Kelet-Magyarország, 1959. július (16. évfolyam, 152-183. szám)

1959-07-26 / 179. szám

1959. JCUL'S 26, VASÁRNAP KELETMAGYAKORS/AO s Nők a kongresszusi versenyben Jól dolgoznak az asszonyok a szálkái járásban A mátészalkai járás asszonyai, ahol tudnak, ott segítenek meg­gyorsítani a munkát, még gazda- ságossabbá tenni azt. így a vál­la ji nő tanács határozatot hozott, amely szerint fajtiszta baromfiál­lományt kívánnak nevelni, hol­danként legalább hatvan darabot. A szarvasmarhák tejhozamát hat Ikerrel kívánják növelni. Öpályi- ban vasárnap este kerül sor az Anna-bál megrendezése, és a köz­ségi nőtanács a bevétel teljes összegét az iskola kimeszelésére fordítja, hogy arra se kelljen az áljam pénzéből kiadni. A válla* jiak nyomán Gyorteleken a közsé­gi nőtanács elhatározta, hogy versenyre hívja Kocsord község asszonyait a terméshozamok nö­velése érdekében. Vöröskeresztes brigád ala­kult ademecseri üzemben A napokban megbeszélést tar­tott a Demecseri Burgonyakemé­nyítőgyár vöröskeresztes, alapszer­vezete. A vöröskeresztes .»ktíváli felosztották maguk között a teen­dőket és egy voröskeresztes bri­gádot alakítottak, amely pontok­ba foglalja' az üzem' egészségügyi helyz» ének javításit szolgáló feladatokat. Rendet csináltak, parkírozták az üzemi étkezde előt­ti teret, rendbehczták a fürdő és öltözőhelyiségeke1. A lakatos­üzemben a dolgozóknak pohara­kat adtak és gondoskodnak az ivóvíz megvizsgálásáról is. Tejpénz és lóadó Avagy: ki az igazi gazda? Beszélik, hogy n«m régiben egy leveleki gazda összekülönbözött egy nyíribronyival- Kocsmából jöttek ki, és mámoros fejjel így folytatták a bent kezdett vitát: — Még kend tartja magát gaz­dának? Hisz még lova sincsen! — Különbnek öcsém, mint a levelekiek! — vágott vissza a nyíribronyi. — Látszik. Én biz’ fel nem ülnék egy’ilyen tehénfogatra — mutatott az ibronyi szekerére fitymálódva. — Már pedig én inkább járok ilyenen. És tudd meg, öcsém, nem az az igazi gazda, aki lovassze­kérrel jár, hanem akinek több piros bankó ropog a zsebében. A mellényzsebükből kifizetik az ib- ronyiak a levelekieket... No, ég veled! — köszönt és faképnél hagyta a levelekit. Felült a te­hénfogatra, ráhúzott a jószágra és azok lassan elindultak. A leveleki nézett utána, neve­tett, de válaszolni nem tudott. Nyíribronynak, vagy Leveleknek van igaza? S bizony sok leveleki gazda ma sem tudna íeleletet adni a nyíribronyiaknak. Bár Leveleken ma sem tekintik gazdának azt, akinek lova nincs. Kapdos Jó­zsef tanácselnök 266 darab lo­vat számolt össze tavaly. S mikor mosolyogva magyarázza, kik tar­tanak lovat, Havasi Miklós, a fiatal pedagógus szól közbe: — De azokból csak tízet lehet lónak nevezni. A többi csak gebe. Bakos Jánoséért még tán száz fo­rintot sem adnának. Nevetnek. —r És hiába beszél, magyaráz az ember a pártgyűlésen, tanács­ülésen. Nem sokat használ. Pe­dig nem múlik el egy alkalom sem, hogy ez szóba ne kerüljön. Különösen Maczali elvtárs, a párttitkár van nagyon a lovak ellen — magyarázza nevetve a tanácselnök. És nem hogy fogyna, hanem még szaporodik a számuk. — Ignácz Mihálynak májusban még ugyancsak két szép fejős tehene volt. A fia addig beszélt neki, addig magyarázott, míg el­adta. Szégyellt a tiú a tehenek­kel járni s mindig arra hivatko­zott, hogy a szomszéd Pálléknak, Szabóéknak is lovuk van. De volt ilyen eset több is. Minya Ferenc is eladta a tehe­nét és csikót vett helyette. Ké­sőbb rájött, hogy nem kifizető, s már legalább nyolcszor volt vá­sáron vele, de nem kell a ku­tyának sem. — Ügy járt, mint Fodor János — magyarázza az elnök. — Mikor hazajött, megkérdeztem: „No, hogy kérték a lovat, János bá­tyám?” „Sehogy. A kutya sem szólt hozzám. Megfogadtam ott, ha csak egyetlen ember is meg­szólít, fizetek neki egy félde­cit... ” Több, mint százezer forintos fogatadó És hogy mennyibe igaza volt a nyíribronyi gazdának, amikor vi­tatkozott a levelekivel, azt mu­tatják a számok is. Leveleknek az elmúlt évben száztizenhárom és félezer forint volt a fogatadója. A nyíribronyi tehéntartó gazdák pe­dig csak a harmadik negyedév­ben száztízezer foritot kerestek a tejjel. Az idén Leveleken már 134 ezer forintra emelkedett a fogat­adó. Mit mutat ez? Azt, hogy ‘öbb a ló mint tavaly. Nos kik az igazi gazdák? A leveleki lótartók, vagy a nyirib- ronyi tehéntartók? Nyilván a nyíribronyiak. Igen, mert azok minden tapalatnyi legelőt kihasz­nálnak és nem a lóval etetik fel a . drága takarmányt, hanem a hasznot hajtó tehenekkel. Leve­lek lakossága több mint kétezer. Nyíribronyé másfél. A levelekiek legelőjének híre van a járásban. Kettőszázötven hold. Mégsem tudják jól kihasználni. Az íbro- nyiaké sokkal kevesebb , s egy­másfél hónapig tudnak csak ki­hajtani, mert felszárad a legelő. Mégis gazdagabbak. Miért? A te­henek miatt. A levelekiek arra hivatkoznak, hogy messze van a földjük és lóval gyorsabban oda­érnek, mint tehénnel. Ez igaz. De vajon emiatt — meri a nyíribro­nyiaknak is van távoleső löldjük — hátrányba kerültek-e a uyírib- ronyi gazdák? Nem, mert ugyan­úgy időben elvégeztek minden munkát, mint a levelekiek. Sokat töprengtek már eddig is a leveleki komrriunis.ák, a közsé­gi tanács veztői és a népfront­bizottság tagjai, hogyan js kelle­ne az arányt megváltoztatni, ha­dat üzenni a lovaknak?. Nehéz, nagyon nehéz a dolguk, mert bi­zony kommunista gazda is van, aki szintén a lótartás híve. Ju­hász András is lovat tart. Macza­li András hasonlóan. Két tehene volt, de eladta, mikor építkezett. S nem egy olyan ember van, mint Barát József, aki kockacukorral kedveskedik a csikójának. Ló, vagy borjúnevelés? Csak azóta kezd változni a helyzet, amióta a leveleki Lenin Tsz vásárolt negyven borjút és leszerződte. Mindjárt negyven­ezer forint ütötte a markukat. Minya János, a legeltetési bizott­ság elnöke, de több társa is Kezd már másképpen gondolkozni. Az egyik tanácsülésen a következő­ket mondta: — Nem régen adtam el ötezer forintért egy leszerződött üszőt. Van két lovam és égy kéteves csikóm. De mondhatom a három nem ér annyit mint az az egy üsző. Egy leszerződött borjú után csak előleget nyolcszáz forintot kap a dolgozó paraszt. Ebből ol­csón szánta hat a gépállomással, s haza is hordathátja a termé­nyét. Nem szükséges a lófogat. S ezekről tartanak majd előadáso­kat a pártszervezetben, a nép­front-tanácskozásain, falugyűlé­seken. — Azon vannak pártszervezet vezetőségének tag­jai, hegy Levelek községben is szaporodjék a szarvasmarhaállo­mány és csökkenjék a lovak szá- poa. Igaz, nem történik ez máról holnapra. Le kell küzdeni a „csak az a gazda, akinek lova van” elvet, mely még ma is sok ember gondolkodásában él. Bizo­nyítani kell állandóan a szarvas­marha-tenyésztés, hizlalás, elő­nyét és a letartés hátrányait. Sok­sok előadással, okos. meggyőző szavakkal kell hatói az emberek­re. Ügy, mim az a nyíribronyi gazda, akinek szavára nem tudott mit válaszolni a leveleki. Haladó gondolkodású emberek, agronómusok, k ommunisták, a tényekről meggyőződött dolgozó parasztok érveljenek a tehéntar­tás melleit, s akkor változni fog az arány. Fontos feladata ezt irá­nyítani a pártszervezetnek, mert így egy lényeges lépéssel még előbbre viszik a' belterjesebb gaz­dálkodást. És ebből a dolgozó pa­rasztoknak, s a falunak lesz hasz­na. Farkas Kálmán Háromórás bosszankodás Mihor csinálnak rendet a Kossuih-téri nyári moxiban ? A szokásosnál is több bosszú­ságot nyelt el csütörtökön este a Kossuth téri nyári n.Vi közön­sége. örülhetett, aki otthon ma­radt. Az előadás 9 órakor kez­dődött, egy órás várakozás után. Ugyanis már. 8-kör csörgött a csengő és tódult be a közönség. Negyedkilenc körül már majd­nem teltház volt. Az előadás azonban — valamilyen okból — csak 9 után néhány pefccel kez­dődött. A bevezető bosszakodás új mederbe hágott a vetítés kezde­tén. Éktelen recsegés, ropogás, égiháború áradt a hangszórókból, legalább egy teljes órán át élvez­hetetlen volt a játék. Abba kel­lett volna hagyni. A közönségnek jó volt a türelme, néhány kivé­tellel kibírta a háromórás bosszú­ságot. Nem ez volt az első eset, hogy kellemes percek helyeit kéllemrt- len perceket okozott látogatóinak a nyári mozi. Rendszeresen 8-kör beültetik a nézőket és legfeljebb há rom negyedki lenckor kezdik az előadást. Húsz—huszonöt percen­ként elszakad a film, vagy- cse­rélik, hosszú, unalmas szünetek váltogatják egymást. A kép nem tiszta, beárnyékolja a vászon kö­zelében lévő jegenyefa. Már rég észrevehették volna a mo?i ve­zetői. A közönség szórakoztatója helvett íev sokszor változik a közönség bosszantójává a kert­mozi. Legfőbb ideje lenne már rendet teremteni a Moziüzemi Vállalatnak, hogy semmivel ne kapjanak itt kevesebbet a nézők, mint a többi filmszínházakban.’ Ne úgy akarják rászoktatni a nézőket a pontos megjelenésre, hogy jó korán megkezdik e.z „ül­tetést” és megvárják a későn jö­vőket is, visszaélve a pontosak türelmével. Végre gondoskodja­nak arról is, hogy a játék töké­letes, zökkenőmentes, élvezetes legyen, azt kapják a nézők, amit a moziba hívó plakát hirdet: jó szórakozást, kellemes perceket. Kedd, Szabadtéri Színpad: Rigoletto Borsószüret — hajnali kettőtől A munka dandárja sok mun­káskezet igényel a szántóföldeken. Nagy gondban volt az elmúlt na­pokban a Nyírmadai Állami Gaz­daság a borsószüret miatt. Min­denkinek akadt sürgős dolga, a borsóföldön pedig sürgetett a be­takarítás. A fiatalok megszokták, hogy dologidőben korán kelnek, amire azonban most vállalkoztak a Tonka-tanyasiak, az minden eddigit felülmúlt. Hajnali két órától szüretelték a borsót, ami­nek dupla jutalma lett: alig volt! szemveszteség, és az állami gaz­daság vezetősége is megjutalmaz-i ta őket. Izgatott emberek ülnek a tárgyalóterem. előtt. Vádlottak várják az ítéletei, a sorsukra tett pecsétet, sértettek igazsá­guk érvényét, tanúk varnak, hogy kimondják a bizonyító szót, s a ráérők, akik az élet kisebb-nagyobb tragédiáira ki­váncsiak. Bent a tárgyalóte­remben ülnek a bírák, ügyé­szek, védők, akik a munkás­paraszt hatalom . nevében igaz­ságot tesznek. Akadnak itt bűnügyek, ahol a bűnösök el­nyerik méltó büntetésüket, pe­rek, melyek pontot tesznek a feldúlt családi életekre, eszten­dős viszályokra, eldöntik az enyém-tiéd kusza vitáit. Üljünk be az. egyik terembe, s hallgassunk. , A békesség kedvéért B. Istvánná feljelentette K. Ferencet, mert az megverte kiskorú gyermekét és a gyer­mek nyele napon belül gyó­gyuló sérüléseket szenvedett. Ezt orvosi látlelettel igazolja. A bíróság mindkét félt meghall­gatja. — Hogy tehetett jlyet? — kérdi a bíró a fiatal férfitől. — Kérem szépen, a felesé­gemmel a Székely utcán, a csa­torna partján kerékpároztunk. S akkor jött a gyerek, s egy békát vágott a feleségemhez, aki amúgyis beteges,, ijedős természetű. Ezért vert:m meg... — Hajlandó kifizetni az or­vosi költséget? — ö meg fizesse ki az in­jekciót, amit a feleségem ka­pott ... — Maguk falubeliek .is, úgye? — Igen ... — Miért nem égyeenek ki, a békesség kedvéért?- - ■ A ’ férfi elszégyelli magát, benyúl a zsebébe, bankjegyeket kotor elő., 60 forintot fizet, s — Nem mondok semmit;. * —r Akkor miért fordult a bí-1 rósághoz? — A felesége az oka, akii egyszer le is forrázott. S csak úgy dől a vádak, ráJ galmak, szitkok özöne. — Kívánja, hogy megbüntes-l sék? Az asszony szeme felcsillan :| — Kívánom! — Eryiyire gyűlöli? ... — Én pedig, ha kell, az akasztófa alá is állok az igaz-: Ságomért! Igenis, a sógornőm ellopta a csirkét — , állítja a! férfi. Békülésről hallani sem akar-( nak, s a békéltető tárgyalásról’ is harminc év felgyülemlett I gyűlöletével távoznak. Roko­nok. ★ Rokon a rokonnal, szomszéd a szomszéddal pereskedik. Apró ügyek, jelentéktelen semmisé­gek — s megmérgezik, tönkre­teszik ai életet. Pedig csak. egy | okos, békítő szó kellene, mar; az emberség kedvéért is. Min-i denki békében, nyugalomban szeret élni, s mi együtt élünk,1 egymás mellett — az a legter­mészetesebb, hogy alkalmaz-i kodjunk egymáshoz. Hiszen nemcsak emberi méltóságúnkról, | becsületünkről is szó van. Az' a társadalom, amely egy bé* kés, nyugalmas jövőt épít, meg­veti a perlekedő, veszekedőj kötekedő embereket. Parancsoljunk indulatunk-1 nak, s a csúnya veszekedéssel töltött heteket, hónapokat sze­retettel és megértéssel kelle-j messé tehetjük. Egy csirke, da egy egész baromfiudvar, seméri annyit, hegy a bíróság elé hur-J coljuk egymást, ne engedjük! hát, hogy idáig fajuljanak a! dolgok. Győri Illés Györgye Verdi tálán legismertebb es legtöbbet játszott operája kerül színre kedden este nyolc órai kezdettel a Szabadtéri Színpadon: a Rigoletto. A Csokonai Színház igényes társulatának előadásában hallhatjuk a gyönyörű dallamo­kat. Főszerepben: Oszvald Gyula (vagy Bartha András), Virágos Mihály, Hankiss Ilona (vagy. Ágoston Edit). Közreműködik a MÁV Filharmonikus Zenekar.'1 Vezényel Rubányi Vilmos és Za-1 kariás Gábor. Rendező: Horváth Zoltán. • Bírósági jegyzetnek mindketten szó nélkül ^ távoz­nak. Az ajtóból visszafordul­nak, s illedelmesen köszönnék. ♦ A tyúkper Veszekedés, torzsalkodás. Bi­zony sokszor előfordul ilyesmi szomszédok között. A barom­fiak átmennek a szemszed kert­jébe — s már kész az ók a vi­tatkozásra. S ezek a viták bi­zony sokszor elfajulnak. Be­csületsértés, rágalmazás, s ez az út vezet a bíróságig. Nem könnyű igazságot tenni. P. Menyhért és félesége fel­jelentették A. Istvánnét. Jú­nius 18-án átment a baromfi a szomszéd udvarba. — Negyven csirkémet ettetek meg, ilyen-olyan (minősíthetet­len szavak) rablóbanda ... Szó szót követ még itt, a tárgyaláson is, s a tanács el­nöke nem győzi rsndreutasíta- ni a magukból kikelt, emberi méltóságukról megfeledkezett asszonyokat. Még itt is sértege­tik egymást, s az elvakult gyű­lölet falat emel a megértés elé. — Mondják, asszonyok, miért mérgezik meg egymás életét? — kérdi a bíró, de az okos, emberi szó süket fülekre talál. Tanúkat iratnak, szomszédokra hivatkoznak, s ügyükben új tárgyalást kell kitűzni. Rokonok egymás ellen F. Józsefné tett feljelentést sógora, F. Pál ellen, mert azt hiresztelte, hogy ő ellopta a csirkéjét. Kiderül, hogy 30 éve laknak egymás mellett, s 30 év óta gyűlölködnek, veszekszenek. — Miért haragszanak egy­másra? — kérdi az elnök az asszonytól. Az asszony lesüti szemét:

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents