Kelet-Magyarország, 1959. július (16. évfolyam, 152-183. szám)

1959-07-08 / 158. szám

1059. rCLIUS 8. SZERDA KELETMAGYARORSZÄG 3 iett munkán alapul, mondjuk, amikor lapáttal és talicskával végeznek földmunkát. De ma, amikor ezt a munkát földkieme­lő gépek és lépkedő ekszkaváto- rck végzik, lényegesen meg­változik a munkásléfszám és a. termelést kiszolgáló személyzet Számaránya. Ma már a kiszolgáló személyzet, műszaki dolgozók létszáma nagyobb, mint azoknak az embereknek a száma, akik közvetlenül dolgoznak ezekkel a gépekkel. Ha alaposan végiggondoljuk, kik szerkesztenek meg egy új automata gépsort, világosan . meg­értjük a szakemberek nagy szere­pét. Azt is látnunk kell ebben az esetben, hogy az automata gép­sort kiszolgáló munkások és a gépsort megalkotó szakemberek számaránya igen jellemző, 1:10 is lehet ez az arány. Egy munkás dolgozik a műhelyben, tíz meg irodában, dolgozószobában. De az utóbbiak korántsem bürokraták, hanem alkotó emberek. Újat al­kotnak, á korszerű tudomány le­téteményesei, akik a legújabb is­meretekét ügyesen felhasználják a termelésben, és előbbre viszik a technikát. (Hosszan tartó taps.) A termelés tökéletesítésire vo­natkozó feladat megoldásában fontos szerepet játszik a fémön­tés, a villanyhegeszlés, illetve a salakképző anyag alatt történő hegesztés. Komolyan hozzá kell látni az óntöipar átszervezéséhez, amely nálunk még . mindig elmaradott. Ezzel kapcsolatban sek felhívás hangzott el, de nem elegendő csupán felhívásokat kibocsátani, ehhez gyakorlatilag kell hozzá­látni. Célszerű lenne, ha minden egyes népgazdasági tanács rendel­keznék központosított öntőiparral, ahol valamennyi műveletet gépe­sítenék. Sajnos,- elvtársak, ná­lunk még . most is vannak olyan öntödék, amelyek hasonlóak a 40 esztendővel ezelőttiekhez ahol túl­súlyban van a kézi erővel végzett munka. Ez a színvonal aligha il­lik korszerű termelésünkhöz. Nagy jövő áll a hegesztés előtt. A hegesztést jól meg kell szervez­ni a jelenkori technikai színvona­lon. Minden egyes gazdasági ke­rületben kell hogy legyenek olyan specializált gyárak, amelyek he­gesztő munkákat végeznek a nép- gazdasági tanács vállalatai részé­re, a megrendeléseket saját tele­pükön teljesítve, vagy úgy, hogy a hegesztőket kiküldik a helyszínre. Különös figyelmet érdemel a sz.srszámgazdálkodás megszerve­zésének kérdése, mert az, sajnos, sok helyütt kézműves jellegű. Rendszerint minden egyes gy,ár maga készíti a számára szükségest szerszámokat. Jó szerszámok nél­kül nem lehet eredményesen dol­gozni. íme, ezért kell sürgős in­tézkedéseket foganatosítani hogy a szerszámgyártást a korszerű módszerek alapján szervezzék meg jobban, biztos tsák a gazdag választékot és tömegesen gyárt­sák a szerszámokat futószalagon. Ezáltal meg fogják oldani a ter­mékek minősége fokozásának és önköltsége csökkentésének fel­adatát. A népgazdasági tanácsoknak gondoskedniok kell arról,, hogy a rögzítőanyagokat — csapszoge- ket, csavarokat, szegecseket a helyszínen gyártsák. A népgazda­sági tanácsok szamára valószínű­leg kifizetődőbb lenne, ha spe­cializált gyárat létesítenének, amely mindenfajta rögzítőanya- got gyártana és gépes tené a rög-, zitőanyagek termelését. Az ilyen gyárnak mindig sok lenne a megrendelése és teljes lenne a kihasználása. Nagy jelentőségű a rögzítőanyagok szabványos.tása is. Nemrég, a moszkvai amerikai kiállítás építkezésének megláto­gatásakor megfigyeltük, hogyan építik a pavilon kupoláját. AZ egész kupolát azonos típusú al­katrészekből készítik és külön­böző helyzetben szerelik azokat össze. Ezeket az alkatrészeket kombinálják és így alakítják ki a kupolát. Nagyon érdekesen rög­zítik egymáshoz az alkatrészeket. Nem szegecselnek, hanem pneu­matikus eljárással sajtolják ösz- sze a menetes aluminiumcsavaro- kat. Ez tartós és könnyű rögzí­tés, mert az alumíniumot alumí­niumhoz rögzítik. Az ilyen ta­pasztalatot tanulmányozni kel­lene. A konzervativizmus ellen, a technika tökéletesítéséért Fártmunkánk akkor lesz ered­ményes, ha az szorosan kapcsoló­dik az élethez, ha konkrét és cél­ratörő lesz. Nálunk a pártmunka a marxizmus—leninizmus forra­dalmi elméletére támaszkodik, amely , megvilágítja az előre vivő utat. De elvtársak, világosan kell látnunk, hogy « most, amikor az államhata­lom a munkásosztály kezében van, amikor a párt az egész kommunista építést irányítja, azért, hogy megszilárdítsa ezt az elméletet az emberek tu­datában, hogy erősítse álla­munkat- mindenképpen fej­lesztenünk kell az anyagi termelést. Ezért a termelés megszervezésé­nek kérdése a jelenlegi szakasz­ban az egész ideológiai munkánk nagyobbik részét képezi. (Taps.) Elvtáósak, amikor Marx megal­kotta elméletét, amikor Lenin to­vábbfejlesztette ezt az elméletet, a munkásosztálynak még nem 'mit tapasztalata a szocialista építés­ben. Marx korában nem volt szo­cialista állam. Akkoriban a for­radalmárok kénytelenek voltax csupán az elmélet tanulmányozá­sán és a tömegek szervezésén fá­radozni, hogy véghez vigyék a for­radalmat; hogy magukhoz ragad­ják a hatalmat, és reális lehető­ségeket teremtsenek az új élet építéséhez a forradalmi elmélet alapján. Országunk munkásosztá­lya a marxizmus—leninizmustól vezérelve, élén a kommunista párttal, véghez vitte a szocialista forradalmat. Országunk népei im­már 42 eSzendeje építik sikere­sen a szocializmust. Az egekig emelkedtünk, amikor elsőként te­remtettük meg a mesterséges hol­dakat és a mesterséges bolygót. Hogy eljussunk a végső győ­zelemig, mindenképpen fej­lesztenünk kell termelésün­ket, több anyagi javat kell adnunk a szocializmust és a kommunizmust építő embe­reknek. (Viharos taps.) Nem1 csökkenthetjük teoret'ku- sairik szerepét, de elvtársak, sem­mi psetre sem szabad- esökkenle- nünk másfajta, emberek szerepét sem: a kommunista jelen ková­csainak szerepét, Ezek nagy mun­kát vegeinek t Min látják, senki sem vonta kérdőre Zaharov elvtársat azért, mert elavult szerszámgépeket gyárt. Kiderült, -hogy nálunk nem küzdenek azok ellen, akik elavult berendezéseket gyártanak, sót, néhol még meg is jutalmazzák őket ezért. Kérdezzék csak meg a szaratovi népgazdasági tanács elnökét, mi­lyen indokok alapján premizálta a fogmaró szerszámgépek ■ gyárát és igazgatóját. Azt hiszem nem fog elfogadható választ adni. Hi­szen vissza kellett volna tartania a gyárigazgató fizetésének cgv bi­zonyos százalékát azért, inert nemcsak hogy pazarolja az anya­got, hanem olyan szerszámgépe­ket honosít meg a termelésben, amelyeknél már teljes az erkölcsi kopás, s ezzel bizonyos kárt okoz a kommunista építésnek. Igen, ha csak egy ilyen Igazgató volna! Elvtársak! Olyan időben élünk, amikor a tudomány és a techni­ka, az újítók és a feltalálók gyor­san új gépeket, műszereket és készülékeket teremtenek. Most a technikai gondolkodás megelőzi sok termelőfolyamat fejlődését. A Helyzet valahogyan kilátástalan­nak tűnik. Amíg egy gépet készí­tünk, s azt még nem tudjuk a ter­melésben meghonosítani, a tudó­sok és a feltalálók addig már jobb, tökéletesebb gépet készíte­nek az előbbi helyettesítésére. Talán néhány bürokrata ezért így vélekedik: nem volna-e jobb a régi gépeken ücsörögni, minek sietni, hiszen úgy sem lehet utol­érni a műszaki fejlődés gondola­tát. De csak a bürokraták véle­kedhetnek így. Hiszen teljesen törvényszerű: a műszaki és a-tu­dományos gondolat mindig meg fogja előzni a gépek és műszerek megszerkesztésével kapcsolatos munkákat. De hiszen ebből nem az következik, hogy ragaszkod­nunk kell a régihez! Nem, Létesítsünk laboratóriumokat a gyárakban, az üzemekben tudományos intézeteket és egyéb tudományos központo­kat a népgazdasági tanácsok mellett, ahova a tapasztalt, híres tudósok mellé emel­jünk ki több fiatalt. Gondolkozzanak hát, elvtársak, e, kérdéseken és tegyék meg javas­lataikat. Azt hiszem, ez az irány­vonal helyes lesz. (Taps!) Gondoskodnunk kell arról, hogy az új tudományos központok szá­mára olyan embereket válogas­sunk ki, akik előre tudják lendí­teni a tudományt, akik munká­jukkal megfelelő segítséget tudnaic nyújtani a termelésnek. Pedig ezt nem veszik mindig figyelembe. Köztudomású pl., hogy Novoszi- birszkbén sejt- és származásiam intézet épül, amelynek igazgatőr jáva Dubinyin biológust nevezték ki, aki a micsurini elmélet ellen­fele. E tudós munkája nagyon kevés hasznot hajtott a tudomány­nak és a gyakorlatnak. Ha Dubi- nyin valamiben híres, akkor ezt azon cikkeivel és fellépéseivel ér­te el, amelyekben szembe száll' Liszenko akadémikus elméleti té­teleivel és gyakorlati javaslataival. Nem akarok e tudósok munká­jának bírája lenni. Mint ismere­tes, maga a gyakorlat és az ólet a bíró. A gyakorlat pedig Micsurin biológiai iskolájának és műve folytatójának, Liszenko akadé- mius védelmében szól. most előre kell törnünk a tu­domány és a technika rend­kívül gyors fejlődésében és mindent meg kell tennünk ahhoz, hogy minél gyorsab­ban honosíthassuk meg az új gépeket, az új műszerekét, az új készülékeket. Valószínűleg itt az ideje, hogy felülvizsgáljuk a tudomá- | nvos akadémia munkáját is. Azt hiszem, hogy a tudományos akadémia némelyik tudományos intézményében súlyos helyzet ala­kult ki. Egyes tudósok megtehe­tik, hogy ne értsenek velem egyet, de — úgy vélem — értel­metlenség volt, amikor a tudomá­nyos akadémia hatáskörébe utal­ták a kohászat és a szénipar prob­lémáit. Hiszen ezelőtt nem voltak ilyen tagozatok a .tudományos akadémián. De magukhoz vették Bargyin elvtársat, a nagyszerű mérnököt és kiváló tudóst. Bargyin elvtárs felépítette a kuznyecki kombiná­tot és mcst beültették az akadé­miára. Ö pedig helyesen töreke­dett arra, hogy Moszkvában szá­mára megfelelő intézetet létesít­senek. Körülbelül ugyanez volt a helyzet Sevjakov akadémikussal is, a hírneves szénipari szakem­berrel. Jól ismerem Sevjakov clv- társat. Amikor a juzovkai gyár­ban tanultam, Sevjakov elvtárs előadásokat tartott a diákok szá­mára, azelőtt pedig Dnyepropet­A szovjet tudósok nagy ér­demeket szereztek a nép előtt. Az élet új feladatokat tűz a tudomány elé. Ezért ezután is nagy figyelmet kell szentelni a tudomány fejlődé­sének. annak, hogy erősödjék a kapcso­lata az élettel. Arra kérjük a Szovjet Tudományos Akadémiát és elnökségét, hogy dolgozzék ki javaslatokat az akadémia osztá­lyai,' tagozatai és intézetei • tevé­kenységének további megjavítá­sára. Elvtársak! Külön figyelmet ér­demel a termékek minőségének növelése. Ügy gondolom, szigorúan ellen­őriznünk kell a gépek kibocsátá­sát. hogy azokat hiánytalanul szállítsák le. hogy minőségük ki­fogástalan legyen. A gépekre ga­rancialevelet kell kiadni, hogy tudjuk, ki gyártja az alkatrésze­ket, ki ellenőrizte azolzat, ki irta alá a garancialevelet. Azokat, akik hiányos, vagy befejezetlen, vagy selejtes terméket bocsátanak ki, nagyon szigotúan meg kell bün­tetni, a rossz-szándékú selejt- gyártókat pedig el kell ítélni. . Harcot kell hirdetnünk a Se- lejtgyártók ellen. Nekünk kiváló minőségű gépekre, elsőrendű ter­mékekre van szükségünk. Hiszen magunknak dolgozunk. Jártam a szovjet népgazdaság eredményeinek kiállításán, ahol együtt vannak a legjobb gép- és berendezéstípusok, a legjobb ki­állítási tárgyak. Ezen a kiállítá­son berendeztek egy pavilont az­zal kapcsolatban, hogy a köz­ponti bizottság teljes ülése meg­tárgyalta a műszaki haladás kér­déseit. A pavilonban összegyűj­tötték azon elavult berendezések egy-egy példányát, amelyeket még Számos vállalatunknál használ­nak. Olyan látvány ez, elvtársak, hogy azívszélhüdést kaphatna tőle az ember. Hiszen a rossz, vízözön- elötti szerszámgépeket és beren­dezéseket, amelyek a pavilonban láthatók, a mi üzemeinkben gyár­tották, ahol kommunisták is dől-' gozn-k. E gyárak pártszerveze­tei sok jó határozatot hoztak, olyan határozatokat, hogy az em­ber szíve repes az örömtől, a ter­melésben viszont náluk a helyzet siralmas. Ha továbbra is .így dolgozunk, sokat, kell feleslegesen verejté­keznünk, ha viszont végrehajtjuk az átszervezést, kicseréljük ezeket a gépeket, akkor micsoda óriási ehetőségek nyílnak meg előttünk! Hiszen egyes gépek annyira el­avultak, hogy már dédszülőknek számítanak. Ügy látszik, ki kell :alálnunk valamilyen rendszert a oerendezés felújítására. Ma még lines nálunk ilyen rendszer. .• Elvtársak! Most minden attól függ, hogy még szaporább léptekr vei haladjunk előre, fnivgl ezáltal r kommunizmus felé tesszük lö- videbbé az utat. Mint ahogy a lo­vasságnál mondják — Szemjoa ne kelljen felújítaniok termelé­süket, mert ez a tőke felújítása! követeli meg. A kapitalistáknak megvan a maguk elképzelése a gazdasági rendről. De van-e ná­lunk valamilyen akadálya a mű­szaki haladásnak a bürokrácia akadályán kívül? Míg a kapitalis­tának gazdasági jellegű elképze­lései vannak — például fel kell újítania szerszámgépparkját, de c monopolista, s ezért ez számára nem előnyös —, addig nálunk másfajta bürokraták hozzászok­tak a régi gebéhez, nem akarnak átülni a jól futó lóra, mert az nekiiramodhatik. a. kanyarban, < — ez nem lenne rossz —- kiborít­hatja őket a szánból! Ezért* az ilyen emberek foggal-körömmel kapaszkodnak az öreg gebe far­kába. Nem tudom, jelen ■ van-e Zaha­rov elvtárs, a szaratovi fogmarc gépgyár igazgatója. Ez a gyár el­avult, alacsony termelékenységé szerszámgépeket gyárt, amelyek a kúpcs fogaskerekek marásárí szolgálnak, bár már 1955-ben lét­rehoztak olyan új automata szer- számgép-modelleket, amelyeknél termelékenysége 50 százalékkal nagyobb a jelenleg gyártottaké­nál. A régi szerszámgépek gyár­tását megszervezték, belerázódtál ebbe a munkába, ha pedig á kellen térniök az új szerszámgé pék gyártására, akkor módosíta­ni kellene az egész szervezetet. £ miért is tennék ezt meg, amikoi a szaratovi népgazdasági tanác: több százezer rubel préniiumo fizetett ki a gyár dolgozóinak köztük magának . a gyárigazgató nak 21.000 rubelt, a termelési ten túlteljesítéséért? • • Ossxpoiilosítsuk figyel műn kei a berendezés félti jítására rovszkban dolgozott, most pedig Moszkvában lakik. Talán elvtár­sak, a tudomány rosszabbul fej­lődhet Szverdlovszkban, Sztáliné­ban avagy Dnyepropetrovszkban, mint Moszkvában? Ez nem igaz, mert ahol élet van, ott tudomány is van. Az életet a tudománytól és a tudományt az élettől nem lehet elszakítani. Mi történik hát? Az egyik jelenlevő elvtárs egy cédulát küldött hozzám: „Hrus­csov elvtárs, miért beszól min­denki felszólalásában az iparról és senki sem beszél a pártmun­káról/’ Drága elvtársam, ha ab­ban a gyárban, amelyben ön párt­munkát végez, selejtes alkatrészt gyártanak és ön ezalatt előadást tart a kommunizmus építéséről országunkban. . . (Derültség a te­remben.) Nem jár-e több haszon­nal, ha, ön nz emberek tudomá­nyos, m'fnőságű munkájá­nak ml'gs'zervezésével foglalko­zik?! Hisz az is pártmnnka, ha mindenki helytáll a maga munkájában, jól ismeri szak­máját. jó alkatrészeket ké­szít, jó gépeket szerel. ön pedig azt javasolja, hogy tart­sanak előadást arról, milyen lesz az .ember gondolkodása körülbe­lül száz év múlva, miután győzött a kommunizmus Ez, igaz, nagy­szerű előadás és ne gondolja ró­lam, hegy ellene vágyók a jó elő­adásoknak, ae az ilyen előadások­kal és beszámolókkal várhatunk vagy 50 vagy 80 évet. (Nevetés, taps.) De ha selejtes gépeket, rossz minőségű gyártmányokát bocsá­tunk ki, akkor nem jutunk mesz- szirc. A központi bizottság jelen plé­numán sok elvtárs szólalt fel és ahány szónok, annyi gazdag gon­dolat. A vitában sokan iratkoz­tak fel hozzászólásra, de nincs le­hetőség mindenkinek szót adni. Amennyiben az elvtársiknak van­nak elkészített beszédeik, átad­hatják azokat a szerkesztőbizott­ságnak és a beszédeket lejegyzik. Azt hiszem, ki kell adnunk jelen plénumunk gyorsírásos beszámo­lóját, amely hasznos lesz párt- és gazdasági aktíváink számára. De ha csupán arra szorítko­zunk. hogy beszélünk, majd eltávozunk, ha szcrvczcti'cg nem biztosítjuk a ho-ott ha­tározatok végrehajtását, nem 1 sok hasznát látjuk. Jól meg kell szerveznünk a plénurn határozatainak megmagyará­zásával és végrehajtásával kapcsolatos munkát. A kapitalistáknak nem . mindig érdekük a további. műszaki halá- jdás. Gyakran felvásárolják a &za- ' badalmakat, elrejtik azokat, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents