Kelet-Magyarország, 1959. július (16. évfolyam, 152-183. szám)

1959-07-05 / 156. szám

1959. JŰLIUS 5, VASÄRNAP KELETMAGV ARORSZAG 3 Évente tíz egyetemi és főiskolai hallgató kaj) ösztöndíjat a megyei tanácstól Kollonuy Béla vb. elnökhelyettes nyilatkozata A megyei tanács legutóbbi ülé­sén határozatot hozott társadalmi ösztöndíjak létesítésére. A hatá­rozat alapján a tanács az 1959 60. évben az ösztöndíjak fedezetéül ötvenezer'’forintot szavazott meg. tízezer fcVírittal többet, mint az előző évben. Ebből évente tíz egyetemi és főiskolai hallgatót ré­szesít ösztöndíjban pályázat alap­ján. Az ösztöndíj havi összege négyszáz—hatszázötven forint. Kollonay Béla elvtársat, a me­gyei tanács Vb. elnökhelyettesét kérdeztük meg-' milyen cél vcmcUc a tanácsul a társadalmi ösztöndíjak alapításánál ? k- „Á jSzabolcs-Szatmári Ösz­töndíj 1 ‘célja kettős: egyrészt se­gíteni a1 megyéből szármázó — clso'sorba'n munkás, paraszt szár­mazású, példamutató, jó tanul­mányi eredményű — tanulóknak egyetemi tanulmányaik zavarta­lan, anyagi gonaoktók mentes dí- lcjezesét. Másrészt pedig, hogy a megyénkből elkerült fiatalok az ösztöndíj állal is élezzenek fele­lősségei megyénk tejiooese, mun­káiig ívíjnl és tanulmányaik befe­jezése“ után jöjjenek vissza dol- gözniP - -Erre megyénkben bőven van lehetőség, szükség. Már ed­dig Js,4elentöß előrehaladás tör­tént, hogy erősítsük állami, gaz­dasági és társadalmi életünk ve­zető szerveit. A munkásosztály vezető szerelőének biztosítósa és erősítése érdekében fokozottan van szükség munkas-paraszt- szórmazású egyetemet végzett fiatalokra. Ezt kívánjuk tovább­ra is tenni azzal, hogy az ósz- lonu.joan i eszesun im.lguuj any- nyí éven át köteles megyénk te­rületén dolgozni, ahány évig ösztöndíjban, részesült. Termé­szetesen a munkakörök meghatá­rozásánál figyelemmel vagyunk az ösztöndíjas képzettségére, szak­mai érdeklődési körére. intézményeinél minél több egyete­met végzett fiatal dolgozzék. Erre a törekvésre jellemző, hogy a ta­nács határozatot hozott már a kormányhatározat megjelenése előtt is ösztöndíj létesítésére és viszonylag jelentős összegben. Fontos döntése a tanácsnak, hogy a végrehajtó bizottság által ösztöndíj elnyerésére javasolt hall- ,:-tók személyesen jelennek meg a tanács ülésén, mikor döntés szü­letik az ösztöndíj-juttatásról. Ez­zel is kifejezésre akarjuk juttatni azt a felelősséget, amelyet ma az egyetemistának népi államunkkal, társadalmunkkal szemben érezni kell. Ugyanakkor azt á megbecsü­lést is jelenti ez, melyet a megyei tanács az értelmiség iránt kifeje­zésre juttat, (Kj) Készül a fénycső Megkezdték a fónycsőgyártást a Nyíregyházi Vegyes Sze­relő Szakipari Szövetkezetben, országos hiánycikket pótol­nak. ezzel fontos szolgálatot tesznek megyénk lakosságának Diáklány, menyasszony, családanya és n a%ymu ni a a didtörőben lUr^r tapasztalat az ösztöndíjak alapítása óta? — Az ösztöndíj alapításával knpcKöiutos rendeletet érthetően kod v#2öen fogdták nemcsak a hallgatók, hanem a szülők is. — Sok hallgató élt a lehetőséggel, s —«- ösztöndíj elnyerésé iránt k«- >' nmei fordult a végrehajtó ttsághoz. Jellemző, hogy bál sorban megyei származású gatókat kívántunk öszlöndíj- részesitem, meg budapesii vazású is igényelte azt. Az tanévben ösztöndíjban i építészmérnök, három ,azdász, cgy-egy állatorvos, .asz, gyógyszerész, utolsó éves hallgató részesült. Usgtóboen ezen közül már megszerezve diplomá­jukat, tanácsi vagy tanácshoz tartozó ihtózmány állományában dolgoznak. • —r Az előző évben ösztöndíjban csak utolsó évps hallgatók része­^53-as Autóközlekedési Vál- iálaferfiatalsága, a kiszesek kez- clerhtfnyezcsére ebben az évben már közel hét és félszáz társa­dalmi munkaórát teljesített. A tn unkák által gazdaságosabb, eredményesebb lesz az üzem. Kö­7.cY-4iyölcvan fiatal nevét jegyez­n.nv+­sülhettek. Több kérelem érkezett alsóbb évesek részéről is, ezért már a tanácsi határozat ezt is fi­gyelembe veszi. Tapasztalataink szerint az egyetemek és főisko­lák tanulmányi osztályai nem mindenütt ismertették megfele­lően a hallgatók között az ösz­töndíj-felhívást. Ezért is szüksé­ges, hogy a tanács végrehajtó bizottsága közvetlen kapcsolatot tartson az egyetemekkel, elsősor­ban azokkal, amelyeken ösztön­díjas hallgatók tanulnak. Ez részben a tanács és az egyetem közötti kapcsolat elmélyítését szol­gálja, valamint állandóan figye­lemmel kísérjük ösztöndíjasaink tanulmányi előmenetelét, életét és munkáját. Ügy gondolom, ez mind­annyiunk számára igen hasznos lesz. ték fel, akik szorgoskodtak a verscnytáblakészítése, és egy 100 méteres beköttöút építése körül. Vaskó József kocsífényező pél­dául 1800 forint értékű társadal­mi munkát végzett már ebben az évben. Igaz, nem valamiféle „új sze­reposztásról'’ van szó. A címbeli „diótörő” korántsem azonos Csaj­kovszkij halhatatlan művével, mindössze a Nyírség legelső, „új­donsült” kisüzeme viseli ezt a jóhangzású nevet. Kint a nyír­egyházi városszélen, az európai hírre pályázó almatároló építke­zése szomszédságában halllk reg­geltől estig a ritka, és hasznos „produkció” — zaja. Benézünk pár percre, s talán nem veszi az olvasó rossz né­ven, ha élünk a lehetőséggel, és „plakátszerűen” mutatjuk be a „művet”, a szereplőket”, a pre­miert, és a prolongálást. A mű „szerzője“ Ne lepődjék meg az olvasó: a „művet”, ezt a kis üzemet a megyei pártbizottság „komponál­ta”. A jó „szerző” szemével meg­látták a megye vezető emberei, hogy a szabolcsi diót csak leve­rik a fáról, és már szállítják is az ' országba széjjel, héjastól. S közben Nyíregyházán sok házi­asszony és fiatal lány kilincselt könnyű szezonmunka után, hogy keresetükkel még gondtalanabbá tegyék a családok életét. Ez év tavaszának végén — kár hogy ko­rábban nem — aztán elhangzott a javaslat: a MÉk indítson egy diótörő üzemet, adjon munkát, keresetet a megyeszékhely asz- szonyainak. Május 20-án már meg is volt a „premier”, azaz. az első mun­kanap. A siker osztatlan volt. Tízesével, húszasával népesedett be a diótörö napfényes csarnoka, ugyannyira, hogy ma már 170 nő dolgozik benne. Munkában a „rendező“ Fiatal lányok, ifjú feleség ft és családanyák beszélgetésétől zsong a két helyiség. S az egyszál fér­fi; 170 asszony és lány irányítója, Siófoki László valósággal izzad a sok munkától. A „darabnak” ugyanis ő a „rendezője”. Nem­csak a bemutatkozás előtt, de utána is sok problémát kellett megoldania. Jöttek a munkáslá­nyok, asszonyok, indult a mun­ka — és jelentkeztek a problé­mák is. Sok családanya munka­kezdés előtt óvodába vitte a gyerekét, mások napközben néz­tek haza a pólyás csöppségekhez, megetetni őket, s a brigádok fia- talabbjai „morogni” kezdtek. Mert egy brigád munkáját közö­sen értékelik. A „rendező” aztán gyorsan rendet teremtett Átcso­portosította a „szereplőket”: fia­talok, családanyák, nagymamák külön-külön brigádba kerültek. S a béke szent lett... r Állami „szubvencióval“ Minden dolgozót kék küppeny- nyel láttak el,' amit az állam biztosított számukra. Ugyancsak díjtalanul adták a ,,szereplés” egyetlen kellékét, a kis kalapá­csokat is. Jó munkakörülménye­ket biztosítottak, kényelmes ülé­sekkel, praktikus asztalokkal, hogy a teljesítésben ne lehessen fennakadás, ------­Mert a „honorárium” itt, a nyírségi diótörőben a teljesítmény függvénye. Egy kiló dióbél be­mutatásáért 4 forint ötven fillér Illeti meg a dolgozót. S hogy szé­pen keresnek-e? Maguk a dol­gozók árulják ezt el, amikor nap­jában „rágják” a „rendező” fü­lét, hogy prolongálja, hosszabbít­sa meg a szezont. Van olyan bri­gád, amelyik napjában tagonként kilenc kiló dióbelet „produkál”. Ez pedig testvérek között is fe­lül van negyven forinton. A kis „balerina“ és a többiek Egy kis bocsánatkérés, és már van jegyeznivalója az újságíró­nak, amikor az interjúvolásra ke­rül a sor. Először a „balerinát” mutatja be Siófoki elvtárs. Bil- ku Rózsi a neve, bájos szőke lány, a Zrínyi gimnázium tanu­lója: — Rövid idő óta dolgozom a diótörőben. Szeretem ezt a mun­kát. Különösképp azért, mert szép a honoráriumom. De kell is nagyon a pénz, mert most jön az érettségi... Halkó Magdi, a menyasszony „diktálja”: „őszre tervezzük az esküvőt, kell a staférung nagyon. Ebből a keresetemből például az ágynemű-féleségeket veszem meg. Visnyovszki Évával együtt örülünk: „Hatan vagyunk telje­sen árvák, a bátyám és én tart­juk el a családot. Képzelheti, mi­lyen jót tettek a családunkkal, amikor nekem munkát biztosítot­tak itt, a diótörőben. Dankó Istvánná: „Hat fiam van, életrevaló mindegyik. Férjem elég szépen keres, de képzelhe­ti, mi kell egy ilyen nagy csa­ládnak. Vége van a tanításnak, de most már kell gondolnom a szeptemberre: négyen- járnak a családból : iskolába” .. Mezei Ferencné. a legidősebb dolgozó: Olyan jól jőrt. a nyug­díjam mellé ez á kis. kérését. Ügy érzem magam, mintha tíz- éveket fiatalodtam volna. A munkától...” Műsorterv az áj „évadra“ Húszadika körül fejezik be a 12 vagon dió törését. Aztán mi lesz...? Már most készülnek aa „új évad” tervei. Kis. — egy bő hónapos — nyári szünet utón* úgy augusztus végén; szeptember elején a korai almával megkez­dődik az almaszezon, az exportá­lás. Nem lesznek munka nélkül a diótörő munkásai. Amint Sió­foki elvtárs „elszólta magát": akkor fjfjjzel háromszor ennyi em­berre lesz szükség. S az a „sze­replés” már hosszabb lesz: szep­tembertől jövő év márciusáig. örülnek a lányok és asszonyok, s nagyon hálásak az újabb mun­kalehetőségért... (ANGYAL) Mint a grafikonok is mutat* ják, jelentősen fejlődtek a föld­mű vessző vetkezetek vendéglátó; egységei is.--------r «Oe? Épül az almakombinát ■ V -Üj tárülőhelyet és hűtőházat kap Szabolcs aranya, a Jo­nathan alma. A Nyíregyházán most épülő hatalmas alma- kombinát épületei szinte naponta nőnek ki a földből. Rö­videsen tető alá kerül az első épület, (Foto: Dorogi M.) — Szívesen várják a Halálokai? I hogy akár a tanács apparátusá- I ban, akár a megye üzemeiben-- Nemcsak szívesen várjuk, ha- oenj inindent megteszünk azért, AGA .6 ,r tiéf és íélszáz társadalmi munkaóra

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents