Kelet-Magyarország, 1959. július (16. évfolyam, 152-183. szám)
1959-07-26 / 179. szám
4 kelftmagyarorszAg 1959. JtlLIDS 26, VASÁRNAP A dinnyés Tizenkétezer fiatal kerül ősszel továbbképző iskolába A mezőgazdaságban egyes tájak, vagy községek évszázados termelési hagyománynyal rendelkeznek. Ilyen tájkultúra a szabolcsi alma, burgonya, a szegedi paprika, a makói hagynia, vagy a csánvi dinnye. Az utóbbinál az az érdekesség, hogy nem is a dinnye, hanem a dinnyések a híresek. Nem azért mondom ezt, mintha a szabolcsi almakertész nem lenne híres embér. A különbség az, hogy a szabolcsi kertész a zamatos Jo- nathánt itthon termeli meg, míg a csányi dinnyésekből alig marad nyárra otthon. Nincs még az országnak olyan „kihalt” faluja a nyári hónapokban, mint a hevesmegyei Csány. Sokszor három-négy portára is vigyáz egy-egy idősebb házaspár. A fiatalabbak úgy vándorolnak, mint a madarak. Tavasz- „ s-.al szétrepülnek az ország minden tájára és ősszel kerülnek csak haza. r Érkezésükkel megelőzik a gólyát, a fecskét. Rudas János, aki a nyírbátori Vörös Csillag Tsz-ben vállalt feles kertészetet ötödmagával, már március harmadikén megérkezett. .< — Korán kell jönni, hogy korán legyen palánta — mondja. Ezt a mondását nem egyéb, mint a július első felében szedett dinnyék húzzák alá. Beszélgetés közben Kiderül, hogy a tizenkilencedik esztendőt tölti most Szabolcsban. A gyermekei már azt sem tudják pontosan eldönteni, hogy csá- nyinak, vagy nyírségi honosnaK nevezzék magukat. A lányok iskolába is Nyírbátorba jártak. Régén a Mándy uradalomban, felszabadulás óta pedig állarhi gazdaságokban, tsz-ekben dolgozik. , ... A Vörös Csillagban ez az első esztendő. Feleségével és három gyermekével 18 hold dinnye feles művelését vállalta el. — Milyén gazda a szövetkezet? Megadja a szerződésben foglaltakat, a szükséges trágyát, lófoga'.ot? — Eddig még nincs panaszom — válaszol kurtán, mint «Italában az ilyen magányos foglalkozást űző emberek, akiknek a kezük a gyorsabb, nem pedig a szavuk járása. —. János bácsi olyan ember, amit ma kér azt ma meg is kell ,0,a.dni..— bővíti a szót a szövetkezet kertésze. — De mi is látjuk, hogy jó munkát csak úgy végezhet, ha idejében rendelkezésére áll minden, — Milyen eredményre számít? — Majd ősszel megmondom — próbál kitérni a válasz elől. Később aztán csak elárulja, hogy a görögdinnye jól mutat, ez a jelentősebb tétel, ebből 15. .hold van, de ő szerényen csak 50—60 mázsát mond holdanként. — A mi jövedelmünk nagyon bizonytalan. Volt olyan esz'endő a harmincas években, hogy a leszámolásnál 70 pengőt kaptam. A dajkának, aki az aprós gyerekekkel volt, 80, pengőt kellett fizetnem. A dinnye a meleg, napos időt szereti. Mi mindent elkövetünk — hajnaltól késő estig benne vagyunk mind az öten —, hogy a termés sikerüljön. Ott laknak a dinnyeföld sarkán, de nem kunyhóban, hanem egy rendes lakást biztosított nekik a szövetkezet. A fiatalok esténként és vasárnap bejárnak a községbe szórakozni, főként a moziba, dé János bácsi és a felesége őszig nem nagyon teszi le a lábát a dinnyeföldről. Reméljük, hogy szeptemberben, amikor újra költöznek, vaskosabb bukszával utaznak majd telelőre, mint annakiue- jén a Mándy uradalomból. Csikós Bdldzs A napokban jelent meg a Minisztertanács rendelete a 14—16 éves fiatalok továbbképzését szolgáló új iskolák felállításáról. A Művelődésügyi Minisztériumban most készül a rendelet végrehajtási utasítása. Az 1958'59-es tanévben már 40 kísérleti továbbképző iskola működött az országban, mintegy 900 hallgatóval. A Jdsérleti iskolák pedagógiájának sikere már e viszonylag rövid idő után is lemérhető a diákok megváltozott magatartásában, figyelmében és műveltségük gyarapodásában egyaránt. A sikerek .alapján ősszel összesen 160 továbbképző iskola lát munkához az országban, mintegy 12.000 hallgatóval. A 130 mezőgazdasági és 30 ipari jellegű iskolában 800—1000 gyakorlati szakember, illetve pedagógus tanít majd. Az iskolákat- a helyi tanácsok az adott lehetőségek figyelembevételével olyan helyeken szervezik meg, ahol a közelben jól működő állami gazdaság, vagy termelőszövetkezet, illetve ipari üzem van. Emellett megszervezik a továbbképzést számos olyan általános iskolában, ahol bevezették a politechnikai képzést, tehát műhely,-vagy gyakorlókért áll rendelkezésre. A tanácsok mellett augusztus második felében társadalmi , bizottságok alakulnak a község, á vár ros párt- és tömegszarvezeteinek képviselőiből, a művelődésügy vezetőiből. E bizottságok feladata lesz, hogy a szülők kívánságait, javaslatait figyelembevéve a szükségleteknek és az adottság goknak megfelelően segítsék az iskolák felállítását. Az - új iskolatípus nem jelent szakképzést, arra törekszik, hogy minél több, a munkában felhasználható gyakorlati ismeretet adjon, egyben művelje és nevelje a 14—16 éves fiatalokat. A Művelődésügyi Minisztérium' kidolgozta már a tanterveket. A mezőgazdasági iskolák számára kétfajta tervezetet állítottak ösz- sze, az elsőt a növénytermesztő vidékek, a másodikat a gyümölcsös szőlőkultúrával, kertészettel foglalkozó tájak számára. Több mint egymilliós állami beruházásból szeptember második felében megnyitják kapuikat az ipari, november 1-én pedig a mezőgazdasági továbbképző iskolák. Az oktatás a délutáni, illetve az esti órákban folyik majd. A fiatalok a tanév befejeztével bizonyítványt kapnak. Az új iskolák ebben a tanév-, bén még a továbbtanulói kívánó fiúknak és leányoknak csak 10—• 15. százalékát tudják felvenni, A Művelődésügyi Minisztérium két- három éven belül azonban teljesen kifejleszti a továbbképző iskolák hálózatát, s 1963-ra már 120.000 fiatal számára lesz hely*! ................................................................... Nyár Arany lett a búzakalász, kezdődik a dús aratás. Harmathűvös hajnalon dal buggyan az ajkakon. S edes terhű táblák felett szétcsordogál, mint a meleg, míg dúdolva száll a szél, s minden kalászt táncra kér. Kasza suhog, kombájn zümmög, virágokon dongó dünnyög, hajlong, liheg, ég a nyár, mint sok marokszedő lány, Űj kenyérnek ízét érzi szájában, ki őket nézi, s a tarlón, míg este lesz, sorakozik sok kereszt. — Az aratók hazamennek szőnyegén az esti csendnek, s szívükre — mint illatok — leszállnak a csillagok... KRECSMÁRI LÁSZLÓ. SÍA (X 4 Lajós bácsi, az etető átölelte a kéve búzát, a dob fölé hajolt és újra jajgattatta a gépet. A kalászvágó, ahogy hozzáért a búza vége és birkózott az etető barnaeres karjával mint a csontot rágó kutya, morogni kezdett. — Zsuzsiii... — fűlt el egy gyors kiáltás a szalmarázó tövében. És Zsuzsi, a kis porosarcú törekeslány kiperdűlt a cséplő mellől, felkapott a tornácra, kupát kért a széles csi- pejű háziasszony.ól, friss vízzel megtöltötté. és máris ott termett a reszkető cséplőgép tetején, nézte, hogy szaladgál Lajos bácsi ádámcsutkája a kor- tyolgatás közben. Mert azt tudni kell, hogy ha a cséplőgép sírni kezd, akkor az etető szomjas, ha pedig annak száraz a torka, addig áll a munka, míg az utolsó cseppig ki nem issza a hamarjában felküldött kupa vizet. Ez kijár a dob szájánál állónak, mert akkor jobban *ud- ja diktálni az iramot, amitől nagyobb lesz a szétosztani való rész... A kévevágó lány is kiegyenesítette a derekát, frissre kötötte a kendőjét, és szokás szerint lelesett, a földre. Üjra esik a torkában erezte a szívét. Fist«, az atlétamges, barnaizmű zsákos, akit mindenki csak „bandavezérnek’' hívott, ott legyeskedett a. nádszálvé- kony gépellenőrlány melle t, a kis sámedli-iróasztai előtt, amit a gazda készítettki minden háznál. Fújta már áz egész csép- lőcsapat, hogy a Pista a cséplss végére ugyancsak belepistul az ellenőr-kisasszonyban A Kévevágólány meg haraggal szorította össze a kés nyelét, valahányszor hallotta, vagy látta a barnaiz- műt, mert minduntalan eszébe jutott, hogy az első estéken mennyire környékezte őt a Pista, milyen szépeket súgott a fülébe a kutnál, mosakodáskor, alig tud.a elkergetni, hogy ne mellé vessen ágyat alváskor. .. Most meg annak teszi a szépet... — Jöhet... — rebbentette fel a lányt Lajos bácsi öblös hangja . A kévehányók markukba köptek, nadrágjukhoz dörzsölték tenyerüket, megvetették a lábukat, és már repült is a búza a kévevágó lába elé. A gépész húzott egye; a motor karján, a szíjtárcsa valósággal sisteregni kezdett, és ömlött a mag, mint az augusztusi eső. Pisla foga közé vett egy szalmaszálat, visszasandított a sá- medlihál ülőre, kezét bedugta a henger mellé és fejével biccentett. A másik két zsákos értett belőle, hozzásomfordáltak. — A következő háznál... százötven kereszt van... Felkacagott, mintha viccet mesélne, mert Baloghné, a széles csipejű háziasszony közelebb lépett. Pista idegesen fordult a hengersor felé s alig várta, hogy odábbálljon az asszony... — Ahogy mondtam... a vénasszony süket, az öregember meg vaksi... Legalább négy zsákkal... Értitek? Az ellenőr... az az én dolgom lesz... Üjra röhögött, mcstmár a többiek is, hogy még a közelgő Baloghné sem állta meg egy kis arclágyulás nélkül. Amikor meg Pista dicsérni kezdte‘ a termést, hogy ilyet az egész soron sem találtak, még a széles csípeje is dagadni kezdett. A szín mögött már lesé^élt a nap az égről, amikor áthuzttak a szomszédba, a százötven kereszthez. De milyen a cséplős csapat? Ha kétszer olyan sötét lett volna is, hozzákezd, és addig nincs éjszaka, amíg egy szál marad belőle. Pis a, akár egy- kapitány, úgy intézkedett, még szidta is a törekeseket, hogy tetümódra csoszognak. Elég az hozzá, hogy a gép újra reszketni kezdett, ahogy a szíj nekifeszült az oldalsó lendkeréknek. Hosszúra lenyúlt az udvar, az asztagot meg éppen a végiben emelték, és az öregasz- szony le sem ért jóformán a zsákokkal,-. — peregni kezdett a szem. A zsákosok minduntalan összenéztek, Pista kacsintott, mert annyit már elintézett, hogy az ellenőrt odébb invitálta a géptől — kar lenne a hajáért,, ha teleszáll porral! — A sötétség is ereszkedett lassan, közeledett a pillanat... — A csalamádcs mellett... balra a kert alá... — súgta újra Pista, és a szakállasabb vállára dobta a zsákot. A porból csak a vonalak látszottak ki, a sámedlinél már petróleumlámpa pislogott és a sötétben Pista szeme idegesen viliódzott.,. Az első elment... A gép egyhangúan zúgott, nyelte a kövér kévéket, a töre- keslányok sűrűn fordultak, nőtt a szalmakazal. Az öregasszony csak néha csoszogott a mázsához, akkor is köhögni kezdett. A gazda meg a szalmáról dirigált, hogy formásra viltázzák az emberek. — Indíts! Újra kifénylett a két szem a géperr elől... Elment a második is... Nyöszörgőit, jajgatott megint a gép, vizet kért az etető, es Pista a sámedli felé kiáltotta a legutolsó mázsálás számait. A kévevágólány újra kiegyenesedett, bontani kezdte a kendőt, de a keze megállt félúton. A csalamádés végében zsákot látott fényleni, kinyitotta jobban a szemét, aztán a szájához rántó ta a tenyerét. — Lajos bátyám.-..! Oda nézzen. .. Az etető oldalra vetette a fejét. A zsíros kalap feljebb bukott a homlokán ,a szemöldöke rándulásától. Zsuzsi már ott állt a kupával, de az etető félretolta, leviharzott a létrán, egyenesen a motorhoz, kikapcsolt.. Előbb nagy csend lett, aztán káromkodások foszlánya jött a gép mögül. A barnaizmű újabb zsákért akart lehajolni, amikor Lajos bácsi kiáltott az emberekért. — Szarkákkal nem csörgőnk] együtt.. .! Le azokkal a zsákolt- kai a keserves radajiát a fajtátoknak. .. Ügy reszketett bele a csendbe ez a kiáltás, mint a gép morgása, ha az etető vizet kért. A csomóba gyűlt poros'estű • munkások lemelték vállukról á villákat. A négy zsákot visszahozták, vigyázva eresztették a mérlegre. — Mire vártok, nyavalyások...?) Hogy talán a villa fokán dobjunk az utcára benneteket...? A „bandavezér”, a szakállas, meg a harmadik szótlanul, sötéten elsompolygott. Az ollenőr- kisasszony falfehéren ült vissza a sámedli mögé. A kévevágólány még mindig ott állt a gép te'ején, arcára hullott a kötetlen kendő két csücskéje, szája mellé legördült néhány könnycsepp, lassan, csípősen. Az emberek újra hallgattak, a por las-' san szállingózott, és az. öregasz-) szeny. egy újabb öl zsákkal csoszogott le a ház felől. Angyal Sándor* Rudas János lányaival és a szövetkezet kertészével a* első szüret eredményét mutatja.
