határozatot. AmiAt önök is tudják, a párt szervezeti szabályzatában az áll, hogy a pártszervezetek részesülnek a vállalatvezetőség tevékenysége felett gyakorolt ellenőrzés funkciójában. A szervezeti szabályzat azonban nem írja körül pontosan, miben áll ez az ellenőrzés és sok pártszervezet nem él megfelelően a reá ruházott' ellenőrzési joggal. Megérett annak szükségszerűsége, hegy szervezeti formákat adjunk ennek az ellenőrzésnek. A központi bizottság elnöksége célszerűnek tartotta, hogy az ipari és kereskedelmi vállalatok pártái apszerveze lei ben bizottságokat szervezzenek a párttagokból és a tagjelöltekből. s e bizottságok valósítják meg a pártszervezeteknek a vállalatve- zetöség tevékenysége feletti ellenőrzési jogát. Ezeknek a bizottságoknak rendszeresen ellenórizniök kell, hogy a vállalat idejében teljesíti-e a termelési feladatokat, az állami megrendeléseket és szállításokat valamennyi árucikk területén, kiváló minőségűek-e ezek a termékek? Ügyelniük kell arra, hogy a vállalat minden dolgozója szigorúan megtartsa az állami fegyelmet, küzdeniük, kell az állam érdekeinek károkat okozó lokaliz- mus fs hivatali korlátoltság megnyilvánulásai ellen. Ezek a bizottságok fellebbezhetnek a vállalat- vezetőség határozata ellen, jelentést tehetnek a párt- és szovjet- szerveknek olyan törvényellenes, helytelen akciókról, határozatokról, amelyek ellentmondanak a törvényeknek, vagy a párt és a kormány határozatainak. Azt hiszem, hogy ez helyes, elvtársak. Hangok: Helyes! Hruscsov: A paV (szervezel ele megerősödtek, szervezetileg és eszmeileg még szilárdabbak lettek. Ilyen körülmények között nem forog fenn az a veszély, hogy az ellenőrző bizottságok megala* kulása a vállalatvezetuscg helyettesítéséhez vagy az egyszemélyi Vcéetés megsértéséhez vezet. Természetesen ezek a bizottságok sajátságos gyeplőt fognak jelenteni néhány különösen makrancoskódó munkatárs számára, akik, hogy úgy mondjam, a közös érdeket semmibe véve, akarnak tevékenykedni, De nyilvánvaló, hogy az ügy szempontjából ez hasznos lesz. ’ Mir^d'g és mindenütt fejleszteni kell a kritikát és önkritikát. seprőt kell magunkkal hordozni és tiszogatni kell ott, ahol felgyűlt a por vagy a szemét, hogy tisztán és frissen tarthassuk a párt organizmusát, szovjet és gazdasági szerviünket. (TaDS.i Mozgósítsunk minden erőt a kom in ii ii izmus építésére Meglévő kádereinket helyesen kell felhasználnunk. Mi most nagyon gazdagok vagyunk káderekben. A káderek képzésének azonban komoly hibái mutatkoznak. Még nem szerveztük meg a helyes tudományos nyilvántartását annak, hány és milyen szakemberre van szükségünk a népgazdaság különböző ágazataiban, milyen lesz a szükséglet ezekben a szakemberekben, ilyen vagy olyan káderekben égy bizonyos idő múlva. Pedig ha tanintézeteink olyan foglalkozású szakembereket fognak képezni, akik azután nem tudják alkalmazni ismereteiket, ez azt fogja jelenteni, hogy nagyobb ésszerűséggel terveztessük meg tanintézeteinkben a kádarképzést, s ne riadjunk vissza néhány fakultás csökkentésétől sem. Ez azonban távolról sem jelenti azt, hogy felső- és középfokú szakiskoláinkban valamiféleképpen csökkentenünk kell ' a szakemberek képzését. Ellenkezőleg minden eszközzel fejlesztenünk kell ezt az ügyet, mert minél több lesz a felső- és középfokú szakképzettséggel rendelkező emberek száma, annál jobb lesz a termelő munka szervezése. Ez magától értetődő. De állami tervet kell készíteni olyan szakemberek képzésére, akik jól ismerik a mérnöki munkát, a népgazdaság különböző ágait. Elvlársak! Mi sokat, beszelünk az idős és fiatal káderek ésszerű összehangolásáról, a fiatalok kiemeléséről. Természetesen jól kell hasznosítanunk az öregeket is, de nem kell őket túlságosan sokáig dolgoztatnunk. Ezek az emberek ugyanis már sokat és jól dolgoztak, és kiérdemelték azt a jogot és lehetőséget, hogy idős korukban pihenjenek, élvezzék a friss let egot. Erre cn magam agitálom az öregeket, mivel jómagam is ehhez a kategóriához tartozom. De az öregek munkára szomjas emberek. Ha az ember ifjúságától öreg koráig dolgozott és felteszik neki a kérdést, hogy átmenne-e valami könnyebb munkára — így válaszol: mi az, hát rosszul dolgoztam? Miért küldenek el? Nem dolgozott rosszul, de 4 Terjesszük ki az elfogadott határozatok teljesítésének társadalmi ellenőrzését
