Kelet-Magyarország, 1959. július (16. évfolyam, 152-183. szám)

1959-07-08 / 158. szám

«5 KELETMAGYARORSZAG 1839. JULIUS 8, SZERDA Az ország termelőerőinek további fellendítéséért, valamennyi népgazdasági ág műszaki fejlesztéséért Hruscsov elvtárs beszéde az SZKP Központi Bizottságának 1959, június 29-i plénumán'' Elvtarsak! Mielőtt a plenum napirendjén szereplő problémák lényegére térnék, szeretném ki­fejteni néhány gondolatomat egyes, a napirenden nem szerep­lő kérdésekről, amelyeknek ettől függetlenül nagy jelentőségük van. Eszmecserét folytattunk a Központi Bizottság elnökségében és azt akarjuk, hogy a Központi Bizottság plénumára meghívott elvtársak mind tudjanak ezekről a kérdésekről és tegyenek erőfe­szítéseket megoldásukra. A me­zőgazdaság továbbfejlesztésének egyes problémáira gondolok. A kolhozparasztok, a szovho- zok dolgozói és a mezőgazdasági szakemberek, valamint a helyi párt és szovjet szervek nagy munkát végeztek ebben az év­ben. A kolhozok és a szovhozok eredményesen befejezték a ta­vaszi vetést. A Volga mellékének és az Ural egyes körzeteinek ki­vételével országszerte jók a ter­méskilátások. Az év első öt hónapjában 6.7 millió darabbal, vagyis 15 száza­lékkal nőtt a szarvasmarha-állo­mány, s ezen belül a tehénállo­mány 1.325.000 darabbal, vagyis 10 százalékkal. Hadd tegyem hoz­zá, hogy a tehénállomány növe­kedése még nem elégséges. A ser­tésállomány 5,5 millió daraboal gyarapodott. Lényegesen nőtt az állati termékek termelése, és je­lentősen több állati terméket ad­tak el az államnak. A területeken, a határterülete­ken és a köztársaságokban fo­lyik a harc, hogy határidő előtt, azaz öt év alatt teljesítsék a me­zőgazdaság hétéves tervfeladatait. Színvonalasabb szervező munkát A mezőgazdaság feladatairól szólva hadd emeljem ki, hogy továbbra is gondot kell fordíta­nunk a szemestermények terme­lésének növelésére. Alapjában véve megoldottuk ugyan a ga­bonaproblémát, de csak viszonyla­gosan oldottuk meg, mert a la­kosság évről-évre növekszik és a szemestermény-szükséglet egyre nagyobb. Amellett pedig még nem tudjuk a szükségleteknek megfelelően ellátni a dolgozókat állati termékekkel. Márpedig a szemestermények termelése szo­rosan összefügg egymással. Ezért kell lankadatlanul figyelmet for­dítanunk a szemestermények termelésének növelésére. Mit tehetünk ezen a téren? Először is be kell fejeznünk a Szemestermények és más növé­nyek termelésének gépesítését a szűzföldeken létesített gazdasá­gokban. Szemmelláthatóan több traktort, rászsrelt és vontatott munkaeszközt kell odaszállítani. Ez a fő, Természetesen vala­mennyi betakarító gépet is kell még odaküldenünk, de főként traktorokra és ekékre van szük­ség. Hadd szóljak néhány szót az újabb szűzföldek hasznosításáról. Szemmelláthatóan lehet és kell még újabb földeket hasznosítani, ott, ahol még rendelkezésre áül- nek parlagon heverő jó földek. Ilyen vidék például Szibériában Krasznojarszk határterület, Ir- kutszk terület stb. Nem tudom, hogy a kazahok tudnak-e még újabb földeket hasznosítani, ná­luk sok a töretlen szűzföld. Igaz, sok a rossz föld, amely legelőnek való. De akadnak jó földek is, amelyek alkalmasak szemester­mények, takarmány- és ipari nö­vények termelésére. Talán az Amur területén és a Távol-Kelet más körzeteiben is fontolóra kel­lene venni új földek hasznosítá­sát. Gondolkozzanak ezen a terü­leti pártbizottságok titkárai és a területi végrehajtó bizottságok el­nökei, s tegyenek majd javasla­tokat. Mi most szép sikereket érünk el. Ezt nemcsak ba­rátaink ismerik el, hanem olyanok is, akiknek nincs ínyükre a szovjet rendszer. Csakugyan óriási munkát vé­geztünk a mezőgazdaságban. De nem elégedhetünk meg a már elért eredményekkel. Bőven akad­nak még fogyatékosságok és meg­oldatlan feladatok. Mik ezek a feladatok, elvtár­jak? Még mindig nem használjuk ki eléggé a már megteremtett le­hetőségeket és a mezőgazdaság jó anyagi ellátottságát. Fő fogyaté­kosságunk: a gyenge szervező munka. Csak ennek tulajdonít­hatjuk, hogy a száz hektárra szá­mítva 150—170 mázsa húst ter­melő kolhozok mellett vannak olyanok is, amelyek száz hek­tárra számítva két mázsa húst termelnek. Ne higgyék, hogy a " * Révidneti ssövej. jó és rossz kolhozok különböző övezetekben terülnek el és kü­lönbözők az adottságok. Nem, sokszor szomszédos kolhozokról van szó. Az a kolhoz, amelynek gyenge elnöke van, nem tudja gyorsan fellendíteni gazdaságát. Ugyan­akkor egyes vezetőink megpihen­nek babéraikon. Abban a hitben ringatják magukat, hogy, mint mondani szokták, már fogják az isten szakállát, máris utolérik és túlszárnyalják az Egyesült Államokat. Más vezetők meg nyakig benne vannak a mocsár­ban, sehegysem tudnak kikecme­regni belőle, de azt kiabálják, hogy ők is utolérik Amerikát. (Derültség.) Elvtársak!! Meg kell erősíte­nünk a kolhozokat káderekkel, tapasztalt elnökökkel és ügyes szervezőkkel. Pártunk kitűnő ká­dereket nevelt és nevel. Bőven vannak tehetséges embereink, csak bátran ki kell emelni őket és okosan kell bánni velük. A mezőgazdasági szervek, párt- és szovjetszervezetek gya­korlatában még kevés szerepet játszik a szervező munka. Pe­dig most ez a fő, ez a döntő, elvtársak. Gyorsan véget kell vetni a bürokráciának. A bürok­ratikus vezetési módszerek okoz­zák, hogy az élenjáró kolhozok mellett évekig ott tengődnek az elmaradó kolhozok, amelyek száz hektárra számítva két mázsa húst termelnek. Senki sem bánt­ja, bár nem is dicséri az ilyen kolhozok elnökeit, s ők élik vilá­gukat. Át kell szerveznünk a munkán­kat. Láttam egy filmet, amely egy amerikai mesterséges szarvasmarha - megtermékenyítő vállalat telepén készült, amikor szovjet mezőgazdasági küldöttség járt ott. A vállalat vezetői kije­lenttették: ,,A mesterséges meg­termékenyítés eredetileg az önök módszere volt, orosz módszer. Mi átvettük, megszerveztük ezt a munkát itthon és nagy hasznot húzunk belőle.” A szarvasmarha mesterséges megtermékenyítése ma jobban elterjedt az Egyesült Államokban, mint a Szovjetunióban. Nálunk kolhozok és szovhozok vannak. Azt hinnők, hogy a mi vezetőink könnyebben meg tudják szervez­ni a munkát, mint a tőkések. De nálunk senki sem szervezte meg ezt a munkát, senki sem felel érte. Kiadtak egy körlevelet, ez minden. Nem körleveleket kell írni, elvtársak, hanem elejétől végig meg kell szervezni a dol­got. Csakhogy ezzel senki sem foglalkozik amúgy igazában. Vagy itt vannak mezőgazdasági kísérleti állomásaink és kutató- intézeteink. Tudományos munká­juk gyakran elszakad a termelés szükségleteitől. Az intézetek kol­lektíváinak munkáját annak fi­gyelembevétele nélkül értékelik, hogy eredményeit milyen mér­tékben használják fel a terme­lésben, Tíz evvel ezelőtt, amikor Kijévből Moszkva területére ér­keztem, meglátogattam a Burgo­nyatermelési Tudományos Kuta­tóintézetet, ahol, mint mondani szokták, összegyűjtötték a burgo­nyatermelés tudományának szí­nét-virágát. Doktorok és kandi­dátusok dolgoztak ott, de a bur­gonya terméshozama alacsonyabb volt, mint számos szomszéd kol­hozban. Ugyan ki használja fel egy ilyen intézet ereményeit?! Nyíltan megmondtam ezt a tudó­soknak. Az egyik tudományos munkatársnő nagyon megsértő­dött és így szólt': „Miért szégye­nít meg bennünket ennyire?!” Ezt válaszoltam neki: „Mi mást mondhatnék önöknek, amikor a burgonya terméshozama itt ala­csonyabb, mint a szomszédos kolhozokban?! Hát lehet valamit tanulni önöktől? Önöknek kel­lene tanulni a kolhozparasztok­tól!” És az ilyen tudósok jól élnek, még prémiumot is kapnak. (Élénkség a teremben.) Ezt a helyzetet normálisnak tartják. Vajon miért? Azért, mert lénye­gében véve nem felelnek munká­juk eredményeinek felhasználá­sáért. Pedig tiszteletre méltó, okos emberek ezek. És nemcsak ők a hibásak a munka ilyen meg­szervezéséért. Teremtsünk ezeknek az embe­reknek megfelelő szervezeti fel­tételeket! Valósítsuk meg, hogy munkájukat attól függően érté­keljék, milyen mértékben hasz­nálják fel tudományos eredmé­nyeiket a kolhozok és a szovho­zok gyakorlatában. Azelőtt pél­dául a növetu nemcSilokei az aua- luk előállított fajták vetésterüle­te alapján díjazták. Át kell szervezni a tudomás nyos intézetek munkáját. Véget kell vetni az egyéni fe­lelősség hiányának és a fele­lőtlenségnek. Ügy kell meg­szervezni a tudományos mun­kát, hogy mindenki felelős legyen meghatározott feladat teljesítéséért, s díjazása ará­nyos legyen az elért eredmé­nyekkel. A mezőgazdasági tudományos kutatóintézetekről szólva vetet­tem fel, hogy véget kell vetni az egyéni felelősség hiányának és a felelőtlenségnek. De a mondotta­kat párt-, szovjet- és mezőgazda­sági szervezeteinkre is vonatkoz­tathatom. Nemrég Lettországban jártam. Az ottani pártaktíva körében folytattam beszélgetése­ket, amikor többek közt a mező- gazdaság vezetésének kérdéseit vitatták meg. Ha jól emlékszem, 1200 kolhoz van Lettországban. Nem tudom már pontosan. Meny­nyi a pontos szám, Kalnberzin elvtárs? Kalnberzin: 1220. Hruscsov: A Lett Kommu­nista Párt Központi Bizottságá­nak külön titkára van, aki a mezőgazdasággal foglalkozik. — Természetesen helyettesei is van­nak, hiszen melyik titkár tud meglenni helyettesek nélkül. (Élénkség a teremben.) Azután ott van a központi bizottság me­zőgazdasági osztálya. Annak is megvan a maga állománya. A minisztertanács elnökének van külön a mezőgazdasággal, foglal­kozó helyettese, annak meg ren­delkezésére állnak a mezőgazda- sági csoport munkatársai. Ott van a mezőgazdasági miniszter is es a minisztérium egész apparátusa. és ott vannak a kerületi pártbi­zottságok, a maguk állományá­val. Vannak kerületi végrehajtó bizottságok és azok szintén meg­felelő állománnyal rendelkeznek. Egyszóval elvtársak, ha össze­számoljuk a mezőgazdasággal foglalkozó munkásokat, azt lát­juk, hogy egy köztársaságban annyian vannak, ahány kolhoz, de lehet, hogy többen is. Nos, bár egy ilyen nagy appa­rátus van, a pártszervezetek sok helyütt mégsem találnak jó el­nököket a lemaradó kolhozok számára. Igaza van a közmondásnak: „A sek bába közt elvész a gye­rek.” Pedig hát a jó kolhozelnö­kök, a jó brigádvezetők döntikel az ügy sikerét. Itt ül köztünk Orlovszkij elv társ. És még sok hozzá hasonló, köztiszteletben álló, mindenütt megbecsülésnek örvendő embert ismerünk. Ezek az emberek jól ismerik a terme­lést, okosan szervezik meg a kol- hoztagekat. Náluk körlevél nél­kül is jól halad a munka. Dehát nézzük a vállalatok igaz­gatóit! Csak azt teszik, amire a népgazdasági tanács elnöke uta­sítja őket? Szó sincs róla. A népgazdasági tanács ellátja a maga szervező munkáját: meg­határozza a tervet, biztosítja a vállalatok anyagi ellátását, a gyár meg a maga életét éli. A mérnökök, a munkások, a műve­zetők, a szervezők és a szó szo­ros értelmében minden rajtuk múlik. Miért nem dolgozik min­den egyes kolhoz és szovhoz épp olyan szervezetten, mint, a gyá­rak kollektívái? Azért nem, mért egyes kolhozokat hosszú ideje rossz elnökök vezetnek. Egyik­másik elnök már három kolhozt is csődbe juttatott, s most a ne­gyedik szemeli ki magának. (Élénkség a teremben.) A párt- szervezetek pedig nem helyez­kednek szembe határozottan ez­zel az áldatlan helyzettel. A műszaki fejlesztés alapján szüntelenül növeljük a munka termelékenységét Elvtársak! Hadd térjek ki most a plénum napirendjén sze­replő kérdésekre. A XXI. párt- kongresszus kitűzte a gazdaság fejlesztésének, a népjólét és a kulturális színvonal emelésének nagyszabású feladatait. A kong­resszus határozatai óriási lendü­letet adtak a dolgozók politikai és munka-aktivitásának. Ország­szerte széleskörűen kibontakozik a hétéves terv határidő előtti teljesítéséért folytatott munka­verseny. Jó erdeményekkel teljesítettük a hétéves terv első tervévének első öthavi feladatait, A bruttó termelés öthavi tervét 105 szá­zalékra teljesítettük. Ipari termelésünk ebben az öt hónapban a múlt év azo­nos időszakához képest 11 százalékkal, a beruházási munkák terjedelme 9 száza­lékkal, az építő és szerelő munkák terjedelme pedig 14 százalékkal emelkedett. Az ipar és az építőipar 103 szá­zalékra teljesítette munka­termelékenység-emelési elő­irányzatát. Nem rossz ez a mutató, bár ter­mészetesen jobb volna, ha a mun­k a tér mclekeny ség-em elés előirány­zatát is 105 százalékra teljesítet­tük volna. Népgazdasagunk valamennyi ága nagy fellendülést mutat. — Moszkva, Leningrád, Szverd- lovszk, Vlagyimir, Ukrajna, Belo­russzia, s más ipari központok, területek és köztársaságok szá­mos vállalatának kollektívái vál­lalták, hogy a belső tartalékok jobb kihasználása révén határidő előtt teljesítik a hétéves tervet. A gazdasági körzeteknek a terv határidő előtti teljesítésére tett vállalásai megnövekedet erőnket és óriási lehetőségeinket mutat­ják. Egyúttal azt is tanúsítják, hogy az ipari és építőipari igaz­gatás átszervezése nyomán még gyorsabb fejlődésnek indult ter­melésünk. Az SZKP Központi Bizottságá­nak plénuma megvitatta, hogyan teljesítjük az ipar és az építőipar műszaki fejlesztésének meggyor­sításáról a XXI. pártkongresz- szuson hozott határozatokat. En­nek nagy jelentősége van a hét­éves terv sikeres teljesítése szem­pontjából. Legfontosabb — a termelés komplex gépesítése és auto­matizálása, az automata gép­sorok és a futószalag-rendszer bevezetése, az elavult beren­dezések, sajtoló- és szerszám­gépek kicserélése. Amikor a műszaki fejlesztésért harcolunk, arra kell törekednünk, hogy termelékenyebb gépeket gyártsanak, korszerűsítsék szer­kezetüket, csökkentsek súlyukat, fémet takarítsanak meg es új anyagokat vezessenek be. Ehhez az szükséges, hogy lé­nyegesen javítsák meg a szervező mun­kát, erősítsek meg a tervező­irodákat és a kísérleti üzeme­ket, tág teret adjanak az al­kotó gondolkodásnak, gyorsít­sák meg az új gépek meg­szerkesztésének és kipróbálá­sának folyamatát, biztosítsák a legjobb kísérleti példányok gyors felhasználását a terme­lésben. Ezzel kapcsolatban hadd je­gyezzem meg, hogy célszerű vol­na felülvizsgálni egyes régi fo­galmakat. Nálunk elterjet az a vélemény, hogy aki Íróasztal mellett ül, az mind hivatalnok és bürokrata. Az igaz, hogy az íróasztal mellett papíron kell dolgozni, de azl is tudjuk, hogy az alkotó emberek — a tudósok, tervezők, mérnökök — munkahe­lyükön .— az íróasztal mellett — új tudományos és műszaki téte­leket dolgoznak ki, új gepeket szerkesztenek. Ezért nem mindig igaz, hogy minél kevesebb a termelést kiszolgáló személyzet, annál jobb a termelés megszer­vezése. Ez abban az esetben igá?-, ha .» termelés a kézi erővel vea-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents