Kelet-Magyarország, 1959. július (16. évfolyam, 152-183. szám)
1959-07-05 / 156. szám
2 KELFTMAGYARORSZAG 1959. JÚLIUS 5, VASÁRNAP Híres szövetkezeti cipők l\ úgy jelentőségű megállapodás a Művelődésügyi Minisztérium és a SZOT között az állami és a szakszervezeti könyvtárak együttműködéséről A Művelődésügyi Minisztérium és a Szakszervezetek Országos Tanácsa egyezményt kötött és ebben biztosítja az állami (tanácsi) és a szakszervezeti könyvtárak együttműködését. Az egyezmény nerrt érinti a szakszervezeti könyvtár- hálózat önállóságát. Célja, hogy segítse a párt művelődéspolitikai irányelveit. A megállapodás többek között kimondja: szakmai központi és szakmaközi központi könyvtárak létrehozása szükséges azokban a megyékben is, ahol ilyen még nincs. Indokolt már meglévő ilyen könyvtárak, továbbfejlesztése is azért, hogy területükön eredményes munkát végezhessenek, a falvakban pedig egységes könyvtárakat létesítsenek. A továbbiakban a megállapodás rámutat: a Művelődésügyi Minisztérium és a SZOT véleménye szerint mind az állami (tanácsi), mind a szakszervezeti könyvtáraknak igen fontos feladatuk, hogy az MSZMP művelődéspolitikai irányelvei alapján növeljék a városok, különösen az ipari városok, munkáslakta peremkerületeinek könyvtári ellátottságát. Az egyezmény kitér a módszertani munkára, az oktatás és továbbképzés kérdéseire: a következő évek egyik igen fontos feladatának jelöli meg a dolgozók fokozott ellátását szakirodalommal, az e téren fennálló elmaradottság felszámolását. A SZOT sürgősnek tartja, hogy a szakszervezeti könyvtárak fokozatosan gyarapítsák az alap- és középfoké szakkönyvek állományát. Figyelemmel azonban arra, hogy a szakszervezeti könyvtárak jelenlegi költségvetése nem ad lehetőséget a helyzet azonnali és gyökeres megváltoztatására, különösen az ipari jellegű települések állami könyvtárainak is segíteniük kell a szakirodalmi ellátottság javítását. Ezért mielőbb meg kell teremteni a vállalati műszaki könyvtárak és a szakszervezeti könyvtárak közötti együttműködés feltételeit, hogy a vállalati műszaki könyvtárak funkciója bővüljön, s azok az üzemi dolgozók igényeit is kielégíthessék. Sokezer pár cipőt exportálnak Nyíregyházáról a cipész ktsz. dolgozói. Az ízléses és minőségi munka nyomán határainktól messze lesz híres városunk kézműipara. A termelőszövetkezetek egészségügyi ellátásáról, a nyári mezőgazdasági munkák egészségügyi teendőiről Az indulás előtt: a szakértő szemével vizsgálja munkáját Juhász elvtárs, a cipész ktss. tagja. Megelégedett, hiszen jól fizet a külföldi megrendelésre készült munka, több lesz a kereset. (Foto: Hammel) Dr. Simonovits István, az egészségügyi miniszter első helyettesének nyilatkozata A mezőgazdasági dolgozók, ezen belül különösen az új termelőszövetkezetek dolgozóinak egészségvédelméről dr. oimono- vits István, az egészségügyi miniszter első helyettese nyilatkozott az MTI munkatársának. Elmondta, hogy a termelőszövetkezeti mozgalom kiszélesedésével a növekvő igények számos szervezési intézkedést tesznek szükségessé. — A legnagyobb feladat a körzeti orvosokra hárul. A föfeladat az, hogy betöltsük a már megszervezett üresen álló körzeti orvosi állásokat. Ez év őszén sok tapasztalt orvos megy ki a kórházakból, a klinikákról, hogy a terület ellátását javítsák. Helyüket az egyetemről kikerülő fiatal orvosokkal töltjük be. — Az üres orvosi állások betöltésén, új körzetek szervezésén kívül javíthatjuk a lakosság ellátását azzal is, ha a körzeteket átszervezzük úgy, hogy azokat a körzeteket, ahol az átlagon felül lényegesen több lakost kell ellátnia egy-egy orvosnak, megkí- sebbítjük, s azokat a körzeteket pedig, ahol az átlagnál lényegesen kevesebb a körzet lélekszá ma, megnagyobbítjuk. Szükséges a szakorvosi ellátás továbbfejlesztése is, különösen a termelőszövetkezeti megyékben, ahol ugrásszerűen nőtt a biztosítottak száma. Itt a szakorvosi órák számát a kisegítő szolgálattal együtt napi 126 órával növelték. — Jelentősen meg lehet javítani a lakosság egészségügyi ellátását és az orvosok munkáját azzal is, hogy segéderőkkel erősítjük meg a körzeteket. így ötszáz házibetegápolónőt, és hatA mi bölcseink és a megbecsülés Az egyik napon idős ember kopogott a távoli községi tanács ajtaján. Benyitott, és köszönés után csöndesen meghúzódott a sarokban. Nem akart nagyon zavarni, várt türelmesen. A tanács titkára éppen valami pálinkafőző ügyében tárgyalt két pénzügyőrrel, észre se vette a ’ belépőt. Kicsit hosszúra nyúlt a hivatalos eszmecsere, az öreg tanácstalanul, szótlanul várt sorára, hátha egyszer észreveszik. Tévedett. Miután megunta, csöndesen, ahogy jött, behúzta maga után az ajtót. — Majd benézek később — gondolta... Látszatra nem történt semmi különös. A falu vezetői rendszerint elfoglalt emberek, sok a gondjuk, bizonyára véletlenül feledkezett meg titkárunk az idős emberről, véletlenül nem fogadta a köszönését, s véietlenségből felejtette el leültetni. Ez egyszer megbocsájtható. Előfordulhatnak ilyen véletlenek, de úgy a jó, ha csak olyan gyakoriak, mint a fehér holló. Az viszont már nincs rendben, hogy egyik-másik hivatalban egyszerűen nem veszik észre, mellőzik az idősebb embereket. Mi több, a társadalmi életben is előadódik, hogy amolyan „létszámfelettieknek”, felesleges embereknek nézik őket. Nem ritka az a'község, ahol a „nem sokat oszt, vagy szoroz” elvével hosszú idő óta kirekesztik őket a mindennapok vérkeringéséből. Ha előadás, vagy valamilyen rendezvény van műsoron, megfeled- keaiek az idősebb korosztályról. Hiába van meg az érdeklődésük, kedvük, nem sokat törődnek ezzel. Más a helyzet azonban ott, ahol párt- és társadalmi szervezetek az elsőrangú szorgalmazói az öregek megbecsülésének, s tagjaik az elsők, akik kalapot emelnek előttük. És ennél többet is csinálnak. Kikérik tanácsukat, meghívják őket a falugyűlésre, építenek véleményükre. Ez is a megbecsülés jele. Nemrég a vásárosnaményi járásban, —de más járásokban is — kellemes meglepetést szereztek a falvak idős lakóinak. Egy vasárnapot nekik szenteltek, az öregek napján megajándékozták, köszöntötték, műsorral szórakoztatták őket. Az öregek meghatottan köszönték a kedves ünneplést. A társadalom erkölcsi megbecsülésének fogták fel ezt a kellemes epizódot, mely végig kíséri őket életük végéig. A mi társadalmunkban nem teher, nem nyűg az idős ember. Ennek számos anyagi természetű jele tapasztalható, de mi most az erkölcsiekről, a lelki megbecsülésről szólunk. Ide tartozik az a körültekintő bánásmód is, amely tekintetbe veszi az idősebbek élettörekvését, azt a törekvést, hogy őket is tekintsék egyenlő értékű embernek, ha valamilyen munkáról van szó. Dolgozni, segíteni akarnak öreg, pihenésre szánt éveikben is, úgy, ahogy erejük engedi. Hány idős asszonyt és férfit látunk otí a Dimitrov utca végén készülő liget virágágyainál, vagy a falvakban a kultúrház-éaítéshez követ szállító szekéren. Nem sérthetjük meg őket, nem ítélhetjük örök magányra, az utolsó óra várására. Sőt, meg kell találni a lelkiviláguknak legmegfelelőbb, gondolkodásuknak tetsző kisebb-nagyobb elfoglaltságot, szórakozást, foglalkoztatást. Az öregek bölcsessége, élettapasztalata, segítő készsége különösen felbecsülhetetlen értéket jelent pártszervezeteinknél. Több száz idős párttagunk van a megyében. Sokan 19-es veteránok, még többen 45-ös párttagok, s bizony egyrészük csak kívülről szemléli a párt és a közösségi élet folyósát. Nem az ő hibájukból, hanem egyes párttagjaink felületességéből. Némely párt- szervezetünkben fellelhető olyan nézet, hogy az idős párttagok nem képesek teljesértékű pártmunkát végezni, sokszor elrontják a dolgokat, ideje, hogy megpihenjenek, elfáradtak. Valóban elfáradtak, rájuk fér a pihenés. Nem lehet azonban szemet hunyni afelett, hogy több idős párttagunk még jól tartja magát, nincs baj az egészséggel, erővel, dolgozni akar. Még nagyobb vétek lenne megerőltetni, sokat kívánni tőlük, mint egyáltalán semmit. Mégis meg kell találni a pártmunka könnyebb ágait, melyek nem lépik túl erejüket. Nagyon körültekintően foglalkoznak az idősebb elvtársakkal a mátészalkai községi alapszervezeteknél. Mátészalkán idősek szép számmal vannak a pártszervezet vezetősége és a pártcsoportbizalmiak között. Pet- ruska Zoltán, id. Szép Ferences Mező Imréné legalább úgy dolgoznak, mint a fiatalok. Közülük többen menni akartak a több kilométerre eső Űjfalusi és Vágóháza tanyára pártmunkát végezni. A pártszervezet vezetősége az idősebb elvtársak sajná- látára nem engedhette ilyen megerőltető útra őket, csak fiatalokat küldtek. A huszonhét 45-ös párttag tiszteletére a közeljövőben összejövetelt tartanak. Legutóbb meglátogatták a két beteget: idős Zámba Jánost és Lengyel Józsefet, vittek nekik újságokat, folyóiratokat. Ügy- szintén helyén való az a figyelmesség, amit néhány pártszervezetben már bevezettek, születés és névnapjukon, vagy párttagságuk többéves jubileumán műsorral köszöntik a régi harcosokat. Nagy kár lenne bárhol is magányra,' szürke öregségre kárhoztatni a régi idők katonáit. Találkozni kell velük gyakran és bevonni mindenbe, ami kedvükre való. Tanulnunk is kell tőlük, harcosságot, helytállást, bölcsességet. Hiszen ők a rni bölcseink, akiket meg kell becsülnünk. E gondolat ápolása a pártszervezetek igen hálás kötelessége. Megmutatja a párttagok emberséget, szerétét, törődését, s az egesz községben kivívja az öregek megbecsülését. És végül, nem hagyja elveszni az öregekből még felszínre hozható energiát. (Pá« C.) Több mint 1600 kisipari szövetkezet a lakosság szolgálatában A lakosság ellátásában jelentős részük van a kisipari szövetkezeteknek. Több mint 1600 kisipari szövetkezetben százhetvenezren dolgoznak. %vente tötobmil- liárd forint értékű árut készítenek. Az OKISZ ez évi termékpályázatára ötszáz új gyártmányt küldtek be, amelyeknek sorozat- gyártásához most látnak hozzá. A szövetkezetek is készülnek a pártkongresszusra és háromszáz- millió forint értékű terven felüli munka elvégzésére vállalkoztak. Több jobbminőségű gyártmányt adnak mind a lakosságnak, mind exportra és igyekeznek kiterjeszteni feladatuknak megfelelően a javító-szolgáltató tevékenységüket iS. '!!(,; vankét új védőnőt állítottunk munkába. — Megkönnyíti a körzeti orvos munkáját az is, ha levesszük a válláról az írásbeli munka egy részét. — Megnő a gyógyszertárak munkája is, a nyitvatartási idő itt is alkalmazkodik a mezőgazdaság életéhez. — A mezőgazdaság gépesítésével nő a baleseti veszély, nagymértékben előtérbe kerül a balesetelhárítási munka. A körzeti orvos figyelemmel kíséri: kellő gondot tordítanak-e arra, hogy megelőzzék a baleseteket. — A falusi élet fejlődése magával hozza azt is, hogy egyre több gyermeket helyeznek el bölcsődékben. A helyi tanácsokra, az egészségügyi állandó bizottságokra, a Vöröskeresztre, de elsősorban az orvosra és védőnőre igen nagy feladat hárul, hogy a bölcsőd.ék jól működjenek, hogy a gyermekek gondozása, táplálása megfelelő legyen. — A falu szocialista fejlődése, a nyári mezőgazdasági munka nagy feladat elé állítja a közegészségügyi járványügyi állomásokat is. Sck az új építkezés az új termelőszövetkezetekben. Fontos, hogy az építkezések a lakosság egészségének védelmére, az egészségügyi szempontok figyelembetartásával történjenek, a nyári munkánál az ivóvíz jó, a szálláshelyek tiszták legyenek. Az élelmezés is alkalmazkodjék a nyári nehéz idénymunka követelményeihez — mondotta befejezésül dr. Simonovits István.
