Kelet-Magyarország, 1959. július (16. évfolyam, 152-183. szám)
1959-07-26 / 179. szám
1959. J Ül, I US 26, VASÄRNAF KELETMAG YAROR8ZAG 9 Hruscsov és Nixon beszéde \ / a moszkvai amerikai kiállítás meg'njitásán Moszkva, (MTI): Mint jelentettük, pénteken délután Moszkvában a Szokolnyiki-parkban ünnepélyes keretek között nyitottak meg az Amerikai Egyesült Államok kiállítását. A megnyitó ünnepségen Thompson nagykövet bemutatta a résztÉzt követően N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke emelkedett szólásra. Köszönetét mondott a meghívásért, köszöntötte a kiállítás megnyitásának résztvevőit és személyesen Nixon alelnököt, majd így folytatta: — A newyorkf szovjet és a moszkvai amerikai kiállításnak pozitív szerepe van országaink kapcsolatában. Hálásak vagyunk Eisenhower elnöknek azért, hegy meglátogatta newyorki kiállításunkat és meleg szavakkal emlékezett meg arról. Hruscsov a továbbiakban hangsúlyozta, ha futólag is, de módjában volt már megismerkedni az amerikai kiállítással. — A kiállítás anyaga jó benyomást tett ránk. A szovjet em- bérek tisztelik az amerikai nép ügyességét, termelési kultúráját — mondta, majd megállapította, — a látottak közül leginkább a műanyagból készült használati és háztartási cikkek, a műszál-textiláruk tetszettek. A szovjet emberek ezeknek a tárgyaknak láttán nemcsak megelégedettséget, de kétségkívül bizonyos fokú irigységet is éreznek. Mi szeretnénk, ha mindezek a tárgyak nálunk is meglennének. Igaz ugyan, hegy a legtöbbjével mi is rendelkezünk, de még nem kellő meny- nyiségben. Hamarosan ott tartunk azonban, hogy ezek a tárgyak is kellő mennyiségben állnak rendelkezésünkre — jelentette ki Hruscsov. Beszédének további részében emlékeztetett arra, hogy az októberi forradalom után — a cári L'n hét is bővelkedett nemU* zetközi eseményekben, de az érdeklődés központjában változatlanul a nagyhatalmak Külügyminisztereinek genfi értekezlete volt. A világ közvéleménye ismét tanúja lehet, mennyi támadás, rosszindulatú akció fenyegeti a békés megegyezésre törekvő szándékot. A genfi tárgyalóasztalt mesze elkerülő nyugatnémet külügyminiszter vén gazdájának megegyezés-ellenes politikája hangot kapott az e héten előterjesztett nyugati javaslatokban, amelyeket Grewe leplezetlenül „bonni tervnek” ismert el. A genfi tárgyalásokat az utóbbi napokban a nyugatiak taktikai borúlátása jellemezte. A nyugati partnerek azzal fenyegetőztek, hogy félbeszakítják a megbeszéléseket, ha a Szovjetunió nem enged. A Szovjetunió éppenséggel újra és újra minden tettével azt bizonyítja be. hogy kész a tárgyalásokra. A tárgyalási készség hiányával vádolja a Nyugat a Szovjetuniót, de ez a vád éppen a vádló fejére hull vissza. M indenekelött világosan kell látni, hogy g Szovjetunió nem járul hozzá a genfi értekezlet megszakításához. Viszont egyoldalúan megszakítani egy ilyen jelentős tanácskozást, rendkívül nagy felelősséget ró a nyugati hatalmakra. Nyilvánvaló, hogy a Nyugat habozik felelősséget vállalni ezért. Nem látható ugyanis, miképpen tudnák a nyugati hatalmak megvevőknek H. Mcpellant, a kiállítás vezérigazgatóját, aki köszönetét mondott a rendezés, az építkezés munkájában résztvett szovjet szerveknek, az építkezésen dolgozó szovjet munkásoknak. Oroszország elmaradottsága és a háborús pusztítások következtében — az Egyesült Államok ipari termelésben még sokkal a Szovjetunió előtt jártak. A forradalom előtti Oroszország az ipari termelés volumenét tekintve, az Egyesült Államok termelésének csak mintegy nyolcadrészé- vel rendelkezett, s az ipari termékek egy főre jutó mennyisége az Egyesült Államokban 13—14- szer nagyobb . volt, mint Oroszországban.. Azóta a szovjet ország hatalmas sikereket ért el az iparban és a mezőgazdaságban. Az amerikai ipari termelés 1S58- ban mintegy kétszerese volt a szovjet ipari termelésnek, a termékek egy főre jutó mennyiségének pedig valamivel több mint kétszeresét gyártotta az amerikai ipar. A Szovjetunió’ 1917. óta negyedére csökkentette elmaradását az Egyesült Államok mögött, s a hétéves terv befejezését követő öt esztendő elmúltával, vagy esetleg még előbb is, a Szovjetunió túlszárnyalja Amerikát, nemcsak az ipari termékek abszolút, de egy főre jutó mennyiségében is. Ha a szovjet hatalom létrejötte óta eltelt időszakot vesszük tekintetbe, ebben az időszakban az ipari termelés növekedésének átlagos évi üteme a Szovjetunióban 10.1 százalék, az Egyesült Államokban viszont csak 2.9 százalék volt. Az utolsó hét évet alapulvéve a Szovjetunióban a2 ipari termelés fejlődésének átlagos évi üteme 11.4 százalék volt, az Egyesült Államokban pedig 1.6 százalék. magyarázni még saját közvéleményüknek is, hogy miért álltak fel az asztaltól. De ha mégis veszik a kalapjukat és otthagyják Genfet — lelepleződnek. Ezzel a tettükkel az egész világ előtt kézzelfoghatóan igazolnák, hogy a hidegháborús erőpolitikát részesítik előnyben a tárgyalások eszméjével szemben. Éppen ezért az a legvalószínűbb, hogy a nyugati sajtó pesszimista hangja mögött kifejezetten zsarolási manőver húzódik meg. Az ilyen akció pedig őrültség, mert elvi engedményekre a Szovjetunió . nem lesz hajlandó sohasem, az NDK kárára semmiféle alkuba nem megy bele. Nem lehet vita tárgya, hogy a Német Demokratikus Köztársaság a szocialista tábor elszakíthatatlan része. Ez még akkor is tény és megváltoztathatatlan, ha Adepauer másképpen szeretné. A hét végén kezdett eler- nyedni a mesterséges^ válság előidézőinek ereje. Ugyanis Anglia — amelyről Eisenhower állítólag meggyőződött, hogy „engedelmesen beállt a sorba”. — a tárgyalások folytatását kívánja. Az angol munkáspárthoz közelálló Reynolds News hangoztatja: amikor Hruscsov haj-* landónak mutatkozik a közeledésre és az engedményekre, az amerikaiak reménytelenül csökönyösek maradnak. Egész AngA Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke beszédében hangsúlyozta a békés gazdasági verseny jelentőségét. Kijelentette, hogy ebben a versenyben a Szovjetunió lesz a győztss. A k®t ország társadalmi rendje eltér ugyan egymástól, a Szovjetunió mégis az ilyen békés versengés híve, mert ez csak hasznot hoz a népeknek. — Van egy és más tanulniva- lónk az Egyesült Államoktól — folytatta Hruscsov, A most megnyitásra kerülő kiállítást úgy tekintjük, mint saját eljövendő eredményeink kiállítását. A Szovjetunió Minisztertanácsénak elnöke megállapította, hogy a kölcsönös kiállításoknak elő kell segíteniük a kereskedelmi és kulturális kapcsolatok fejlődését. A Szovjetuinó már hosz- szabb ideje javasolja a két ország közötti kereskedelem fellendítését, Amerikában azonban bizonyos körök elzárkóznak ettől megkülönböztető kereskedelmi politikát folytatnak a Szovjetunióval szemben. „Bizonyosak vagyunk rabban, hogy előbb-utóbb az Egyesült Államok vezetői is belátják a megkülönböztető kereskedelmi politika helytelenségét, a kereskedelmi kapcsolatok fejlesztésének szükségességét” — állapította meg Hruscsov, rámutatva, hogy a kiállítások igazi értelmét éppen a kereskedelmi kapcsolatok adják meg. Anélkül a két kiállítás olyan, mintha beültetnének a vendéglőbe egy olyan embert, akinek nem szabad ennie. — Mi hát akkor a kiállítás célja? Egyes amerikai lapok szerit a moszkvai amerikai kiállítás célja, hogy propagálja a magánkezdeményezés eszméjét s ezzel — úgymond — aknát helyezzen a szocializmus alá. Ezt azonban csak azok mondhatják, lia — a konzervatívok és a munkáspártiak is — úgy érzi, itt a ^egfőbb ideje4 hogy Amerika jobban hallgasson- Anglia nézeteire és kevésbé Adenauer- re, valamint laz amerikai külügyminisztérium makacs embereire. Macmillan Londonban, Selwyn Lloyd pedig Genfben egymást támogatva kialakították a tárgyaláson követendő angol politikát. Azaz,, mindaddig tárgyalnak Genfben, amíg Gromiko akarja. Amint az AP amerikai hírügynökség genfi tudósítója írja, az angol külügyminiszter nyugati társaitól eltérően, bízik az értekezlet sikerében. Nyugati küldöttségi körökben erős az a benyomás, hegy Macmillan óhajta a csúcstalálkozót, „talán még jobban, mint Hruscsov”. (Persze, tegyük hozzá, hogy az idén esedékes választások nagyon ebbe az irányba nyom- ják Anglia vezető politikusait.) í ^ er.fen kívül is egyre több figye- lemre méltó esemény történt a héten a diplomáciában. Elég utalni az egyik legjelentősebbre: Nixonnak, az Egyesült Államok alelnökinek moszkvai útjára. Nyugati diplomáciai körökben szinte általános az a vélemény, hogy a genfi konferencia mindaddig egyhelyben \o- pog m3jd, amíg Nixon nem találkozik Hruscsowal. Arra számítanak, hogy Nixon, útban hazafelé, Genfben Herter külakik népi ismerik népünket, azt a népet, amely leküzdötte a nélkülözéseket, úrrá lett a nehézségeken és felépítette a szocialista társadalmat. A Szovjetunió ipari és tudományos eredményeivel az egész világot csodálatba ejtette. — A szovjet nép megbecsüli a jót, tiszteli az amerikai munkások, farmerek, mérnökök munkáját, a szovjet emberek hálásak azoknak az amerikaiaknak, akik meglátogatták a newyorki szovjet kiállítást — állapította meg Hruscsov, Nixon alelnök látogatásáról szólva hangsúlyozta, Nixonnak módjában lesz mindent rríegtekintenie a Szovjetunióban, amit csak óhajt, mint ahogy Kozlov, a Szovjetunió Miniszter- tanácsának első elnökhelyettese is nagy utazást tehetett az EgyeEzt követően Nixon alelnök szólalt fel. Bemutatta a jelenlévőknek Milton Eisenhowert, majd felolvasta Eisenhower elnök személyes üzenetét. Az amerikai elnök üzenetében rámutat: az a haladás, amelyet a szovjet nép a tudományban és az iparban elért, mély benyomást gyakorolt rá. A newyorki szovjet kiállítás lenyűgözően mutatja be ezt a haladást. Az üzenet felolvasása után Nixon mindenekelőtt gratulált a szovjet népnek nagy eredményeihez és ahhoz a haladáshoz, amelyet, mint mondotta, olyan nagyszerűen tükrözött a newyorki szovjet kiállítás. — Reméljük, — folytatta, — hogy az amerikai kiállítás megtekintése révén a szovjet emberek ezrei ismerkedhetnek majd meg az Egyesült Államok életével. Nixon alelnök a továbbiakban néhány számadattal jellemezte az amerikai autó-, televíziós, rádióipar és más iparágak fejlődését. Az igazság kedvéért meg kell mondanunk, — jegyezte meg — hogy az Egyesült Államokban az iparosítás korábban zajlott le, mint a Szovjetunióban. Az ameügyminiszterrel megtárgyalja Hruscsowal folytatott megbeszéléseinek eredményét. A Times diplomáciai tudósítója ezzel kapcsolatban kifejti, hogy Nixon moszkvai útja legfontosabb külföldi küldetése lesz, amire valaha is vállalkozott. Bizonyosra vehető, hogy a moszkvai eszmecserén szó lesz a genfi külügyminiszteri értekezletről és a csúcstalálkozóval kapcsolatos szovjet és amerikai álláspontról. lVyugati megfigyelők meg1 jegyzik, Nixon politikai pályája szempontjából rendkívül fontosnak tekinti ezt a látogatást, mert valamilyen szemmel látható siker nagyban növelné kilátásait az elnöki posztra. A nyugati sajtó cikkeiben külön hangsúlyt ad annak a ténynek, hogy Nixont útjára elkíséri többek között Rickover tengernagy, tekintettel arra, hogy az atomerőmeghajtás területén különleges szaktudással rendelkezik. Nixon ugyanis meg fogja látogatni az atomerőmeg- hajtásos Lenin jégtörőt. Az a tény, hogy az Egyesült Államok tengeri haderejének atomszakértőjét is odaengedik, rendkívül kedvező benyomást kelt nyugati körökben a Szovjetunió együttműködési készségét illetően. A közvetlen tárgyalás a két nagyhatalom képviselői között méltán feljogosítja a közvéleményt, hogy a szovjet-amerikai tárgyalások új lendületet adnak a genfi értekezletnek és csökkentik a feszültségét. sült Államokban. Bizonyos, hogy a szovjet emberek mindenütt igaz vendégszeretettel fogadják majd Nixont és feleségét, akiknek alkalmuk lesz -meggyőződni. arról, hogy a szovjet nép és kor- mánya alkotó munkát végez. „Örülnénk, ha Elsenhower elnök úr is ellátogatna a Szovjetunióba. Ez hasznos lenne mind országainknak, mind a béke ügyének” — mondotta Hruscsov. Befejezésül a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke hangoztatta, hogy a szovjet nép békét kíván az Egyesült Államokkal, a világ valamennyi népével. Beszéde végén kijelentette: fejlődjenek a Szovjetunió és az Egyesült Államok népének baráti kapcsolatai a világbéke javára. rikaiak örömmel értesültek arról, hogy Hruscsov úr feladatul tűzte a szovjet gazdasági élet elé az Egyesült Államok túlszárnyalását a fogyaszflsi cikkek termelésében. Nixon utalt arra, hogy míg az Egyesült Államok a Szovjetunió előtt jár a fogyasztási cikkek termelésében, addig más területeken — például a bolygóközi térség kutatására szolgáló rakéták méreteiben — a Szovjetunió megelőzte az Egyesült Államokat. Az amerikai alelnök megjegyezte, hogy az Egyesült Államokban még nem oldottak meg minden problémát. Utalt többek között a munka- nélküliségre, majd a faji megkülönböztetésre. — Nagy eredményeink vannak — mondotta Nixon — a faji megkülönböztetés problémájának megoldásában is. de nem nyugszunk, amíg nem válik valósággá minden pel- gár egyenlő lehetőségeinek amerikai ideálja, függetlenül az illetők nemzetiségétől, vallásától, vagy bőrének színétől. Nixon alelnök ezután néhány szóval jellemezte az amerikai életet és megjegyezte, hogy „az, amerikaiak többségének tetszik államrendszerünk’ — Az Egyesült Államok kormánya és népe — mutatott rá az' amerikai alelnök — egyemberként ragaszkodik a békéhez. Az Egyesült Államoknak és a Szovjetuniónak, e két nagyhatalomnak vezetőire, — mint mondotta — óriási felelősség hárul a béke megőrzésében. Nixon hangsúlyozta, hogy a nézeteltéréseket megbeszéléseken kell megvitatni és eldönteni, nem pedig a csata-« téren. Nixon szerint a New-Y^-kban rendezett szovjet kiállítás és a Moszkvában most megnyílt amerikai kiállítás ékesszólóan példázza, milyen roppant lehetőségek állnak a két ország előtt, ha a népek energiáját és az országok erőforrásait nem háborús célokra, hanem a béke érdekében hasznosítják. Az amerikai alelnök állást foglalt a békés versengés eszméjének továbbfejlesztése mellett, amely eszmét — mint mondotta — Hruscsov úr is olyan gyak-1 ran hirdetett. Köszönetnyilvánítás Ezúton mondunk köszönetét mindazoknak, akik szeretett édes jó anyánk, özv. MURCZKÓ FERENC NÉ temetésén részt vettek, részvétükét fejezték ki, és ezzel fájdalmunkat enyhíteni igyekeztek. Murczkó család. Hruscsov elvtárs beszéde Cáeilf ém Iloizkva Nixon alelnök beszéde
