Kelet-Magyarország, 1959. július (16. évfolyam, 152-183. szám)
1959-07-24 / 172. szám
1959. JCLITJS 2í, PÉNTEK KELETMAGYAROu >v * s ü nyugati javaslat egy tapsiitat sem mozdítja elő a konferencia munkáját — mondotta Gromiko szovjet külügyminiszter a genfi értekezleten Genf, július 22. (MTI) A szerdai plenáris ülésen elsőnek Gromiko szovjet külügyminiszter mondott beszédet. Mindenekelőtt rámutatott, hogy a szovjet küldöttség az értekezleten már több ízben hangsúlyozta, hogy sürgős szükség van a német békeszerződés megkötésére, s ezt a tanácskozás egyetlen részvevőié sem vitatta. Amikor azonban áttértek a konkrét javaslatok megvitatására, kiderült, hogy a konferencia részvevői közt két, homlokegyenest ellenkező felfogás uralkodik e kérdésben. Egyik részről az a szilárd törekvés nyilvánult meg, hogy a Németországban kialakult tényleges helyzetből kiindulva minden halogatás nélkül fogjanak hozzá a békés rendezés feladatának megoldásához, a másik részről azonban olyan irányzat mutatkozott meg, hogy minden lehető eszközzel megakadályozzák a német békeszerződés megkötését és meghatározatlan időre kitolják e kérdés rendezését. Ez o két különböző .felfogás megnyilvánult a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság képviselőinek genfi felszólalásaiban is. Természetesnek látszanék tehát, hogy a két német állam képviselői összeüljenek és megvizsgálják, milyen módon szüntethetnék meg a nézeteltéréseket és dolgozhatnák ki a békeszerződés kérdésében az egységes német álláspontot. Ez senkinek sem lehetne káros, ellenkezőleg, az NDK és az NSZK megbeszélései igen hasznosak lennének mind a németek, mind pedig a nagyhatalmak számára, amennyiben érdekeltek az európai béke megszilárdításában. A ne ni sei h özi feszültség enyhítése elválaszthatatlan a német békeszerződés megkötésétől Ügy látszik azonban, hogy néhány hatalom kormánya nem akarja normalizálni a két német állam kapcsolatait, sem pedig egészségesebbé tenni az egész európai helyzetet. Ügy látszik, a nyugati hatalmak kormányai mind ma, mind a jövőben olyan politikai vonalat szándékoznak követni, amelynek célja a háborús maradványok súlyos terhének megőrzése, a rendezetlen európai helyzet fenntartása. A német békeszerződés kérdése nagyon jó eszköz annak megállapítására, mennyire őszinte egyes kormányoknak az a kijelentése, hogy ők a nemzetközi feszültség enyhítésére és a tartós béke feltételeinek megteremtésére törekszenek, ugyanis a német békeszerződés megkötése elvá- laszthatalan ezektől a céloktól. Remélni kell azonban, hogy a nyugati hatalmak kormányai igen komolyan számot vetnek majd azzal, milyen következményekkel járhat ebben a létfontosságú kérdésben elfoglalt negatív álláspontjuk. \ Gromiko ezután rámutatott, hogy a két német állam tárgyalásaira vonatkozó szovjet javaslat megbeszéléseket indítványoz olyan problémákról is, mint Németország egyesítése. Szovjet részről azért szállnak állhatatosan sikra a két német állam közeledése mellett, mivel a jelen helyzetben nincs más út a német egység helyreállítására. Ha valaki azt a látszatot igyekszik kelteni, mintha Németország egyesítését idegen beavatkozással, kívülről meg lehetne valósítani, akkor ezzel csak a figyelmet tereli el, mert minden olyan terv, amely nem számol a két különböző irányban fejlődött német állam létével, és figyelmen kívül hagyja a németországi és európai tényleges helyzetet, teljesen clei- képtelen, s csupán arra szolgál, hogy további akadályokat gördítsen a mémet egyesítés útjába. A német egység helyreállításához vivő út csak az NDK és az NSZK közeledésén át vezet — hangsúlyozta Gromiko. — Az aki mást állít, figyelmen kívül hagyja a tényleges helyzetet és nem egyéb szándékos porhintésnél. A szovjet külügyminiszter ezután felhívta a figyelmet, hogy Nyugaton — vezető nyugati államférfiak körében is — egyre inkább utat tör annak reális felismerése, hogy a jelenlegi körülmények között miként lehet megvalósítani Németország egységét. Annál sajnálatosabb, hogy itt Genfben most hallgatnak erről, mintha a külügyminiszterek értekezlete nem a legalkalmasabb hely lenne e józan nézetek kifejtésére. Adenauer kormánya elutasít minden javaslatot Gromiko ezután megjegyezte: a szovjet kormány a két német állam közötti tárgyalásokra vonatkozó javaslatában indítványozta azt is, hogy a két német állam képviselői tárgyaljanak az NDK és az NSZK kapcsolatainak fejlesztéséről és kiszélesítéséről. A nyugati hatalmak külügyminisztereinek, különösen pedig a nyugatnémet kormány képviselőjének nyilatkozataiból azonban az tűnik ki, hogy nagyon sajátosan fogják fel a németek kapcsolatainak kérdését. Csupán szigorúan technikai jellegű kapcsolatokról hajlandók beszelni, noha ilyenek már léteznek az NSZK és az NDK között. Hogyan alakíthatnak ki a németek egységes véleményt alapvető problémáikban, ha a két német állam kapcsolatai csupán olyan kérdésekre szorítkoznak, mint például a. villamosközlekedés, vagy a postai és telefonösz-. szeköttetés... Ma az 3 helyzet, hogy Adenauer kormánya a három nyugati hatalom támogatásával elutasít minden javaslatot, amely lehetővé tenné, hogy a németek tárgyalásokat kezdjenek az egész német nép valóban elsőrendű fontosságú kérdéseiről. A szovjet küldöttség vezetője ezután kifejtette: a konferencián most egyesek az állítják, hogy ha a németek tárgyalásokat kezdenek egymással, akkor ezzel elmélyülhetne Németország megosztottsága. Ez az érvelés azonban mindkét lábára sántít. Hogyan mélyítené el a megosztottságot, ha a németek közös álláspontjának kidolgozásáról tárgyalnának a békeszerződés és a német egység kérdésében?' Mióta nevezik ,a megosztottság elmélyítésének'” a németeket elválasztó ellentétek felszámolását? Az ilyen oskoskodás is bizonyítja, hogy kifogynak érveikből azok, akik ellenzik, hegy az NDK és az NSZK közeledjék egymáshoz, Gromiko ezután hangsúlyozta: a nyugati hatalmak kormánya, makacsul ellenzik, hogy nérnst vegyssbizottságot alakítsanak, úgyszintén azt is, hogy bármilyen más, számukra elfogadható formában megkezdődjék a közvetlen tárgyalás az NDK és az NSZK között. Ebből csak azt a követ keztetést lehet levonni, hogy a nyugati hatalmak a német béke szerződés megkötését és Németország egyesítését egyaránt ellenzik, bár azt állítják, hogy e problémák megoldására törek szenek. Nem lehet azonban a német egység helyreállítására való törekvésről beszélni és ugyanakkor elgáncsolni minden olyan lépést, amely a két német állam közele■ dését célozza. A nyugati javaslat nem megoldás! Gromiko ezután a hétfőn előterjesztett nyugati javaslattal foglalkozott. Rámutatott: a nyugati javaslat a németek közvetlen tárgyalásait kívánja helyettesíteni azzal az indítványával, hegy a jelenlegi értekezletet változtassák állandó jellegű intézménnyé. Ez csupán véget nem érő szccséplésbe fullasztaná a megoldásra váró kérdéseket Ilyenformán a nyugati javaslat egy tapodtat sem mozdítja elő a konferencia munkáját. A nyugati hatalmak úgy látszik azt akarják, hogy a négy nagyhatalom holmi piramis csúcsáról diktálja akaratát elvan kérdésekben, mint példám a német törvények kidolgozása, a választások és a népszavazás lefolytatása stb., stb., á németeknek pedig engedelmesen végre kellene hajtanick e diktátumokat. Ég az ilyen javaslatok szerzői még Németország szabadságáról beszélnek! — mondotta Gromiko. — E javaslat csupán az idegen hatalmaknak nyújt szabadságot ahhoz hogy rákényszerítsék határozataikat a németekre. A szovjet államférfi ezután felhívta ajigyelmet, hogy a, tárgyalások első szakaszában a három nyugati hatalom terjesztett elő olyan javaslatot, amelyben benne foglaltatott, hogy a két német állam képviselői politikai kérdésekről tárgyaljanak egymással. A nyugati hatalmak tehát maguk javasolták, hogy 3 két német állam képviselői folytassanak politikai megbeszéléseket. Később azonban, amikor a Szovjetunió előterjesztette javaslatát, hogy az NDK és az NSZK tárgyaljon egymással, akkor nyugati részről egyszerre arról kezdtek beszélni, hogy ilyen tárgyalások károsak, sőt, veszélyesek lennének, s hegy ezek a Német Demokratikus Köztársaság konszolidációját, „a német megosztottság elmélyítését” stb. eredményeznék. Ügy látszik, ami néhány héttel ezelőtt még helyes volt, most, a nyugati hatalmak véleménye szerint egyszerre helytelenné vált. , Természetesen nem arról van szó, hogy az ilyen tárgyalások jelentősége változott volna meg néhány hét alatt. Nem. Az első esetben a nyugati hatalmak arra számítottak, hogy Nem meri halálos ítéletet hozni az athéni bíróság Glezoszt összesen kilenc éri szabadságvesztésre ítélték Mint a TASZSZ és a nyugati hírügynökségek jelentik, az athéni hadbíróság szerdán ítéletet hirdetett Glezosz és társai provokációs perében. Glezoszt összesen kilencévi szabadságvesztésre ítélték, tehát többre, mint amennyit az ügyész indítványozott. Az ítélet ötévi börtönt, négyévi száműzetést ír elő, valamint Glezosz politikai, jogainak nyolc évre való felfüggesztését. A száműzetés helyéül egy görög szigetet jelöltek ki. Bár a kémkedési vád teljesen megdőlt, Vutszaszt és Trikkalinoszt életfogytiglani börtönre, Szin- gelariszt tizenegy évi börtönre, ötévi száműzetésre és hétévi politikai jogvesztésre, Karkajanniszt tizennégy évi börtönre, ötévi száműzetésre és hétévi politikai jogvesztésre, Raguzaridiszt ötévi börtönre, négyévi száműzetésre és ötévi jogveszésre ítélték. Néhány vádlottat felmentettek. A bíróság egyetlen vádlottat sem mert halálra ítélni. Az ítélet megfellebbcznc- tetlen. Glezosz az utolsó szó jogán kijelentette, 1 hogy az ellene emelt vád teljesen alaptalan, s a vádal rágalomnak tekinti, amelyet egész élete és ismert hazafisága cáfol. „Nem szorulok rá, hogy védjem magam. Hinni szeretném, hogy a bíró urak számára a nép akarata, s mindenekelőtt a törvény lesz a legfontosabb. Nem követtem el azt, amit terhemre rónak. Sohasem találkoztam Koliannisszal. Kizárólag politikai meggyőződésem miatt kerültem a vádlottak padjára” — mondotta. Az utána felszólaló Vutszasz kijelentette, hogy a kommunista párt tagja, s a kémkedési vádból egy szó sem igaz. „Visszautasítom ezt az alaptalan vádat, elvetem a gyűlölködés és a kommunistaelle- nesség propagandáját." Ekkor a1 bíróság elnöke durván elhallgattatta. Vutszasz ezután is követelte, hogy hagyják beszélni. Az elnök magából kikelve üvöltötte: „Üljön le, vagy kivezetik!’1 s aí rendőröknek meg is parancsolta,! vezessék el Vutszaszt. Trikkalinosz kijelentette, hogy a1 békéért harcol és reméli, ez lesz az utolsó per az alkotmányellenes 375. számú törvény alapján. Amikor az elnök őt is félbeszakította,! Trikkalinosz így válaszolt: „Visz-' szautasítom a. vádat és azt mon-i dóm önöknek, bíró urak, hogy; továbbra is harcolni fogok ha-* zámért és népemért.” Szingelarisz tiltakozott azellen, hogy politikai meggyőződése' miatt kémkedésben marasztalják el. Ez Görögország szégyene len-' ne — mondotta. Karkajannisz] vádlott is hasonlóképpen nyilat-' kozott. Ezután a bíróság visszavonult és meghozta az ítéletet. rákényszeríthetik akaratukat a németek között folyó tárgya- 'ások részvevőire. — A más'k esetben pedig olyan javaslatról van szó, amely azt indítványozza, hogy a németek maguk vitassák meg problémáikat, és szabadon döntsenek minden külső nyomástól mentesen, vagyis hogy ne idegen akarat végrehajtói legyenek. Lényegében a nyugati hatalmak legutóbbi javaslatainak az a célja, hogy eltorlaszolják a Németország egyesítésére irányuló erőfeszítések egyetlen lehetséges útját. Természetesen ez a javaslat nem szolgálhat tárgyalási alapul. Mindebből azt a következtetést kell levonni, hogy e javaslatot nerr. a megegyezés útjának kere-| sése céljából terjesztették elő,; hanem csak azért — mint ezt a; nyugati sajtó nyíltan meg is írja,! — hogy elhárítsák a két német állam közvetlen tárgyalásaira tett szovjet javaslat megvitatását. — Sajnáljuk — hangsúlyozta a szovjet külügyminiszter, — hogy a szovjet kormánynak a német vegyes bizottság felállítására vo-' natkezó javaslatát a nyugati ha-' talmafc elutasítóan fogadták, de továbbra is reméljük, hogy meg fogják találni a tárgyalások olyan formáját, amely mindkét német állam számára elfogadható. A Szovjetunió hajlandó újabb kísérleteket tenni A szovjet külügyminiszter utalt arra, hogy már különböző változatokat javasoltak. Például, hogy kezdetben lépjenek kapcsolatba a két német államnak a genfi tanácskozáson részvevő küldöttségéi, majd a két fél közös megállapodásával másutt folytassák megbeszéléseiket. Más javaslatok is elhangzó itak — mondotta Gromiko és utalt dr. Bolznak, az NDK külügyminiszterének hétfői beszédére. Ebben Bolz különböző elgondolásokat ismertetett az NDK és NüZK megbeszéléseinek formájáról. Gromiko hangsúlyozta, hogy a szovjet küldöttség véleménye szerint ezek a* elgondolások igen rugalmasak és komoly tanulmányozást érdemelnek. A szovjet külügyminiszter hangsúlyozta, hogy a két Németország tárgyalásainak kérdése továbbra is időszerű, s a szovjet küldöttség hajlandó újabb kísérleteket tenni, hogy a külügyminiszteri értekezleten ezt a kérdést megoldják. Remélhető, hogy a nyugati hatalmak konstruktívabb álláspontot foglalnak majd el a két német állam egymáshoz való közeledésének reális útjait illetően. Már közöltük az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország külügyminiszterével — mondotta Gro- miko —, nincs kifogásunk azel-' len, hogy egyidejűleg tárgyaljunk mindazokról a kérdésekről, ame- j lyek a nyugat-berlini átmeneti megállapodással, valamint a németek közvetlen tárgyalásaival kapcsolatosak. A kérdések megvizsgálásának ez a módszere lehetővé tenné, hogy reálisabban ítéljük meg azokat a nehézségeket, amelyek még előttünk ailnak, s amelyeket még le kell küzdeni. Ilyenformán világosabbá válnak a megegyezés elérésének lehető-1 ségei. Gromiko végül válaszolt Selwyrt Lloydnak július 20-i felszólalására, amelyben azt a kérdést intéz-1 te a szovjet küldöttséghez, milyen] lesz a helyzet a nyugat-berlini! ideiglenes rendezésre vonatkozó] átmeneti időszak végén? Gromiko! a következőket mondotta: ,,Mind-\ addig, amíg érvényben lesz a Nyugat-Berlinre vonatkozó áAme-, neti megállapodás, valamint azoknak a tárgyalásoknak az idején,} amelyeket a mostani genfi érte-' kezleten részvevő államok képvi- selöi folytatnak majd a nyugati berlini kérdés űjbóli megvizsgálására — a Szovjetunió részéről nemi tesznek egyoldalú lépést. Terme-' szetesen, feltételezzük, hogy & megállapodást, annak többi rése-j vevője semmilyen formában seen! fogja megsérteni.'*
