Kelet-Magyarország, 1959. július (16. évfolyam, 152-183. szám)
1959-07-05 / 156. szám
4 K Et ET MAGYARORSZÁG 1959. JÜLIUS 5, VASÁRNAP QL&mzelk'ézi Szäattktzeti Q(ap Tízéves mérföldkő t A nyíregyházi Úttörő TSz. egy évtizede ligy-egy történet annál foghíjasabb, minél' régebben kezdődött. Az ,fiskor ’ csaK a maga idejében élt teljes valójában, a közben eltelt idő új jelenségeket, új benyomásokat szült, s a legrégebbiek elhomályosodtak, csupán a nagyon emlékezetes dolgok kerülnek néha felszínre. Ilyen a kép a nyíregyházi Üttörő Termelőszövetkezet tízéves életében is. Akik hajdan elindultak, azok közül többen elszéledtek valamerre, s a most is jelenlévők pedig húsukkal, vérükéi a mát élik, többször néznek előre, mint hátra. — Még 1949 tavaszán — emlékezik vissza Bacskó Ilona — hét nincstelen, napszámos, földmű vessző vetkezeti tag, az UFOSZ segítségével hozzájutott az egyik elhagyott területhez, a Soltész-kerthez. A földet „vad csoportként” — így jellemzi Bacskó Ilona — kisha- szonbérletben művelték közösen. A „vad csoport“ azt jelenti, hogy az emberek nem alapszabály szerint, nem is hivatalosan, tehát egyéni alapon kezdtek közös munkához. És amit termeltek, már az övék volt, a maguk urai voltak, nem úgy, mint régen, az uradalmi. nagybirtokokon. Nagy szó volt ez akkor, hatalmas erő! A szegről-végről földművesszövetkezethez tartozó csoportosulással azon a nyáron egyre többet foglalkozott a nyíregyházi FMSZ akkori ügyvezetője, Egy kis statisztika Az ábrák szemléltetően megmutatják, milyen hatalmas arányú a fejlődés földmüvesszövet- kezeíi kereskedelmünkben. Nyolc év adatai világosan mutatják az eredményeket, Vincze József tsz-szervező és Bán György tsz-szervezési előadó. A emberek tudatában legégetőbb a földkérdés volt. Igazán az q tulajdonukban marad- e a föld a szövetkezetben, vagy visszajut a volt gazdákhoz? És lassan meggyőződtek: A föld azé, aki megműveli. így alakult meg 1949 őszén az Üttörő termelőszövetkezeti csoport tizennégy taggal, akik között ott volt a mostani elnök, Farkas András, Racskó Ilona, Farkas Dezső. Földjük már volt, akaratuk is hozzá — de semmi egyéb. Az első anyagi segítséget a hitelszövetkezettől kapták, amiből megvásárolhatták az első lovat egy stráfkocsival. Milyen volt az első esztendő? A tizenhétre szaporodott nincstelenek új életet kezdtek. De keserves volt az bizony! Nyár- időtájt a hatalmas -eperfa volt sokszor a megterített asztaluk... A munkaegységgel is 1950-ben kezdtek ismerkedni. Ez volt az a bizonyos „őskor”, amin átverekedték magukat. Egy évtized telt el azóta, hogy a földművesszövetkezet segítő kezébe kapaszkodva felegyenesedtek a városszéli agrárproletárok. Időközben virágzó nagyüzemmé terebélyesedett az úttörők erőfeszítése. Végigjárva a szép termést ígérő szőlőket, a gyümölcsöst és az egész gazdaságot, egyetlen tagnak sem jutott eszébe többé a 82-ből, hogy ez valaha a másé lesz... Az egy lóval, stráfkocsival indulók ma már jövedelmező tehenészettel, juhászattal, sertésállománnyal rendelkeznek, saját Zetor és Agrostroj segíti munkájukat. Permetező öntözésre berendezett zöldségesük a város ellátását segíti elő. A szántóföldeken az idén 21 mázsás árpa-átlagot eredményezett a szorgalom és a •szerződéses termelés egyik erőssége a szövetkezetnek. A tíz évvel ezelőtt semmivel kezdő Úttörő TSZ ma már milliós vagyont mondhat a magáénak, amit az idén tovább növelnek. így néz ki ez a városszéli közösség, történetének tizedik éves mérföldkövénél. Áron bácsi és a fiatalok Bent Beregben, vagyis már inkább annak a szélén, mesz- szire kékiő hegyek fogadják az érkezőt. A hegy alján széna- ooglyáK, festő ecsetjére va.ó útmenti tájak tárulnak elénk. I entebb, egy kis izomfárssztó kapaszkodás után elérhető a szőlőskert is, a hegyalja. Ez Barabás. A magasra nyújtózó hegy déli lejtőjén napfény, s a napfényben tarkaruhás, csengő kacagásé lányok, huncút pillantásé legények. A barabási ifjúság. Öröm nézni igyekezetüket. Elröppen egy vicc, vagy csípős bók, de a permetezőgép ontja az „áldást” a szőlőre, s az élesre kalapált kapa puhítja, tisztítja a földet az ifjú kezek munkája nyomán. . Messzire eljutott a hír, hogy Barabáson „csuda” dolgot csinálnak a kiszesek. A környező falvakban nem hitték, hát né- hányan még lestek is utána... Volt mit látniuk. A „csuda” dolog annyi volt, hogy a tavasz folyamán tizenhat taggal „Ifjúsági szövetkezetét” alakítottak Jf fiatalok. „Ez már csak a csudabogár...” — vélekedtek a falubeliek, és kíváncsian várták a dolog mirefordulá- sát. A napok teltek és a „gyerkőcök” — furfanghóz folyamodtak. Felkeresték Simon Áron bácsit, a faluszerte nagyrabe- csült szőlőszakembert és kérték álljon be közéjük. Több se kellett Áron bácsinak, hallgatott a szóra, és már a hír röpítette szét a faluban, hogy Simon Áron „vezetőember” lett a fiatalok szövetkezetében. Munkához látott a szőlő avatott szerelmese és a kiszesek szívesen fogadták tanácsait, útmutatásait. Az eredmény? A szövetkezet szőlője lepipálta az egyéniekét. Eddig már négyszer permeteztek, de még akarnak vagy háromszor. A példa ragadós volt: ma már az egész Barabás együtt gondoskodik a fiatalokról. Segítenek, ahol éppen tudnak. Különösen a szövetkezeti fiatalok szülei várják szorongással a nagy vizsgát, a szüretet. Hát még a fiatalok! Titkolt tervük, hogy a szüreti ünnepség napján az egész falu előtt kinyilatkoztatják: mezőgazdasági termelő- szövetkezet akarunk lenni. Most még csak szőlővel serénykednek, de akkor már... Meggondolt, alapos előkészítő munkával sietnek a cél felé. Az idei termés magasan felülmúlja a korábbi évek átlagát — legalább is a fiatalok földjén — és ezáltal lesz lehetőség közös aiap teremtésére, amivel elindulhatnak egy szebb élet felé. Az idei termést — több, mint 150 hektoliter bort — szerződéses úton értékesítik, s már most készednek a „barabási frontáttörésre”. Ez annyi lesz, hogy a szóiét fajtánként szüretelik, és ezzel is megjavítják az országos hírű barabási borok minőségét. Se gíti ezt a törekvést a helybeli földművesszövetkezet is. Szegedi Anna ügyvezető irányításával osztoznak a fiatalok gondjain, bajain, hogy a lelkesedés alább ne hagyjon... Áron bácsi pedig a napok múlásával ifjodik és lassan azon gondolkozik:-kit szeret jobban? A szőlőt-e, vagy a talpraesett ifjúságot? KITÜNTETETTEK Az egy évtizedes múltra visszatekintő iöld.müvesszüvet- kezeti mozgalom a küzdelmes esztendők során igen sok tehetséges, a szövetkezeti eszméhez hú dolgozót nevelt fel és edzett meg. Öröm tölti el szívünket annak láttán, hogy számuk napról-napra gyarapszik. — A hareedzett emberek tudásuk és akaratuk legjavát adják a mozgalom kiterebélyesedéséért. Idejüket és erejüket nem kímélve azon vannak, hogy a falusi dolgozók valamennyien a jobb életet Ígérő és adó szövetkezeti utat válasszák. Necsak a fogyasztási cikkek beszerzésében és a megtermelt áruik értékesítésében találják meg egymás kezét, hanem a termelésben is. Tehát azon vannak, hogy a dolgozó parasztok teljes szívvel akarják sorsuk jobbrafor- dulását. A szövetkezeti mozgalom névtelen küzdői közül mind többet ismerünk meg megyénkben. S ezek közül már sokan kormány- és minisztériumi kitüntetést kaptak, vagy más elismerésben részesültek. A 37. Nemzetközi Szövetkezeti Nap alkalmával meleg, baráti kézfogások és üd.vözlö szavak mellett ismét több szövetkezeti harcos vehet át különböző kitüntetést. Például heten megkapják az Országos Földművesszövetkezeti Tanács legmagasabb kitüntetését, a „Kiváló földművesszövetkezeti dolgozó” oklevelet és jelvényt. A kitüntetettek között van Fodor Kiss Józsefnc, a nagykáilói szövetkezeti nőbizottság elnöké. Mezősi István, a panyolai tsz. elnöke, aki még nemrég a fehérgyarmati járási központ fő- agronómusaként segítette a nagyüzemi szocialista mezőgazdaság szervezését. Kitüntetést kap még Vass Bertalan, Udud Ferenc, Révész Dezső, Lipták András és Venczel Kálmán is, akik évek óta tudatos és méltó szószólói a szövetkezeti -gondolat terjesztésének. Méltán megérdemlik az elismerést és biztos, hogy ^még következetesebb úttörői lesznek e széleskörű tömegmozgalomnak. Varga. Szövetkezetből — szövetkezetbe Koleszár János 7 holdas parasztot a rakamaziak igen jó gazdának ismerik. Ésszerűen és okosan gazdálkodik. A tavasz- szal másfél holdon vetett újburgenyát. A kedvező időjárás- és a gondos munka meg is hozta gyümölcsét. A szövetkezetnek átadott burgonyáért Koleszarék tizennyolcezer for'ntot kaptak. A burgonyát a felvásárló telepen fia adta át Pirint Imre felvásárlónak, mert addig a család többi tagja a határban szorgoskodott a burgonya felszedésénél. És amikor az elszámolás megtörtént, Kcleszárék asztalán ott hevert a sok pénz. Persze nem sokáig, mert abból mindjárt .az «dót fizették ki. Ami pedig megmaradt, azzal a szövetkezet boltjait keresték fel. Vettek ruhákat,' cipőket, és igen sok méteráru is gazdára talált náluk. oi-ú Már korábban tervezték, ”'hogy az új burgonyából mosógépre is telik. Ügy is lett. A vaiboltban megvették a mosógépet. Glück Imre boltvezető szívesen adott tanácsot a gép használatára, de szívesen segített is az elszállításban. Foto: Dorogi M. Bevált az új módszer a szövetkezeti kereskedelemben Megyénkben már 14 önkiszolgáló és önkiválasztó üzlet szebb- nél-szebb áruiban válogathatnak a vevők kényük, kedvük szerint. A vásárlók nemcsak megszokták, hanem a szó szoros értelmében megszerették. a városi igényt is kielégítő „tükrös” boltokat. A forgalom emelkedése különösen bizonyítja ezt. Például a Nyírbátori szövetkezet önkiszolgáló Tlzlété- ben egy hét alatt harminchatezer forint értékű árucikk' akadt gazdára. •ssasaifjs'
