Kelet-Magyarország, 1959. július (16. évfolyam, 152-183. szám)

1959-07-24 / 172. szám

4 KFLETMAGYARORSZÁG 1969. TCLXCÍ! S4, PÉNTEK jói halad a termelőszövetkezeteknek szánt tenyészállatok szállítása Valamikor Vay László gróf uralta pereputtyával a »erkeszi kastélyt. S rrost a 46 holdas bi­rodalomban. a 20 holdas park­ban, a gyönyörű kastélyban el­hagyott és megtalált gyermekek élnek. Az 6 tulajdonuk a csodá­latos csónakázó tó, ők lubickol­nak most a nemrég épített úszó­medencében, vidám fickók neve­tésétől hangos a körhinta, a röp­labda- és focipálya környéke. A nyári szünidőre a gyerme­kek többsége üdülni ment, vagy haza, szüleihez, nevelőszüleihez. A kisvárdai járási tanács, a no­tarises kezdeményezésére eazda- esaládck látják vendégül a ber- keszi fiúkat. ,égv kis üdülésre. Á 240 fiú közül alig harmincán maradtak nyárára az otthonban, néhány órát eldolgozgatnak a kertben, aztán egész nap fűződ­nek, játszanak... A 16 éves festőművész Zala'nai Károly igazgató elv­társ irodája olyan, mint egy fes­tő műterme: mindenféle képek függnek, csendéletek, tájak, ara­tók, vágtató lovak. Minden ecsetvonásnak mondanivalója van, érzik rajtuk az ízlés, a te­hetség ereje. Vajon ki testette ezeket? Az igazgató elvtárs titokzatos mosollyal távozd k, majd kisvár­tatva egy feketehajú, ragyogó­szemű fiúcskával jön vissza: — Itt a művész. .. Rácz Józsi, az otthon lakója, most fejezte be a nyolcadik osztályt. Most 16 éves, ősszel Nyíregyházára ke­rül gimnáziumba, s a képzőmű­vészeti szakkörben előkészúlhet a főiskolára is — büszkélkedik Zalatnai elvtárs Józsival. Szüleit nem ismerte, s úgy emlékszik, mindig állami ott­honban nevelték. Kérdéseinkre felnőttes komolysággal válaszol, de a hangsúlyozásából és tekin­tetéből csak úgy arad a gyerme­ki kedv és lelkesedés. — Miéta festegetsz? — Még csak fél éve... Égj’’ ba­rátom festett, tőle kaptam ked­vet. S azóta nem tudom abba­hagyni. — Az első képed? Máris előkerül. Aratókat áb­rázol. — Még nem volt festékem, zorr.áncfestékkel festettem. Azó-; ta az igazgató elvtárs mindig vesz nekem fes.éket. .. A vász­nát kiselejtezett lepedőkből csi­náljuk. — Hol a „műtermed’1? — Itt a park, meg bármelyik tanterem. Most éppen kimegyek a falu legelőjére legelő csordát festeni. .. Mielőtt elmegyek az intézetből szeretném megörökí­teni az otthont is... Azt is megtud am, hogy az egyik pedagógus 200 forintért megvásárolta a „művész” egyik alkotását. $ könnyen lehet, hogy egyszer még nagyon büsz­ke lesz erre a képre. .. Váratlan látogatók Kopogtatnak. Szovjet tiszt lép az irodába, mögö.te 11 .rovjet katona. Kisvardarol jöttek, meg­látogatták a berkeszi „Bajcsy Zsilinszky’' Termelőszövetkeze­tet, s '.ermésze.es, hogy :de is ellátogattak, eljöttek körülnéz­ni a gyermekotthonban, sicjit beszélgetni, játszani a fiúkká). Elragadtatva nézelődnek a iT Uj terveken dolgozik Berki Nándor, megyénk egyet­len szobrászművésze. Még nem jöttek vissza művei a VII. Ma­gyar Képzőművészeti Kiállítás­ról, s a helyzet valószínűleg az, hogy szobrait a külföldi kiállí­tásra is kiküldik, .— Berki Nán­dor máris újabb kiállításra ké­szül. — Most kaptam meghívást Miskolcra — mondja, s máris egy gipsz-szobrot mutat, — im: az egyik darab, amellyel részt kívánok venni a kiállításon. „Pihenő arató“ a szobor címe, kereszten pihenő paraszt- asszony alakját örökíti meg, akin látszik ugyan a fáradtság, de szinte sugárzik belőle az életöröm, az, hogy szívesen fá­rad a kenyérért, az életéit. Még vizesruhaba csavarva éj­jelezik az újabb szobor, hogy nappal átengedje magát a mű­vész értékes uj jajnak a puha gyönyörű márvány-lepcsöház- ban, s elégedetten nézik a ra­gyogó tiszta, tágas háúószobakát. Még-a tantermeket is bejárják, mindenre kíváncsiak, mindent megnéznek. Aztán csakhamar lekerül róluk a zubbony, s ott seregük az otthon apraja-nagyja a röplabdapálya körül. Izgalmas mérkőzés folyik itt a kis bar­nára sült legenyek és a szovjet katonák között. Vidám nevetés­sel telik a nap, s már késő dél­utánra jár az idő, amikor a fiúk búcsút intenek a porfel­hőbe burkolózó tehergépkocsi után ,., ★ Olyan gyermekek élnek Itt, akik szüleiket nem ismerik, vagy .akiket szüleik bűnös gon- dat.ansága az utcára, a züllésbe dobott. A korai sebeket azonban itt gondos kezek gyógyitgaiják, s a félredobott életekből erős, egészséges férfiak sarjadnak. Olyanok, akikre még büszkék leszünk. Győri Illés György. agyag. „Bőség” címmel fején gyümölcsös kosarat cipelő pa- rr.sztasszcny a tárgya. Rugal­mas, hajlékony, teste friss, erő­teljes kilépése jelképezi me­gyénk nagyerejű, de fiatal tö­rekvését a gyümölcsösítés ta­rán. Nem lenne teljes a kép, ha, nem említenénk, hogy ü'eg- lapccskán a laikus szemének szinte felismerhetetlen egysze­rűségben még, de születőben van a budapesti szökőkút agyagterve is. A műterem-sarokban már el­készült szobrok egész kis kiállí­tása van. Közülük azonnal meg- ragad a szem egy Petőfi port­rén. Ez is ■ új.- S nemccak mint alkotás új, hanem mint felfo­gás is Petőfi egyéniségéről. — Szenvedélyes arc n^z ránk, de nem szenvelgő. - . Barázdák, sok nélkülözést látott arc ez a Pe­tőfi arc. Az idén különös gondot fordí- ;anak a termelőszövetkezetek kö­zös aiístállomanyának kialakítá­sára. A 3004/1-es kormányrende­let előírása szerint például 30.000 kiváló tenyészértékű tehenet, il­letve üszőt, továbbá 33.000 te- nyészsüldőt, 5000 törzskönyvezett 3 Iónéval t j ércét és vegyes barom­fit kapnak a termeloszovetkeze- tek közös állatállományuk kiegé­szítésére, minőségének javítására. A termelőszövetkezeteknek szánt tenyészállatok szállítása jó ütem­ben halad. Ai első félévre elő- rányzott szállításokat általá­ban teljesítették, sőt egyes állat- csoportoknál — az igényeknek megfelelően — többet szállítót tűk az előirányzottnál is. Te­hénből és üszőből például két­ezerrel többet adtak át a közös gazdaságoknak, mint amennyit az első félévi terv előirányzott. A félmillió tenyész - naposcsibét máris teljes egészében megkap­— A legújabban la Iáit Petőfi képmás alapjan készítettem — vallja Berki Nán­dor. Úgy gondolom, ez áll leg­közelebb Petőfi igazi egyénisé­géhez, ahhoz az emberhez, ok. nemcsak a lantot pengette, ha­nem részt vett a nép életében sorsában, szenvedéseiben, egy­szóval maga is ember, a nép fia volt. Fönn az egyik polcon ezüstös csillogásban pihen az űrrakétát felbccsájtó ember jel­képes kompozíciója. A csílago- kig törő, de a föld anyagszerű­ségét kifejező tömör emberi test megdöbbenti és %bndöíko- disra készteti a szemlélőt. S az újságírónak eszébe ‘ 'jüt, hegy- milyen impozáns, milyen döo- fcenetesen nagyszerű lenne ez a szobor valamilyen főtéren nagy­ban, brenzbaöntve. Mintaho­gyan Móricz Zsigmond míg ki­csi agyagterve is elkelne, .me­gyénkben szoborrá valósulva. Berki Nándor dolgozik. ták a közös gazdaságok, s az elő* nevelt mércékből is többtizezret vettek át. Az idén először kap­nak a termelőszövetkezetek na­poslibát,* kacsát, pulykát é3 gyöngyoscsibét. Több mint száz­ezer vegyes baromfit vettek ét eddig továbbtenyésztésre. A falusiak is szeretik a sert A falusiak is szeretik a sört, különösen ilyenkor, nyári dolog­időben, aratáskor-csépiéikor. A forró nap és a por szárítja u ember torkát, szívesen lehajtana hát egy pohárral, vagy korsóval. Sör azonban ritkán van. Kissze­keres községben az egyéniek és a termelőszövetkezetiek például arról panaszkodnak, hogy az aratás ideje alatt sör csak az első két napon volt. A mozgóbolt mindössze csak egyszer szállított ki az aratóknak. A sörszállilmany megérkezését naponta ígérték, »z ígéret azonban nem valósult meg. Hasonló panaszokat hallottunk Oroson és más községekben is. Kétségtelen, hogy a sörfogyasz­tás iránti igények megnöveked­tek. Sörgyáraink jóval több sört készítenek, mint a háború előtti években, az igényeket azonban mindezek ellenére sem tudják mindig kielégíteni. Ezt meg is értjük, azonban az eloszláson mégis javítani kellene valaho­gyan.: Jusson sör a falura is. Az cJmúlt években, hónapokban si­keres küzdelem folyt a tömény- szeszíogyasztás, az alkoholizmus ellen, és egyre többen térnek át a sörfogyasztásra. Ez helyes is, Még helyesebb lenne azonban, ha az illetékesek a sörelosztásnál nagyobb tekintettel lennének a falusiakra. S ha már megígérik a szállítmányt, akkor váltsák va­lóra ígéretüket. Mert a falusiak is szeretik a sört! fj. Második tanúként a karmel szü­zek sekrestyését hallgatta ki a bíróság .Azt állította, hogy Borbá­lát azért kellett befalaztatni, •„mert a nővérek nem bírtak ve­le. Saját érdekében tették, ké­rem”. — Az ablakot is befalazták? — kérdezte újra Donecki. — Be! — válaszolt a sekres'yes. — Egyszóval befalazták? — Igen, uram! — mondta az együgyű, nem elég jól kioktatott tanú. — Ki építette a falat? — A nővérek az én segédletem­mel — volt a válasz. — S meztelen volt Ubryk Bor­bála, amikor maga látta? — Ments meg, Uram, a gonosz­tól! Dehogy volt meztelen! — Nem állt az ablakban egész nap? — Én sosem láttam, uram! — Akkor miért falaz'a be az ablakot? — Ezt a parancsot kaptam. — Tisztelt bíróság! — szólt Do­necki. — Ubryk Borbála börtőní- nek ablakát tehát befalazták. De nem azért, mert megbotránkoztat­ta a nővéreket meztelenségével, hanem egészen más okból.. . Ezt az embert, aki előttünk most val­lomást tett, mint a becsület pjin- taképét állították ide a felsőbb papi hatóságok. Szavaiból kide­rül, hogy Ubryk Borbálát vagy azért falaz'ék be, mert a szökésé­től tártottak, vagy azért hogy megóvják az apácák üldözései Tordai Györgyi UBRYK * (35) BORBÁLA története (Regény) elől! Kérem, vegyék jegyzőkönyv­be a tanú vallomását! A terem félmorajlott! Veronika nővér következeit. O is azt vallotta, hogy Borbála őrült volt. A fejedelemasszony na­gyon vigyázott, hegy a kolostor falain kívül ne sze.ezzenek erről tudomást, mert az őrültség gya­lázat mind az illető családjára, mind a zárdára nézve. S nem is tudta meg senki — tette hozzá. — Az őrültség betegség — je­gyezte meg az ügyész. — Van-e még korunkban értelmes ember, aki szégyellj a betegségét, vagy szégyellj, ha családja egyik tagja megbetegszik? S ha a zárdákban még ilyen nagy a tudatlanság ürügy lehet az ilyen szörnyű bűn­tett elkövetésére? Miért nem lép­tek fel ellene a tanultabb, művel­tebb nővérek és papok? De őkazt akarták elhite pi. hogy az ördög bújt a betegbe, az rontotta meg. s eljátszották a középkori ördögűzé­si szertartást. Talán ismerik azt a vallási té­telt, hogy minden emberben szü­letésétől fogva benne van a sá­tán, s ezért már a keresztülésnél kell kiűzni belőle. E szertartás azonban felvilágosult századunk­ban csak mint babona él. De itt, Krakkóban, egyszerre feltámaszt­ja egy pap, elhiteti száznál több apácával, hegy hatalma van az ör­dög felett! Senki sem volt a zárdában, aki kételkedett volna Gr'atianus atya szavaiban, amikor elmesélte, ho­gyan ragad a el Borbálát az ör­dög. Senki sem nevetett azon , az íráson, amivel Gratianus atya iga­zolta annak idején, hogy Borbálát valóban a sátán ragadta el! Hogy az így történt, bizonyítja Szaléz szerze es levele, amelyet csatol­tunk az iratokhoz. — Az ügyész mély lélegzetet vett, azután így folytatta: — Veronika nővér vádolta a ha­tóságokat, hogy a helyszíni vizs­gálat folyamán „nem tisztelték kellően a szent helyet és szemé­lyeket". Mondja ki bátran, Vero­nika nővér, hogy nem tetszett a küldöttség bátor fellépése, az, hogy felfedte a zarda titkát! Mily jogtalanság' S még papi szemé­lyeket is felelősségre vennak. — A küldöttség azzal a 'dltett szándékkal lőtt, hogy bajba hozza kolostorunkat — mondta Veroni­ka. — önök ismerik az iratokból — fordult a bíróság felé az ügyész — azokat az adatokat, amelyek súlyos bizonyítékul szolgálnak ar­ra nezve, hogy büntetendő cselek­mények tor térnek a karmeli ta ! zárdában. Arra kell választ kap­nunk, miért kínozták az óroiésig Ubryk Borbálát? Miért falazták be a pincébe? Hogyan tudták ezt Krisztus egyházának a szerelet- ről szóló tanításaival összeegyez­tetni? S miért védelmezik felsőbb papi hatóságok, még a messzi Róma is, e bűntette’.?... A bíróság elnöke erélyesen köz- bavágett: — Ügyész úr! A vád képvisele­tében az ügyről magáról beszél­jen, Kérem, ne ragadtassa magát olyan területre, mely nem ’arto- zik az áh álunk tárgyalt ügyhöz! Donecki követelte, hegy Ágota nővért is hallgassák ki, A védő ilienszta.e tanú kihallgatását. Hosszasan előadta, hogy Ágota nővér nemegyszer megszegte a ko­lostor szabályai’, előző életeben vannak féltek, és kolostori maga- j tartása sem volt példamutató. Amikor De necki mégis ragasz­kodott az apáca kihallgató iához, j a védő azzal érvelt, hegy Ágota i elfogult az ügyben, mert ,jó ba­rátságban- volt Ufcry» Borbálával, s ezenkívül ő is kipott egyházi ■ büntetést.,, Az ügyész most még határozot­tabban ragaszkodott Ago a ki­hallgatásához. Az elnök végül '.s elrendelte Ágota megidézését és kihallgatását. Megérkezéséig pe­dig szünetet rendelt el. A szünetben Grodzyski doktor és Dimitrij Donecki szooájaba ment. Az ügyész remélte, hogy Ágota vallomása megváltoztatja az ügy menetet. — Lázár páter Ágotával folyta­tott utolsó beszélgetése biztató veit — mondta. — A leány ígéretet tett, hogy a.ttsrta igazat fogja vallani. Az orvos azonban bizalmatlan volt Ágotával szemben. — A legnehezebb percben cser­benhagy! a barátnőjét: képes volt. korbáccsal ráütni. Nem állunk a legjobban. Dimitrij vallomását el­fogultnak minősítheti a bíróság. Borbála írásaira pedig ráfoghat­ják, hogy egy elmebeteg lázas agyában született rémhistória. Ágota halo.tsápadtan lepett a bíróság elé. Halk hangon, aka­dozva beszélt, Csupán annyit mondott, hogy „a barátság szá­lai fűztek Jovita nővérhez”. De egy szót sem szólt arról, hogy se- gí setére volt Borbálának a leve­lezésben. sót 6 is megpróbált le­velet továbbítani Dimitrijnek* amelyet Gratianus atya ellopott. Elhallgatta a befalazás történetét — egyszóval szemmelláthatóan rettenetesen meg volt fölemlítve (Folytatjuk.) Nyári látogatás a berkes*! gyermekotthonban Születő szobrok

Next

/
Thumbnails
Contents